|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [2437-2418] [2417-2398] [2397-2378] [2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [Korábbi]
*A húzásra halkan nyűszít...~Megalázkodsz egy ember előtt, Agyar... Pjúj...~De mégis hagyja magát... Az életéért... A nyomorult kis életéért... Nem tudja mi vár rá, de nem fél. Itt a biztos vég várja. Talán az embernél is. De lehet, hogy nem. A menekvés gondolata új reményt önt lelkébe... Lelkeibe...*
|
*A fiú, látva hogy Agyar nem bántja, óvatosan megfogja Agyar grabancát. Ügyel rá, hogy olyan helyeket fogjon meg, ahol a farkasnak nem fáj, húzni viszont könnyen lehet. Szépen lassan elindul arrafele amerről jött, húzva magával Agyart. Moon aggódó léptekkel megy mögüttük*
|
*A simogatástól megremeg, lehunyja szemét, felnyüszít a feltörő érzésektől... Lassan... Nagyon lassan megmoccan farka, majd óvatosan kimozdul oldalra, fel-le jár... Agyar ismét felnéz a gyerekre, de már nyoma sincs benne a régi tűznek... Hagyja magát elvinni bárhová... Farkas énje csak az életbenmaradásért húzódott vissza... Úgysem tart sokáig ez az állapot...*
|
*Moon odabaktat Agyarhoz. Orrát Agyar orrához érinti. A fiúra néz érdeklődve. A fiú lassan odaérinti a kezét Agyar bundájához. Óvatosan végighúzza rajta a kezét, egy gyöngéd simogatást váltva ki. A simogatás után feláll, és Moonra pislog gondolkozva* Szürke Farkas, a barátodat el kell vinni apukám házába. Ő ott meg tudja gyógyítani, itt kint nincs sok esélye
|
*Azt a gyerek is láthatja, hogy a golyó túl mélyen van... Idekint az erdőben képtelenség rendesen ellátni, egyáltalán a szívéig lejutni is képtelenség... El kell vinni... A kutya hevesen robban fel belőle, felmordul, mikor vicsorgása eltűnik egy rövid pillanatra... Csak egy kis simogatás, és a kutya átveszi az uralmat...*
|
Agyar! Kérlek, bízz bennem. Ő nem olyan mint a többiek. Nem bánt senkit, csak jót akar! *Halkan felnyüsszög. Anyjára pislog, nem érti miért iylen azzal az emberrel aki megmentette. A fiúra néz, aki kicsit hátrébbcsúszik, majd újra Agyarra* Legalább csak azt engedd meg, hogy kiszedje a golyót és bekösse az oldalad.. Utánna elmegy
|
*Bágyadtan felnéz, az orrába emberszagot csak illúziónak véli, míg meg nem jelenik Moon oldalán teljes életnagyságban...*Ez egy... Ember!*hördül fel elszörnyedve, ha nem lenne sérült, vicsorogva meghátrálna... Így azonban csak felvonja ínyét, és fenyegető morgást hallat jelezve, hogyha a gyerek közelebb jön fognyom lesz a kezén...*
|
*Az embert meglátván morog és vicsorog, dühösen és hangosan kimutatva nemtetszését.*
 |
*Alig telik bele pár perc, előbukkan az alakja egy fa mögül. Odaszökken Agyarhoz, és lefékez mellette. Hátrapislog. Kissé lemaradva, de feltűnik mögötte egy kisfiú. 10-12 életévét éli ránézésre. Barna haja illik zöld szeméhez. Ahogy meglátja Kiarát, fáradtan megáll* Szürke Farkas anyukája! Jól van az oldalad? *A fiú tovább lépdel, és megáll Moon mögött. Letérdel mellé, és megsimogatja a hátát* Szürke Farkas, ő megsérült!! Menj alrébb,meggyógyítom *Moon alrébblépdel. Szemét le sem veszi Agyarról*
|
*Lemondóan sóhajt, majd nyüszítve próbál úgy helyezkedni, hogy megint elérje azt a helyzetet, mikor nem fáj...~Méghogy idehoz egy helyet...~ A megvető fintor mellett azért kíváncsiság is támad benne... Egyszerűen nem bír rájönni... Majd Moon megmutatja...*
|
~Ember! Moon egy embert hoz! ~ Felhúzza ínyét. Már nem bízik egy emberben se. Ha az a gyerek közeledik hozzá, nem hagyja annyiban. Többé nem lesz az ember kutyája. Azt hitte Moon már kinőtt ebből, de nem...*
|
Hozom hozom! De ha meglátod, kérlek ne bántsd azt a helyet.. Kitartás! Nagyon nagyon sietek!! *Futásnak ered. Ahogy elrohan anyja mellett, odasúgja neki* Josh! *Reméli, anyjának eszébe jut, hogy Josh apja szedte ki Kiara oldalából a golyót. Léptei egyre szaporodnak, és eltűnik a fák között. Már csak 2 hangos vonítást lehet hallani, mely hívja a megmentő "helyet"*
|
*Felnyitja szemeit, Moon esik először a felfogott képbe, ettől mintha erő töltené meg...*Ahol... Meggyógyulok?*préseli ki magából, hangja rekedt és rendkívűl gyenge, ismét zihálni kezd, a fájdalom nem múlik...*Szépség... Hozd ide a helyet...*Érzi hogy nem képes többé felállni, hacsak valami csoda nem érkezik.. Talán az az egyetlen szerencse, hogy a golyó már reménytelenül megszilárdult helyzetében, így se ki, se be... A szívbe azért bele-belehasít, mikor a golyó kissé kibillen, majd vissza... Tüdeje pumpálja a golyót fel-le-fel-le... Gyakran kifogja a dobbanás és a levegővétel közti azonosságot, ilyenkor felnyüszít... ~Tűrj és élj...~*
|
*Halkan felnyüsszen. Feláll, összenyalogatja Agyar oldalát* Kitartás nagyfiú! Gyere, segítek! Vagy.. *Megtorpan. Ereiben megfagy a vér. Fejében ott van a megoldás. De Agyar nem fog belemenni, érzi, tudja, sejti.* ~Muszály.. Rá kell vennem.. Igen, igen!! Ez jó lesz!!~ *Gondolatai után mélyen Agyar szemébe néz* Velem jösz! Elviszlek egy olyan helyre ahol emggyógyulsz! ~Addig jó amíg nem tudod meg hogy egy embergyerekhez viszlek. Amíg nem tudod, legalább velem tartasz*
|
*Hát jó. Meg fogja mutatni Moonnak... Valahogy... Bágyadtan megnyalja Moon orrát, majd ismét megpróbálja kinyomni magát, mint délután... Összeszorítja fogait, hogy ne vonítson a fájdalomtól, erősnek kell lennie...~Ez az, koma... Tarts meg, erős vagy...~Muszáj erősítenie magát, hogy ne rskadjon szinte azonnal... Izmai remegnek az erőlködéstől, a fájdalom szinte tombol bal oldalában, majd hirtelen zsibbadást érez... Eltűnik előle a világ, hirtelen kifordul alóla a talaj... Összecsuklik, eszméletét vesztve elterül a földön, tüdejét megerőltető zihálása teljesen elcsitul, bár szuszogása szinte már csak a fel-lemozgó horpaszából vehető észre...*
|
*Kicsit hátrébb megy, és onnan figyeli a két farkast.*
|
*Felemeli a fejét Agyar nyüsszögésére. Összenyalogatja Agyar pofiját* Jól van, ne mozogj *Anyjára pillant* Mi? Hogy csak én? Tud ő segíteni saját magán is.. *Még mindig haragudott egy kicsit Agyarra, amiért Hope-ot levakarékozta. Hope a húga, és senki sem beszélhet róla így!. Visszahajtja fejét mancsaira, de fél szemét Agyaron tartja*
|
Jól van Agyar. Ne tegyél hirtelen mozdulatot. Itt van Moon.* Elmosolyodik.* Moon, Agyaron már csak te segíthetsz!
|
*Moon hangjára riad fel, de meg sem rezzen. Egyszerűen nem akar megmozdulni, mert tudja, hogy akkor fájni fog... A golyó már mintha beágyazódott volna a "helyére", de nem tudhatja, mikor indul el ismét a szíve felé... A mellébújó meleg testtől boldogság fogja el, gyűlölete már akkor a múlté lett, mikor végveszélybe került élete... Egyáltalán mikor gyűlölte ő Moont? Kinyitja szemeit, felpillant a mellette fekvőre, de nem mozdul... Zsibadtságában azonban akaratlanul is összerándul... Élesen felnyüszít...*
|
[Későbbi] [2437-2418] [2417-2398] [2397-2378] [2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
