|
Témaindító hozzászólás
|
2005.11.02. 21:07 - |
Egy apró tavacska, mely tél felé sem telik elég sok vízzel, hogy benépesüljön a vízi élet állatvilágával... Csupán moszatok és hínár, mely nem mondható a leghasznosabb farkaseledelnek... Ha egyáltalán ráfanyaladik a farkas, bár az éhezés sok mindenre rákényszerít...
|
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Sellyt mindezek hallatán átjárta a hideg és úgy érezte majd megfagy.Lelki szemeivel látta Shina szemszögéből az egész támadást.Borszasztó érzés támadt föl benne.Sajnálta Shinát, és tudta nem eshet valami jól számára ezt újra átélni.Ezért elterelte figyelmét erről.*Éhes vagyok,te nem?*És Selly máris vidámabbnak érezte magát,ha az evésről van szó.*
|
*Megpróbálta elhesegetni a gondolatait.* Semmi,csak a családom.....*hosszú szünetet tartott* mármint a volt családom.Emlékszem rájuk,minden mozdulatukra.*Hosszan töprengett,de végül úgy döntött hangosan kimondja a történetet,nem csak magába vagy sutyoroggva,remélte csak Selly halja.* Régen történt,elkóboroltam otthonról mint minden nap.Aztán hazafelé tartva megáltam egy bokorban.Harc volt az otthonomban.Az üreg szájánál apám állt,és vicsorgott a betolakodókra.Majd egy hangos dörrenés,és már nem védte tovább a többieket.Kutyák rohantak be,rengetegen voltak.Öten-hatan,nem tudom biztosan.Hallottam anyám elkeseredő nyüszítését,majd láttam amikor az egyik eb a felszínre húzza.A testvéreim széttépték még lent.*Megint hosszabb csönd volt* Aztán mikor már elmentek odamentem,és igen,az anyám még élt,de már bunda nélkül volt.Az utolsó szava nekem szólt.Megmondta,hogy szeret,aztán meghalt.Apámon se volt bunda,de ő halott volt,a vére már alvadt.Elfutottam onnan,de sokáig éltem azon a területen,szépen lassan ide tévedtem,egyre messzebb attól a helytől,ami valaha az otthonom volt.*Mély levegőt vett.* De ami megtörtént megtörtént,már nem tudok rajta változtatni.A természetem furcsa,aki család nélkül nő fel az leggtöbször rideg és kegyetlen.Én éppen az ellentéte vagyok.Mindig próbálok segíteni,ahol csak tudok.*Jobb volt Shinának,hogy ezt végre elmondta valakinek,megkönnyebbült,és észrevette igazak a szavai.*~Ami megtörtént,az megtörtént,nem tudok rajta változtatni,akkor se tudtam volna ..... ~ *Hirtelen jobban érezte magát,és egy gyenge mosoly jelentm eg arcán* Köszi Selly *Végre megbíott valakiben,akinek elárulhatja titkát.*
|
*Sely felkapta fejét Shina vonyítására és elindult a hang irányába.Ám ekkor megpillantotta Fellyt és az idegen hímet.*~Ismerik egymást?~*De, ekkor Shinát is meglátta,szomorúnak tünt,még sohase látta ilyen szomorúnak.Oda ült mellé.*Mi a baj Shina?*Próbálta hangját ő is szomorúra törzítani,hogy lássa Shina a megértését.*
|
*Este többször is felkelt,nem tudott aludni.Szörnyű rémálmok kínozták,a volt családjárol,újraélte azt a bizonyos estét,mikor vadász jött,és megtámadta szüleit.Shina akor is kóborolt,csak távolról látta az eseményeket.Az apja az üreg szájáig kijött,hogy védje családját,és ekkor dörrenés.Kutyák szaladtak be az üregbe és a testvérei utólsó hangfoszlányai is kimúltak.Mikor a vadászok elmentek,akkor visszament az üreg bejáratához,és látta apját,anyját bunda nélkül vérbefagyva.Testvéreit széttépték a kuyták.*~Miért,miért kellett így történnie?~*Töprengés közben a hátára feküdt,és csak akkor vette észre a csillagokat.Eddig is tudta,hogy fentvannak a hold mellett,de csak most látta őket gyönyörűnek.Lassacskán feljött a nap,és sugarai elnyomták az északa fényeit.Shina is felkelt,a tavacskához ballagott ivott belőle pár kortyintást.Selly keresésére indult.Észrevette Fellyt és egy hímet.Szomorúak voltak,Shina érezte nem ez a legjobb alkalom megkérdezni látták e Sellyt.Leült a fához,ahol utoljára beszélt Sellyvel.Emlékek nyomasztották.A tavacska mellett sok farkas volt,de Shina mégis egyedül érezte magát.Senkije nem volt csakúgy mint kiskorában.Vonyítani kezdett,de ebbe az egy vonyításba beleszorította minden fájdalmát,szenvedését.*
|
*Ő is, épp, mint Shina, midnen fájdalmas emlékre emlékezni kezdett... Szüleire, akik testvéréért cserébe odaadták a halálnak, és nem engedték, hogy utánukjöjjön, egy apai morgással... Otthagyták. Igen... A halálos hím előtt a kicsiny kölyköt, aki egy súlyos sebet kapva a hímtől kétségbeesett vágátba kezdett a félelmetes erdőben, és egy szakadék alatti lyukban bújt el. Azóta sokan megszégyenítették a vadonba, elüldözték, kicsúfolták. Nem maradtak érzelmei, csupán a rideg bosszú... És nem maradt lelke. Vagy talán mégis? A kemény szív talán még takar egy kis szeretettel teli lelket, amely csak törődésre vágyik? Pacsirta reppen el az ezüst hím előtt... Egy kedves kis pacsirta... Amelyet kölyökkorában is látott... Megrázza komor fejét. Nem, ő nem fog nyámnyila, érzelmekkel teli farkas lenni, aki nem képes ölni, és csupán szeretteiért él... Ő nem ezért él.. Ő a bosszúért él... Nem megy el a tavacskátúl, csupán messzebb megy nagy tömegtől... A két testvérpártól, kiknek nemrég haltak meg szülei, a két nősténytől, aki szembeszálltak vele, és a sebesült Shantól... Nem, neki nem volt falkája, családja, érzelmei... Csupán a komor gyűlölet maradt társaként, de ő már ebbe régen belenyugodott, és próbált e szerint élni... Ledobja magát a mohára. Sebei újra sajogni kezdenek, de pár nyalintás, és leteszi fejét a fűre. Fáradt, és gondterhelt... Ha találkozik is farkasokkal, azok csak a bajt hozzák rá, és a keserű múlt gyűlölettel teli emlékeit...*
|
*Örült,hogy a hím továbbált,lehet hogy Shina gyenge,szánalmas,de a hím sok dühöt élt ki rajta,és Sellyről megfeledkezett.Elégedett mosoly jelent meg arcán,aztán megint csk a fájdalom jelei.*~Lehet megváltás lett volna a halál,hogy itthagyjam e nyomorult életet,ami eddig csak fájdalmat tudott okozni~Csak fájdalmat ...*Mondta ki hangosan a szavait,ez a fájdalom rosszabb volt a sebeknél,ez a fájdalom a szíve mélyéröl jött.Nem látta a hímet,ahoz sötét volt.Lassan felált és Selly keresésére indult,léptei hangosak voltak és lassúak.Már nem érdekelte semmi.A saját szavai megbabonázták,mostmár mindenre emlékezett kölyökkorából,mindenre,amit el akart felejteni...Mielőtt megtalálta volna Sellyit összeesett és elájult,megszűnt minden gondja ... egy ideig*
|
*A nőstény elé ballag, és lenéz a sebesültre.*És te... Miért áldozod fel magad? Olyan nagy a szíved, hogy a gyilkosodon is megesik, csak mert a gondolataidban ostoba zagyvaságok bukkanak fel? Ezért megéri tönkretenni magad? Szánalmas vagy...*~Még nállam...~*Már besötétedett, rideg szellő fúj a tó felé, felbolygatva a vízet. A hold soványan csillog az égen, csillagok táncolnak körülötte. A feketeségben dühösen morgó fekete árnyként tűnik Shina számára. Mintha a biztos halál azonnal bekövetkezne. De a sötét árny hirtelen eltűnik, és a hím odébbáll. Majd félig visszatekint fejével.*Önfeláldpzó gyönge és szánalmas farkasokat nem ölök meg, ha nem érdemesek a halálra sem.*Mondja mély hangon. De a hangban mély szomorúság is csenghet. Nem, neki voltak szülei... Vagyis csak ő hiszi így...*
|
*Hirtelen légszomj fogja el,nyeli a levegőt,mert bizony elfogyott....érezte,hogy Gin egyre dühödtebb,akarata ellen folytatta.*Miabaj Gin,talán igazat mondok,talán tényleg így volt?Minnél dühösebb vagy,ez annál biztosabb.*Shina lába összecsuklott,és a földre került,nagyon fájt a torka....,de ez átok,lehet családi,folytatta a beszédet,bár felálni nem tudott.Hangja hirtelen halkabb lett és elnyomottabb.* Tudom hogy így volt,érzeb a haragodban,velem is körülbelül ez történt,de veled ellentétben én tudom kin kell kitölteni haragom.Ha akarsz megölhetsz,és akkor olyn leszel mint ők ... *Hangja elcsuklott,belenyilalt a fájdalom..... elájult,de csak egy időre....*
|
*Még jobban rászorít, hogy a nőstény alig kapjon levegőt, és ne tudjon többet beszélni. Ha mégis kinyög még valamit tényleg megöli. Ez már túl sok neki. A kis gyönge kölyök nem tudódhat ki... Nem, sohasem... Ezért lett ő ilyen... Nem akart gyönge kis farkas lenni. Aztán egy erős mozdulattal elhajította a farkast úgy, hogy egy jódarab hús is kiszakadt torkából, ami elég nagy fájdalom lehet. A kétségbeesetten düödt hím vadul vicsorít Shina felé. Ha ő akarja ad még többet is... Csak a lepcses száján múlik élete, és a hím bármikor képes végezni az idegesítő csacsogóval, aki könnyen belehatol lelke legméllyebb részére is. Ami talán nagyobb fájdalom lehet, mint a nősténynek a hatalmas seb.*
|
*Shinába hatalmas,nem várt fájdalom nyilalt.De ez már nem érdekelte,akkor sem,ha belehal.Gúnyos mosoly jelent meg pofáján a fájdalom mellé,és elkezdte azt,amit útált magában,kiadott mindent ami a lekét nyomta.* Mi a baj Gin,fáj az igazság? Ég benned a düh,de miért,kitalálom csak nem a szüleid,vagy lehet nem is voltak neked? Düh van a szemedben,de szerintem nem miattam,ennyi dühöt nem okozhatok egymagam.Gondolkozz ..... én még jót is akartam neked,lehet én voltam az egyetlen?És erre megölsz,ha bántottak is,olyan akarsz lenni mint ők,én most védtelen vagyok lehet valamikor te is azvoltál?*Shina csak beszélt,de csak olyanokat kérdezett,amik vele fordultak elő.Nem volt szép kölyökkora,de csak egy dolgot hibáztat miatta,egy embert.*
|
*Szépen ballagott, de amikor Shina mellé érkezett hirtelen letorpant. Mikor befejezte a nőstény mondatát a hím szemében hirtelen gyilkos láng lobbant fel, és máris a torokra célzott, olyan hirtelen, olyan erővel, és dühvel, hogy a nőstény aligha tudná kikerülni a hím halálos agyarait. Ha sikerül a támadás, akkor jó mélyen belemélyeszti az agyarakat a nőstén torkába, sé nem engedi egykönnynen. Ha nem, akkor csodálkozik, hogy a nőstény szupererővel bír, és újjabb dühödt támadásba kezd a fej felé. Ha valaki ennyire felsérti, ilyen szavakkal, az számíthat pár vérfoltra a bundáján, mert a hím el nem megy, amíg a cifra szájú nőstényt ki nem cakkozza...*
|
|
*Örült hugának de az üzenet amit az egyik idegen küldött az nem sőt felbosszantotta közelebb ugrott a nöstényhez és morgott de vissza ment hugához nem akart galibát.*-nemrég jöttem és azért mert…hát a szüleink…hát…ööö…kezdem az elején…egyszer lövést hallotam az erdőben odamentem a szüleink a földön a vadász épp távozott én nekirontottam de csak megsebezni tudtam utána rögtön visszafutottam anyáékhoz anya még élt ezek voltak az utolsó szavai:Fiam menj és keresd meg a hugod mond el neki és vigyázatok egymásra erre felly válára bolurt és elkezdtek ömlenni a könnyei. A nöstény felly melett nem is érdekelte csak bólintott neki és sírt tovább*
|
*Felly amikor megérkeztek egy vonyítást halott ez a hang ismerős volt neki ez a bátyja Devil óriási vigyor szükütt a szájára és Shanről meg is feledkezett odarohant szeretett bátyjához megnyalta és vállára halytotta fejét és észrevette Shinát Sellyt és egy másik hímet*~Ez meg ki~*Ez nem is érdekelte nagyon csak Devil izgatta*~Vajon miért és mikor jött?~*Ezeket a kérdéseket gyorsan fel is tette ekkor eszébe jutott Shan gyorsan visszarohant hozzá és segítgedte őt is Devil közelébe vinni*-Devil ő Shan Shan ő Devil-*Folytatta beszélgetését bátyjával*-Anyuék hogy vannak-*Remélte, hogy jól vannak*
|
*Selly halkan nyögött egyet*Ezt nem hiszem el ebből megint harc lesz,ezért rángatott ide vissza Shina?*Inkább,hagyta hagy tanuljon saját kárán Shina és az idegen felé elindult szép lassan.*Hello,én Selly vagyok,tőlem kaptad az üzenetet.*Selly nagyot nyelt*~Lehet,hogy ismeri Gint és segíteni akar neki.Dehogy is!Akkor már rég megtette volna.*
|
*Shina fel akart kellni,de tényleg,de nem tudott,aztán megunta Selly bökdösődését,és felkelt.A hús érintetlen volt.* Mit akarsz?*Kérdezte Sellytől kicsit álmosan.*Iszok kicsit.* Elindult, a tó felé,és rózsaszín nyelve sokszor megzavarta a vizet.Nem tudta megálni,odament Ginhez és megkérdezte....*Mibajod? Inkább éhendöglesz,minthogy büszkeségeden csorba essen? Ez olyan gyerekes...*Mondta hangja természetes volt,próbált a lehető legnyugodtabb hangon megszólalni,de tekintete nem ezt sugalta,látszott a szemében a félsz.Nem akart harcot,békülni akart*~Jobb egy barát,mint egy ellenség~*Gondolta,és Ginre szegezte tekintetét.*
Az Üllői úti Kilián laktanya, a forradalom katonai köz
Október végi utcakép a harcok elültével
|
*Selly úgy döntött nem foglalkozik Ginnel amíg megnem támadja őt.Egy vonyításra kapta fel a fejét,közelről jött.*~Még egy hím?Na,neeeeeee...Elegem van!~*Átgondoltan üzenetet küld az ismeretlen hímnek.//Néma szó//Ki vagy?Hogy hívnak?Honnan jöttél?Mit keresel itt?Ugye nem akarsz megtámadni?//Néma szó//Selly remélte,hogy a hím nem támadja.Shinát,nem hagyhatta aludni.*~Hogy képes Shina egy gyilkológép közelében elaludnI?~*Orrával sokáig bögdöste,hogy felkeljen,ha fel kel a fejével az idegen hímre mutat,h nem tovább piszkálja,amíg fel nem kel :D.
|
*Furának tartotta amikor a két nöstény csak úgy elment odament a tóhoz és ivott megfordult és látta hogy visszajött a két nöstény hússal a szájukban*~na most nem köptem ki:P~*Észrevette hogy a hímnek hozták majdnem elályult na ezt nem hitte volna*~Ezek jól vannak mikor jön már Felly? ilyen lassú csak ő lehet~*Erre lefeküdt és várt fél szemével az idegeneket figyelte még mimdig hátha megtámadják de rájött, hogy ez nem fog megvalósulni hiszen sebesek ömlik róluk a vér*~na én ezért nem piszkálok senkit, és itt vagyok egészbe~*Unta hogy nem jön huga ezért elkezdett vonyítani remélte erre már jön*
|
*Shina felriad,észreveszi,hogy a hím korántsem alszik,és azt is tudja a hím útálja ... bár ne mtudta miért.Nincs ereje felálni,inkább visszaalszik.*
|
*Amikor megérezte a nőstény szagát, szemei hirtelen felé irányulnak. Egy vicsor, de látja, hogy a nőstény nem tudja, hogy ébren van. A húsra nyáltermelése beindul, de nem fogja lealázni magát. Amikor Selly is megérkezik az alvó nőstény mellé hirtelen feláll.*Tökéletesen átgondolom a tetteimet, de ez rátok is ráférne, mielőtt velem harcolnátok, és idedobnátok elém a rodhadt húsotokat.*Mondja nagy büszkén, majd egy kicsit sajnálva ugyan, de büszkeségét megtartva fordít ismét hátat a két nemkívánatos nősténynek. Majd vadászik ő maga. Attól még, hogy elég súlyos sebei vannak nem szorul nőstények segítségére..*
|
*Selly az alvó Shina mellé ült és fürkésző szemeit Ginre fordította.*~Szegény...Ha jobban bele gondolok már tényleg nagyon sajnálom~*De,tudta,ha ő lenne ilyen helyzetben szinte biztos,hogy Gin átharapja a torkát.Erre a gondolatra kicsit összerezzent.Shinára pillantott, és látta megint csöpög a vér a nyakából,egy kicsit oda nyalintott,rózsaszín nyelvével.*
|
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
