|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:20 - |
Kis patak csörgedezik előttesd, a felfelé úszó pisztrángok ki-ki ugranak a víz fölé, hogy aztán visszacsobbanva folytassák útjukat vagy egy farkas gyomrában...:) A patak nem messze esik a barlangtól, a fák között egy keskeny, kijárt ösvény vezet a patak partjára.
|
[Későbbi] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Renfben beszélek anyáddal, ha helyrejött.* Közben kicsit furcsálta, hogy honnan vette kölyke ezt a Fehér Fágyolos Farkas dolgot.*
|
*Feláll és szembeáll apjával* Akkor csináljatok anyuval! Én tudok várni, és annyira szeretnék! Nem vagyok már kicsi, tudom hogy nem a gólya hozza a kölyköt. Ezt csak a kiskölykök hiszik el. Én már rájöttem hogy a Fehér Fátyolos Farkas hozza a kiskölyköket! Kéérlek! Legalább csak beszéljétek át anyuvaaal!
 |
*Hirtelen abbahagyta az evést.*Értem... Tudod az nem lesz csak úgy. Idő kell hozzá, meg minden... Talán lesz, de nem tudom...*Mondatai akadoztak, és kissé zavarban volt.*
|
*Apját figyeli, és mivel most elérkezettnek látta az időt a kérdésére (remélve hogy apja nem nyel félre és életben marad) pimaszul kimondta* Szeretnék egy kistesót
|
*Minden farkas a holdat látja meg először. Talán a hold segített a dolgokban.* És elkezdte enni a finom nyulat. Már nagyon éhes volt.*
|
*Leül* Megbecsülöm és tisztelem is! Hisz a legelső dolog amit megláttam, az a hold volt. Talán ezért kötődök hozzá ennyire. Ha a holdra nézek mindig tudom mit kell tennem. Szerencsére kezdenek helyreállni a dolgok. Te előkerültél, Tia a barlangban van, anya pihen, Shiro gyógyul, Rahidoval kiskölykeik lesznek, és még ki is békültek
|
*Sok veszély van az életben, de erősnek kell lenned! Az élet olykor kegyetlen, olykor mgkegyelmez. Sose udod mit hoz a sors.* És ő is felnéz a holdra* De tudod, a hold mindig segít neked. Este a hold a barátod, hiszen a nagy sötétségben fényt ad neked. Becsüld meg a holdat!*
|
Remélem meggyógyul! * Felnéz a csillagokra* Először Shiro sérült meg, aztán anya
|
*Valami történt vele. A comja nagyon vérzett, amikor megtaláltam. De most nagyon fáradt. Nem mondta el, mert azt mondta, hogy hosszú történet!*
|
*Nagyot sóhajt* Tudom apa! Mond csak anyával mi történt? Jól van?
|
*Nem szórakozából vadászunk. Minden állat védtelen, de ha életben akarsz maradni, meg kell enned minden védtelen kis nyulat.*
|
*Meglátja apját és odamegy hozzá* Szia apa! Nem, köszönöm most nem. Különben se szeretem megenni a védtelen kis nyuszikat
|
*Meglátja Moont.*Szia Moon! Kérsz egy kis nyulat? Most fogtam.*
|
*A víz fölé hajol. Száját a vízhez érinti. De egy halk sóhajjal felemeli a fejét* ~Majd késöbb iszok~ *Halk léptekkel sétál a patak szélén. A vizet figyeli. A hold fénye a víz felszínén csillog. Ez nagyon tetszik Moonak. Szépen lassan sétálgat*
|
*Fáradtan bagtat oda Félixhez. *Hosszú történet. Majd később elmesélem. De kérlek segíts hazamenni. Alig bírok már a saját lábamon állni. *
 |
*Gyorsan fog egy pár halat. Miután hasa televan. Hamar a barlangbamegy, mert már nagyon álmos volt.*
|
*Ő is hívja párját, és ők is a barang felé veszik az irányt.*
|
Ez a te szerencséd... Ha Shirora pályáznál, már rég átharaptam volna a torkod...*morogja vissza nem túl kedvesen, majd Shiro után baktat... A féltékenység nagy úr... Bár kis megkönnyebbülést is érez Félix szavaira, így küld felé egy "Semmi baj akkor..." pillantást*
|
*Halványan bólint, a medvehúsra megindul a nyál a szájában... Jól esne most enni abból a szörnyetegből... Már visszanyerte kissé erejét, így saját lábára áll, nehézkesen nekiindul az útnak*Menjünk... A medvét pedig cafatokra tépem...
 |
*Rendben, menjünk. Én is fáradt vagyok.* Aztán halkan odasúgja Rhaido fülébe. *Nyugi, nekem is van feleségem. Csak kedveskedni akartam Shironak, hiszen látod milyen állapotban van. Ezért ne legyél féltékeny.* Ezt azért mondta, mert látta Rhaido viselkedéséből, hogy valami nincs rendben*
|
[Későbbi] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
