|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:17 - |
Egy hatalmas, tágas barlang. Ahogy belépsz, megcsap a behordott táplálék illata... Befelé szélesedik, majd egy hatalmas termet láthatsz, mindenütt kiálló szikák, melyekről ha ügyes vagy és fel tudsz mászni rájuk, lelátni a barlangba.
|
[2850-2831] [2830-2811] [2810-2791] [2790-2771] [2770-2751] [2750-2731] [2730-2711] [2710-2691] [2690-2671] [2670-2651] [2650-2631] [2630-2611] [2610-2591] [2590-2571] [2570-2551] [2550-2531] [2530-2511] [2510-2491] [2490-2471] [2470-2451] [2450-2431] [2430-2411] [2410-2391] [2390-2371] [2370-2351] [2350-2331] [2330-2311] [2310-2291] [2290-2271] [2270-2251] [2250-2231] [2230-2211] [2210-2191] [2190-2171] [2170-2151] [2150-2131] [2130-2111] [2110-2091] [2090-2071] [2070-2051] [2050-2031] [2030-2011] [2010-1991] [1990-1971] [1970-1951] [1950-1931] [1930-1911] [1910-1891] [Korábbi]
*Vigyora egyre jobban szélesedik*Oh, drága egyetlen Szépségem! Ne dícsérj így az egekig, hát elszáll az egom...*A barlang szájában elakad. Csak bámul befele, vigyora iszonyú sebességel olvad le, látszik rajta a megrökönyödés, meglepődés, majd kétségbeesés...*Anya...*suttogja életében először ezt az egy varázsos szót, lemeredt tagjai megremegnek, csak nézi, amint Moon megpróbál életet lehelni egyre gyengülő anyjába... Shiro csak tovább zihál kisebb-nagyobb erősségű rohamokkal, felnyög, majd végigremeg*Rhaido...*ismétli meg újra önkívületében. Agyar tétován beljebb lép, látszik rajta, hogy tanácstalan... És mintha csak ösztönösen tenné, nem közelít a beteg farkashoz*
|
*Agyar idegesítő, levakarhatatlan vigyora csak mégjobban feldühíti. További sértéseket vágva a hím fejéhez gyalogol be a barlangba* Teeee..kiherélt hiúzpisi! Teee..lukasagyú kaktuszbolha..teeee...teeee...nyúlagyú csipkebokor!! Te fél.. *Szavai megakadnak ahogy megpillantja imádott vezérét. Mérge olyan hamar elszáll, amilyen hamar jött* Anyuu! *Nyögdécseli rémülten. Olyan gyorsan kapja fel lábait hogy kis híján hasra vergődik. Három lépés alatt ott terem Shiro mellett. Szorosan mellé fekszik, Agyarral mit sem foglalkozva..Fontosabb neki vezére mint hogy tovább sértegesse a hímet. Elkezi nyalogatni a nőstény füle tövét, pofiját, mancsait, hátát, hasát, orrát..* Mi történt veled? Nem nézel ki jól! Hogy érzed magad? Mit csináljak?
|
*Felnyüszít... Fel-feltörő zihálás ad jelt arról, hogy a vezér beteg... Lázálmok gyötrik, szuszogása ütemtelen, meg-megremeg...*Rhaido...*suttogja erőtlenül, összeszorítja szemét, majd egész testében összerándul, végül mikor elernyed, ismét csak ezt sóhajtja...*Rhaido...*Egy gyönyörűséges mező. Köröskörül ismeretlen nevű virágok, melyeknek andalító, édes illata elbódítja a szíveket. Lágy szellő lebben, majd ahogy felborzolja a fekete bundát egy fehéres árny jelenik meg...*Édesem...*A Csendes Őrző elgyötört pillantást vet kedvesére, sietve odaüget hozzá, majd a két test egymáshoz simul, a végtelen pillantásban egyesülnek szinte, a fekete nőstény megkönnyebbült sóhaja és a Csendes Őrző fájdalomkifejezése...*Tarts ki, kedves... Tarts ki... Szeretlek, de nem akarom, hogy a hercegnőm egyedül maradjon... Túl kicsi ehhez...*Shiro nem felel, próbálja húzni-vonni az időt, mikor el kell válniuk egymástól...*Annyira hiányzol...*A hím lassan eltávolodik tőle, lehajtott fejjel áll előtte*Nem szabad feladnod... Most mennem kell...*néz fel újra, szemében a lelkét rágó fájdalom csillan meg, oldalra kapja a fejét, a szél szinte ordítva csattan fel, tépni, rángatni kezdi a körülöttük lévő fákat, Kígyó sziszegése tör át a viharon...*Egyszer úgyisz elkaplak...*Mire a fekete farkas visszapillant, párjának már hűlt helye... Elkínzott vonítással merül vissza lázálmaiba...*
|
*Hátán végigfut a hideg ahogy a szvak eljutnak hozzá. Miután felismerte a hang tulajdonosát megkönnyebülve felsóhajt.* Nincs semmi baj! Csak hazaűztünk egy hiúzt a saját területére.* próbált meggyőző lenni és magabiztosnak látszóni, annak ellenére, hogy belülről majd megszakad a fájdalomtól.*
|
*A fák közt járkálva hirtelen szíve fájni kezd.Lassan lerogy a földre a fájdalomtól*Lyv!*Nyögi keserves fájdalommal. Feláll és a barlang felé kezd futni~Ha egy hiúz is hozzá mert érni esküszöm széttépem darabokra! Utána felviszem a sziklákra és ledobom a mélybe~A barlang felé érve egyre lassít s meglátja párját*Lyv!*Súgja fülébe gyengéden*Mi történt? Miért nem voltam ott? Ki tette ezt? esküszöm megölöm*Mondja haragosan közbe féltően*
|
*minden egyes lépése fájt, ahogy a kitaposott ösvényen halad felfelé a barlanghoz. Ahhoz képes, hogy itt mindig oly könnyedén ugrándozik fölfelé, most kész kínszenvként éli át. Sebei kegyetlenül húzódtak. Ezzel nem tudott semmit sem kezdeni. Megállt a barlang bejáratában és befelé nézett nagy sunyin. Lehajtott fejjel szagolt be a barlangba, ahonnan több farkas aromája szűrődsött ki. Nem tudta eldönteni vajon fél e bemenni, vagy csak túl nagy feneket kerít ennek a egész barlangosdinak.*
|
*Hangatalanul, szó nélkül áll föl Draw mellett.Ránéz a hímre, majd minden további szó nélkül ügetni kezd. Még Shirótól sem köszön el,ami nagy udvariatlanság. De úgy érzi most kisebb gondja is nagyobb ennél.*
|
*Drawnak kikerekednek a szemei,Shiro szégyenszemre észre sem vette,csak mikor már a húsból falatozott.
-Semmi esetre sem mehetsz el! de mindenesetre beszélned kell Shiroval! Ez a falka más mint a többi.Minket védelmeznek az itt élő szellemek..Nem szoktad érezni a jelenlétüket?
*Majd kitekint az odúból a ragyogó holdra,és kellemes borzongás fogja el
-Most is itt vannak..
*Sóhajt fel kellemesen
-A vadász a fájdalmaid erejéből táplálkozik..légy előtte elcsukott..lelakatolt titkos ládikó,és szerintem biztos sikert aratsz.
*Draw bizony egy kajla farkas,de a lelke mélyén érzi,hogy előbb utóbb belőle is egy nagy hím lesz,aki védelmezni fogja új családját,akár az élete árán is.
|
*Annyira lefoglalta ez a téma, hogy csak későn vette észre Shiro-t, úgyhogy már csak egy biccentésre maradt ideje. Majd újra maga elé néz, és komolyan fontolgatni kezdi, hogy talán jobb lenne, ha elmenne amég Vadásszal le nem rendezi ezt a dolgot...nem akarja, hogy ez a falak is súlyos veszteségeket szenvedjem....miatta....sosem bocsátaná meg....magának....*
|
*A fáradt fekete farkas sietős léptekkel üget a barlangba, vet egy-egy pillantást a két hímre, miközben megáll, sárga szemei érzések nélküli bensőt mutatnak*Üdvözletem*motyogja hideg hangon, elfordul tőlük, a suta eleinte teljesen hidegen hagyja. Eltűnése elég észrevétlen volt, most, hogy a Konvojról leszakadt farkasok elkerülik a Birodalmat már nem kell annyit félniük. Köszönhető ez Custo Enilor és az ő munkásságának. Hisz maguk az őrök sem látják el rendesen a feladatukat. A hiúzokról tud, de egyenlőre azon van, hogy saját magát összeszedje... Rhaido nemrég élte volna meg 9. évének eljöttét, ha... Megrázza a fejét, nem igazán arra figyelve, mit csinál épp, enni kezd a sutából, majd telerakva gyomrát szusszanva a földre csuklik, fejét a lábaira hajtja és mély, álomtalan álomba zuhan, hogy megnyugvást leljen az Álmok Birodalmában...*
|
*Mosoly jönne szájára, de nem megy. Vígasztaló fény akar gyúlni a szemében, de még azélőtt kialszik, mielőtt fellobbanhatna. * Semmi baj....ez az álom egy figyelmeztetés nekem...és a falkának...*majd hirtelen minden beugrik neki...szemei kitágulnak ahogy megvilágosodik előtte, hogy mit is akar jelezni neki falkája.* Mert jön...és ha én veletek vagyok....*majd sóhajt és visszanéz Drawra, mintha valaki rémtörténetet mesélne* 3 Falkában ütöttem eddig tanyát, s én voltam a vezérük.Mindhárom falkában alig voltam 1-2 hónapot, és Vadász rámtalált. a falkák nagy része elpusztult a kegyetleny harcokban. Most hogy itt vagyok veletek...falkában...velem együtt ti is veszélyben vagytok....*majd elveszi tekintetét Drawról és a földre néz.* Talán jobb lenne, ha elmennék...
|
-Igen..én voltam,bár fogalmam sincs,hogy hogyan kerülhettem oda,és rettenetesen sajnálom a történteket...Mind ami a múltadban történt azt,hogy láttam mindent és,hogy egyszer megemlítettem,hogy túl agresszív vagy..megvan rá az okod..*majd sárga szemei bocsánatkérően csillagtak,villogtak feszengve tartva a szemkontaktust, bűnbánó arcot öltve.
|
*Draw szavait hallgatva ledöbben. A szálak kezdenek összefutni fejében...a Drawhoz hasonló farkas álmában....és Draw szomorú..izé...Teljesen olyan, mint aki kísértete látott...és most célozgat is rá. Démon arcáról lerí, hogy mintha kezdene derengeni neki valami a dologról.Majd homlokráncolva belenéz Draw sárga szemeibe, talán a hímnek nehéz is lesz tartani DÉmonnal a szemkonatktust, majd felteszi neki a kérdést, ami inkább kijelentő mondta, mintsem kérdés.* Láttad a múltamat...te voltál a farkas mögöttem, akit homályosan láttam és úgy nézett ki, mint te. *Szavaiban nincs harag, se nem vádolja Drawot, csupán döbbenet és egy csipetnyi szomorúság.*
|
*Drawot kirázta a hideg mikor meghallotta Démon mély energiával dús hangját majd ébenfekete orrát lefelemelte és fekete szemeiből nem sugárzott más,csak a fájdalom és a magány.
-Nem tapogatózol rossz felé Démon..Valami hasonlót láttam
*Draw úgy tartotta,hogy a megtört farkasnak tudnia kell róla,hogy Draw bizony ismeri Démon múltának legfájdalmasabb emlékeit,ezzel mancsait egymásra rakta keresztben.
|
*Halkan lépkedve megy oda a barlang szájához. Tekintete megakad a szomorkodó Drawon...Kíváncsian néz le Drawra, nem tudja mi ütött a farkasba..egy darabig csak méregeti, majd végül meg is szólítja...* Mi a baj Draw?....Mi történt? Bántott valaki, hogy így lógatod az orrod? Úgy nézel ki, mint ai kísértetet látott...*Majd jókedvűséget erőltetve magába, lehuppant Draw mellé*
|
*Drawnak egy könnye hull a porba..a felvert porba melyen Démon kifelé száguldott..látta végig látta az egészet..a gyilkolást..érezte a vér szagát.a reményben meghaltakat..azok arcát és DÉmon szenvedését egy életen át...Lábai megremegtek..majd a földre rogyott..az empátia nagyobb volt nála és majdhogynem zokogott..gondolta,hogy Démon után megy,de úgy érezte a hímnek egyedüllétre van szüksége..amúgy sem hiszi,hogy örülne,ha Draw tudná két évvel ezelőtte emlékeit..majd a fiatal hím lecsukja szemhéját ezzel kinyomva belőlel minden kegyetlen együttérző könnyet..Lábai még mindíg remegnek,ahogy maga előtt látja a kegyetlen puffánosakat,hol a bal,hogy a jobb irányba..Fiatal tapasztalatlan szíve lüktett akár a félelemtől reszkető farkasoknak az utolsó pillanataikban.Hirtelen honvágy támadt,hogy újra lássa édesanyját,hogy tudja semmi baja sincsen,és megnyalogassa annak édes pofiját.Hogy újra szemei előtt lássa a nőstények kedves ugrándozását amit egy pillanat alatt eldobott magától..már nem rázta a hideg..lélektelenül feküdt a földön és szomorú fekete fejét mancsaira helyezte.szemei a könytől csillogtak,és látszódott ebben a két sárga szempárban,a hold világító,szinte vakító fénye..LEgszívesebben most tényleg megvakulna,hogy iylet soha többé ne lásson.
|
*Démon a tegnapi kaland után egész nap aludt...sokáig nyugalmas volt ez az alvás...de egyszer csak derengeni kezdett elméjében egy álom. Először csak homályosan látott amikor körülnézett...majd kirajzolódott előtte minden...a fák, 5 ember...egy falkányi farkas...és Ő! Ő, fiatalabb korában, mikor még csak 2 éves volt...egy háló aladt tehetetlenül vicsorgott. Hátranézett maga mögé. Egy fekete farkas homályos képét látta. ~Draw?...~ Újra előrenézett furcsálva a jelenetet...majd hirtelen beugrott neki: Ez nem álom! Ez látomás! Vissza a múltba...egy borzasztó múltba...Ahogy ez beugrott neki hirtelen mindent a hálón belülről látott. Hát persze..ahogy rájött mi történik, az álom beli test magába szippantotta az elméjét...körülnézett. Képén ott volt a vicsor. Próbált szabadulni a hálóból, de nem tudott. Újra visszatér belé a borzalom, a tehetetlen düh és szomorúság, a kétségbeesett őrjöngés. Szeme tágra volt nyílva. Látta társait, amint az 5 ember fegyvereket szegezve rájuk sorra ölik le őket. Vért köhögő haldoklók...Vicsorgó támadók...Nyüszítő sérültek.* Rubeeeel! neeeeeeee! *kiáltja, bár nem saját akaratából.Ugyanezt kiáltotta 2 évvel ezelőtt a hálóból. A szája magától mozgott.* Graf vigyáázz! *kiált egy rohanó és vicsorgó fekete farkasra, aki egy emberhez közelít őrjöngve, de a másik célba vette.* Vigyááááázz! *de már késő volt. A puska hangos dörrenéssel újabb áldozatot vitt magával a sötétségbe. Az egyik ember vigyorogva lehajol a 2 éves, fiatal Démonhoz* -Látod, te fekete, ördögi falkavezér? EZT akartam én! Évek óta már! Hogy SZENVEDJ! Mert a te szenvedésed az én örömöm. Azt akarom végignézd tehetetlenül, ahogy társaidat sorra elpusztítom...én...a Vadász. *majd feláll és célba vesz egy anyafarkast, majd lő. Hangos nyüszítés és kölykök sírása rá a válasz. Démon majd megvész a dühtől és őrjöngve próbálja levetni a hálót...hasztalan. Szinte ártérzi társai fájdalmát. Sok segélykérő és könnyes szem mered rá, s ő nem tehet semmit. Egy puska újra eldördül és egy dühös vonítás..* Shark neeeee! NE SHARK NEE! *Ordítja tiszta torokból, hátha meg tudja állítani legjobb barátját attól hogy a vesztébe rohanva megpróbálja ledönteni lábáról Vadászt. Az ember vigyorogva célba veszi a szürke farkast.* -Szép álmokat!- *Majd eldörrenti a puskát.* SHAAAAHAAAAAAARK! *kiált Démon fiatalos hangján, majd nézi ahogy Vadász rákacsint Démonra és újabb célt szemelt ki magának puskájával...újabb célt...követte szemével a puska cső végét...amely egy másik nőstényre szegeződött...egy szelíd tekintetű, ártalmatlan, fehér nőstényre, aki még most is kölykét óvja. ~Evíl!~ És a puska eldördül. Evíl a földre rogy.* NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM! *Megmagyarázhatatlan módon Démonnak sikerült kijutnia a háló alól. Őrjöngve ront neki az embereknek. Megmaratt társai élén száguld az emberek felé. de mire odaérnének, már csak 2-en maradtak...Démon és egy barnás farkas. Megölnek ők 2-en egy embert...2-őt...majd a másik kettő menekülni kezd. Vadász vigyoogva áll szemben velük, miko felé indítanak rohamot. Újra tölt, s Démon utolsó falkatagját is elküldi a másvilágra. Démon őrjöngve veti magát Vadászra. Tépi ahol éri...de az ember tapasztaltabbnak bizonyul a fiatal farkassal szemben. Késével végigsérti teljesen Démont, aki üvöltve a fájdalomtól lefordul az emberről. Vadász fogva fél szemét lóra pattan és elvágtat. Démon egyedül marad kihalt falkája élén. Feláll és zihálva néz végig társain. Vannak akiknek könnyes és szomorú tekintet fagyott szemükre...mások holtukban is vicsorognak...egy anya még holtában is óvón teszi mancsát kölykeire. Egy kölyök épp akkor leheli ki utolsó leheletét is, mikor Démon tekintete odaér. Rubel, Shark, Evíl, az anyja.....és a fia, Graf...mind halott...akár a falka többi tagja. A halál szele söpört végig a falkán...és ő nem tudta megvédeni őket. Együtt kavarog benne a fájdalom és a düh, a félelem és a bátorság. Egy szél fuvallat végigborzolja társai halott testén a szőrt. Shark utolsó tekintete játékos volt, s vidám, szinte élettel teli...az összes szempár halála órájában Démonra szegeződött...mintha most is őt néznék. Démon nem bírja tovább eszeveszett vonítás kíséretében rohanni kezd az erdő sűrűjébe, ott megáll egy sziklán és teli torokból üvölt..
A barlangban viszhangzik vonítása, majd kipattan szemhélya, mej végén könnyek csillognak. Fel volt kavarva és oldala, ahol álmában -vagy a múltban- megsebezték, most is fáj. Ránéz az oldalára majd dühödten elvicsorogja magát.* Jössz, Vadász? JÖSSZ? HÁT CSAK GYERE! GYERE IDE! ÉN IS ÉREZLEK! TE IS! ITT VAGYOK! SIESS IDE, VÁROK RÁD! *majd hosszú vonítás kiséretében száguld kifelé a barlangból, Drawot majdnem elsodorva...könnyei hátrafelé száguldanak mögéé, miközben ő rohan...ki tudja hová...*
|
| KM:spirit ekkor kicsit felzaklatta magát és inkább kirohan a barlangból,hogy megnyugodjon,hogy friss levegőt szívjon,és,hogy segítséget kérjen a szellemektől,eme szomorú helyzetben.Draw szó nélkül figyeli,ahogy kiviharzik a farkas,úgyhogy most egyedül ébren csücsül a barlangban tovább |
*Az apám lehetnél szó beléhatolt a lekébe. Megint az ötlött az eszébe mennyi a hasonlóság*Bizony régen volt.*Sóhajt*Semmi baj megszoktam*Ezt nem akarta kimondani de kicsúszott*A bátyám is ilyen volt kiskorunkba...ő hagyott el minket*Elfordul az ifionctól*
|
-Hát ahogy jól elnézlek az régen lehetett...az apám lehetnél...*mondta gúnyosan és szemöldökét nagyképűen felhúzta...majd megrázta nagy bozontos fejecskéjét
-Elnézést...nem akartam tiszteletlen lenni...*szólal meg a kisangyal egyik oldalán,de szemei előtt megint megjelent a kis ördög is...ekkor szemeit erősen lehunyta...és halk hangokat hallott a semmiből,de nem érette mit mondhatott ezért inkább Spiritre figyel
-ki hagyott itt benneteket?
|
[2850-2831] [2830-2811] [2810-2791] [2790-2771] [2770-2751] [2750-2731] [2730-2711] [2710-2691] [2690-2671] [2670-2651] [2650-2631] [2630-2611] [2610-2591] [2590-2571] [2570-2551] [2550-2531] [2530-2511] [2510-2491] [2490-2471] [2470-2451] [2450-2431] [2430-2411] [2410-2391] [2390-2371] [2370-2351] [2350-2331] [2330-2311] [2310-2291] [2290-2271] [2270-2251] [2250-2231] [2230-2211] [2210-2191] [2190-2171] [2170-2151] [2150-2131] [2130-2111] [2110-2091] [2090-2071] [2070-2051] [2050-2031] [2030-2011] [2010-1991] [1990-1971] [1970-1951] [1950-1931] [1930-1911] [1910-1891] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
