|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:43 - |
Az Odú a megfáradt farkasoknak kényelmes, biztonságos menedéket nyújt. Itt nőnek fel az apróságok és itt folynak a fontosabb tanácskozások.
|
[707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Igen kincsem, Night bácsi alszik, ezért ne zavard szegényt..inkább menj..áúú...*Amint Zaira belekapaszkodik fülébe, lejjebb hajtja fejét. Talán még sincs itt a megfelelő idő? Félti a kicsinyét..de mostmár mindegy, hisz ott lesz vele 8). Sebes léptekkel indul meg kincse után, a repülő farkasra elgondolkozik* Repülő farkas? Kincsem..én eddig csak repülő madárról hallottam..szárnya van, meg csőre..vagyö..lepke. Igen..annak is van szárnya, meg ilyen..hát...inkább mutasd meg angyalom..siessünk! *Mielőtt Zai letépné a fülét, orrával megbökdösi, hogy ha lehet, eressze el mamija hallókészülékét. Lassan kilép az odúból, óvatos sandítást vet mindkét oldalra, s megindul Zaira után* Várj azért, kiscsillag! Ha kérhetem, mindig maradj mellettem, és ha ügyes leszel, megtanítalak észrevétlenül lopakodni..akkor a repülő farkasodat is megleshetjük *Rákacsint kölykére, míg fokozott lassúsággal, hogy ne fáradjon ki hamar Zai, megindul arra, amerre a kicsi akarja*
|
-Itt voltam anyu egész végig a bejáratnál...mitörtént azzal a bácsival?-
*Rohant oda a sebesült Night-hoz és orrával megbökdösi...*
-Alszik??-
*Majd lefekszik Night feje elé és pofozgatni kezdi azt...*
-Hogy megyünk sétálni??? igazán??? Mehetünk!!!-
*Ugrándozik vígan anyukájához és belekapaszkodik annak fülébe,és vonszolni kezdi az odú kijárata felé...*
-Gyere mami minden perc számít...gyere gyere...még talán kinnt van az a repülő farkas..gyere már...-
|
*Lassú, nehéz léptekkel közeledik. Orrlyukaiból a levegő egyenletesen szökken ki szertefoszva a fekete hím testén* ~Hogy lehet valaki ilyen nehéz? Na még egy kicsit..méég..mindjárt..~ *Utolsó lépteit szinte kúszva teszi meg, ahogy betolat a barlangba. Állkapcsa a sebesült Night grabancán pihen egy ideig, majd hátrébb lépeget. Orrával megbökdösi a mozdulatlan farkast* ~Még a végén a kicsik megijednek tőle..~ *Rászorít a grabancra, s tovább vonszolja Night testét egészen az odú egyik sarkáig* ~Így..mostmár csak pihennie kell. Jhaj..ha Shedan és Shadow előkerül... nem is tudom mit csinálok velük..de hogy kapni fognak, az biztos..~ *Felsóhajt, kikerülve falkatársát szokásos fekvőhelyére ballag. Leheveredik, sárga tekintetét körbehordozza az odún* Zaira! kincsem, hova bújtál? ~Ha ő is el merte hagyni az odút..kiteszem mindkettő szűrét..az apjukat pedig négy felé szaggatom..hm... miket gondolok?? Ha Shedan kimehetett, kiviszem Zairát is! Igen! Majd ha mi is eltűnünk néhány napra, meg fogja érteni az apjuk, mit szenvedek én most itt...vagy nem..persze, miért is értené meg? Egy hónapban alig látom kétszer..aztán mire feleszmélek, fogja a kölköt és eltűnnek..~ Zaira, a mami elvisz egy kis sétára..
|
*Zaira nyelvét kilógatva kiszökkent Daemia után az odúból,úgyérzi,hogy kicsi mancsai biztosan vezetik,és mérhetetlenül boldog volt,hogy végre egy kicsit kimozdulhat és játszhat a számára valamiért nagyon kedves nősténnyel,de anyja hiánya mégis rá rá törögöt...már elindulna,mikor beleütközik fejével Daemia hátsó lábába...*
~Hogy mi?? nem megyünk???mi az,hogy nem megyünk??? márpedig ha törik ha szakad én körbeszaglászok....~
*Csupán fejét dönti oldalra Daemia beszédére és eltűnésére,semmiképpen sem fogja megigérni,hogy nem megy ki...hiszen rajta kívül mindenki kinnt lógatja a lábát...pont ő ne tegye azt???*
~ez nem így működik~
*Csöndben és mozdulatlan vár,amíg Daemia alakja tovatűnik...Hosszú gondolkodásba kezd..merre induljon tovább..vagy merre ne induljon...csak ül percekig és néz magaelé...*
~Micsoda izé ez itt kinnt...olyan szép...~
*Majd meglát az égen egy madarat repülni...egy madarat mi egyszer már arra sarkalta,hogy eldobja magától az életét...*
~Csalfa vagy!!!!én nem tudok repülni!!!Hazudtál!~
*Kiabál fenn az égben röppenő madárhoz,mi a hangzavarra lenéz és zuhanórepülésbe kezd...Zairát egy pillanatra kirázza a hideg,ahogy a madár egyre közelebb repül felé,de nem mozdul,földbe gyökörezett kecses ülepe,amin csücsült idáig...A madár egy pillanatra mintha megállt volna a levegőben,és hangos hangot hallatva énekel a kicsinek...majd tovaröppen...*
~talán követnem kellene...~
|
*Hirtelen kapja fel a fejét, megáll menet közben, beleszimatol a tavaszillatú szellőbe, de mintha nem is arra figyelne... Síphang. Éles, mindent áthagyó, vágó és mégis kellemes síphang... ~Visszajött? De minek? Miért?~ Zairára néz, aggodalmasan húzgálja a száját, felpillant a hegytető felé, majd vissza a kicsire...*Zaira...*Újabb aggodalmas pillantás, a síp türelmetlen ismétlése bajt hírdet...*Zaira, maradj itt!*mordul fel végül határozottan rá sem nézve a kicsire kiszökken az Odúból, de aztán mégis visszanéz még, ijesztő lehet, ahogy egy pillanat alatt rideggé válik... De aggodalmait és kétfelé húzását leplezi ezzel*Ha megtudom, hogy elhagytad az Odút anyád engedélye nélkül, tőlem is kapni fogsz, nem csak tőle.. Sietek vissza!*Ez utóbbi mondatotból kicseng bizonytalansága, akármennyire igyekszik is... Rossz sejtelmei azt súgják, ez nem igaz. Egy pillantás, és a szürke nőstény alakja eltűnik a fenyők sötéten ágaskodó törzsei közt..*
|
*Meglepve pislog, mikor a kölyök rácsimpaszkodik, majd fejét a földre fektetve helyezi a kicsit biztos talajra és mancsait finoman rányomva szedi le magáról.*Játszani?*Enyhe húzodozással néz kifelé, a séta még rendben... De játszani? Ő nem szokott játszani. Sőt. Az ő agyarai gyilkolásra valók, nem óvatos fogásra, a lopakodás nem bújócskára, hanem vadászatra... Egész lénye a hímek elleni vadászatra alakult ilyenné. Azért hímnagyságú, azért erősebb a legtöbb hímnél, hogy legyőzhesse őket, majd elküldhesse a Kígyónak... A kicsire nézve azonban valami furcsa meghagyarázhatatlan fogja el, végiginyalja a Zaira buksiját, beletörődő sóhajjal lépdel ki az Odú elé.*Na jó, gyere... De nem megyünk messzire.
|
*Zaira tovább kezdi keresni a tejecskét,de szomorú tényként bizonyosodik meg róla,hogy nem talál semmi ehetőt :) de buksiját tovább fúrja bele a nőstény bundájába és megkönnyebbülten szuszog...majd játékos hajlama újra erőtvesz rajta...Daemia két lába között kiles,és ismét látja az energiától szétszakadó tájat...felnéz a szintén kifelé bámuló nőstényre,és hatsó két lábára pattan,melső mancsait megpróbálja megtámasztani a nőstényen és a fejét próbálja megnyalogatni,amennyire tudja,és ha sikerül a játék erőtvesz rajta és belekapaszkodik apró fogacskáival a nőstény pofájába,és csimpaszkodik...*
-Gyelje meljünnk kisfffelé...jásztyani...-
*nyögdécseli teli szájjal a mondatokat....és addig lóg a nőstényen,amíg fogai és izmai el nem fáradnak,vagy a nőstény le nem rázza őt...*
|
*A Kígyó elégedetten kacajt hallat - immár csupán Daemia fejében. ~Elégedett lehetsz... Jól megijesztetted. Nagy büszkeség lehet a kicsit bántani~~Te csak ne prédikálj, gyilkosz...~Megrezzen, egy pillanatra kivillannak hófehér agyarai ~Ha megszabadulhatnék tőled, te... Te mondtad mindig, hogy kit küldjek át neked!~~Jól van, nyughassz már..~~Nem nyugszom, te kis..~~Jól van, jól van. Akkorisz... Tanuljon tiszteletet a büdösz kölke. Te szem örülnél, ha lekutyásznának.~ Meglepódésében vékonyka nyüsszentésféle hangot hallat, mikor szuncizni kezdik a rég nem használt tejcsapot. Bizony rég volt már, hogy a kölykei... Reflexszerűen végignyalja a kicsi fejét, de aztán ez félbe marad. Küzvde próbál ellenállni mindenféle kísértésnek és legfőképp anyai ösztöneinek...*Nyugalom... A Kígyó könnyen megsértődik, jobb szeretném, ha nem hozzá szólnál ezután, hanem hozzám.*Révedező tekintettel néz ki a barlang száján, sóhajtva bámul. Megint beleszalad gondolataiba az lidércfarkas... ~Kerítsd elő, Kígyó. Ha más nem, hát egy újabb farkas a listán...~ Csalódott sóhaj, majd gondolatai visszatérnek a kicsi köré.*
|
*Zaira szüntelen kifelé bámult...a fények egyre erősödtek,de nem tudott velük mit kezdeni,majd mikor meghallotta a szót,amit várt elkezdet kifelé szlalomozni..de valami visszatartó...egy hang ami szívébe és testébe hasított,egy hang ami a frászt hozta rá...Összegörnyedt farkincája automatikusan maga alá húzódott és egy A kicsi beugrott Daemia lábari közé,védelmezést kérve,és vacogott egy ideig,ameddig a szörnyű hang meg nem szűnt...mostmár igazán tartott a kígyótól,és még becsukott szemén át is maga előtt látta,ahogy a kígyó köröz,majd egyszercsak eltűnik...de nem mozdult,még mindíg rázta a hideg,és egyre csak beljebb bújt Daemia meleg bundájába,majd megnyugvásként tejet kezdett keresni,mint anyukájánál és meg is találta a helyet,de ebből nem jött tejecske...Daemiának ez elég kellemetlen lehetett,de a kicsi még mindíg félt...a szemét se mert kinyítna csak taposta apró mancsaival Daemia bundáját és kereste a nyugtató tejet...*
|
*A vicsorgásra meglepetten felszalad szemöldöke, majd hirtelen érzi meg, hogy a Kígyó garázdálkodik körülötte. A Kígyó pedig igyekszik sakkban tartani a kicsit, míg Daemia olyan mozdulatot nem tesz, mintha rálépne a farkára. ~Ne ijesztgesd a kicsit. Nem vicces.~~Nem ijesztgetem, csak megnésztem..~ A kicsi szavaira aztán kinéz, de nem lát semmi különöset. Az olvadó hó és tavaszi szellőfoszlányok egészen csodálatossá varázsolják a tájat. A hegy szebb, mint valaha. ~Assz ajándék...~ Rémlik neki valami... Pillantása visszatér a kicsire, hevesen megrázza a fejét*
Anyád azt mondta, maradjunk itt. Ha nem mondta volna, akkor kivinnélek, de te sem akarhatod, hogy... Na jó, de csak egy kicsit.*egy kis séta még senkinek sem ártott meg... A csúszómászóra a Kígyó mérgesen felszisszen ~Neveletlen büdösz kölke...~ Majd olyan hang siklik körbe a barlangban, melyet még soha, senki sem hallhatott, csupán Daemia, de az ő fejében ez is tompítva cseng..*Addig tanulj tisszteletet, kölyök, amíg jó kedvem van...*A hang éles, szinte vágja a fület... Mintha ezernyi méregfog állna a farkas testébe minden egyes szónál..*Hagyd békén a kölyköt.*mordul fel az ezüst nőstény ridegen, de a Kígyót immár nehéz lesz leállítani*Nem csúszómászó vagyok, te kisz vakarék, hanem asz egyetlen, aki szegíthet neked... Asz egyetlen...*A vágó hang megszűnik, mikor vége, mintha minden hang elhallgatna, egy ideig szinte kong a csend.. Végül Daemia moccan meg, elindul kifelé a barlangból, a Kígyó alakja sebesen egy pontba sűrűsödik, majd eltűnik az ezüst nőstény szíve környékén...*
 |
*Zaira nézi Daemiát,majd tényleg egyre erősebben látja a kígyót,és egyre erősebb energiát érez ki belőle...szinte félelmetes..a kicsinek fogalma sincs mi ez az érzés,de ahogy az energia árad belé,legyen ez akár negatív,mégis erősebbnek érzi magát...De ez az érzés mégis egyre marcangolóbb lesz,és egy tőle szokatlan erős morgás hagyja el fogvicsorgató száját,majd ez is hamar elmúlik,talán egy kicsit valami furcsa intuició azt súgja neki,hogy nem kell félnie...annyira :)*
-A mami után kell menni...én is szeretnék barangolni odakinn...hívogat...nem tudom mi van ott,de mindent...furcsa fény vesz körül....-
*a kis nőstény most bölcsnek tűnik ő is furcsálja...hiszen még sosem volt kinn,és semmit sem tud...a fákat aköveket,a virágokat,melyeket nem ismer néven,mindegyiket egy különös energia veszi körül...valamelyiknek fehéres fényben valamelyik zöldesben,kékben lilásban pompázik...nyelvét kiölti és mélyen a levegőbe szagol,mire elszédül és ismét csak a földra huppan vízszintes helyzetben*
-Kijössz velem?-
*Tesz fel egy egycerű kérdést,majd fürgén hozzáteszi*
-Jöhet az a csúszómászó is...-
*Daemia úgy hallhatta most mintha csak Tia szólt volna hozzá..*
|
Anyu el...*egy pillanatra félbehagyja a mondatot, míg körülnéz. ~Csúszik?..~~Szissz...~Gúnyos nevetés visszahangzik fel fülében, mitől kénytelen megrázni azt. ~Fogd be~ *...ment Shedan után. Tudod a testvéred elkóborolt valahová, de neked nem kellene. Nem lenne szabad anyádat ijesztgetni.*Anya... Ez a szó koppan a lelkében. Neki volt anyja... De sosem szerették egymást. Sosem volt az a jó kislány, akit elvárt volna... Halovány mosoly a kicsi mutatványára, majd leteszi a fenekét, a Kígyó előbukkan Zaira szemében, körbecsavarja az ezüst nőstény alakját, majd mélyen a kölyök szemeibe néz... Szinte már ijesztően sokáig mered rá, majd kiölti nyelvét, egy pillanatra elfoghatja az érzés Zairát, mintha meg akarná marni a Kígyó..*
 |
*Hirtelen egy hang hatolt a fülébe,amitől elesett,hiszen nem kapaszkodott másba csak egy tavaszi csalogató illatba...*
-Anyut keresem...-
*Ezzel felpattan Daemiávak szemben,majd rögtön összehúzta magát...*
-Mi az ott...ami csúszik??-
*Kérdezte fogvicsorgatva,majd kissé megnyugodva pofánnyalta magát...*
-HOl van anyu??éhes vagyok,és kalandozni szeretnék!apa sincs itt,sőt Shedan sem...itthagytak?-
*Hangja síróssá változott,majd valami furcsa lény az égbe meredő farkincájára szállt...egy zümmögő valami..Zaira ezt felfedezvén elkezdte kergetni farkincáját,de sajnos még nem áll biztos lábakon és hamar Daemia lábai elé gurult és kaján vigyorral úgy nézett fel a nőstényre,a hátán feküdve,mancsait magához húzva...egy csöpp idő múlva Daemia felé nyújtotta kis mancsát...*
|
*Kényelmes fekve, fejét lábaira hajtva feküdt az ezüst nőstény. Álom nem jött a szemére, mindahányszor lehunyta szemét megjelent alőtte az a lény, aki betolakodott az életébe, a szívébe, majd eltűnt nyom nélkül... Borostyán tekintete követi a kicsi lépteinek útját, csak akkor tápászkodik fel, mikor a Zai megközelíti a barlang kijáratát.~Elmegy a kiszike... Okosz kiszlány...~ A Kígyót figyelembe se véve kirázza a bundáját, majd el sem mozdulna onnan a kölyök után szól*
Hová-hová?
*Lassú, mégis kecses, ruganyos léptekkel indul meg Zaira után azzal a feltett szándékkal, hogy visszaterelgesse. Habár Tiát nem tiszteli feleannyira sem, mint Shadow-t, mégis... Mégiscsak a vezér párja. És Zaira pedig valamiért közel áll a szívéhez*
|
*A nagy zajokra és ridegségre szép lassan Zaira is felkelt...nem tudja,hogy smint alutt el..lehet,hogy fáradtan a földre zuhant és ott is maradt...de most éber hisztis és fázik a hideg barlanban és kintről nagy fény árad...anyukája és apukája sehol..sőt még a bátyja sincs..*
~Ezt nem hiszem el,nekem senki sem szól,ha valami érdekes dolog történil...~
*ezzel a gondolattal egyetemben nyelve kiszaladt a szájából,mintha mindezt hangosan akarta volna elmondani...*
~Éhes~
-Vagyok-
*mondta ki a hisztisen gondolt szót...majd felállt...csöpnyi mancsai megremegtek,majd a földre bámult...*
-Hát azthiszem nekem kell megkeresni anyucit...Nem bánthat semmi és senki,mert én különleges vagyok...-
*Ezzel elindult fenekét csábosan mozgatva,ahogy anyukájától látta és elindult a barlanból,csak éppen rossz felé...hiszen elvakította a tavasz szépsége. a sok illat rossz felé csalta,méhozzá az ösvények felé...*
|
*Hogy apu már rég elment???Ha kiderül,hogy Valdó elkolbászolt akkor ketté roppantam a torkát...*nyüszögte ki aggódva és felpattant..*Édes kincsem idővel,illetve,ha megtaláltuk valdót mindent elmondok neked a tavaszról és a szerelemről is...*azzal grabancánál megfogta Nievét és így teli szájjal kinyögött egy halk siessünket,és kocogni kezdett az Odún túlra,és egy barnás foltott a zöldelni kezdő fűben,és csodálattal figyelte a nap egyre erősödő sugarait..*
|
De apu már rég elment! *erősködött.* és Valdó még nem olyan régen itthon volt.* hangja kicsit lágyult, ahogy Risszo tisztogatni kezdte. Elterült Risszo mancsai között majd pici nyelvecskéjével puszit adott mamája állára.* Szerelem? Az meg micsoda? *kíváncsiskodott.* És mi az a tavasz?*úgy gondolja ennyi kérdés elég egyszerre és hagyja hogy mamája kicsit összeszedje gondolatait.*
|
-Jól van jól van Nieve semmi baj..Valdó és Darkmoon biztosan kint játszanak valamerre...érzed ezt a jó időt csöppen? Ez a tavasz...a szerelem évszaka...gyönyörű...-
*Ezzel egyetemben végignyalja Nieve kócos fehérkés bundáját és mikor úgygondolta,hogy elég tiszta nózijával lökött egyet a kis fehérségen...*
|
*Ébren van ugyan, de szemeit csukva tartja. Hatalmasokat szuszog. Már csak ezért sem mozdul meg mert mostanában mindenki szundizott körülötte és senki nem volt hajlandó játszani. Morcosan fordult egyet, de hirtelen meglepődött, hogy semmineksem ütközött neki. Legutobbi józan pillanatában még érezte Valdó bundájának érintését. Kinyitja a szemét miután mancsával megdörzsöli mancsával azt, hogy a sárga könnycseppek eleresszék szemhéját. Most eszmél fel hogy sokan hiányoznak a barlangból.* Anyu!!! *sipítja.* Nincs itt se apu se Valdó! Anyu!!* fut Risszo mellé.*
|
*Mikor Valdó felsír szemei csupán egy pillanatra nyílnak ki...és már érzi,hogy a pici megtalálta a tejet,így éppen csak mancsát rakja arrébb és nyal egyet a levegőbe,hátha megslappan a kicsi fején meleg nyelve...Hallja,ahogy a kölyök apja után sír,így szent meggyőződése,hogy Valdó elment Darkmoonnal és békésen játszanak kint..annyira nehéz a feje...mintha a tél felét végigaludta volna,és mintha már érezni is a tavasz ölelelő langyosságát,a madarak dalát...A kellemes illatokra a nyugtató zümmögésre fülét hegyezi..kezd magáhoztérni..nagy lompos farkát kezdi csóválni a poros talajon,mire az orrába szökken,és erre a facsaró,orr csavaró érzésre nagyot prüsszköl...szemei tágra nyílnak...lassan feláll..kínyúztatja beragadt,olajozásra szükséges izmait,csontjait és nagyot ásít...végignéz csomós bundáján,és a szörnyülködés hatására kishíján megint a földre huppan,de inkább gyors nyalogatással pofozza helyre bundáját,ami újra csili-vilin fénylik...Újból körbenéz,megpillantja a kicsi Nievét,és várja,hogy az odamennyen hozzá,és boldogan és elégedetten vigyorog,hogy a kis nőstény miként cseperedik.*
 |
[707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
