|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:22 - |
A sziklák igen messze esnek a barlangtól, csak tapasztalt, az erdőt jól ismerő farkasok találnak el ide. Az idősebbek ide járnak pihenni... Nem is ok nélkül. Ha kiállsz az egyik sziklára, lehunyod a szemed, a szellő belekap a bundádba, úgy érezheted magad, mintha repülnél... Alattad hosszú, végeláthatatlan kékség terül el... Az óceán.
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Elmosolyodik, és feláll. Nyújtózik egyet, fürgén szökdécselve indul Agyar után. Mellé szökken, és a tájat fürkészve tovább megy. Fejében éles sípszó visszhangzik, egy megérzése bajt sejt. Beleszimatol a levegőbe, de nem érez semmi különöset. Talán valami halvány szag..egy halvány.. Nem törődik vele. Amíg Agyar itt van, úgysem történik semmi baj.. Készenlétben léve tovább halad Agyar mellett*
|
*Lyvera, amikor megérezte, hogy észrevették, ültében kihúzta magát. Fülét hegyezte, hogy minél nagyobbnak látszódjon. Elmozdulni nem akart, nehogy bizonytalannak tűnjön. Csak ült...várt...és figyelt, hogy mit fog szólni a két idegen hozzá, és a bundájából áradó emberszag, és a másik falka szagához, amit magával hozott.*
|
*Vigyorogva arcon nyalja Moont, majd még hagyva egy kicsit, hogy felmelegedjen bundája és szíve is, ücsörög mellette... Nemsokára azonban felkel, ha kelletlenül is, és hallgat gyomra hívására*Menjünk... Talán akkor méltó lehetek arra, hogy veled tölthessek minden percet...*Elindulva azonban megérzi kivételes szaglása jelzését... Egy idegen nőstény... Kihúzza magát, lenéző pillantásra igazítja alakját, így lépdel tovább bevárva persze Moont, és mellette haladva...*
 |
*Hallása egy gyönyörű helyre vezette el. Valami izzott a levegőben. Az erdő mellett sétálva nézett a hatalmas sziklák felé. Az óceán felől áradó sós levegő átjárta bundját és eltöltötte életerővel. mintha egész életében ezt a helyet kereste volna. Hirtelen megtorpan, amikor meglátja a két farkas. Leül és csak figyeli őket.*
|
*Megkönnyebbül a választól. Megnyalja Agyar arcát, és hozzásimulva nekidől* Köszönöm! *Suttogja, s újra kinyitja szemeit. Könnyzápora abbamarad, és elkémlel a messzeségbe. Mély sóhaj hagyja el tüdejét, ami párosul egy gyomorkorgással is* Azthiszem, vadászni kéne a falkának!
|
*Kedveskedve lenyalogatja Moon könnyeit, egyedül a nőstény képes a mostani helyzetében arra, hogy megnyugtassa őt...*Megbocsátani?*felhúzza az orrát, de a síró Moon láttán nem tudja sokáig tartani ezt a formát. Sóhajtva leül a fenekére, lehajtja a fejét*Talán majd egyszer... De csak a te kedvedért, Szépség... Érted még egy medvével is kibékülnék...
|
*Agyar reakciójára akaratlanul is egy könnycsepp bújik ki szeméből. Végiggurul az arcán és lepottyan a földre.Felül, és lehajtja a fejét. Másik szeméből is kicsordul egy könnycsap, fürgén gurul végig arcán és lepottyan a másik mellé. Több könnyet nem enged meg magának. Halkan szipog egyet* Meg kéne bocsájtanod neki.. Mindenki szokott ostobaságokat csinálni.. De ő telljes szívéből megbánta, sőt, még bátorsága is volt neked elmondani.. *Suttogva ejti ki ezeket a szavakat, szeméből újra egy könnycsepp csordul ki, de mielőtt lepottyanna, egy alratévedt szellő felszárítja. Lehajtott fejjel hunyja le szemeit, de többet nem szól..*
|
Miért is haragudnék rá?*hördül fel elkeseredetten*Végülis... Neki köszönhetem, hogy egy korcs, elfajzott félkutya vagyok. Neki köszönhetem, hogy a falka, amelyik befogadott*ezt a szót gúnyosan kiemeli*tönkre tette a kölyökkorom és elnyomott... Neki köszönhetem, hogy a falka, amely engedte, hogy a zsákmányát zabáljam kiölt belőlem mindent, amit mások csapatszellemnek hívnak... Minden jó és szép érzést a másik iránt... Igaz is! Miért is nem köszöntem még meg neki?? Köszönöm, anya! Ezért csak hálás lehetek!*utolsó mondatait szinte már ordítja, felpattan, majd dühösen morogva odébb rúg egy követ. hirtelen észbe kap, bocsánatkéőn néz Moonra*Jaj, ne haragudj... Nem te tehetsz erről az egészről... Bocsáss meg, elragadott a hév...*nyalogatni kezdi Moon nyakát*
|
Miért is haragudnék rá?*hördül fel elkeseredetten*Végülis... Neki köszönhetem, hogy egy korcs, elfajzott félkutya vagyok. Neki köszönhetem, hogy a falka, amelyik befogadott*ezt a szót gúnyosan kiemeli*tönkre tette a kölyökkorom és elnyomott... Neki köszönhetem, hogy a falka, amely engedte, hogy a zsákmányát zabáljam kiölt belőlem mindent, amit mások csapatszellemnek hívnak... Minden jó és szép érzést a másik iránt... Igaz is! Miért is nem köszöntem még meg neki?? Köszönöm, anya! Ezért csak hálás lehetek!*utolsó mondatait szinte már ordítja, felpattan, majd dühösen morogva odébb rúg egy követ. hirtelen észbe kap, bocsánatkéőn néz Moonra*Jaj, ne haragudj... Nem te tehetsz erről az egészről... Bocsáss meg, elragadott a hév...*nyalogatni kezdi Moon nyakát*
|
*Tekintetét Agyaron tartja. Nem nagyon szeretne beleavatkozni, de nem akarja hogy Shiro, akit anyjaként szeret, és élete párja rosszban legyenek* Nagyon haragszol rá? *Kedveskedően továb nyalogatja Agyar pofiját*
|
*Mikor Moon befejezi a mosdatást kölykösen nyöszörögve kérné, hogy folytassa... Orrát a nőstény bundájába fúrja, jó hangulata azonnal eltűnik, mintha elfújta volna a jeges, ócaáni szél...*Shiroval? Beszéltem. Sajnos.
|
*Tetőtöl talpig, gondosan megtisztítgatja Agyart. Fejét visszahajtja mancsaira és újra az óceánt kezdi vizsgálni* Shiroval már beszéltél? *Fél szemmel érdeklődve figyeli Agyart, közben néha néha a levegőbe szagol*
|
Rosszat? Borzalmasat...*suttogja ijedten körbepislogva, majd látva, hogy nyoma sincs a kölyköknek megnyugszik kissé... Moon kedveskedésétől elolvadva visszateszi a fejét*Ott-ott-ott... Igeeen... Ott iiis...
|
*Kinyitja szemeit, fejét felemelve nyalogatja képen Agyart* Jól vagy? Csak nem rosszat álmodtál? *Nyalogatja tovább kedveskedve Agyar buksiját. Elindul lefele,és tisztogatni kezdi Agyar nyakát, hátát, ahol csak éri*
|
*Közelebb bújik Moonhoz, álmában nyammog is egy kicsit, majd fejét ráfekteti Moon hátára, szusszanva folytatja álmát... Moon és ő egy pár... Büszkén cipeli álmában a szerzett zsákmány(ami persze egy hatalmas medve) a közös lakhelyük felé, mikor megüti fülét a kicsik sírása... Kölyök fejjel apai büszkeség helyett...*Áááá*felpattannak szemhéjai, zihálva felemeli fejét, kitágult szemekkel néz körbe...*
|
*Közelebb bújik Moonhoz, álmában nyammog is egy kicsit, majd fejét ráfekteti Moon hátára, szusszanva folytatja álmát... Moon és ő egy pár... Büszkén cipeli álmában a szerzett zsákmány(ami persze egy hatalmas medve) a közös lakhelyük felé, mikor megüti fülét a kicsik sírása... Kölyök fejjel apai büszkeség helyett...*Áááá*felpattannak szemhéjai, zihálva felemeli fejét, kitágult szemekkel néz körbe...*
|
*Lassan nyitja csak ki szemeit. Tegnap, a sok izgalomtól telljesen mély álomba zuhant.Homályos tekintettel pislog körbe hogy itt van - e még Agyar. Álmosan ásít. Szeme az óceánra téved. Nézi, ahogy az óceán hullámai lassú táncot járnak.. Tekintete továbbsiklik fel a felhős égre. A nap fénye még nem tudta áttörni a felhők építette biztos falat. Az eget kémleli, és újra becsukja szemeit. Mancsait visszahajtja a mancsaira, és hagyja hogy az óceán küldötte lágy szellők beleborzoljanak a bundájába..*
|
Szépség...*nem találja a megfelelő szavakat, csak még jobban odabújik Moonhoz, lehunyja a szemét, élvezi, hogy vele lehet... Minden egyes perc, melyet Moonnal tölthet, maga az örökkévalóság... Túllép a boldogságon, szinte szárnyal...*Megtaláltam az életem értelmét...Te vagy a mindenem... Soha többet... Ígérem, soha többet... Igyekszem többet veled lenni, csak veled... Te adsz értelmet a létemnek, Szépség... Nélküled senki vagyok, veled a Mindenség ura...
|
*Szaporán kapkodja a levegőt. Az aggodalomtól kis híján megfulladt. Odabújik Agyarhoz, fejét Agyar fejéhez nyomja* Ha ezt mégegyszer meg mered csinálni, szálanként tépem ki a bundád! *Hangja próbált szigorú és szermehányó lenni, de az aggodalom elnyomta az összes dühét.* Nem akarom hogy egyedülhagyj! Nem érdekel se a fajtád, se a színed, se a neved, se semmid! A lényeg, hogy fontos vagy nekem! Felőlem macska is lehetnél, az érzelmeim akkor sem változnának!
|
*Küszködve próbálja visszanyomni magát, karmai végigcsikarják a sziklát... Fogak állnak a farkába, de a fájdalom helyett sokkal inkább valami reményféleség ébred szívében... A farkánál fogva húzzák vissza a halál torkából... Mikor végre fent van, viszonylag biztos helyen ránéz megmentőjére... Lélegzete elakad, belezuhan Moon szemébe, majd lehajtja a fejét*Ne... Ne haragudj rám, Szépség, nem is tudom, mi ütött belém, bocsáss meg...
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
