|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:20 - |
Kis patak csörgedezik előttesd, a felfelé úszó pisztrángok ki-ki ugranak a víz fölé, hogy aztán visszacsobbanva folytassák útjukat vagy egy farkas gyomrában...:) A patak nem messze esik a barlangtól, a fák között egy keskeny, kijárt ösvény vezet a patak partjára.
|
[Későbbi] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Felkapja a fejét, szemeit összehúzza, nyelvével végignyalja a pofáját*Nagy falat lesz...
 |
Igen...a reggeli. Hiszen pont ezért jöttem én is ide...*ahogy ezt kimondta, a patak túloldalán megreccsent egy ág, ahogy egy őzbak éppen inni vonult.*
|
Kiara... Különös, milyen változáson ment keresztül. Nemrég még azt is meg akarta tiltani neki, hogy egyedül kóboroljon az erdőben, felügyelet nélkül... Most meg...*keserű sóhaj*Segít neki az ember, és máris megváltozik a véleménye. Az az emberkölyök semmivel sem jobb, mint a többi gyilkos. Kicsi még, ezért olyan, amilyen. Majd ha felnő...*bólogatni kezd*Ha meglátták volna a testeket, nem finomsággal, hanem puskákkal jönnének vissza... Mintha mi tehetnénk arról, hogy az ember nem tűr meg a saját területünkön...*elhúzza a száját*Moon még kicsi ahhoz, hogy ezt megértse. Nem volt ott a mészárlásnál sem, mikor az életünkért harcoltunk. Csak olyan emberrel találkozott, aki mézes-mázosan magához csalogatta, így nem csoda, ha tévhitben él... De Kiarától nem ezt vártam volna.*kirázza a bundájából a harmatot*Hogy Rhaidot rajongják körbe az újonc nőstények?*kissé gúnyosan elhúzza a száját, fejcsóválás*Inkább fordítva... Mikor Tia érkezett, még a nehezen szerzett zsákmányát is neki akarta adni... De Tia nem fogadta el... Igen... Ő a falka egyik gyöngyszeme...*megrázza a fejét, hogy kiszökjenek a zavaró emlékképek a fejéből, majd Shadowra néz*Azon sem csodálkoznék, ha Rhaido itt időzne valahol a közelben és épp a fogát mutogatná...*szemében cinkos mosoly csillan*Pedig épp te vagy az, aki visszaadta a határozottságom*gyomra éhesen felszólal...*Mit szólnál egy kiadós reggelihez?
|
Nekem és a többi ifjoncnak, a régi falkában hamar megtanították, hogy hol a helyünk. A szabad szellemű nevelést én nem támogatom, bár Kiara tegnap majdnem nekemesett. Senki még csak át sem gondolta, mi lett volna, ha az Ember észreveszi a fajtársai tetemeit a barlangnál. Biztosan megöltek volna mindannyiunkat....Az ifjonc nőstények gyakran körülrajongják a felnőtt hímeket. Szerintem ezért hallgat jobban Moon Rhaidora...
|
*Hálásan pillant Shadowra*Igazán kedves vagy hozzám... Pedig nemrég érkeztél. Igazad van... Moonnak ideje megtanulnia a tiszteletet. Mielőtt vezér lettem, nekem is el kellett fogadnom a felsőbb akaratot*egy bólintással erősíti meg véleményét, majd elnéz a barlang felé*Talán Rhaido tud beszélni a fejével... Különös, milyen jó viszonyban vannak... Pedig alig látja...
|
*Végignéz Shiro-n.* Ha Moon engedetlenségére gondolsz...Majd közösen kordában tartjuk. Az emberek pedig mindig megtalálnak minket, ez ellen sajnos nem tehetünk semmit. Az egyetlen, ami biztonságban tart minket, ha messze elkerüljük őket. Amennyire eddig megismertelek, szerintem te jó vezér vagy, és nincs még itt az ideje, hogy más átvegye a helyed.*tekintete elidőzött Shiro gömbölyödni kezdő pocakján*
|
*Ráemeli távolba révedő tekintetét, majd mint akibe villám csapott, összerezzen, körülnéz, sóhajt. Keserű, mélyről jövő sóhaj ez, minden csalódottságát beleadja...*Azt hiszem... Rossz vezér vagyok, Shadow. Nem hallgatnak rám, és én mégsem teszek semmit... Pedig tudom, hogy baj van. Nem véletlenül fekszenek az embertestek a barlang előtt...*megcsóválja a fejét*Én sem vagyok már a régi...
|
*Shiro jöttének zajait már messziről hallja, de a szél is elárulja közeledtét. Felkapja a fejét, és kilép rejtekéből. A zajok már úgyis elriasztottak minden lehetséges prédát a közelből...Oda a reggeli.Elfintorodik.* Jó reggelt Shiro. Ez egy hatásos megjelenés volt...
|
*Nem figyel lépteire, így elég zajosan közeledik, ahogy a kisebb faágak, gallyak, melyeket a szél letépett anyjukról elroppannak lába alatt. Nem érez éhséget, pedig már látszik, hogy vemhes... Szemei ködösen merednek a távolba, ahogy baktat előre csak arra figyel, nehogy fának menjen, vagy patakba essen...*
|
*Lassan osont a fák között, akár egy árnyék. Tudta, hogy az erdő állatai általában reggel, vagy napnyugtakor keresik fel az ivóhelyeket. Ha elég türelmes, biztosan jön erre egy őz a gidájával, vagy valamilyen más prédának alkalmas vad...Orrát szorosan a föld fölött tartva körbeszaglászott. A szagok elárulták, hogy valóban jártak erre őzek, de már régen elmentek.*~Sebaj...jön még más is erre~
|
*Nagy nehezen kifogott egy pisztrángot, mégegyet, és egy... És egy jó nagy pontyot is. Nagyon örült a pontynak. A megfogott halakat a partra tette. Megette a 2 pisztrángot. A pontyot Félixnek szánta. Hirtelen meglátott egy őzgidát. Éhes volt. Alig állt a lábán, majd összeesett. Kiara hamar odafutott, és fogával megfolytotta az őzgidát. Szájába fogta a gida nyakát és a pontyot. Párszór ki is esett a ponty, de elért a barlangba a finom zsákmányokkal.*
 |
*Mancsát nem tudja használni, halászáshoz, ezért a vízhez hajol, és szájával próbál elkapni pár halat. Elég nehéz így halásznia.
|
*Gyorsan fogott 2 pisztrángot. Majd elindult vissza a barlangba. A nap már hétágra sütött.*
|
*Nem volt a lopakodás mestere, de Tiától megtanult pár apró dolgot. Árnyékként követte szüleit, s próbált csöndes lenni*
|
*Hamar leér a patakhoz. Gyorsan lefetyeli a friss, hideg vizet. Közben hamar elkap egy kisebb pisztrángot és gyorsan megeszi.* Jól van, mehetünk tovább.*Mondja, és már indul is a sziklák felé.*
|
*Boldogan rohant apja után* Kistesó! Kistesó!
|
*Rendben, de ne itt a patakban. Gyere, menjünk el a tóhoz.* És elindult a patakot követve, a tó felé.*
|
*Eltöprengve a tóra néz* Fürödjünk!!
|
*Szeretnél ma valamit csinálni? Taníthatlak vadászni, vagy amit akarsz.*
|
*Megnyalja apja pofáját* Köszönöm! Juppi! Éljeen!
|
[Későbbi] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
