|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:33 - |
A völgy zsákmányokban bővelkedik, de az éhes farkas jobb, ha éjszakára időzíti a vadászatot, mert a hatalmas nyílt terepen nincsen rejtőzködési lehetőség.
|
[546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
~Ez csak egy kölyök...egy ostoba kölyök~ *mondogatja magában, bár minden önuralmára szüksége van, hogy ne tépje meg a fiatal hímet* Azt nem hagyom, hogy megdézsmáld a területen található vadállományt! *nyomatékként ismét kivillantja agyarait* Ha akarsz, talán...TALÁN csatlakozhatsz a falkához, de egy éhenkórászra semmi szükség. Ha viszont családot akarsz,ami megvéd, és te viszont védelmezed, lehet róla szó...*hangja kissé ingerült, kezdi elveszíteni a türelmét*
|
*Fáradtan, de elégedten érkezik a völgybe. A patak menti út egy kicsit kifárasztotta, de az élelem tudatára hamar kifújja magát és futva közeleg egy bokorhoz. Ott nyelv lógatva megáll, majd elkezd gyorsan ásni. Tudomást sem vesz a többiekről, csakis a kaja jár ost eszében. Alig telt el 5 perc, és szemei előtt volt az élelem, melyet egykor ide rejtett. A hús már kiszáradt, de így is íncsiklandónak néz ki. A csontokról nem is beszélve. Nyalogatja száját és kihalássza a gödörből a három jókora húsdarabot. Lefekszik és enni kezdi. Nagyon jól esik neki. Csak mostb veszi észre Shadow-ékat...~nem adom oda a kajám!~ nézi a műsort és eszik tovább.*
|
~Tisztelet?~ Szóval te vagy itt a vezér. ~Hm... Érdekes, a vezérekkel pont nem szoktam összefutni~ Életem-halálom mancsodba ajánlom. *gúnyolódik, habár ez lehet, hogy elveti a súlykot. Még fejet is hajt, ahogy az előbb Csillagtól látta.* ~Méghogy tiszteljem. Höhh... Engem se tisztelt senki, habár talán nem rajta kéne gúnyolódnom... Egyszer úgy is megunja, aztán mehetek tovább, mint ahogy mindenhol máshol is ugyanez történt. Csak most miattam lesz ugyanaz...~
|
*Kivillantja hófehér agyarait.*Kicsit több tiszteletet, kölyök...*szemei villámokat szórnak.* Nem a legjobb időben érkeztél...*óvatosan elindul körbejárni az idegen hímet. Megnyugtatja valamelyest a tudat, hogy fiatal még, de a belőle áradó nagyképűség meglehetősen idegesíti.* Viszlát, Csillag....*oda se néz, szemeit le sem veszi Einarról* Az én nevem Shadow, és ennek a területnek a vezére vagyok. *morogja*
|
Einar..*Gyakorolja a nevet közben Shadowra szegezi tekintetét. Mikor meghallja Einar mondtait egy kicsit elérzékenyül. újra a vezérre néz és szinte kérlelő tekintettel néz rá*Ezt szerintem a vezérrel Shadowwal beszéld meg Einar.....*Hátralép majd újra meghajtja fejét Shadow előtt. Aztán elindul az odú felé de még visszanéz a hímre és egy különös meleg érzés fut végig rajta*Viszlát!*Mosolyog a hímre kedvesen majd eltűnik a fák közt*
|
A nevem Einar. ~Na, pont jó farkassal kezdtem ki....~ *most a gúnyos hanglejtés ugyan elmarad, de ő is kihúzza magát. Még mindig benne van a régi vezéri magatartása. Elüldözték ugyan már jópár helyről, de a büszkesége mindig megmaradt.* És éppenséggel élelmet keresek. Mint minden vándorló, kóborló, szegény, magányos farkas. *a hangja szinte már idegesítővé válik, látszik, hogy nem sajnáltatni akarja magát* ~Nem fogom magamat porig alázni, azt ne is várd, bárki is vagy!~
|
Sarkcsillag...*Biccent egyet.Szúrós pillantást lövell az idegen felé, majd vicsorogni kezd.* Te meg ki vagy? És mit keresel a területünkön? *kérdezi, és mellkasát kidüllesztve áll a fiatal hím előtt. Füleit előre szegezve a másik minden mozdulatára kész támadni. Izmai befeszülnek, hogyha szükség van rá, bármikor kész megverekedni*
|
*A lágy szellő Shadow szagát hozzaSarkcsillaghoz aki egyből felfigyel rá de még egyenlőre úgy tesz mintha ott se lenne*Az én nevem Sarkcsillag. És a tiéd?*Mosolyog aztán mintha meglepődne hátrafordul Sahdowhoz*Shadow! Üdvözöllek*Mondja s fejét egy kicsit meghajtja kifejezve a tiszteletét*
|
Üdv! ~Jellemző, ennyit a lapulásról~ *büszke tartását visszavéve felül. A köszönésében ismét felfedezhető az a jól ismert gúny, ami most meglepettségét mutatja. Ha a farkas jól eltársalog vele, akkor egy idő után már nem is érzékeli a néhai gúnyos hangsúlyt. Shadow-t is megérzi, de egyelőre úgy tesz, mintha nem vette volna észre. Nem tudja, hogy ő itt a falkavezér, különben talán kicsit több tiszteletet mutatna felé :)*
|
*Fáradt elméjébe ostorcsapásként hatol be Sarkcsillag hangja, és kérdése: "Te új vagy itt, ugye?"* ~Új? Idegen? ~ *Megpördül tengelye körül, és egyenesen feléjük veszi az irányt. Szeme villámokat szór, nyakán minden szőrszál égnek áll. Lépéseit megszaporázza, és szinte futva érkezik*
|
*Lassú ,halk léptekkel közeledik a fiatal nőstény. Lábnyomai a hegytető fölöl jönnek. Sarkcsillag lelke meg van törve. Nem bírja már hogy nincs egy farkas a falkában akivel egy jót beszélgetne. Senkinek sem tudja elmondani mi bántja. Ezekkel a gondolatokkal járkál addig míg meg nem látja Einart. megtorpan majd köszön neki*Üdv! Te új vagy itt ugye?*Kérdi tőle *
|
*Némán lépkedve méri fel a terepet. Egyre biztosabb abban, hogy itt egy falka él, habár Fallen és Pride nem válaszoltak a kérdésére. Sétája közben mintha erősebb szagokat érezne a levegőben.* ~Lehet, hogy nem vagyok egyedül?~ *egy pillanatra elbizonytalanodik, mert már sokszor elkergették a falkák tagjai a területükről. Inkább meglapul, és beleszagol a levegőbe, kihasználva képességét.* ~Most már nem hagyom magam. Nem üldözhetnek el!~
|
*Elcsigázottan lépkedett ki a fák közül. Fáradt volt, napok óta menetelt. A területe határait igyekezett megerősíteni, hiszen kölykeik voltak, és fontosnak tartotta, hogy tudtára adja a betolakodóknak: ez a terület bizony foglalt. Már alig várta, hogy visszatérjen az odúba, kölykeihez és párjához. Régen látta őket. Bizonyára nagyot nőttek a kicsik is. Talán már megtanultak járni is, és most ugrándozva játszanak a meleg és biztonságos családi fészekben. Elábrándozva kilépdelt a hófödte völgybe*
|
*Ez volt eddig az első alkalom, mikor másik énje átszrezte teljesen a hatalmat a szerény farkas felett, és az összes eddigi tulajdonságt pontosan az ellenkezőjére változtatta, így erre a pár percre a szerény, visszahúzódó farkasból, erre a pár percre, mindenre elszánt vad gyilkos lett... Ám most a hím a csata helyszíne előtt fekszik, és a vért nézi... Nemtudja eldönteni, hogy jó-e, ha vad énje megszerzi az uralmat felette. Fél, hogy ez társai előtt is megtörténhet, és önkívületében bántana fajtársait, tán még Pride-ot is. Ez a tudat beléhasítot, és kegyetlen félelemmé tette. Másrészről örült, hogy végre megmutatta magának a vadat, a kegyetlen gyilkost, mely a sors arra teremtette, hogy más állat véréből táplálkozzék. Örült, hogy nem csak puháyn tud lenni, hanem a harcban is tán tudna valamit elérni. Másik énje most nyomasztó csöndbe burkolódzott. A köd is belepte a tájat. Belepte a nem régi harcot, és Fallen iménti másik önmagát is... mejtől egyaránt fél, és egyaránt örül is...*~Csak Pride ne lássa soha! Bárki más, csak ő ne, kérlek...~*Ám most is csönd... Kiséé megborzong.*~No, gyere, menjünk haza!~*Ám ezt ő maga mondja, másik énje nem szól... Feltápászkodik, megrázza fejét.*~Kinek is kell ő!~~Ha majd eljön a véres harc meglátod milyen hasznos vagyok...~*Szólal meg végre, ugyan vérfagyasztó hangon vad énje,de Fallen nem bánja, legalább nem veszett el. Még egyszer hátranéz s vértócsára.*~Ne fél barátom, egyszer a te hős véred fog folyni, egy másik hiúzéval együtt! Ne nézz vissza... Nem szabad...~*Megfogadva a tanácsot elindul az odú felé. Az újra szerény, vékony kis árny belevész a ködbe, mely elfedi a kíváncsi szemek elől nyomát...*
 |
~Igen, erre van. Csak még menj tovább! Csak már pár lépés és itt vagy...~*Súgja neki a hang. Bár nem érti miért, de követi, amerre másik énje vezeti. De előre tudja, nem valami vidámat akar neki mutatni. hisz ismeri már... Túl jl ismeri másik énjét...*~Ezaz! Meg is találtuk. Nézd meg alaposan... No, mit látsz?~*Fallen elborzadva néz végig a küzdőtéren, ahol véres küzdelem folyt a két hiúz, és a két farkas között.*~Pfújj! miért vezettél erre a vértócsára?~~Nézd meg jobban. Hát ennyire utálod már a vér édes ízét? nem ilyen vérrel van tele minden édes zsákmány, amellyel megtöltöd a bendőd?~~NEM! Ez farkas vér. Nem szeretem fajtársaim vérét szagolni!~~Nem csak az van itt... Nézd meg közelebbről...~*Ez az utolsó mondat ilyesztően hangzott már másik énjétől. De Fallen közelebb kúszott a másik vértócsához, és megszagolta. Belé hasított a...*~Hiúz vér! Tehát két farkas és két hiúz csapott össze?~~Na látod! Csak tudod valamire használni azt a nagy fekete izét a fejet végén! Micsoda öröm.~~Hadjál már ezzel! de mégis, miért hoztál ide? Mi érdekes a hiúzok vérében?~~Butuska. Hát nem lenne csodás ezt a vért érezni? nem lenne csodás hiúzt vacsorázni? Érezni a bosszú édes zamatát? Hát nem?~~De... De ezzel mire akarsz célozni?~~HARCOLJ TE IS A HIÚZOKKAL! ÖLJ TE IS HIÚZT! Ne legyél többé ilyen puhány! NE MARADJ KI, A HARCBÓL!~*Fallen másik énje szavai hallatán, egy percig megdermedve áll magába bámulva, és a gyilkolásra ösztönző szavak keringenek feje körül...*Harcolj te is hiúzokkal! ölj te is hiúzt! ne legyél többé ilyen puhány! Ne maradj ki a harcokból...*Ismétli kissé megbabonázva a szavakat. Majd meggyullad szemében a vad vágy, a farkasösztön, az uralomra vágyó ősi vad feltámad lelkében egy percre. Egy óráknak tűnő percre vadabb lessz minden farkasnál. Felhúzza ínyét, morogni kezd, vicsorogni.*EZÉRT MÉG MEGBOSSZULTOK HITVÁNY MACSKÁK!*Üvölti a semmibe. Apja szelleme letekint rá az elunytak világából... A hím az apjára emlékeztető csillagalakzatra figyel, és vonít... Vonítása most vad, harcias, és kegyetlen. A csillagképek közt előtűnik egy Fallen számára ismeretlen kép, is, a számára ismeretlen Buck képe... A büszke, és vad, ám őn szerelmes farkas csillagépe rajzolódik ki a élhomáylból, és büszkén mosolyog le Fallenre. Büszkén mosolyog le sohasem látott öccsére...*
|
*Sötétség. Mindent beborít a köd. Néma csend. A hold misztikus félhomályt ad a völgynek. Hó. Hideg. Levegő. Perzseli Mystik orrát, ahogy beszívja..olyan hideg. Hópelyhek. Halk puffanással érkeznek Mystiken. Kinyitja a szemét és pislog egyet. Majd még egyet. Valami kemény van a nyakánál. Alvadt vér. Már nem vérzik a nyakán a mély seb. Feláll lassan. Egész testében remeg. Fázik. Gyenge. Arra is erőtlennek érzi magát, hogy körülnézzen. Vánszorogva megindul, vissza, a hiúzok földjére. Minden lépés nagy erejébe kerül. A mohó köd lassan beborítja a duzzogó macskát...s eltűnik a félhomályban.*
|
*Érzi a pofáján végigfolyó meleg fémes ízű vért. Lapátnyelvével lenyalja a kis patakot, és lihegve néz a macska után.* Tudom hogy ez még csak az első találkozás volt.* szólt halkan, majd üvöltve folytatta* Legközelebb nem leszel ilyen szerencsés! *azzal megfordult és az odú felé vette az irányt. Szeme sarkából azonban Nightra tekintett, sóhajtott és bátyja mellé lépett. Lehajolt mellé és orrával megnoszogtatta bátyja fejét.* Hé! Tesó! * hangja lágy volt és csendes.* Szép munka volt. * szólt elismerően. Szerencséjükre a másik hiúz is szedte a sátorfáját és eltűnt.* Mégsem hagyhatlak itt! * sóhajtott, majd grabancánál megragadta Nightot és az odú felé kezdte húzni.*
|
Hát..*Liheg* Jó! a csatát ugyan megnyerted de a háborút nem...Legközelebb imátkozhatsz az életedért*Mondja s egy pillanat alatt eltűnik. A hajnal fénye bevilágítja a havat ahol már csak Erisz lábnyomai láthatók*
|
*Elkeseredetten folyik ki egy könnycsepp a szeméből a fájdalomtól. Fáj ahogy Erisz pofájához kapott.* Aszt ccak leszheted, hogy eleresssztelek* szűri ki a fogai közül. MAjd mancsával a hiúz oldalára támaszkodik és ellöki magát, magával rántva a mancsot érzi hogy a karom pofájába vág, el is ereszti a fájdalomtól. Majd körübelül két lépésnyire áll a macskától lihegve.*
|
*Bár nagyon fáj mancsa nem adja fel. Elfolytja és ragaszkodik régi tervéhez. nem mozdítja egyetlen porcikáját sem s légzését is lelassítja. Teljesen mozdulatlan. Elengedi magát de mancsának izmait egyre csak megfeszíti és vár az adandó alakalomara. Mikor a farkas már nem szorítja annyira mancsát azzal egy hatalmasat belekarmol a farkas ínyébe s ott is tartja karmait. Minden erejéből belefúrja s ezzel hatalmas fájaódalmat próbál okozni. Olyat ami akkora mint az övé*ha lenegeded a mancsom hajlandó leszek elengedni az ínyedet...
|
[546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
