Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:20 - |
Kis patak csörgedezik előttesd, a felfelé úszó pisztrángok ki-ki ugranak a víz fölé, hogy aztán visszacsobbanva folytassák útjukat vagy egy farkas gyomrában...:) A patak nem messze esik a barlangtól, a fák között egy keskeny, kijárt ösvény vezet a patak partjára.
|
[Későbbi] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Szerintem menjünk a barlangba. Fáradt vagyok, és talán Shiro is fáradt. Moon talán alszik.* Tanácsolta.
|
*Hátahúzott füleit lelapítja, halk, rövid morrantást hallat, mintha azt jelezné Félixnek: "Az enyém..."*Kedves... Szerintem menjünk vissza... Pihenned kell... A medvéből pedig tényleg ehetnél...
 |
*Csak figyeli Shirot, és elszántan tartja, hogy ne essen össze.*
|
*Odaadja a halat Shironak. *Szólj, ha még éhes vagy. Vadászhatok neked még valamit, ha akarod. Bár a barlangnál még mindig ott van a medvetetem. Még nem is ettél belőle.*

|
*Egyenlőre még a vizet nyeli, elég hosszú ideig, majd mikor levegőt kell vennie, hatalmas sóhajjal vál meg nyelve az édes víztől... Liheg egy keveset, majd Félixre néz, aztán Rhaidora... Mivel különös módon nem teszi szóvá a dolgot, inkább elfogadja a halat, mert a szomjúság után belemart gyomrába az éhség is... *Kösz...
|
*Hátrahúzza füleit, ez a gesztus egyáltalán nincs ínyére, de ha Shiro elfogadja... Hát tegye. A féltékenység elé helyezi kell kedvese életét és gyógyulását...*
 |
*Ő is iszik egy kicsit. De ivás közben beleakad a szájába egy pisztráng. Ezt nem kéred Shiro. Neked adom, ha éhes vagy!*

|
*Tagadólag megrázza a fejét, a szomjúság mardosta minden tagját... A segítőknek hála nemsokára eléri a patakot, fejét a vízbe mártja, majd szomjasan nyelni kezdi a hűsítű folyadékot...*
 |
*Reggelig kereste kölykét és Shirot.*Moon, Shiro!!! Merre vagytok??*Kiáltotta kétségbeesetten. De mivel egész este nem látta őket, a fáradság és az álmosság leterítette, és a pataknál elaludt. Reggel az éhességre felébredt. De este teljesen átfagyott, és a sebe is szörnyen sajgott. De muszáj volt ennivalót találnia, ezért bement az erdőbe...*

|
*Miután a szikláknál kipihente magát elbaktatott a patakhoz. Megéhezett egy kis pisztránghúsra. De ebben még kezdő. Nem gyakran fog pisztrángot. Gyors és erős hal. De megpróbálta. Várt... Pár perc múlva már jött is egy fürge pisztráng. Először a mancsával próbálkozik. De elvéti. Megpróbál belenni a patakba, és onnan halászni, de túl gyors a folyása. Elveszti egyensúlyát, és elsodorja az ár. Olyan gyorsan sodorja, hogy nem tud kimenni. Hirtelen belefolyik a tóba...*
|
Kis patak csörgedezik előttesd, a felfelé úszó pisztrángok ki-ki ugranak a víz fölé, hogy aztán visszacsobbanva folytassák útjukat vagy egy farkas gyomrában...:) A patak nem messze esik a barlangtól, a fák között egy keskeny, kijárt ösvény vezet a patak partjára.
|
[Későbbi] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|