|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
*Szótlanul bámul maga elé, mialatt Agyar a hátát nyalogatja. Szemrebbenés nélkül fekszik tovább, ám amikor a hím a szájához és az orrához ér, egy leheletnyi sóhaj hagyja el tüdejét* Itt vagyok.. *Hangjába most sem fektet sok érzelmet, de párja érezheti a bőstény remegő testét melyet Agyar egyetlen érintése is okoz.. Mozdulni továbbra sem mozdul, hagyja, hogy közkívánatra hulljon rá a hófehér, csontig hatoló hó. Lehunyja szemeit, kitisztult gondolatait felváltják a nyomasztó emlékek.* Ugye nem hagysz el többé? *Intézi remegp, suttogó hangon a kérdést párjához legyengülve lelkileg. Már nem érdekli az a sok vád, amely tiltja hogy újra engedje érzelmeit. Csak Agyart akarja! Érezni az illatát, odabújni a biztonságot nyújtó testhez, hallgatni a megnyugtató szavakat..*
|
*Csak fekszik ott, szerelmes pillantásába mintha némi csalódottság vegyülne, mikor a nőstény alakja eltűnik a fák között... Mozdulatlanná dermedve nézi, figyeli azt a pontot, ahol kedvese eltűnt szem elől... Rövid, vinnyogó nyüszítést hallat, majd felsóhajt. Moon testének közelsége ezernyi érzést indít meg lelkében felkorbácsolva a régi érzelmeket, a letűnt idő emlékeit... A távolság talán megvan kettejük közt, de a hím nem érzékeli ezt. Szuszogva felemeli fejét, majd a nőstény háta fölé emeli, szuszogása fehér párát fest a légbe, hogy aztán szertefoszoljon... Rózsaszín nyelv simít végig a koszos-havas háton, majd újra és újra, ismételve a mozdulatot, míg el nem ér a nyakhoz, onnan a fejhez, a fülhöz... A szájhoz és az orrhoz... A hím remegő, vágyakozó teste hozzásimul a nőstényéhez végleg lerombolva a közéjük ékelősött falat... Egy pillanatra lehunyja szemeit, élvezi párja illatát, melegét, bundájának puhaságát...*Édes egyetlen Szépségem...*suttogja alig hallhatóan, mégis szeretetteljesen, majd fejét visszahúzza a hátra, finoman ráfekteti, sóhajt egyet.*El sem bírod képzelni, mennyire hiányoztál... Te élsz odafent a csillagok az égen... Minden éjjel veled álmodtam, kedves... Erről a pillanatról álmodoztam hosszú hónapokon keresztül...
|
*Nem néz hátra, dicsőtelljes léptekkel lépked a falka területe felé. Lassú léptei hangtalanul hagynak nyomot, míg törékeny alakja lassan belevész a hóesésbe. Óráknak tűnő percek telnek el nyom nélkül. A hó egyenletesen hull lefelé, a kopaszodó fák megszokottan lebegnek tovább. A nőstény alakja szertefoszlott a falka területére vezető úton. Egy puha test simul Agyar hátához alig érezhetően. A fiatal farkas sóhajtva fekszik le a hím mellé, de csak szőrzetének vége érintkezik Agyar bundájával tartva a nyomasztó távolságot kettejük között. Nem szólal meg, s csak néz maga elé. Gondolkozva tükröződik kifakuló szemeiben a havazás*
|
*Nevetése egy nyögésbe fullad, de az a régi jól ismert vigyor letörölhetetlenül virít pofiján...*Angyalkák... Nem, kiscsillag, te angyal vagy, ez hó...*kapálózik egy keveset csak úgy, kedélyesen, majd hátradöntve a fejét követi a kicsi pillantását... Az egyik lábával átkarolja a kicsit, majd egy olyan mozdulatot tesz, mintha magához ölelné... Kedveske végignyalja a fejét, sárga szemei belesüppednek a kicsi édesen csillogó szemeibe... Külső szemlélő talán szerelemnek vélheti ezt a kedveskedést, de... Ez az érzés, habár nem szerelem, ér annyit... Agyar Moonon kívűl sosem szeretett senki mást... Ám ez az érzés egészen mással párosul... Maga is meglepődik, mikor felötlik benne, hogy Teh az ő kicsi kölyke... De aztán belenyugszik, és olyan mély szeretettel néz a kölyökre, hogy azt már kifejezni is nehéz... A szeretettől sugárzó sárga lélektükrök Moonra tévednek, egy szót sem szól... Szerelmes, vágyakozó pillantása többet ér minden kimondott szónál... A hó finoman belepi őket, ám a hím le sem veszi pillantását a nőstényről...*Szépségem...*motyogja végül, hangjában is megülepszik az, mi szeméből is kitűnik... Nem mond többet... Érzi, nincs már szavakra szükség... Finoman az oldalára fordul, hogy a kicsi is a földre érjen, majd elfekszik, fejét a lábára hajtja... Nagy, borostyán kutyaszemekkel néz egyetlenére... Van ott hely mindhármuknak... A hó továbbra is kecsesen libben meghittebbé varázsolva az együttlétet...*
|
*A keserű mosoly is, mi volt, lehervad arcáról. A havazást figyelve furcsa gondolatok ötlenek át agyán. Kihúzza magát újra elővéve büszke testartását, s úgy mered Agyarra* Szabad vagy.. *Ismétli meg Agyar szavait, csak anniy különbséggel, hogy ebből hiányzik az érzelem. Szemei sem tükröznek többet mint rideg telet.. Orrát magasra felhúzva tartja, mint egy dicső vezér.. Persze nem akar annak tűnni. Csak ez esik neki jól. Mikor orrára egy hópihe szál, fejét erőteljesen megrázza. Feláll, s kirázza magából a felgyülemlett koszt, s immár havat. Tekintetét a kicsire mereszti, s felsóhajt* ~Angyalkák..~ *Gyengéden megrázza a fejét. Shirora pillant, és megfordul. Elég érzelmi próba volt ez mára neki, már nem vágyik másra, csak magányra a megszokott környezetben, melyben felnőtt..*
|
//Amíg nem enged regizni ez a szatyor gportal, Moon-al bejelentkezve írom Teh reagjait is:(//
*A kicsi szemei felcsillannak, ahogy megpillantja élete első csodáját, a havat. Mint sok apró pici csillag, úgy zuhan le a kicsi orra előtt a varázs, mely bearanyozza a mezőket, réteket, erdőket. Csillogó tekintete Agyarra kalandozik, aki mint egy vele egy idős kishím ugrándozik össze vissza. Kíváncsian veti rá magát Agyarra* Mi ez a fehér izé? Telljesen olyan, mint ha angyalkák szállnának a földre.. *Suttogja alig hallhatóan, vékonyka, félős hangján. Ám amint szeme elé keveredik a fekete nőstény is, kikerekedett szemekkel ül fel. Szemeiben rémület gyullad, de tudja, szabad-e megmozdulnia, vagy akár beszélnie így lekuporodik Agyar hasához. Orrocskáját belefúrja a hím szőrzetébe, hátha el tud bújni a hatalmas, idegen világ elől*
|
*Némán, hangtalanul ül Szépsége mellett. Ahogy bundáját meg-megborzolja a szél, fejét a kicsi fejére csúsztatja, végignyalja, majd a fekete árny felé néz. Ahogy némasága, úgy ez az új érzés is szokatlan tőle... Szégyelli magát. Szégyelli magát, amiért ezt a büszke és tiszteletteljes farkast vén bolondnak állította be.... És elsősorban azért, mert élete értelmének, akinek szívét lelkét odanyújtotta, hazudott. Méghozzá nem is aprót. Egy erőteljesebb szélroham söpör a végig a falu mentén és a köd szertefoszlik. Láthatóvá válnak az égen kúszó szürke fellegek, melyek dunnaként hömpölyögnek végső céljuk felé... Fehér pehely libben alá az égben, kecses táncát csillogás követi lépten-nyomon... A hím orrához érve szinte azonnal eltűnik, de útját megirigyelve testvérei is követik őt ezernyi csillogó táncot járó piheként alászállva a földre... Hiába a bunda, ha a szél átfúj rajta... Mikor kedvese hozzádörgöli a fejét, érzi amint átjárja a meleg... Ám most még furcsább érzés lesz úttá rajta... Lelkében bukfencet vet a sors, és a kutya, mely eluralkodott elméjén, gondolatain, mozdulatain... Hirtelen farkasba fordul, a "nagy" és "legyőzhetetlen" Agyar visszatér. Felkapja a fejét. Orra finom mozdulatokkal szagot gyűjt, majd az éles agyarak kaffanva összeszáródnak, de a hópehely, amint a forró lehellet megérinti eltűnik. Az egyre gyűlő hótakaró vágyat ébreszt az újjászületett farkasban. Egy szökenéssel megtöri a békés, nyugodt pillanatot és belebukfencezik a hóba. Őrült hempergésbe kezd, majd nevetve felkel, és Moonra rázza bundájából a pelyheket*Szabad vagyok!*kiáltja az égbe, ugrik egyet, foga ismét a semmit fogja, de ez a legkevésbé sem érdekli...*Szabad vagyok!*végtelen boldogsága előtör, fut néhány kört, majd lefékez Moon előtt, orron nyalja, ismét csak belehempereg a hóba... Mint egy rossz, javíthatatlan kölyök...*
 |
*Egy soványka alak ücsörög nem messze Shirotól. Büszke testartása, felszegett feje mint egy vezéré, pedig csak a szürke élet gondjain mereng csalafinta agyával. Csapzott bundájára ragadt havat a tél eleji holdfény gyémántként világítja meg. A nőstény sárga szemeiben határozottan tükröződik a hold elhomályosult mása. E szemek egyenesen előre merednek, mint egy megdermedt, jégcsapszobor. Egész énjéből sugárzik valami különleges, valami felfoghatatlan, valami leírhatatlan mit a Földet tükröző kerek sajt vált ki a farkasból. Csak egyenletlenül emelkedő mellkasa az, mely árulkodik tomboló énjéről, s a benne lakozó vágytól. Szemei leragadnak a teliholdról, s továbbvándorolnak egészen az apró, vézna kölyökre ki Agyar lábához bújva pihen. Mély, alig hallható sóhaj tör fel belőle, ahogy a sárga szem a mellette ücsörgő hímre téved. Elmosolyodva dörgöli hozzá a fejét, s egy kárörvendő mosollyal hagyja, hogy a büszke farkas helyét átvegye a bizonytalan remény..*
|
*most múlt el a benne tengő adrenalin hatása és érkezett el agyáig, hogy hány sebből is vérzik. Egyik szemét összehúzza, ahogy rálép egyik sérült hátsó lábára. Most az egyedüli vígaszt talán Taso és az elejtett bari nyújtotta. Egy biztos ha Taso egyszer megáll megosztja vele azt, hisz valamilyen szinten az övé is. Rámosolyog Shirora, ahogy tőle telik, majd Taso után megy.*
|
*Sokáig keresgél, mire egyáltalán rájön hogy hol is van a kutya nyaka. Hagyja az egészet, hisz Lyv már elmenekült* Még visszajövök, kutyus.. *Elrugaszkodik, s olyan lendülettel veti le magát a kutyáról hogy az talán még el is eshet. Egy gúnyós farkasvigyor, villogó acélszem, s a farkas tovavágtázik az éjszakába. A felszabadult vágta után lefékez hajszálpontosan Lyvera mellett. Shirot megpillanta fáradtan kihúzza magát megőrizve diadalmas, büszke testtartását. Válaszként csak bólint egyet, s már indul is lépésben a megszokott fák felé. Néha-néha hátrapislog Lyvre, de erős kutyuli szaga miatt a nőstény nem biztos hogy elkeveredik. A hím alakja lassan, feltűnéstelenül foszlik szerte az ezernyi csillag között..*
 |
| 3. KM&Shiro: *A juhászkutya harapdálása közben hirtelen súly nehezedik a hátára. Hátra kapja a fejét, így bizony hagyja elfutni Lyvet... Bár az érdekes, hogy hogyan tud egy több sebből vérző farkas még rugdoskódni is, mikor örülhet, ha barival a szájában futni tud... Taso vastag szőrzetre lelhet, ha a nyakat keresgélni, így elég nehéz átharapni a nyaki ütőeret... Magát a nyakat is... Ha végül mégis mindketten futásnak erednek a falu ismét kiszélesedik, több vályogház csoportosulása is előbukkan a ködből, majd egy fekete árny... A sárga szemek villogása a ködön át is jól mutatja Shiro helyzetét. Kicsit messzebb Moon és Agyar is fellelhetők, ám Shiro sietős közeledése elvonja róluk a figyelmet*Gyerünk, gyerünk...*szavai elakadnak Lyv láttán, majd szeme egy rövidke pillanatra kimutatja sajnálatát, amiért egyáltalán iderángatta őket, majd fejével az erdő irányába bök*Taso kérlek vidd vissza Lyverát az erdőbe, nemsokára Moonék is mennek... A többieket utánatok küldöm, Spirit már elindult...*hangja nem parancsoló, inkább aggodalmas, hangszíne azonnal elmenetlre való törekvést kelthet a két farkasban...* |
*Ha Tasonak sikerül a hátsó támadás, felkapja a barikát és futásnak ered Shiro biztonságot jelző hagja felé. Még mancsával hátrarúg egyet a veszettul csaholó láncra vert szerencsétlen kifulladt dög felé, majd kaján vigyorral a képén megpróbál elfutni. Bár most minden 'kedvenc' vezérén állt: Tason.*
|
~Legalább vérbeli farkas vagyok..~ *Szívesen beleharapna a kétlábúba, de fontosabb dolga van, főleg miután Shiro hangja eljutott tudatáig. Morog egyet és továbbszökken célba véve a négylábú ebet. Már nem hagyatkozik béna lopakodására, sem nyüszítő cseljére. Új elv lépett érvénybe nála: Fuss és marj! A kutyuli úgyis Lyverával van lefoglalva, nem számíthat nagyon hátsó támadásra. A hím fürgeségét és a váratlan jöttét felhasználva megpróbál ráugani a kutyulimutyuli hátára. Ha sikerül akadálytalanul felcsimpaszkodni rá, célba veszi az eb nyakát hófehér tépőfogaival. Bár az is megtörténhet, hogy a kutyus megrogyik a farkas súlya alatt..Ezt az állatra bízza, miközben ha sikerül lefoglalnia az őrzöt, talán Lyv el is menekülhet..*
|
3.KM: *~Mi a fene...~Hát igen... Sajna a kutyu láncon van... Nem ilyen hosszú láncon... A ködben messzebbről hallja a lánc zörgését és kutyája ugatását, mint ahogy az alak közelít*Az anyád, betyár bolhás, nem takarodsz?*Céloz, majd lő egyet felfelé, a dörrenés szinte robbanásként rázza meg a környéket... Ez inkább csak egy elijesztő lövésnek szánt golyó volt... A pásztor nem tudhatja, mennyi farkas van a környéken... Persze Lyv harapása talál, de a juhászkutya nem egy nyüszögő bolhazsák... Dühe csak még erősebbé válik, marásai pedig gyakoribbá... Ekkor vonítás szeli át a falu idegőrlő csendjét túlharsogva a csata zajait... Shiro nem akart feltűnősködni, de miharabb el akart tűnni a faluból... Jobbnak látta így egybehívni a falkát, bár talán hiba volt... Lyv még sebesülten is kereket oldhatna a barival, ha a kutya nem csaholna rá olyan veszettül... Mondjuk ha másfelé figyelne...* |
*Látja, hogy a helyzet nem úgy sült el mint kellett volna. Mérgesen összehúzza szemeit* ~Fene egyen meg..~ *Hirtelen rémisztő kép tárul elé. Az ember. Acélszürke szemeit rámereszti, ahogy a kapuban álldogál, puska a kezében. Tudja jól, hogy a kétlábúaknál nincs kegyelem! Lehunyja szemeit, magára erőlteti higgadtságát. Kihúzza magát hogy még nagyobbnak tűnjön, s elindul az ember felé. Eközben nyüsszög, mint egy kutya. Füleit lekonyítva, fejét lesütve célozza be az embert. Hátha elég hülye ahhoz, hogy a vak sötétben összekeverje kutyáját egy farkassal.. S ha elég közel ér hozzá, mire az ember rájön a cselre, már rég kikapja kezéből a fegyvert, s Lyverával jó messze kerültek.. Így hát tovább nyüsszög, mint egy szerencsétlen kutyi kinek elvitték vacsiját*
|
*Lyvera a bari nyakára zárja állkapcsát, de akkor a kutya állkapcsa hátsó lábába kap és a fájdalom végigszalad a testén, elereszti a bányányt és ismét a kutya után kap.* Te mocskos korcs!* morog.* Szállsz le a bundámról!* ha a harapása betalál, akkor a bárány után kap és kirohan a 'halálgyűrűből'. Ha nem, felveszi a harcot és a végsőkig küzd.*
|
3. KM: *Érdekes helyzet alakul ki... Mikor a bari megjelenik a farkas önként odadobja magát neki, ami igazán kedvére való... Ám mikor fenéken harapná a pofátlan nőstényt, a hím incselkedni kezd vele... Szép... Továbbra is ugatva, acsarkodva figyeli Tasot, szinte már eltépi a láncát, rángatja, mint aki épp megfulladni készül... És ekkor a hím futásnak ered. Amint kikerül a képből azonnal a nőstényre néz, néhány ugrással mellette terem, majd hatalmas testével fölé magasodik és rövid időközönként oda-odamar... A bárányt azért nem adja... Na meg belegázoltak a becsületébe... A barika béget egy utolsót, majd átadja magát a farkasnak... A farkasnak, amely elég veszélyes terepre tévedt... A férfi eközben széles lépésekkel a kapuhoz ér, majd egy erélyes mozdulattal kivágja azt, szemével az ugatás kiindulópontját keresi...* |
*Megrázza a fejét, és sóhajt. Első gondolata rögtön az, hogy ha ezt élve megússzák, leszedi Lyv fejét amiért képes kockáztatni a saját életét egy nyanvadt bárányért. Ha még golyó is fúródik belé, élve meg fogja enni! Kényelmesen visszaballag a kutyához. Beáll elé olyan közel, hogy az orra súrolja a kutya orrát, viszont a láncoktól ne tudjon egy miliméterre sem közelebb jönni. Farkasvigyor terül szét arcán, ahogy cukkolás képpen, hajszálnyira a hatalmas dögtől ott ugrál. Aztán megunja. Orron nyalja a kutyust, és futásnak ered, hátha sikerül elcsalnia Lyvtől a kutyát. Ha ez sikerül, még az ember sem gyanakodhat, hogy a bari közelében egy farkas van, mikor a kutya más után fut. Így hát szélsebesen kapkodva lábait bevág a kutya elé, hátha kezdetét veszi a hajsza..*
|
*Lyvet meglepte Taso hirtelen mozdulata, de nem akart menni, ez a dög már ígyis eléggé felhúzta, de akkor a képbe csöppent a bárány is. Szemében tűz lobbant.* Na most megvagy! *vetette rá magát a bárányra. Az emberre ügyet sem vetett, nem érdekelte. Ahoigy így érezte vagy éhenhal az erdőben vagy lelövik itt és mind a kettővel ugyanoda jut. Legalább megpróbál egy jó falattal távozni. Csak remélni merte hogy Taso nem hagyja ott és segít neki.*
|
| 3. KM: *A kutya szeme vérszomjasan megvillan, az orrbamarásra csak még jobban beindul, hangja visszhangot ver a környéken... Szájából nyál csorog, az egész állat szinte az őrület határára kerül... Az biztos, hogyha Lyv közelebb kerülne, mint a lánc hossza, széttépné... Valahol ajtócsapódás hallattszik, majd a ködben kirajzolódik egy alsógatyás, kabátos férfi alakja, aki papucsban rohan az aklok felé... Kezében puska, méghozzá töltve... Időközben Az egyik bárányka bégetve sétál a farkas-kutya trióhoz... Valahogy kiszabadult... Az erdőben éhínség uralkodik... Érdemes kétes harcot vívni a finom, husis birkáért, vagy inkább a bőrüket mentik az életükért... Ki tudja, mikor ér az ember lőtávolba...* |
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
