|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [2437-2418] [2417-2398] [2397-2378] [2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [Korábbi]
Lyv, ha rossz dolog, nekem elmondhatod nyugodtan...* Néz a nőstény szempárába... Hangja komolyabb lett... Nem selyt semmit, csak azt tudta, hogy valami baj történt... Készen állt bármire...*
|
Nem nem...nincs semmi. *húzza össze magát, amivel teljesen elárulja magát. ~Nem akarom én közölni vele a rossz hírt!~ szemében szomorúság csillan.*
|
Brave anygali teremtés, ugyanakkor védelmező is! Igazi védőangyal tudna lenni...* Né megint Lyverára, majd meglát szemeiben egy kérdést, de em tudja mi az...* Talán van még valami?* Kérdezi megint egy kis kíváncsisággal... ~Remélem hamar találkozom Braveval... Lenne hozzá egypár kérdésem..~
|
Brave anygali teremtés, ugyanakkor védelmező is! Igazi védőangyal tudna lenni...* Né megint Lyverára, majd meglát szemeiben egy kérdést, de em tudja mi az...* Talán van még valami?* Kérdezi megint egy kis kíváncsisággal... ~Remélem hamar találkozom Braveval... Lenne hozzá egypár kérdésem..~
|
Persze hogy beszéltem vele. Dalia fiúcska. Fél ésves kora ellenére úgy néz ki mintha egy érett 3 éves lenne.*elgondolkodik egy kicsit.~Vajon közöljem vele a rossz hírt is?~ feszült lett egy picit. még nem elég érett az érzelmei elrejtéséhez, ezért gondolatai kiülnek szemére*
|
~Brave!~ Nyilal belé a válasz. Öröme fokozódik, fia nevére... Végre megtutta azt a szörnyű kérdét, ami gyötörte, és végre megtudta válaszát... * Igen... Ő Brave, a fiam! Végre visszajöt! * Bár nem mutatja magát halálosan boldognak, mert megtanult uralkodni érzelmein, de nagyon örül a hírnek...* És szóval mr találkozott veled...* Gondolkodik el egy kicsit Lyverát méregetve...*
|
*Hátracsapta a másik fülét is. összeszorította a szemeit. Az ember említésén próbálta nem felidegelni magát.* Várj visszajött a területre egy farkas, aki asszem azt mondta kis korában ment el apjával.
|
Egy ember rámlőtt, de csak a combomat találta el! Nem lényeges, hamar elmúlik... De... Te nem találkoztál valakivel... Akit én is ismernék...* Nem ismerte fel a szagot, de határozottan ismerős volt számára, és mostanában érezte is többször, de sose látta az illetőt... És Moon is említett valamit... Kíváncsisága egyre nőtt...*
|
*Fejét elbillentette az egyik irányba.* Mi baj történt? *csapta hátra egyik fülét.* Tegnap még semmi bajod sem volt.
|
*Meglátja a nőstényt...* Szia Lyv!* Köszön kedvesen. Lába most is fáj, de pihentetőbb ülnie, mint állni... Bundája bekoszolódott a kosztól, de most nem ez zavarta... Lyverán érzett valamit... Valami ismerős szagot, de halványan... Nem kérdezte meg, inkább csak láthatatlanul szimatolt, és próbált a szagból következtetni arra az ismerősre amit a nőstényen érzett...*
|
*Ly visszaügetett a fák közé. Éjszaka ismét elügetett a sziklákhoz levegőzni. Jót tett neki az óceán zajának a morajlása és a sós szellő. Legalább kitisztult a tudata. Meglátta Kiarát. Közelebb ügetett, és leült vele szemben.* Szia! *köszönt rá.
|
*Felébred... A nap még halványan süt, a madarak még mindig csak költöznek, és a mókusok fürgén gyűjtik a makkokat... Az állatok az alváshoz készülődnek, mint a természet... A fákon alig van már pár levél, és azok is mind megsárgultak már, a többi a földön hevert, amikkel kényelmes fészket készítettek a sünök, a mókusok kibélelték a levelekkel kis odújukat, és más egyéb állat tette kényelmesebbé lakhelyét... A zsákmányok szaga egyre kevesebb lett, és a nagyobb nővényevő állatok szaga pedig már halványan érződött, jelezve, hogy messze járnak... Kiara felküzdi magát... Hátsó bal combját égeti a fájdalom, ami megbénítja az egész lábat, így felhúzza, hogy mentse a nagyobb fájdalomtól. Mengemntőjére pillant, utána leül... Nincs hova mennie...*
|
*Majd szorosan párjamellett elaludt*
|
Neked is szivem.*Mondta kedvesen majd ő is megpuszilta párját*Én csak szorosan melletted fekszem*Mondta kedvesen*Ha nemgond
|
*Azzal elindultak lefeküdni*Nyugodtan rámteheted a fejed,ha így kényelmesebb.Mondta kedvesen és megölelte és megpuszilta a párját.Jó éjszakát kedvesem.
|
Jó mehetünk éntőlem*Mondta kedvesen párjának,majd megint megnyalta a pofiját*
|
*Párjára mosolyog*Menjünk aludni,de ne túl messzire,ha szükség lenne ránk!*Azzal megnyalta párja pofiját.*
|
*Mika ásít egy hatalmasat és kedvesen megnyalja párja arcát*De
|
*Mikára néz*Nem vagy fáradt?kérdezte kedvesen.
|
*Mika a párjához bújik szorosan*
|
[Későbbi] [2437-2418] [2417-2398] [2397-2378] [2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
