|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [2437-2418] [2417-2398] [2397-2378] [2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [Korábbi]
*A futók után néz. ~Gyávák~ Már megint nem tudja kordában tartani érzéseit. Ismét elönti az ölés vágya, szemében tűz gyullad. Megrázza fejét. Visszatér a régi szeleburdi énje, a kaukázusi juhászok hangja újra félelemmel tölti el szívét, és ő is Shiróék után fut. Lábai szinte repítik a többiek után.*
|
*Bár kissé nehezen hagyta ott a finom zsákmányt, de Shiro parancsára ő is az erdőbe vetette magát. Nagyon kívánkozott a hús után, de nem szegülhet szembe a vezér parancsával. Hamar eltűnik a sűrűben Shiro után...*
|
*A kaukázusi juhászok láttán szemei rémülten kitágulnak, erőlködve talpra küzdi magát*Tűnjünk el innen!*hangja erőtlen, remegő, száját alig bírja mozgatni... A sok ütéstől elgyengülve eleinte nehézkesen lépked, majd rákényszerítve magát a futásra inaszakadtából rohanni kezd a biztonságot jelentő fák felé...*
|
*Lyn végigfut a hideg. Ez az a hang amitől a legjobban óvakodott a régi falkájában. A kaukázusi volt az egyik olyan kutyafajta, mely bármit megtámadott, ha az ember védelméről volt szó. Első reakciójában visszanézett, a menekülő mudira. Gondolta, utána ront és végez vele. Tekinte azonban találkozott Shiroéval. Várt milyen parancsot kap tőle. Nagy volt a kavarodás, és kicsit fonalat vesztett a nagy zűrzavarban.*
|
*Ilyedten figyel a két Kaukázusi-juhászra. Most is a kínzó döntés nyomja, tehetetlenségében... Elfusson? Támadjon a kutyákra? Vagy a juhásznak essen? Talán vonszolja el a tehenet biztonságos zugba? A kérdések nyomasztóak voltak számára, nem tudta mitévő legyen, most nem volt ötlete, a sok kérdés miatt... Ilyedten nézett össze vissza parancsot várva... Csak ott állt egy helyben, szeme Shirora, Lyverára, majd a farkasölő kutyákra tévedt... Ide-oda nézett... Szemében az ilyedtség és a tehetelenség szikrázott...*
|
*Kiara kutyája csak reflexeinek köszönheti életét... Felpattan, úgy dönt jobb ha inkább társa segítségére siet... A nyakából szviárgó igen legyengíti, de próbál másra koncentrálni... Mondjuk az izmaira, melyek elnyújtott futással röpítik társa felé... Lvy kutyája nyüszítve elrántja lábát, majd odébb gurul, kúszva próbál eljutni az ember oltalmába... A gulyás káromkodva felordít a fájdalomtól, majd bal kezébe veszi a botot és tiszta erőből fejen vágja a fekete farkast... Shironak csengeni kezd a füle az ütéstől, majd elereszti a fogást, a földre puffan... A figyelem hirtelen két mozgó pontra terelődik... Ahogy a mozgó pontok közelednek a falu felől egyre inkább rá lehet ismerni a fajtájukra... Kaukázusi-juhászok, másnéven farkasölő kutyák... Mögöttük lemaradva futnak a gazdáik is...*
 |
*A kutya belekapott orrába, ami nyilaló fájdalomként érkezik meg agyába, és egy erős fejrántást hátrafelé. Dühében mégjobban ráharap a kutya lábára, és erősen megrázza fejét. Orrából folyamatosan ömlik a vér. ~kitekerem a nyakad te korcs!~ háborog magában., majd elereszti, a lábat és a kutya nyaka felé mar.*
|
//Szia! Shiro mostmár lassan visszaér, azt ajánlom, hogyha legközelebb feljössz köszönj be a chatbe, várj meg valakit(lehetőleg engem:P), játszunk majd egyet és megérted a játék lényegét :) Szóval türelem és kitartás, menni fog!
Shiro//
*Odamegy Shiro-hoz és tisztelettudóan meghajol előtte!Arra kíváncsi,hogy vajon elfogadja-e Shiro falkatagnak...*
|
*Nem tudja mit csináljon... Shiro tapasztaltabb nálla, és meg tudná mondani most mit csináljon... Segítsen neki, vagy ölje meg a kutyát? A kérdés már zaklatta, és tudta, hogy ebben a pillanatban nem szabad túl sokáig habozni... Gyors gondolkodásba kezd... Ha segít Shironak ketten megölnék az embert, de Lyvera nem bírná mindkettőt megfékezni, és nekikrontanának... De ha a kutyát támadja azt valószínűleg megölné, és talán Lyvera sem vétené el a támadást. Akkor ketten támadnának a kulyásra, és hamar végeznének vele... Megvolt a megoldás... Agya hamar kapcsolt az értelmes észjárás felé... Reméli Shironak nem esik addig nagyobb baja, de ismeri, és tudja, hogy egy pisztoly nélküli embert le tud győzni... Ő pedig Lyvrával elintézi a két ebet... Ezt alig 1-2 perc alatt végig tudta gondolni. Esze gyorsan kapcsolt bármilyen pillanatban, és mindig átgondolta lépéseit, nem sietett el semmit... Most is morgás vagy vicsorgás nélkül támad a kutya nyakának, most talán pontosabban mint az előbb... A félelmetes hegyes agyarak kegyetlenül kapnak a nyak felé...*
|
*Lyv kutyája felnyüszít a fájdalomtól, majd felbukik, és hátrakap a farkas feje felé. Kiara kutyája is elzuhan, de a nyakra mért harapás lejjebb csusszan, így nem válik halálossá... Shiro eközben elharapja a tehén nyakát, lehunyt szemmel élvezi a vér és az élet ízét... A szaftos húsra nyála kicsorog a szájából, csupán a felé rohanó férfi tudja elvonni gondolatait a húsról... A husáng a hátába vág, ütés ütést követ, a gulyás közben hangosan káromkodik... Shiro kábultan tűri a a hátában megjelenő, majd felerősödő fájdalmat, végül vad dühvel telik meg szíve, szeme megvillan. Felvonja ínyét, öblös, mély morgása és a nyakán felborzolódó szőr elég fenyegetésnek tűnhet... Mindezt összerombolja a következő ütés... Shiro nem tűr tovább. A zsákmányt már a sajátjának érzi, így kötelessége megvédeni. A következő ütés elől kitérve kihasználja, hogy a lendület tovább húzza a férfit, és belemar karjába...*
|
*A jelt tökéletesen értelmezte, és rögtön támad is. Leroanja a Shiro-ra támadó egyik kutyát, és agyaraival a kutya nyakába céloz. A düh lángol benne, hogy vezérét megtámadták. Kötelességéhez híven teljesíti feladatát, és a Shiro által adott parancsot. De dühe nem örjítette meg... Higaddt és okos maradt, mint kevés kutya... Nem jelezte támadását, csak tette kötelességét, amire született. Mivel falkában ér az a hála a barlang által nyújtott biztonságért, és az élelemért, ha megvédi vezérét, és engedelmeskedik parancsainak...*
|
*Lyn valami különös érzés fut végig, nem tudja miért kiugrik rejtekéből és a kutyák felé veti magát. Futás közben teste szinte hullámzik. Hamar beéri az egyik mudit, és megpróbálja hátsó lábát elkapni, hogy visszarántsa azt.*
|
*Az egyik mudin lendületét kihasználva taszít egyet, mire az elzuhan, de a másik nem engedi az első vesztének beteljesédét... Belemélyeszti fogait Shiro oldalába, és míg a fekete farkas felé kap a másik is talpra vergődik... A gulyás talpra pattan, vészjósló alakja sietős léptekkel közeledik a küzdők felé... Shiro nyakába fogak mélyednek, de őt sem kell félteni... Nemsokára sikeresen kiküzdi magát a kutyák gyűrűjéből, ám visszaszerzett "szabadságát" egy erőteljes ütés keseríti meg... A gulyás, mivel a kutyái is a farkas körül voltak, nem használta lőfegyverét, viszont vastag, kemény fából készült botját annál sűrűbben... A fekete farkas több-kevesebb sikerrel igyekezett kitérni a bot elől, majd a fájdalomtól elgyengülve menekülőre fogja a dolgot... A gulya felé... A nagydarab, tarka állatok békésen legelésznek a hosszan elterülő füves síkságon, fel sem figyelve a közeledő veszélyre... Shiro jelt alig észrevehető jelt ad a két farkasnak, majd lerohanja a legközelebbi tehenet... Reméli, hogy Lyvék megértették, mire céloz... Fedezniük kell, míg ő végez a zsákmánnyal... A két kutya első meglepődöttségükből felébredve észveszejtő sebességgel rohannak Shiro felé...*
|
*Sosem járt erre. Bámészkodva nézi az óriás földeket. Az ember szaga vészjóslóan jeleznek agyának, amit orra fogott meg, de nem törődik vele... Az éhség elfedte tudatát, ami értelmes dollgokat sugallt neki... De most nem járt semmi tudatában csak a táplálék, ami életbenhagyja, és ez a dolog túltesz az ember jelenlétén is. Ilyedten némul meg, amikor észreveszi a kutyákat, amik Shiro felé rohannak. De a tehenek jelenléte felizgatja... Eszét elveszi az étel tudata, és szaga... Nem tudja mit tegyen... Hárman vannak... Vagy megvédik Shirot, vagy amíg Shiro elbánik a kutyákkal ők elfogjanak egy tehenet? Nem kap választ, hisz Shiro nem mondott el előtte semmit. Tehetetlenül vár a vezér parancsára. Azt gondolja, hogy talán Shiro el tud bánni a kutyákkal, hisz kemény fából faragták, de az éhségnél csak az engedelmesség nagyobb, ami Shirohoz köti, a vezér parancsához...*
|
*Ahogy közelednek a faluhoz ismerős szagok csapják meg orrát, ami a régi falkájától elűzte. De nem szaladgálhat állandóan ide-oda a falkák között. Valahol meg kell állapodnia és Ly elhatározta, hogy ő ennél a falkánál akar maradni, ha kell minden áron. Tudta, hogy az ember mellett sok jószág is van, amiket könnyű elejteni, mert nem eddzette meg őket a vadon. Nyála csöpögni kezd az izgalomtól. A kutyaugatásra egy pillanatra a földhöz lapul. Régi falkájában megpróbáltak így elbújni a kutyák elől, hogy meglepetéssel tudják őket megtámadni, megölni.*
|
*Érzi, hogy nem a leghelyesebb a farkasokat elvezetni az emberekhez... Sőt, élete talán egyik legnagyobb hibája Agyar után. De valahogy mégsem tudja érdekelni. A szándóföldeket felváltják a legelők, melyeken a naplemente fényében nagy, tömzsi alakok mozgolódnak. Nem messze tőlük egy kisebb, körülöttük pedig két kicsi. A juhászkutyák és a "gulyás", a tehenek őrzője. Távolabb a falu elején álldogáló házainak alakja sejteti magát, a szag is a faluról árulkodik... Shiro egyértelműen a gulya felé üget. Léptei ügetésből szép lassan lépéssé finomodnak. Elgondolkodva figyeli a kis csoportot. Vagy hirtelen és gyors támadás, vagy lassú, de kockázatosabb türkközés... Bonyolult ügy... Gondolatait a kutyák ugatása szakítja félbe. A két nagydarab mudi felfedezte, és otthagyva a gulyát rárohannak...*
|
*Érzi, hogy nem a leghelyesebb a farkasokat elvezetni az emberekhez... Sőt, élete talán egyik legnagyobb hibája Agyar után. De valahogy mégsem tudja érdekelni. A szándóföldeket felváltják a legelők, melyeken a naplemente fényében nagy, tömzsi alakok mozgolódnak. Nem messze tőlük egy kisebb, körülöttük pedig két kicsi. A juhászkutyák és a "gulyás", a tehenek őrzője. Távolabb a falu elején álldogáló házainak alakja sejteti magát, a szag is a faluról árulkodik... Shiro egyértelműen a gulya felé üget. Léptei ügetésből szép lassan lépéssé finomodnak. Elgondolkodva figyeli a kis csoportot. Vagy hirtelen és gyors támadás, vagy lassú, de kockázatosabb türkközés... Bonyolult ügy... Gondolatait a kutyák ugatása szakítja félbe. A két nagydarab mudi felfedezte, és otthagyva a gulyát rárohannak...*
|
*Hajtotta a kyváncsiság, és némán követte a fekete farkast. Szeme sarkából megpillantott egy fehér fgarkast is. Emlékezett rá. Amikor összekapott Darkkal ő volt az aki kívülről szemlélte az eseményeket. Kocogtatott párat a fogával, majd tovább ügetett Shiro nyomában. a táj gyorsan változott szeme előtt. Próbálta az útvonalat pontosan megjegyezni, hogy legközelebb mikor erre indulnak kiismerhesse magát.*
|
*Szinte vakon követte a farkast. Fkete bundája jól látszott, így nem vesztette szem elől. Érezte Lyvera szagát, de nem méltatott felé egy pillantást sem. Lassú vágtába fogott, hogy tartsa a tempóját. Bár így nagyobb zajt csapott, de nem zavarta. Amikor kellő közelségben volt Shirohoz újra lelassított, é folytatta a lassú ügetést. Lába akkor ért földet, mikor szíve dobbantott. Nem filyelt a külvilágra. Hasonlóan csak az élelem volt fejében, és tudatában. Agya most nem figyelt semmi másra... Torka száraz volt, bordái teljesen kivehetőek voltak, bundáját még mindig kosz fedte, csak pár helyen látszott fehér bundája...
|
*Arra sem pazarolt időt, hogy odavágjon egy kéretlen és éles nemet... Az éhség hajtotta előre.. Kiélesedett érzékeivel felfigyelt Kiarára, de egyenlőre nem szólt érte... A tavon túli fák hihetetlen gyorsasággal tűntek el... A kopár térség így ősszel már nem mutatott semmilyen életet, a gabonát és más nővényeket, melyeket a föld adni tudott learatták. Shiro tovább haladt, jól ismerte az utat... Túl jól. Gondolatait átvette az éhség, minden észérvet és félelmet kitörölt agyából ez az elnyomó és elsődleges érzelem...*
//Innentől Shiro neve alatt Kmszerűen írom le az eseményeket... Lusta vagyok odabökni egy KMet a szöveg elé :D// |
[Későbbi] [2437-2418] [2417-2398] [2397-2378] [2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
