|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:23 - |
Egy hatalmas tó, melyben a patak végződik. Csupán a patak útját kell követned a barlangtól, hogy ide eltalálj. A nagy és kisvadak kedvelt ivőhelye ez, nagy vadászatok helye...
|
[824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Darkness még megnyaldosta igaz szerelmét-Te vagy az egyetlen az életemben..de nem akarom,hogy sírj miattam..Lépj tovább.ez természetes dolog ez életben..óvakodj az emberektől..jusson eszedbe,hogy miattuk van minden,ami a földön rossz!Miattuk nem lehetünk többet együtt...Kineko!Találj magad mellé valakit..de csakis olyan valakit aki megérdemli...különleges vagy,és az is leszel mindíg...*ekkor Darkness teste rászkódni kezdett..mintha rázná a hideg...belenéz Kineko szemébe...-vigyázni fogok rád...légy boldog...*ekkor lecsukta szemeit még utoljára fejével megbökdöste Nekot majd elhagyta az élet...feje a földra hullott mint egy eldobott kavics...
|
Sosem csalódtam Benned! *odafúrta a fejét a hím nyakához, és összeszorította szemeit...Sokáig küzdött a sírással, de végül mégis kicsordultak első könnyei*
|
*Darkness szeméből kicsordult egy könny...hiszen Nekoért élt..mikor együtt lehettek volna elhívja egy nála nagyobb erő,ami soha többet nem fogja visszaengedni...csak messziről figyelheti majd Nekot..-szeretlek Kineko...sajnálom,hogy csalódnod kellett bennem...
|
*Bár megszólalni nem bírt többet, belül a lelke mégis üvöltött. * ~Nem, nem neeeeem...Megint? Miért? Már megint miért??? Neee...kérlek neee....Ez csak egy álom..ez csak egy rossz álom!~ Csak ült tovább, bátortalanul ő is képen nyalta Darknesst*
|
*Darkness lábai megrezegnek mikor megpróbált felülni,de végülis sikerül a fenekére huppannia...már nem hallja tisztán mit mondd neki,de sokkal boldogabb,hogy láthatja utoljára nekot...neki már más nem is kell..közelebb hajol Nekohoz és képennyalja-mindíg melletted leszek..ha látni nem is fogsz...-rogyik vissza földre
|
Hogy...hogy érted...miért hagynál itt...*hangja megreszket, és csak bámulja a vértócsát...~Az nem lehet az ő vére...nem...biztos csak elejtett valamit....~ * Mi...történt...*hangja elcsuklik, és csak gyűlik a könny a szemében*
|
*Kineko...*ekkor nyel egy nagyot...a Hím mellett hatalmas vértócsa hever...-most én itthagylak..de igérd meg,hogy vigyázol magadra..és óvakodsz az embertől*szedi össze minden erejét és megpróbál felülni
|
*VÉgre meglátja Darkness-t, és leül mellé* Mi..mi történt veled? *kérdezi reszketeg hangon..*
|
*DArkness már látja Kinekot,és fejével felé néz...-itt vagyok egyetlenem
|
*Izgatottan megnyalta pofáját, és a hang irányába futott, remélve, hogy hamarosan megpillantja Darkness-t*
|
*Darkness csak suttogni bírt..-Neko...itt vagyok*majd erejéből még egy vonításra futotta...látni akarta még utoljára Kinekot...hamár eljött érte a vég..látnia kell
|
*A hang kizökkentette unalmából, felpattant és a nyüszítés irányába fordult. Zavartan belekiálltott az éjszakába* DAAARRK..Te vagy az? *Izgatottan várta a választ*
|
*Erősődö nyüszögést hozott a szélfújta nád Neko felé..egy ismerős hang...nyüszítés hol erősebb,hogy gyengébb volt..
|
*Méltóságteljes árnyék lépett ki a fák közül. Kecsesen, akár egy macska, suhant a tó parta felé. Még mindig éhes volt, de semmi ehető szagát nem sodorta felé a szél...Kicsit unottan odalépkedett a vízhez, mely már olyan hideg volt, hogyha szeretett is volna úszni, most biztos nem jutott volna már eszébe belegázolni. Inkább csak leült, és elgyönyörködött a mozdulatlan víztükörben, melyet csak ritkán fordozott a fel-feléledő gyönge szél*
|
*A földet fürkészi, és közben ütemes léptekkel halad előre. A vándorlástól felsebzett mancsa óvatosan érinti a hideg talajt, és minél finomabban próbál rálépni bármilyen levélre... Lógatott fejjel a talajt nézi, tekintete semmitmondó és szewme ürességet tükröz... A nagy fekete ürességet, ami beleköltözött lelkébe és eluralkodott már régóta rajta a magány... Amit egyszer zeretett, másszor pedig gyűlölt... Most viszont semmit nem érzett. A tó partjához sétált, majd száját a hideg vízbe dugta, és nyelvével gyorsan lefetyelte a friss és édes vizet. Egyik mancsát beleérintette a vízbe... Édes érzés volt, amikor a hideg víz elmulasztotta a sebes láb fájdalmát. Brave mostmár mindnégy lába a vízben ment, és élvezte azt a kellemes hideg érzést, ami elmulasztotta fájdalmát. De mikor a víz egyre csípősebb és hidegebb lett kilépett onnan, lerázta sebes lábairól a vízet, és egy sóhaj kíséretében leereszkedett a földre, mancsaira hajtotta fejét, és a vizet pásztázta...*
 |
*Csak fekszik és fekszik várja hogy jöjjön valaki.Nagyon magányos*
|
//Pardone!!!!!
|
| *Amikor megérkezik erre a csodálatos tára lefekszika part mellé és néz a távolba.Álmodozik a szerelemről.Ahogy Darknesst és Nekot látta a szíve megtelt boldogsággal.*
//gportal.hu/portal/mystikmoon/ |
*Lehalkítja lépseit. Már tisztán látja a tavat, amint békésen "alszik" az esti holdfényben. Hope immár csak lépked. Megáll a tóparton, és fejét a vízhez emeli. Kidugja rózsaszín nyelvét, és a tó vizébe dugja. A hideg víztől felfrissül. Kissé kiszáradt, ezért belegázol a tóba. A tó békés csöndjét most megzavarja Hope úszása. Rég úszott... Nagyon ékvezi a jéghideg vízt, ahogyan behatol sejtjeibe, és felébreszti Hope izmait. Néha a víz alá bukik, ott úszik egy kicsit, és mikor levegője fogytán van újra a felszínre evickél. Ezt csinálja pár percig. Egyszercsak hideggé kezd válni a levegő, és a víz is. Dermesztő hideggé... Hope megfordul, és a partra evickél lábaival. Amikor tappancsaire leérnek a homokba már csak sétál. Amikor már nem érez vizet kirázza bundájából a vízcseppeket. A cseppek vadul szállnak szerteszét, és a földre esnek. Hope pár percig még gyönyörködik a tóban. A hold most is csodaszépen megvilágítja. Majd hirtelen felfigyel az égre, és fülét hegyezi. Félemetes huhogást hall. Megfordul, és lábait gyorsan kapkodva a biztonságos barlang felé igyekszik...*
|
*A tó közelében megtorpan a fáknál. Szaglása nem csalt... Két kacsa alszik a tóparton, mit sem tudva a közeledő halálról. Hope a fák között közelebb lopakodik hozzájuk. Nyel egyet. Megnyalja száját... Már elég közel van a két védtelen madárhoz. Szíve hevesen dobog. Közelebb kúszik... Még közelebb... Még közelebb... Majd izmai összeszorulnak, és utána megfeszülnek. Ahogyan a levegőben repül újra érzi azt a lágy esti szellőt, ami megcirógatja puha bundáját. Mikor földre ér habozás nélkül belemar az egyik kacsába, a másik viszont elrepült. De Hope hirtelen meglát valami piros élőlényt. Szaga még ismeretlen, de ösztöne azt súgja, veszélyes ellenfél, ám van esélye ellene. Az immár halott madarat otthagyva fut a lény után, ami meghükkentő könnyedséggel felugrik a kacsa után, és farkánál fogva lerántja, majd végez vele. Hope ösztönei a róka felé vezetik. A róka ilyedten hőkölt hátra, szájában a kacsával. Majd ledobta a földre, és Hope nyaka felé ugrott. Hope ilyedten ugrott félre. De ösztönei őt is támadásra ösztökélték. A róka után kap, és marása sikeresen eltalálta a róka oldalát, és nyakát. Az állat viszont rémülten elmenekült a fák közé, és eltűnt Hope szeme elől. Ő megszagolta a róka által elejtett kacsát. A szájába vette, mad visszafut az ő zsákmányához is. Azt is a szájába veszi, és diadalmasan a barlangba igyekszik. Büszkeség fogja el. Végre legyőzött valakit. A vér szaga még érződik a levegőben, és ezt a szagot örömmel szippantja be Hope. Egy pillanat alatt eltűnik a sűrű fák között...*
|
[824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
