|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Sokféle szag elegyedik idekinn, szemeit lehunyva merül el varázslatos sokaságukban... Hangos csörtetés robban bele az erdő csendjébe, Rhaido összerezzen, magasra tartott orrát leereszti, füleire bízza a felismerést...~Vaddisznó...~Tudja, az legalább olyan veszélyes, mint bármelyik medve, de a húsa jó... Összefut a nyál a szájában, majd eszébe jut, Shironak is biztos jól esne, a disznóhús talán adna egy kis erőt neki... A csorda közelébe üget, úgy igyekszik, hogy mindig szembeszélben legyen, hisz ha vadkan észreveszi... Az még rá nézve is veszélyes, pedig edzett vadász már. Lelapul, majd közelebb kúszik a vaddisznókhoz, az egyik kocát szinte azonnal kinézi magának, igazán zsíros falat... Ha itt lenne Shiro... Vagy Kiara akár... Többen több esélyük van. Amint a vadkan kissé távolabb csörtet a csorda követni kezdi, és a kiválasztott koca lemarad. Sántít. Nem véletlenül esett rá a választás, valószínűleg volt már kalandja valamelyik farkassal vagy medvével... Mikor elég messze kerül a vadkan, egy szökkenéssel leteríti zsákmányát, majd torkát átharapva igyekszik kitörni az áldozata nyakát... A koca azonnal felvisít, majd a roppanás után megszakad hangja, de a vadkan már rohan is vissza, hogy ledöfje a gyilkost. Rhaido a fogai között szorított kocával futásnak ered, egy idő után lassan-lassan megszűnik mögötte a csörtetés zöreje, így ő egyedül marad szerzeményével.*
 |
*Nyugodtan sétál a fák között zsákmányt keresve. Érzi a hideg szellőt, ahogyan felborzolja szőrét. Ezen a reggelen elég hideg van. De ő csak megy, és zsákmány után kutat. Mivel sehol semmit sem lát, se hall, azt gondolja, elmegy a tóhoz, hátha ott van valami zsákmány.*
|
*Kiment felfedezni az erdőt. Mindent megnézett, és ismerkedett a szagokkal. Újra éhség fogta el, ezért nekiállt vadászni. Egy nyulat meg is látott. Félix már remekül tud vadászni. Az első zsákmánya is már egy őzgida volt. Lelapult, izmai összeszorultak, szíve hevesen dobogott. Bizsergő érzés fogta el... Szerette ezt az érzést. Aztán elrugaszkodott, és elkapta a nyulat. Hamar megette. Utána, hogy szomját eloltsa elindult a tóhoz. Már ismerte az arravezető utat...*
|
*Berohan a sok fa közé. Megtorpan.* ~Hol kezdjem a keresést? Annyi állat él errefelé! És honnan ismerem meg az apám?~ *Leült. Gondolkozott. Körbenézett a sok fa között. Felnézett az égre, ahol a nap már sütött. Végigfénylett a bundáján a napfény. Összeszedte magát, és felállt. Nem tudott jobbat, lépteit a tó felé irányította* ~Ott úgyis sok álalt iszik ilyenkor~
|
*Miközben az erdőben sétált hirtelen megérezte Moon és Shiro szagát, de vérszagot is érzett. Nem tudta mi törtét. Nem tudta, hogy Shiron vagy Moon, vagy egy másik állat vérzett. A szagot a barlang felé vezettek. ~Elkapok valami nagy vadat, és beviszem nekik a barlangba. Ha valamelyikük megsebesült, a másik biztosan segített neki elmenni a barlangba, és biztos mindkettő nagyon fáradt. De ilyen állapotban nem tudok őzet fogni. Hátha találok egy őzgidát.~Gondolta. De hirtelen megállt egy bokorban. Ismeretlen szagok és hangok csapták meg a fülét. Megállt, és lelapult a földhöz. Egy medve járt arra. De televolt sebekkel, és kétségbeesetten hívott segítséget. ~ Remek! Hogyha ez a medve elpusztul elviszem a barlangba. Ez finom lakoma lenne. Ekkora szerencsét!~ Gondolta magában. A medve már nem bírta sokáig. Hirtelen gyengén és erőtlenül a földresett. Kiara közelebb ment. A medve már nem lélegzett. Kiara minden erejét összeszedte, megfogta szájával a medve nyakát, és megpróbálta elhúzni a medvét a barlangig. Nehéz volt, de végül csak elérte a barlangot. Már nagyon várta, hogy ehessen végre!*
|
*Végignéz a barlangon. Becsukja a szemét. Érzi ahogy a lágy szellő belemarkol rövid és vékony bundájába, majd elégedetten továbbál. Felemelő érzés. Kinyitja a szemét, és körbenéz. Shironra nézve eltöpreng, majd megszólal, halkan, de életerős hanngal * Jóban rosszban eggyütt..
|
*Felnyög, az első gondolat, mi a fejébe szökik nem pereghet le nyelvéről... Inkább lenyeli...~Inkább hagyj itt...~Azt soha... A büszkesége nem engedi! Moon úgysem hagyná ott. Igazi bajtárs.*Siessünk...*motyogja a kicsi fülébe. Lassan mégis feltűnik a barlang, hatalmassága ismét csak elcsodálkoztatja Shirot, akárhány éve él is már itt...*Végre...*sóhajtja megkönnyebbülten..*
|
*Hol Shironra néz, hol a teliholdra. Valahogy ugyanazok a gondolatok járnak az ő fejében is* ~Még kicsi vagyok, de reggel visszajövök! Az a medve nem ússza meg ennyivel!~ * Lábai néha - néha megremegnek, előre néz. Beazonosítja merre járnak. Messze van még a barlang, de nem vészesen. Egyre közelednek. Kitartó fénnyel a szemében Shironra néz * Kitartás!
|
*Megy Moon mellett. Kitartása és bátorsága őt is erővel tölti meg, vágyakozva gondol a barlang biztonságára... Pedig sohasem érezte még ezt. Sohasem érezte még magát ilyen elveszettnek, ilyen gyengének és elesettnek... Halvány szégyen teljesedik lelkében, Moonra pillant, majd sóhajt. Hogy pont ő segítse ezen a nehéz éjszakán... A legkisebb! Merre járhatnak a többiek? A barlangot messzinek érzi, mintha ezer évig is eltartana, amíg elérik... Újabb fájdalmas, szívből jövő sóhaj, nagyon lassan haladnak... Álom települ a szemére, nem hagyja nyugodni... Léptei egyre inkább lassítják a haladást, légzése ismét zihálásba csap át... Érzi, nemsokára feladja, a fájdalom elveszi összes kitartását, csupán egyetlen érzés tartja még ébren... A makacs ragaszkodás az életéhez...~Egy ványadt medve nem fog kivégezni! Azért sem... Ha felerősödök a falkával megyek vissza hozzá... Én fogok lakmározni a húsából!~ Kárörvendése csak egy pillanat, míg rá nem ébred a rideg valóságra... HA felépül...*
|
* A teliholdra emeli tekintetét. Eszébe jut, amikor kibújt anyja hasából. Először rögtön a teliholdat pillantotta meg, hisz szabadban született. Apjáról csak annyit tud, hogy párszor megnyaldosta kedvesen, védelmezően. Mennyire is hiányzik ilyenkor egy apa! A hold tekintete erőt önt belé. Talán a hold miatt lett ennyire makacs, talán apjától örökölte. Shirora emeli tekintetét. Lábaira néz, amik kicsit megremegnek, de a láng még mindig ott lobog a szemében. Kitartóan hát, elindul szépen lassan. Lépteit alig lehet hallani, szemében lehet látni a hold tükörképét..*
|
Oh, Moon...*sóhajt fel lemondóan, ám ebben a sóhajban benne van a büszkeség is... Szemében a fájdalom mellé a büszke csillogás is beköltözik, nehezen, de sikerül rávennie magát arra, hogy a fától ellökje oldalát... Amint megszűnik a bordák tartása, ezernyi szúró tüskeként vág oldalába a fájdalom, egyéb sérülései közül talán csak az oldalán végigfutó külső karomnyom tűnik fel, mely mély szántásként válik ki a fekete bundából... A sárga szem bizakodva méregeti a kicsit, a kölyköt, akit addig csak védencének tartott, talán segítőjére talál benne... Néhány lépéssel eléri célját, akaratlanul is ránehezíti támaszára teljes testsúlyát azáltal, hogy ránehezedik oldalára...*
|
* Szemében hirtelen különös láng lobban.A láng nem csillog a boldogságtól, hanem fényes. Fényesebb, mint a hold. Mint a felkelő nap sugara. A kölyök szemében látszik minden, ami a fejében és a szívében kavarog. Elhatározottság, kitartás. Szemei mindent elárulnak. * Még élsz! És élni is fogsz! Dőlj nekem, visszamegyünk a barlangba ha belehalok is! * Úgy nézi Shiro-t, hogy látszik rajta, ő eldöntötte, és nem tűr ellenvetést!*
|
*Felnyitja az egyik szemét, légzése nehézkessé vált... Egy ideig még figyeli fél szemmel a kicsit, csak nézi őt ködössé vált szemével*Még élek...?*kérdezi alig hallható, remegő hangon. Lábai remegni kezdenek, félő hogy ismét összerogy...*
|
*Shiro mellé rohan. Szemeiből sorban jönnek ki a szomorú cseppek, amelyek lezuhannak néma csöndben a földre * Shiro!! * Orrávval megbökdösi Shiro oldalát, nyüszítve körbejárja a fát * Shiro! Ébredj fel! Menjünk haza! Shiro..
|
*Nehézkesen talpra küzdi magát, majd zihálva odakínlódja magát egy fához, hogy az megtartsa oldalánál. Talán így sikerül állva maradnia...*Köszönöm...*motyogja alig hallhatóan, majd lehunyja szemét, próbálja szabályosabbá csitítani légzését. Végül lemondóan megrázza a fejét*Kölyök... Ha... *nyel egyet, végigremeg*Nagyon vigyázz anyádra...*lehunyt szemmel megdermed a fa tövében...*
|
*Szemeiben felcsillan egy kis remény. Egy aprócska fénysugár. Kisseb, mint a csillag, de erősseb a fénye az összes csillagnál. Gyorsan Shiro mellé áll. Segít minden apró mozdulatnál annyit, amennyit csak tud. *
|
*Összeszedi magát, felemeli fejét, fájdalomtól csillogó szemét Moonra emeli*Moon...*kezdi el a mondatot, de szava elakad, újra nekirugaszkodik*Moon, segíts felállni...*Erőlködve maga alá húzza lábait, majd megpróbálja kinyomni magát állásba...*
|
*Könnyesek lesznek a szemei az erőlködéstől, és elengedi Shiro-t. Becsukja szemeit, és gondolkozásba esik. Próbál nyugodt maradni, de nem nagyon sikerül vele. Körbenéz, és végül felnéz az égre valami segítséget várva. A csilagokat nézi, hátha meglát egy pici kis reménysugarat ami segítene. Segítségkérően vonyít. Érzi, de nem meri felfogni, hogy senki se hallja vonítását. Megpróbálja mégegyszer megmozdítani Shirot. Tolja hátulról, húzza előröl*
|
*Érzi a kicsi erőlködését, de képtelen megmoccani... Tudja, hogyha Moon nem segít, akkor senki, és a medve bármikor visszajöhet prédájáért... Felnyög, halk nyüszítés tör fel torkából, talán megnyugtatást akart mondani, de ennél többre nem képes...*
|
*Eltöprengve, kétségbeesett szemekkel néz hátra * ~Mire megtalálnám anyát, túl késő lenne. Nem hagyhatom itt~ * Gyorsan elrendezi gondolatait, majd nyomban Shirohoz rohan. Szájába veszi Shiro tarkóját, és minden erejét beleadva elkezdi húzni a barlang felé. Húzza ahogy tudja, próbál nem fájdalmat okozni Shironak *
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
