Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:28 - |
A hegytető az örök hóhatár fölött található. Több órás gyaloglásra van az Odútól, de a kilátás mindenért kárpótol. Itt mindig hideg van és a szél bizony csípős...
|
[267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Elnéz Daemia felé. Szeretne róla többet megtudni... Még ül egy darabig a hegy aljában...*
|
Én nem haragszom rád*morogja még utána cseppnyi gúnnyal...*Így a haragot legfeljebb te tartod, bár nem tudom miért... Ha semmi közöd Buckhoz, nincs okod beleszólni a természet folyásába...*Egy rövid pillantást vet még Sarkcsillag után, majd visszafordul Hope-hoz. Nem fog esedezni Sarkcsillag kegyeiért. Sosem érdekelte, ha egy számára teljesen érdektelen lény gyűlölte. Nem fogja viszonytgyűlölni ha nem ad rá okot.*Még találkozunk, Hope, ebben biztos vagyok... Most viszont dolgom van.*biccent felé, majd továbbsiet ügetését futásra váltva...*
|
Persze*Néz vissza*Nem örökre megyek el.....De inkább tartom veled a távolságot*Újra elindul és hirtelen eltűnik egy domb mögött~Legszívesebben megölném de ezt Buck se akarhatja....Ez egy kiszámíthatatlan halálangyal.~Mormog magában*
|
Örülök hogy sose tudom meg*Még feljebb indul de visszanéz*Hogy őszintén megmondjam én nem akarok veled haragot tartani inkább elmegyek..
|
Igen, ismerem Kinekot is! * Nem avatkozott bele a dolgokba, így nem fagatta Daemiat Buck-ról. Csak nézte az előtte álló nőstényt. Sokkal nagyobb volt Daemia Hope-nál. Hope csodálta, és tisztelte...*
|
Igen, Shiro kölyke vagyok... Hányszor kell még elmondanom? Nem értem, mi függ ettől... Ő kiutált és elzavart a területről, így semmi közöm hozzá. Buck nem azért távozott, mert így tartotta kedvem. Szerencsére ti ezt sosem fogjátok megérteni, így nincs mit megmagyaráznom...*ismét csak a száját húzza el, közelebb üget Hope-hoz*Rólad már hallottam... Mikor összefutottam anyáddal, ő mesélt rólad. És a hugomról...
|
Igen, Shiro kölyke vagyok... Hányszor kell még elmondanom? Nem értem, mi függ ettől... Ő kiutált és elzavart a területről, így semmi közöm hozzá. Buck nem azért távozott, mert így tartotta kedvem. Szerencsére ti ezt sosem fogjátok megérteni, így nincs mit megmagyaráznom...*ismét csak a száját húzza el, közelebb üget Hope-hoz*Rólad már hallottam... Mikor összefutottam anyáddal, ő mesélt rólad. És a hugomról...
|
*Megenyhül. Daemiat a szívébe zárta. Minden vágya az, hogy Daemia vezesse, amíg teljesen felnő. Majd értelmezi a beszélgetést. Agyában értelmeződik az a tudat, hogy Daemia Shiro lánya.* Én ismerem Shirot! *Jelenti ki. Azt semigazán érti, hogy mi az, hogy jobbik nem, de nem akar Daemiától kérdezni...*
|
Úgyérted Shiro kölyke vagy?*Néz maga elé*Kérlek szépen onnan jöttem...az erdőből de téged sose láttalak...És te Hope?*Néz Hopera*Egyébként igazad van Daeamia...csak én nem szórakozásból csinálom és nem a saját fajtámat ölöm meg..
|
Gyilkos...*ízlelgeti a szót, Sarkcsillagra néz, szinte átdöfi tekintetével, ahogy belemélyed a szemébe...*Nézz magadba... Te mi vagy? Életet oltassz ki az életedért...*elhúzza a száját*A csodás kölyökkoroddal és életeddel inkább ne akard magad hozzám hasonlítani... Ha kijut neked az, ami, akkor nem lennél ilyen szörnyen naív...*ismét csak Hope-ra néz, vonásai megenyhülnek*Nem értem, miért kellene bántanom. Csak egy kölyök, méghozzá a jobbik nemből... Anyámra hasonlítanék? Inkább apámat örököltem... Bár azt sem értem, honnan ismered a családomat...
|
*Végignéz Daemián*Tudod te hasonlítasz valakire....Olyan vagy mint Shiro az erdő falka vezére...csak a bundád ezüstös*Méregeti*
|
Nem hinném Csillag, hogy szükség lenne erre!* Lép Csillag elé. Tiszteletet érez az idegen iránt, maga se tudja miért...*
|
*Hirtelen mindent értett megrázta felét amin szánalmas vigyor csillogott.Hope elé ugrott*Na mi van őt is meg akarod ölni? Te gyilkos démon.....*Néz hidegen Daemiára*Engem nem versz át az angyali szemeddel....Egyébként ha tudni akaraod ő Kiara kölyke..
|
*Leolvasztja az ördögi vigyort, így ismét maga a megtestesült ártatlanság... Kíváncsian végigméri a kölyköt, majd visszapillant a nőstényre*Nem kellett hallanom... Én értesültem róla legelőször.*szemében mintha titokzatosság és kegyetlen élvezet játszana egymással egy rövid, alig észrevehető pillanatig, majd tekintete ismét a kölyökre téved*Jól elcsavaroghattál anyádtól... Mi a neved, kölyök?
|
*Nyel egyet...* Hope vagyok! Kiara lánya...* Nem akar ellenszegülni a nősténynek. Idősebb és tapasztaltabb nálla. Akár ő ölte is meg Buck-ot, Hope iránta egy kis tiszteletet is érez. Szép, de kegyetlen... Nem barátkozik jött mentekkel... Hope számára tiszteletre méltó lény, aki fölötte áll. Szeretné, ha Daemia vezetné a helyes út irányába, ami számára még ismeretlen...*
|
*Leolvasztja az ördögi vigyort, így ismét maga a megtestesült ártatlanság... Kíváncsian végigméri a kölyköt, majd visszapillant a nőstényre*Nem kellett hallanom... Én értesültem róla legelőször.*szemében mintha titokzatosság és kegyetlen élvezet játszana egymással egy rövid, alig észrevehető pillanatig, majd tekintete ismét a kölyökre téved*Jól elcsavaroghattál anyádtól... Mi a neved, kölyök?
|
*Leolvasztja az ördögi vigyort, így ismét maga a megtestesült ártatlanság... Kíváncsian végigméri a kölyköt, majd visszapillant a nőstényre*Nem kellett hallanom... Én értesültem róla legelőször.*szemében mintha titokzatosság és kegyetlen élvezet játszana egymással egy rövid, alig észrevehető pillanatig, majd tekintete ismét a kölyökre téved*Jól elcsavaroghattál anyádtól... Mi a neved, kölyök?
|
*Felnéz az idegenre... ~Ő ölte meg... Tisztán érzem...~ Számára a halálhozó közeledik felé. Daemia a legszebb démon. ~Buck szerelme? És ő ölte meg? Nem értem...~ A kérdések nyomasztóvá váltak számára... Nem szereti a kérdéseket... Mindig csak kérdések, de válasz nincs...*
|
Hope bemutatom Daemiát*Daemia felé biccent*Ő volt Buck szerelme.......de sajna ennek már vége*Közelebb megy Daemiához*Üdvözöllek*Mondja komoran*Hallottad a hírt? Buck halott..
|
* Érzi az idegent... Akkor is érezte, mikor a halál szagát érezte... Megdermed... Nem látja, de határozottan érzi az idegent, akinek szaga egyre közelebbről érződik... *
|
[267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|