|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:28 - |
A hegytető az örök hóhatár fölött található. Több órás gyaloglásra van az Odútól, de a kilátás mindenért kárpótol. Itt mindig hideg van és a szél bizony csípős...
|
[267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Horkant egyet, és felébred. Kinyitja szemeit és felkapja a fejét* Meghaltam? Hol vagyok? Ez itt a mennyország? *Megpillantja Shadowot, és nyel egyet* Tévedtem.. *Képen nyalja Tiát, de hozzá inkább nem szól. Kirázza a bundáját, és mancsait nyalogatva eltöpreng. Mikor gyűjtött elegendő erőt, felül, és inkább csöndbel bambul maga elé* ~Szerencse hogy nem voltam itt olyan sok időt~
|
*Még hátrébb húzódik, de csak ül a hóban, és nézi a farkasokat... Nagy erővel visszatartja könnyeit... Csak egy bukkan ki szeméből, végig siklik arcán, és landol a puha hóban...*
|
Menj innen...veszélyes ez a terep kölyköknek *morog Hopera* Már más se hiányzik nekem, mint hogy beragadj te is ide *szeme villámokat szór, és megpróbálja elkapni Tia grabancát, nehogy elessen*
|
*Tekintete Wolfra téved, és csak nézi a hímet...
|
*Megkönnyebbül, amint végre farkasok hangját hallja. Erőtlenül rázza meg a fejét* Csak feljöttem ide gondolkozni.. aztán valahogy elájultam, vagy elaludtam már nem tudom.. aztán felébredtem és már nem bírtam felkelni. Jött Wolf, és hát lefeküdt mellém hogy ne fagyjak meg *Bök orrával az alvó hímre* Jó hogy itt vagytok.. már kezdtem telljesen megbénulni.. *Újra megpróbál felállni, de ismét visszaesik*
 |
*Wolfot is észreveszi, de Shadow dühös szavára abbahadja az ásást, és hátrébb húzódik... Nem érti miért ilyen vele Shadow... ~Beképzelt...~ De nem folytatja gondolatait...*
|
Azt mondtam neked, hogy maradj ott *vicsorogja Hope-nak, és azonnal beáll kiásni Tiát* Mi történt veletek? *kérdezi aggódva*
|
*Sietve éri el a hegytetőt... *Tia!!! Jól vagy?* Kérdezi, amikor meglátja a hatalmas hókupacban. Majd mancsával próbálja lesöpörni Tiáról a havat. Nagyon aggódik érte...*
|
*Felnyitja szemeit, és testvérére pillant. Már napok óta itt fekszenek. A hó teljesen megbénította testét, de segítség azóta se jött. Újra elkezd gondolkozni. Még mindig nem bírja felfogni amit Wolf mondott neki. Így fekszenek egymás mellett, szótlanul, vacogva. Néha-néha összes erejét rááldozva kirázza a bundájára szálló hópihéket. Figyeli, ahogx Wolf alszik. Orrával megbökdösi, hátha felébred. Hát újra vonít egyet, de vonításában már nincs remény. A segítségkérő vonítás még talán az odúig is eljutott.* Shadow.. hol vagy? *Nyüsszög tovább a hófehér fákat figyelve. Mancsaira hajtja fejét. Egy hirtelen ötlettől, újra megpróbál felállni. Maga alá húzza lábait, és nyom.. Teljes erejéből próbálja magát felnyomni, de nem sikerül, lábai túl átfagytak. Bundája már szinte lila a jéghideg hótól..*
|
*Lassan bandukol felfelé. A tegnapi havazás mitt az út eléggé csúszóssá vált. Miután nagy nehezen, de felért, megpillant egy hókupacot. Csetlik botlik de odarohan. Pancsával lesöpri a havat Tia hátáról. Megrázza a fejét* Hogy mi mindig bajba keveredünk.. *Lekuporodik szorosan testvére mellé, ezzel is melegítve őt. Fejét Tia hátára fekteti, belefúrja a nőstény átázott, jéghideg bundájába. Lehunyja szemeit, de éberen őrköd húgára..*
|
*Felnyitja szemeit. A havazás már elállt, mégis rettentő nagy menyiségű hó lepte be a nőstény. Orra hegye alig látszik ki, levegőt szinte egyáltalánnem kap. Elég erősen kell köhögnie, és megráznia fejét, hogy fejéről kissebb hóréteg lejöjjön, így engedve utat a szabadabb légzésnek. Telljes egészében remeg, minden csontja telljesen átfagyott. Érthető, hisz itt töltötte az egész éjszakát a szakadó hóban. Maga elé pillant, de csak nagy fehérséget lát.* Shadow.. *Nyüszülve nézi a messzeséget. A remány még ott él a szívében, hátha megpillantja oly rég látott párját.. De sehol senki..*
|
*Már nem sír. A hó telljesen betemette, a feje lóg csak ki a hótakaró alól, amit néha megrázogat. Kifejezéstelen arrcal bámul maga elé. Hívó vonítására senki sem jött. Szomorúan hajtja mancsaira fejét, miközben hagyja, had hulljon rá a hó* ~Egy senki vagyok.. Akit eddig családomnak hittem, csak befogadtak..~
|
*Zokogva rohan megállás nélkül. Csak akkor áll meg, mikormegcsúszik és hasraesik. Fejét a hóba fúrja és zokog* Miért? Miért miért miért?!?!?!?!?! *Nem érdekli a szakadó hó, csak fekszik és sír. Alig telik bele pár perc, bundája telljesen megtelt hóval. Szinte már alig látszik ki, de csak sír..* SHADOW!! *Vonít fel telljes torkából. Vonítása visszhangzik, betölti majdnem az egész falka területét. Fülel, de nem jön válasz..* |
*Szívét megkeményíti*Na most volt elég!...Nem ülhetek itt ölbetett mancsal le kell mennem..*Elindul csúszkálva a jeges oldalakon*
|
~Milyen erős és bátor!~ Majd szó nélkül követte. *Hé várj meg! * Kiállt utána. Csodállja, hisz ennyi megpróbáltatás után nem adta fel. Ő is szeretne ilyen bátor és erős lenni. Ő aztán nem valami nyávogós kutya! Nem! Wolf egy vérbeli farkas, és Hopet Wolf kitartása fogta meg, egy láthatatlan kötéllel...*
|
*Tettszettek neki a ,,bókok,,. Szája két irányba húzódott. Ha valaki alaposan megfigyeli..igen! Egy halvány mosoly terül szét az arcán. Ez nem a szokásos vigyora. Nem..! Ez szívből jövő, meleg, szeretetteljes mosoly. Ami hamar lefagy az arcáról* Megtanultam uralkodni magamon.. Plusz megedzett az erdő.. Azzal nem segítek magamon ha elkezdek nyafogni.. Megtanultam legyőzni a fájdalmat. De azért nem nevezhetném kellemes érzésnek.. *Szeme körbesiklik a tájon* Túl hideg van itt.. Szerintem menjünk le, hátha belebotlunk a "Hatalmas vezérbe", vagy esetleg a "Kicsi királylányba".. *Meg sem várva Hope válaszát, sarkon fordult. Számára egyértelmű, hogya hatalmas vezér alatt Shadowra, a kicsi királylány alatt Tiára célzott. Akármennyire nem mutatta ki, igenis tudott szeretni. Sőt! Tiát valósággal imádta, még akkor is ha érzelmeit nem viszonozta a húga..Ha már idejött, nem adja fel. 3 lábon sántikálva indul lefelé, egyenesen a völgyhöz*
|
*Szeretnék ide tartozni! És igen Kiara és Félix kölyke vagyok, Moon húga.* Majd kissé megdermed a hím tűrőképességén.* Hűha! Nagyon erős lehetsz, ha kibírtál ennyi szenvedést! Igazán erős vagy! * Nem törődött a morgással. Nem is várta azt, hogy ennyi szenvedés után valaki még vidm is legyen. De szeretné meglágyítani a kemény szivet...*
|
A nevedet tudom.. nem mintha lenne olyan amit nem tudnék.. *Húzza ki magát büszkén* Mit keresel itt? Tudtommal te az erdőbe tartozol.. Egy ilyen kölyöknek nem jó idefent.. *Jól kihangsúlyozza a kölyök szót* Jaj te csak ne aggódj értem.. Élek.. Igaz, hogy Tia lábon harapott, több kilós sziklák estek rám, éhes vagyok és alig aludtam valamit, de attól még nem kell félteni *Emelt fővel rázza ki bundájából a havat. Még egyszer végigméri a nőstényt* Te Kiara és Félix kölyke, Moon húga vagy. Igaz? *Kérdezi összehúzott szemekkel. Magyarázatot nem akar adni, honnan tudja.*
|
*Meglája az idegent. *Én Hope vagyok! * Majd végigméri, és akkor látja meg súlyos sebeit.* Veled meg mi történt? Tiszta seb vagy! Pihhenned kéne! *Hangja kedvesen cseng, és aggódó is. * Pihenned kell! *Hangja aggódó és kedves. Szinte cirógató a fül számára. Lágy szive meesik a legmogorvább farkason is, aki ilyen rettenetes állapotban van. De nem fél beismerni magának, hogy elég helyes a farkas pofija. Kedvesen odaüget hozzá, és aggódóan tekint fel a hímre. Szeméből árad az ártatlanság, és a jóság. Segíteni akar a sérült farkasnak...*
|
*Halk morgás, hangos káromkodást hoz fel a szél. Nemsokára meg is jelenik a hang gazdája, ki igazán morcos hangulatban van. Meg is érti az, ki ránéz. Szeme beesett, karikás a kevés alvástól. Testéből több helyen ömlik a vér, amit még pár elég éles és nagy szikla okozott. Bundájába beleragadt a hó, lehelete erősen meglátszik, ezzel jelezve hogy vacog. Jobb melső lábát magasra felhúzva tartja, így három lábon szökdécsel felfelé. Kivétel nélkül, az összes bordája kilátszik. Ránézésre a halálán van. De szemében ott ég, a kialudhatatlan tűz. Szívében tombol a kitartás és a felbecsülhetetlen mértékű energia. Ebből látszik, sosem adja fel. Egész testén talán oldala a legveszélyesebb, amiből megállás nélkül ömlik a vér, hisz nagyon mély seb tátong rajta. De őt nem érdekli. Egyre csak morog* Kicsi Tia így.. Kicsi Tia úgy.. *Morgása abbamarad amint megérzi Hope szagát* ~Áhhá! Wolf, legalább az ösztöneid jók maradtak~ *Kihúzza magát amint Hope szeme elé is kerül. Hangosan felmordul* Ki vagy te? *Kérdezi mogorván, már már sértően*
|
[267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
