|
Témaindító hozzászólás
|
2005.11.02. 22:24 - |
Egy különlegesen tág és kényelmes sziklaodú. Otthon egy erős, és a többieken uralkodni képes farkasnak. Ezért a helyért véget nem érő harcok dúlnak, mert odabent jobb a hőszigetelés, nem esik az eső, tág és sok zsákmány becipelhető, hogy odabent kényelmesen, egyedül lehessen elfogyasztani védve a többi farkastól...
|
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Véégre itthon. Nagyot nyújtózik, amint lekerül a földre, ám most annyira álmos, hogy nincs kedve megnézni, melyik a legjobb hely, és hisztivel kitúrni onnan valakit, ha foglalt..mert csak az a hely a jó, amelyik foglalt. Pofija koppanva érkezik a talajra, szemei lecsukódnak, egy kisebb nyálfolyó tör utat magának, mely jelzi, hogy az őzikeevős álom folytatódik..egy másik világban, ahol ő hercegkirálykisasszony, és mindenki a szolgája, kivéve a hős lovagját és szövetségesét, akinek a szavai még tompán eljutnak hozzá.* Aludj jól te is... *Dünnyögi, s már csak az egyeletlen szuszogását lehet hallani.*
|
Én is szeretlek, hugicám *Vigyorodik el, kicsit begyorsít, hogy minél hamarabb otthon legyenek. (...) A nagy szörnyvadászat után győztesen caplat be az odúba hugijával a hátán. Leteszi a kis királylányt, majd mamijához lopakodva visszafekszik mellé. Győzelmi jelképét mancsai közé szorítva rá is fekszik, és elszunyókál.* Aludj jól, hős hugi... *motyogja még, aztán már alszik is. Otthon, édes otthon... A nagy szörnyvadászat mára befejeződött.*
|
Hova, hova... Hát ki! *méltatlankodik hugicája "tudatlanságán".* Kincs? Az meg ugyan kinek kell? Viszont az izgis hely, az jól hangzik... Sok kalanddal, veszélyes helyzetekkel, és gonosz szörnyekkel, akiket a hős leglegebb Diletto legyőz! Jól vagy, hugi? *pillant tesókájára, amikor az elzuttyan, és már rohan is, hogy felsegítse - jobban mondva felráncigálja - a földről.* Gyere, induljunk el mondjuuuuk... arra! *és útját az odú kijárata felé veszi. A sziklatetőig meg sem áll! Néha-néha lecsüccsen, ha netán a hercegnő lemaradna.* Szörnyek, és zöld izék meneküljetek! Jön a hős Diletto! *és ezt kijelentve már meg is csúszik egy sziklán, hugija példáját követve lefejelve a földet.*
|
*Drága bátyja elkezdi felsorolni a leglegebb tulajdonságait, ő meg csak egyszerűen legdrágább.. sértődötten égnek emeli az orrát.* Ha nem tudnád én egy igazi királylány vagyok, akit igeni a hátán kell cipe..meegyek megyek meegyeeek! *Visít fel mikor Dil megfenyegeti a kiráncigálással. Hát egy hercegkisasszonynak már nem is szabad uralkodnia..szörnyű ez a világ! :P Büszkén kihúzza magát, bár még így is látszik rajta, hogy ő bukfencezett ki legutolsónak annak idején anycija hasából.* És hova megyünk? *Dörgölődzik hozzá tesókájához, és egyben egyetlen szövetségeséhez. A többieket is kedveli, de Dilettoval más..* Valami izgis helyre menjünk, ahol lehet kincseket szerezni! *Ugrándozik bőszen aminek a vége egy eltaknyolás lesz. Lefejelve a földet sír fel.*
|
*Puff.... hugi mancsija rendesen betalál, szétcsúszik mind a négy tappancsa, és úgy is marad. Nehézkesen feltápászkodik, majd a fogcsattogtatásra morgolódva hátraugrik. A legbátrabb, legerősebb, ráadásul legokosabb és leglegebb Dilettón kifogott volna ármánykodó hugicája? Ugyaaaaan... Ez csak taktikai volt. Ám ezt nem köti hugicája orrára, ha már nem is kérdezi, egyébként is titkos :P* Hurrá! *ugrik fel vidáman a "Menjünk!" szóra, és már indulna is, de Hil még akadékoskodik.* Anyu? Még örülni is fog, bizony, hogy az ő legbátrabb, legerősebb, legokosabb, és még egy csomó ilyen legizébb tulajdonsággal megáldott legaranyosabb kis kölyke elviszi sétálni legdrágább hugicáját. *húzza ki magát figyelemre méltó beszéde után, de a szállítással már nincs kedve megbirkózni.* Hugiii, ha nem jössz magadtól, kicibállak a grabancodnál fogva! *és már ráncigálja is hugicáját, ha az nem kapja össze magát :)*
|
Hagyjááál békéén! *Hisztizik álmában, a hátára fordulva kezd el mellső mancsaival pofozkodni, és ha testvére nem vigyáz, könnyen tarkón találhatja egy mancs. Hil szemei először görcsösen megrándulnak, s csak aztán nyílnak ki egy naaagy ásítás kíséretével.* Bekaplak! *Csattogtatja meg játékosan a fogait, természetesen megint az odú legkényelmesebb helyét sajátította ki magának. Most esik csak le neki, minek kellett felébreszteni csodás álmából...óó, hercegnő volt, és az összes testvére fejhajtva engedelmeskedett neki, egy nagy sziklán ült, az apcija neki vadászott az anycija meg mosdatta. A két legnagyobb testvér pedig egy naagy levéllel legyezték. És most Dil miatt nem tudta megenni a finom őzikét!! De a séta kiengesztelő ajánlat..* Menjünk! *Pattan fel rögtön, az elmúlt időszakban volt ideje gyakorolni a járást. Ártatlan pislogással körbenéz* De anyu nem fog haragudni..? És ugye viszel a hátadon?? *Lelkesen megcsóválja a farkincáját.*
|
*Ásítva feltápászkodik. Füleivel a külső világ hangjaira figyel, hallja a madarak csicsergését, a tavaszi szellőt, de nem érzi.* Milyen régen voltam már kint! *gondolkodik maga elé motyogva.* Akkor is csak kiszöktem, és olyan régen volt, már alig emlékszem! A mami... Alszik, szuper, ha elég halk leszek, nem fogja észrevenni, hogy kisurrantam, és mire felébred, már réges-régen bent leszek. Csak kikukkantok egy kicsit. Nem akar valaki velem jönni? *körbepillant, pillantását egyenesen Hilre szegezi, aki most mintha éppen mocorogna, lehet, hogy álmában, de lehet, hogy felébredt... Nos, akkor ki kell használni az alkalmat! Odaballag, megbökdösi orrával testvérkéjét.* Hugicaaa, éééébredj, menjünk sétálni!
|
*Adeen felkelt..Már hogyne kelt volna fel,mert alvás után,ha minden jól megy és egészséges az ember..azaz a farkas, fel kell..Tehát ha felkel,akkor kinyitja a szemét..ha kinyitja a szemét a száját is kinyitja..De ne nyissa ki a száját mert az büdüs..Nah szóval...Ez mind nem lényeg..Tehát..Adeen felkelt.Négy lábra pattan és sóhajtott..Aztán prüszkölt..*Megfáztam?*szólal meg maga elé motyogva majd nyújtózkodott egyet...Csinos kis lányfarkas popója az ég felé meredt..Nem szokott soha semmi érdekes dolgot csinálni...Testvéreivel sem járkál el és nem is játszik velük..Ő a csendes figyelő..a fekete bárány a családban..Talán ezt mondhatjuk róla..Vagy talán nem..Elvégre is a mamája szereti...Mikor arra a következtetésre jutott,hogy vele ma megint senki nem fog játszani...mert úgy sem megy oda senkihez,lerakta popóját és farkincájával söpörte a földet...Várt..hogy mire? Jó kérdés..Nem lényeg...Várt..*
|
*Kíváncsian figyeli a lepkét, és egy darabig még csodállja, amíg az a fejére nem száll, ahol már nem láthatja. Ám ekkor már csak valami feketét lát maga előtt, aztán Árnyék naagy fejét.*Hé, nem ér letámadni!*Amikor a hím végre leszáll róla felpattan, és kirázza bundájából a koszt.*Nahát, de gyorsan repül!* Aztán Árnyék után ered.* Hé, várj meg engem is!* És a másik fekete kis bunda tulajdonosa felé ered. Kicsit még botladozik, mivel a lepkét figyeli, nem az utat, de se baj, feláll, és tovább igyekszik beárni bátyusát.*
|
*Tüsszent egy nagyot,amitől szépen leesik a szikla oldalról és a saját oldalán puffan.Felegyenesedik kicsit szédelegve és megrázza magát.* - Őőőőő nem szoktam így aludni.Hogy merre indultam?Hát..én csak oda kimásztam,aztán valaki lelökött.*Visszanéz a számára elérhetetlennek tűnő magasságban levő sziklaodúra.*-De..hogy mennyekk most vissza? *Fülei lekonyulnak ahogy nézi,majd az ő tekintete is a kis lepkére vándorol.Amikor az letelepszik Szofi fején ellőre szegezi füleit.* - Vráj,Szofi,elkapoooom!!!*Már ugrik is és minden bizonnyal Szofi fejecskéjén landol,a lepke meg vígan tovább áll.Árnyék ott hasal hugicáján és csak néz egy darabig a lepke után olyan szemekkel,mint akitől elvették a játékát,aztán hirtelen lerúgja magát Szofiról,bukfencezik egyet ügyetlenségében,de már szalad is a lepke után.*-Kapjuk eeeel!!!
|
| KM:A pillangó hívogatóan repked hol előre,hol hátrébb.Majd a kis Szofi fejére száll,ha a kis farkas megpróbálna utána kapni utat mutatva repül a tavacska irányába,ha tűri a lepkét a buksiján az sütkérezik egy kicsit majd a tavacska felé repül.Közben egy furcsa árnyék figyeli őket.És,ha a kölykök végre hallgatnak a lepke csábítására az árnyék kíváncsian követi őket.A tavacskánal a part ködösen rajzolódik ki és hó helyett jégpáncél borítja a partot,és a vizet is.Viszont,ha valamelyik kalandozni vágyó kölyök a víz fölött lévő jégre lép hideg meglepetésben lesz élménye... |
*hangos ynafogásra ébred fel. Lassan kinyitja a szemeit, és meglátja a füdés ellen harcoló Árnyékot. Amikor az pedig a barlang szája felé közelít ő is felpattan. Ha Árnyék kimehet, ő miért ne? De azért óvatosanak kell lenni. Lelapul a földre, és Árnyék után caplat. Lassan dugja ki orrát azodúból, és keresi a hímet. Kicsit furcsálkodva nézegeti, ahogy a kis hím a feje tetején áll. Elfordítja fejét, és közelebb üget hozzá.* Nahát, de érdekes póz? Így szoktál aludni? Mellesleg, merre indultál? Mehetek én is veled?*Jön a már megszokott kérdésáradat. Pici farkincáját csóválni kezdi, és lehuppan a másik fekete gombóc elé. Türelmesen megvárja a másik válaszát, közben egy pilalngóra lesz figyelmes*
|
*Végre,itt az anyai bunda kellős közepén nem meri őt semmilyen Diletto megtépázni.De..mi a fene?Na neeee...utál fürdeni!Nyüszögve húzódik odébb a nyelv elől,de hát az csak betalál.* - Anyaaaa...*Puff,landol a nyelv a fején.* - Anyaaa!! *Már szinte visít,dehát ez se sokat segít.* - Nemááár...*Nyafog tovább.Na tessék,erre még csendre is intik egy kis pofonnal.Megszeppent duzzogással halkul el,de hát tovább rugdalózik.Amint véget ér végre ez a rémálom kiugrik anyja mancsai közül és alaposan megrázza nedves bundáját,majd lihegve totyog odébb.Neki már egy perc nyugta sincsen,nahát.Elnézelődik a barlang szája felé.Milyen nagy!Odatotyog és kidugja a fejét,szaglászik,néha meginog,nagyon a szélén egyensúlyozik.Ám egy nagyobb légörvény és máris potty,kibillen az egyensúlyából és legurul a barlang bejárata előtt elhelyezkedő leejtőn.Úgy gurul,mint egy kis fekete tekegolyó,aki menet közben hol lilává,hol olyan szürkévé,mint a sziklák,hol pedig hupikékké változik ijedtében.Egy mohával betakart kő vet véget útjának.Háttal puffan neki és félkörívben állapodik meg.Hátsó lábai az égnek merednek,kis farkincája visszakunkorodik a hasa felé,két mellső mancsát begörbíti a földön,fejecskéje is odalenn pihen és nagy szemekkel néz.Sehogyse fér a fejébe,hogy mitől állt a világ a feje tetejére.*
|
*Miután sikeresen visszaért a vadászatról :P, lassan rájuk borult az éjszaka, s éjfélt ütve a hold fényesen megvillant. Így köszöntötte az új esztendőt, amiből egy piciny teremtés mit sem sejthet. Fejét felemelve mancsairól a kis Hil bizonytalanul sétál ki az Odú szájához, orrát a magasba emelve függeszti tekintetét a fényesen ragyogó holdra.* Milyen gyönyörű.. *Gomb szemeiben tükörként ragyog vissza a kerek csoda, s hirtelen, torkát megfeszítve tör fel belőle egy Ősi Dallam. Kizárva a külvilágot adja át szívét - lelkét az éjszakának, s a sajtkorong misztikus energiája átvillan minden porcikáján. Magában érzi egy pillanatra a felemészthetetlen mágiát, s amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlik kellemes bizsergést hátrahagyva. A vékony vonítás végeztével meglepve húzódik össze, s kényelmesen elhelyezkedve a földön felnéz a csillagokra. Igen, ez lesz az Új remények éve. Fel fog nőni. Azzal, hogy megszületett, megszülettek, egy gyönyörű lánc indult el, s a kis bimbókból nemsokára friss virágok lesznek..*
 |
//Szóval kicsivel korábban :P //
*Orrát Raiden bundájába fúrva engedi, hogy megnyalintsa a fülét, a nyakoncsípésre játékosan felmorrant*Hé..*nyelvét végigfuttatja párja pofiján, aztán viszonozza a csípést egy kis fülrágcsálással, persze csak óvatosan :) *Mmm... Igazad van, faaarrkaséhes vagyok*kuncog a soványságára utalt kijelentésre, majd kissé megrezzenve kapja fel a fejét kicsinye sírására*Jajj... Ne rosszalkodjatok*inti meg őket eléggé komolytalan hangon, majd a kölyköt magához húzva mosdatni kezdi*Ííígy ni. Szép kis királyfi...*Árnyék eddig pontig nyugodtan ellenkezhetett is akár, az anyai szigor tekintetével csendre inti ha kell :P Ezután feláll, a zsákmányhoz baktatva megszimatolgatja, majd komótosan beleeszik..*
|
*Napokig maradt el a barlangban.Bármit is tett anyja csak annyi volt a reagciója hogy fülét lelapítva,morogva húzódik el előle valami "bocs" félét morogva.Egy idő után azonban kezd ismét éhes lenni.Feláll,anyjára és apjára vet egy pillantást,majd elmegy a barlang szájához.Beleszagol a levegőbe.Chiet is régóta látta már.Nem mintha aggódna érte.Najó.Talán egy kicsit.Elvégre mégis a huga.És ahogy ő ismeri biztos belekeveredik valami kalamajkába.Nade sebaj.Nem utánfutó ő,hogy mindig Chie nyomában rohanjon.Mielőtt azonban kimenne az odúból hátrafordul és a kölykökre néz.* - Aki utánam merészel jönni,arra ráuszítom a gonosz rénszarvast! *Vakkant tetvéreire,aztán egy morranással kifordul a barlangból és eltűnik a bozótosban.*
|
*Egy nyögés kíséretében érkezik a földre. Kirázza bundájából a nyálat, majd kinyújtóztatja elgémberedett lábait. Amikor tesója meglöki először orra bukik, de nagy serényen üget oda anyucihoz. Mintha mi sem történt volna, akaszkodik rá megint a finom tejforrásra, és cuppogva issza a tejecskét. Utána elhelyezkedik másik fekete testvére mellett, és mégegyszer Luciferre tekint.* Jóéjt!* Mondja álmatag, de bűbájos hangon. Böffent egyet a tej után, aztán elhelyezkedik Árnyék bundáján, öszegömbölyödik, és elszundikál.*
|
*Újra itt.Ha Szofi nem a huga lenne már rég átharapta volna a torkát,de így tűrtőzteti magát.Amint beér a barlangba megcsapja az ottani meleg levegő és az otthon illata.Beljebb lépked és megáll,szájában a kölyökkel körülnéz,anyját keresi.Amint meglátja Karmot,aki talán már felfedezte Szofi eltűnését, leteszi a kölyköt és lábával taszajt egyet a másik hátsóján,hogy menjen oda anyjához.Persze számít a szidásra,hogy már megint hagyta hogy utánaszökjön egy büdös kölök,de hát nem tehet róla hogy ezek a vakarcsok nem szállnak le róla.Előre felhúzza magát már a puszta gondolatra is,mogorván húzódik vissza a helyére és lehasal,lapít.Semmi kedve a testvérei előtt elszenvedni egy megalázó fülcibálást.*
|
*Iyedve hátrál, amikor Diletto letámadja Árnyékot, aztán ráveti magát. Pedig azt hitte, hogy bátyusa nem iylen agresszív, amikor kint voltak a szabadban. Hirtelen lehasal a földre, mancsait szemeire tapaszta félelmében, pici farka feneékével együt az eget súrolja. Íme a védekező pozíció. Kap a fülcibálásból, hiába a nagy biztonság... Kétségbeesett nyüsszentés, és amikor végre leszállnak róla Árnyákot követve bugdácsol anyuci védelmező macsaihoz. Nyüszögve dúródna a puha szőrbe, ha Árnyék nem lenne útban, így amikor észrevenné az tévesztést, és lefékezne a nagy lendületből, már bátyója fenekének ütközik.* Áúú!* Feltápászkodik, és megvarakrgatja orrocskáját. Amikor végre megtalálja a mami hasát hozzádörgöli pici fejét, és a finom tejforrást keresi. Bizony, megéhezett a nagy harcban. De nem álmos... Pedig ő is azt hitte, hogy a tejcsi után az lesz. ^^ Már nincs veszély, kint is elcsitultak a dolgok, ideje világot látni. A földhöz lapul, és próbál láthatatlanul kiiszkolni a barlangból nagybátyusa, Lucifer után, akit még alig látott. Amikor kiért a barlangból, még mindig lapulva a fűben próbálja Lucifer szagát követni.*
|
*Diadalittas nyávogás hagyja el torkát,amit mellesleg üvöltésnek nevezett,amikor hugiját sikerül felborítani.Kapálózik kicsit,majd magát is talpra küzdi.Ekkor jön a képben Szofi.FArkát csóválva hallgatja,majd kiugrik a bőréből örömében.Ugrál is,bizony.*-Igeeen,beállhatsz beállhatsz báll...*Bumm.Elvágódik.Rajta Dilettoval.Leálla szívverése is pár pillanatra a rémülettől,hogy miféle vadállat támadta le...bizony szőrszálai átváltanak zöldbe kék pöttyökkel,de csak egy pillanatra,hamarosan ismét az eredeti,fekete színében pompázik.Kapálózik ő is,de Dilettonak sikerül ráfognia a fülére és még meg is cibálja...de...ez...FÁÁÁJ! Hangos vinnyogásba,nyüszítésbe és sírásba kezd,de szerencsére Diletto hamarosan leszáll róla.Nyüszögve áll fel,de épphogy feláll bátyja odatoppan közéjük és rájuk morog.Farkincáját két lába közé kapja amikor fenékbebillentik és lekonyuló fülekkel iszkol el anyucijához.*-Anyúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!!! *Bukfencezik egyet,majd már iszkol is tovább,orrát úgy hozzányomja anyja mancsához,hogy szinte belefájdul.Hátrapillant és ha minden igaz meglátja többi testvérét is felé nyargalni.Farkát a hasa alá szorítva iszkol be anyja hasa alá és ott összekuporodik....már ha anyja addigra bejött a barlangba.*
|
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
