Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:17 - |
Egy hatalmas, tágas barlang. Ahogy belépsz, megcsap a behordott táplálék illata... Befelé szélesedik, majd egy hatalmas termet láthatsz, mindenütt kiálló szikák, melyekről ha ügyes vagy és fel tudsz mászni rájuk, lelátni a barlangba.
|
[Későbbi] [930-911] [910-891] [890-871] [870-851] [850-831] [830-811] [810-791] [790-771] [770-751] [750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*Miután egy jót aludt felkel. Ásít egyet, és nyújtózkodik. Látja, hogy Shiro már nincs itt. De a hasa üres, ezért elindul vadászni az erdőbe*

|
Hát ez sajnálatos...*mormogja elgondolkodva, majd kilép a barlangból, be a fák közé...*
 |
Úgy érted a kölyköt? Nem, nem láttam még.* És miután Shiro elment visszafeküdt helyére, és újból elaludt.*

|
Vadló ménest?*kapja fel a fejét, szeme furcsán megcsillan, majd megrázza a fejét*Egész elfogadható napom volt...*morogja végül, majd megindul meg a kijárat felé*Szokványos mint eddig... Moont nem láttad valamerre? Szeretnék beszélni vele...
|
Elsodort a tóba az ár, amikor pisztrángot akartam halászni. De végül sikerült elkapnom egyet. És képzed, láttam a szikláknál egy vadlóménest is. Pedig arrafelé nem szoktak járni. Neked milyen napod volt?
|
Üdvözletem Kiara...*mormogja elgondolkodva, majd végigméri a másikat*Látom elég vizes napod volt ma...*hangjából kicsenghet némi gúny, de az csak félrehallás;) Ő maga elnéz a barlang szája felé, majd fejével int Kiarának, hogy esetleg sétálhatnának egyet*
|
*Egyszer csak az érezte, hogy valami megérintette az orrát. Izgatottan felkel. De aztán látja, hgy csak Shiro áll ott.*
- Szia Shiro! *köszön a főnöknek!*

|
*Orrát a földre szorítva ér el a barlanghoz. Ahogy felnéz, ismét megcsodálja a barlang nagyságát, bár ő maga fedezte fel annak idején... ~A régi szép idők~ gondolja végig az első vadászatot a falkával. Annyi minden történt azóta...A falka is lecserélődött, újak jönnek mennek... Kiara alakját véli felfedezni a félhomályban. Ahogy beljebb ér elereszt egy üdvözlő morrintást, majd büszkén kihúzva magát odasétál hozzá. Orrával megböki kissé, remélve, hogy felébred...*
|
*Miután elejtett egy finom lazacot elbaktatott a barlangba. A kellemes meleg fogadta. Elsétált kedvenc helyére, lefeküdt, éslehunyta a szemét. Békésen aludt akkoris, ha az egyik falkatag bejött, vagy kiment.*

|
Egy hatalmas, tágas barlang. Ahogy belépsz, megcsap a behordott táplálék illata... Befelé szélesedik, majd egy hatalmas termet láthatsz, mindenütt kiálló szikák, melyekről ha ügyes vagy és fel tudsz mászni rájuk, lelátni a barlangba.
|
[Későbbi] [930-911] [910-891] [890-871] [870-851] [850-831] [830-811] [810-791] [790-771] [770-751] [750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|