|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:22 - |
A sziklák igen messze esnek a barlangtól, csak tapasztalt, az erdőt jól ismerő farkasok találnak el ide. Az idősebbek ide járnak pihenni... Nem is ok nélkül. Ha kiállsz az egyik sziklára, lehunyod a szemed, a szellő belekap a bundádba, úgy érezheted magad, mintha repülnél... Alattad hosszú, végeláthatatlan kékség terül el... Az óceán.
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*A húsra néz. Enni? Előbb jár cigánykereket* Nem.. majd késöbb.. Előtte egyen belőle Neko inkább.. Neki nagyobb szüksége van rá, én nem vagyok képes enni.. Majd talán késöbb *Eltöpreng, mikor lesz az a késöbb. Képennyalja Agyart* Szép volt! Nagyon ügyes voltál!
|
*Miután érzi, hogy gyomra tele, elégedetten szusszan egyet. A lakoma végére a bak végleg kiszenvedett, így csak az üres szempár meredt a semmibe. A hím Moonra néz, de torkán akad a kérdés...*Moon...*odaüget hozzá, kedvesen pofin nyalja, majd a szemébe néz*Azért tetted, hogy élj... Ölj vagy megölnek... Egyél belőle... A kedvemért, Szépség... Azt szeretném, hogy megérezd a büszkeséget... Együtt terítettük le, és ha nem mi, akkor valaki más teszi meg talán napokkal később... Talán évekkel később...*nyugtatólag hozzásimul, majd finoman megböki és a hús felé néz*
|
*Miután a baknak semmi esélye, hátrébblép. Lenyalja pofájáról a rákerült vért, és leül. Gyomrát még mindig mardossa valami, torkában gombóc akadt meg. Minden légzés fájdalmas neki. Fáradtan hunyja le szemeit, de a bak elkeseredett szempárja még mindig ott lebeg előtte..*
|
*A fogak célt érnek, és végül a bak már nem tud megállni a saját lábán... A hím nem tétovázik tovább, éhsége megőrjíti, a szájáról lecsorgó vér feltüzeli kedélyeit... A még élő, pihegő bak oldalára veti magát és elkezdi tépkedni, majd falni...*
|
*Összerűndul a gyomra ahogy a bak szemébe néz. Már kölyökkorában sem szeretett gyilkolni. Ledermed, és csak nézi a bak szemét, amely magával ragadta. Nézi, ahogy szenved. Átérzi rémületét, fájdalmát. Legszívesebben felkiáltaná, hogy elég!! De meg kell szerezni a zsákmányt, hogy megerősödjön a falka. Lehunyja szemeit, mély levegőt vesz, és újra kinyitja őket, de már nem néz a bak szemébe. Megpróbálja a bak jobb melső lábát megharapni. Ha nem sikerül, akkor egyszerűen ráugik a bakra és ott marja, ahol éri*
|
*Szinte egy örökkévalóságnak tűnik, míg a bak vonszolja maga után... Mikor Moon bevág a bak elé az rémülten lefékez így Agyarnak jut ideje megvetni lábait... Kitépi fogaival a megragadott részt, majd lenyeli, ismét a lábának ugrik neki. Mar, tép, ugrik, mar, tép... Ha Moon besegít, még gyorsabban elérik, hogy a bak végül feladja a harcot, és összeroskadjon... Szarva sem adott már védelmet neki, hisz elhullajtotta őket, hogy tavasszal, új, nagyobb szarvakat növesszen... Szerencsétlenségére erre már nem kerül sor...*
|
*Vár..vár..vár.. A bak már futásnak eredt, de csak vár.. Úgy tűnhet, hogy gyökeret növesztett. Amikor a bak már majdnem elérte a vele egy szintet, izmait megfeszítve, gondolkodás nélkül veti ki magát a bak elé. Megenged egy vicsorgást, hátha így még ijesztőbbnek tűnik. Reménykedik benne, a bak megóhajt állni és nem akarja összetaposni..*
|
*Veszi a jelet. Ha nem látná Moont, akkor is érezné, hogy eljött az idő... Előtör a bokrok közül, a meglepődött bak szinte fel sem fogja, hogy ott van, míg bele nem mélyednek fogai az inas lábba... A bak kirúg felé, majd a farkast próbálva lerázni nekiindul a másik irányba...*
 |
*Bólint egyet. Kissé felemelkedik, de hasa így is súrolja a földet. Elkúszik a bak mellett a fák takarásában, egészen olyan messzig, hogy ha kiveti magát a takarásból, betudjon állni a bak elé, remélve az nem tapossa agyon. Megvárja míg Agyar kellőképpen elhelyezkedik, s mikor tekintetük találkozik, bólint egyet, jelezve, mehet. Reméli, veszi a jelet..*
|
*Elgondolkodva végigjátsza fejében a lehetőséget, majd végül bólint*Nagyszerű ötlet...*elnéz a bak mögötti fás rész felé, kis fejtörés után visszapillant Moonra*Adj jelt, ha indulhatok...*eluralkodik rajta a vadászat előtti izgalom, kellemes bizsergés fut végig gerincén... A bak lép egyet, majd kissé nyugodtabban lehajtja a fejét és folytatja a legelést..*
|
*Nagyot nyel, és körbenéz* Mi lenne, ha én elzárnám a menekülés útját? Odaosonnék a közelébe, és mikor te előrontasz, ő pedig menekülne én beugranék elé? *Suttogása szinte alig hallható, nem akarja elkiabálni hogy aztán megrémissze az állatot. Agyarra pillant és mégjobban lelapul. Lassan már inkább fekszik a földön.*
|
A lábára...*leheli alig hallhatóan Moon füle mellett*Abban a falkában, ahol felnőttem, mindig így csináltuk...*ismét csak várakozásteljesen pillant a nőstényre, hogy ha van jobb ötlete, nyugodtan ossza meg vele... Vagy adjon jelt, hogy egyszerre ronthassanak elő... A bak ismét csak megrezegteti fülét, oldalra pillant, egész alakján látszik, hogy meredten figyel, érzi őket, de nem tudja mire vélni... A szél nem ad neki megerősítést, izmait megfeszítve készül fel a menekülésre...*
|
*Agyarra néz elismerően, de aztán a bakra. Szemét le sem veszi róla. Ha jobban belegondol, ez lesz élete első vadászata. Még levegőt venni is elfelejt. Szívdobogára megsokszorozódik ahogy a bakot figyeli. Fél szemmel Agyarra pillant, aggódva, és valami tervet várva*
|
Őő...*hallhatóan finomabbak lesznek léptei, sebességét felhasználva halad egyre szebb lopakodással... Nem kis elégedettség tölti el~Ismét sikerült~ Elismerően biccent magának, majd tovább halad a bak felé. A szél is megindul feléjük fúj méginkább segítve a vadászat sikerét. A bak csupán fülét rezzenti meg néha, majd felemeli fejét, megdermedve áll és figyel...*
|
*Agyarra pislog. Tiától rengeteg mindent tanult a lopakodásról, így talán Agyarnak is tud segíteni* Ne olyan görcsösen. Csak lazán! Mintha repülnél *Megvárja míg Agyar csöndesen, vagy éppen hangosan de odaér mellé. Megnyalogatja pofikáját és tovább settenkedik azt a szagot követve, amit már fiatal, tapasztalatlan orra is megérzett*
|
*Lemondó fejcsóválással követi Moont~Nőstények...~Itt azonban nem kis problémája akad... Próbál hasonlóan csendesen haladni, mint Moon, de nem sok sikerrel... Erőt vesz magán, lassan emeli a lábát, mire a másik lába alatti ág roppanva kettétörik...~Hát a múltkor már sikerült... Pont Szépség előtt égetem magam...~*
|
*Még jó hogy háttal ül Agyarnak, így legalább a hím nem láthatja hogy torkig elpirult.* ~Jól van na, tudom tudom te hatalmas korgó nyavaja.. Te megmondtad..~ *Néz mérgesen gyomrára. Feláll, és menetirányba fordul mintha semmi se történt volna* Akkor meg mit ácsorogsz ott? Még a végén elmenekül! *Húzza ki magát. Egy lendülettel kirázza a bundájában felhalmozódott koszt, s így a földhöz lapulva indult előre*
|
*~Eh... Mint egy valódi, hamisítatlan puffogó vipera...~Elvigyorodik az elképzelésre, de fontosabb dolga van. Furcsállja Moon viselkedését...~Ejnye Szépség... Serdülünk?~ Tőle szokatlan türelemmel kezd bele*Ha nem vetted volna észre, vadászni indultunk*hangsúlyozza ki a vadászni szót*És képzeld, épp erre jár egy bak... De ha gondolod randizgathatunk, egymást puszigathatjuk és hempereghetünk ahelyett, hogy teletömjük a gyomrunkat...*várakozásteljes pillantást vet rá, mintha természetes volna, hogy ha Moon úgy dönt, hogy inkább feküdjenek és bámulják egymást, akkor úgy lesz...*
|
*Élesen felmordul, felpattan és megfordul* Mi az hogy be tudnám - e fogni a fecsegőmet? Ááá, szóval ennyire útban vagyok? Miért nem mondtad már előbb? Mi az az ez? Jó, magadra is hagylak hagy randevúzz magaddal.. *Felháborodott morgással ismét háttal ül le Agyarnak. Valami különös szagot már ő is érez, de nem tudja érdekelni. Gyomra hangos korgással jelzi, hogy igenis van valami élelem a közelben. De saját maga túl féltékeny ahhoz, hogy ezt észrevegye. Orrát ismét a magasba tartja, becsukott szemmel duzzog..*
|
Be tudnád fogni csak egyetlen pillanatra a fecsegődet?*éles, felháborodott hangsúlyát szinte azonnal meg is bánja, bocsánatkérőn néz Moonra, de továbbra is igyekszik a szagot megtartani, az irányt megjegyezni... Tétován elindul a kiszagolt irány felé*Ez...*de inkább nem mond semmit, mert amint száján megy ki a levegő az orra helyett elveszti a szagot. Ismét tesz néhány tétova lépést, ám csak a feltámadó szél tömi be orrát a szaggal, erősebben és bíztatóbban mint néhány perccel azelőtt... Jelezve, hogy bak közeledik feléjük...*
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
