|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [2437-2418] [2417-2398] [2397-2378] [2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [Korábbi]
Ne félj Moon! Ha meglát biztosan jobban lesz!* Mondja kedvesen. Már rég látta Moont. ~Hiába, már olyan nagy!~
 |
*Előszökken az egyik fa mögül. Már nagyon régóta szerette volna tisztázni a dolgokat Agyarral. Szinte az egész erdőt feltúrta már, de sehol sem látta Agyart* Agyar!! Merre vagy? *Orrát megcsapják a különös szagok. Füleit hátracsapja, egész testével lelapul a földre. Mire a szagokból rendesen ki tudja olvasni mik történhettek, és már szívverése újra egyenletessé vált, felállt. Követve a szagokat továbbhaladt* Agyar?? *Lélegzete eláll, amikor megpillantja a mozdulatlanul fekvő farkast. Rögtön beindul fantáziája, és a legrosszabbra gondolva odarohan hozzá* Agyar!! Élsz még?? *Lassan megnyugszik, mivel észreveszi hogy Agyar csak alszik. Elmosolyodik, ám a véres bundát látva elfintorodik* Mi történt veled? *Mély sóhaj hagyja el tüdejét. Leheveredik Agyar mellé. Szorosan hozzábújik. Megnyalogatja Agyar arcát, és mancsaira hajtott fejekkel várta hogy felébredjen..*
|
*Lehunyja szemét, fülel, válaszvonítást, vagy jelzést vár... Bár igaz... Arra végképp nem számít, hogy bárki is segítene rajta, de legalább Kiara nem lenne veszélyben... Lehunyt szeme és a kényelmes helyzet miatt lassan elálmosodik... ~Nem szabad aludnod! Nem szabad...~Zihálása gyenge szuszogássá válik...*
|
Csak hallgatja Agyart, és tovább vonít, hátha végre meghallja valaki.*
|
Ha ostoba lennék, már rég jól laktak volna belőlem kölyökkorom falkatagjai...*a gondolatra megvetően elhúzza a száját, túl sokat gondolkozott Moonon... ~Te nem ilyen vagy, Agyar... Mi történt veled?~*A Szépség gyűlöl engem... Biztos, hogy nem én kapom meg a szívében élete párja helyét...*keserűen felmordul, majd helyezkedik kissé, visszafekteti a fejét a lábára*Úgysem jön senki. A vezéretek... Az a Síró vagy ki... Én magam láttam, hogy az...*inkább lenyeli a befejezést. Azt jól az eszébe véste, hogy a túlzott tudás nem jelenti a hosszú életet... Aki túl sokat tud, annak egyszer még elharapják a torkát...*
|
Nem gondoltam, hogy ennyire szereted Moont. Látod Agyar ezért is segítek neked. Moonnak meghozhatnád a boldogságát, csak te, mert más nem képes őt felvidítani. *Megváltozott elképzelése Agyarról, mikor ilyeneket mondott lányáról.*
|
Ez az! Együtt többre megyünk!! Látod Agyar mégse vagy olyan ostoba.* Majd teljes tüdejéből segítségkérően vonítani kezd, hátha valaki meghallja, és segít nekik.*
|
Mintha ezt én dönteném el... Szóval Moon...*először hallhatta a szépség nevét, sosem sikerült még megkérdeznie tőle...*Hold... Igen... Az én Holdam... Fény az éjszakában...*merengéséből fájdalmas szúrás ébreszti fel, ismét összerándul, kérlelőn Kiarára néz*Csinálj valamit... Hívd a többieket...*megrázza a fejét*Inkább mégse...
|
Én is szeetem Moont, de ha meghalsz sírni fog minden nap! Hope még biztonságban van, de ha nem akarod összetörni Moon és Hope szívét ne halj meg!* Próbálja bíztatni Agyart.*
|
Hagyjál...*motyogja bágyadtan, fejét a lábaira fekteti, kényelmes és fájdalommentes helyzet volt ez így... Kár hogy a vérnyomok alapján akármelyik vadász megtalálhatja rejtekén...*Ne értem áldozd fel magad... Nőstény...*zihálva összerándul, a golyó a mozgástól beljebb vándorolt, próbál valami rendes sértést kitalálni, hogy Kiara bőrét mentse... Hope volt a második farkas az életében, aki kedvesen közeledett felé annak ellenére, hogy...*Menj vissza a Vakarékhoz... Ments... Meg... Őt... Üzenem a Szépségnek... Üzenem...*nyelve összeakad, minden lélegzetvételért küzd, de a beszéd az életéhez tartozik...*Hogy szeretem...
|
*Tudta, hogy talán újra belélőnek, de tévedett a farkastörvényekkel kapcsolatban. Nem lehet olyan mint az ember, aki csak öl. Próbál segíteni Agyarnak, hogy végre felálljon.*
|
*Leteszi Hopet egy kis lyukba.* Te maradj itt!* Majd visszasántít. Próbál Agyarnak segíteni felállni, dacolva a halállal. *Ha most meghalok miattad, ugye tudod, hogy Hope is elpusztul, szóval állj fel, te nyüzöge!* Mondja idegesen.*
|
*~Hát itt hagytak... Gyűlölöm mindet...~Elég látványosan elterelődött a vadászok figyelme, így kényszerítve magát, hogy felkeljen, közelebb kúszik a fákhoz, fogait összeszorítva maga alá húzza lábait... Mikor azonban kinyomná magát állásba felnyüszít, szinte már vonít a belehasító fájdalomtól...~A fene egye meg... A fene... Kelj fel, te vézna dög... Gyerünk már!~ Zihálva tovább kúszik, de csak addig bírja, míg el nem ér egy nagyobb bokorcsoportot, mely menedékként szolgálhat...~A fene...~*
|
*Félti Agyart. De lassan megérti a farkastörvényeket. Bár nehezen tűri el, hogy Agyart egyre kisebbnek látta. Látta nyűglődését. ~De maga kereste a bajt! Ételt halálért? De akkor minek enni, ha úgyis meghal?~ Ezt nem értette.*
|
*Próbál minél gyorsabban futni. Sérült lábát először le-le teszi, de mikor már kénytelen letenni felhúzza, és úgy biceg tovább. Reméli, hogy z emberek nem követik. Tudja, hogy Agyar még ottmaradt, de a farkastörvények szerint mindenki, csak a saját bőrét menti, meg kölykeikét. A vadászok késszúrását szerencsére nagyjából kivédte, bár combja alatt nem olyan mélyen súrolta a kés. Tudja, hogy kölykéért mindent megtett, amit lehetett, de Agyarért nem tud már semmit sem tenni.*
|
*Ilyedten néz vissza a vadászokra. Anyja nem fut gyorsan így még sokáig nézi őket. Szívében a szeretet és a megértés mellett, most meggyullad a gyűlölet tüze is. Még nem tehet az emberek ellen semmit, de megesküszik, hogy nagykorára megbosszul mindent. Szemével csak gyűlölettel néz az emberekre.*
|
*Majd ösztne veszélyt súgallva visszafordul, Hopet grabancával elragadva elrohan.*
|
KM: *Alaposan meglepi őket, hogy a nőstény golyóval a combjában is úgy ugrál mint egy egészséges kölyök... A vadász védekezőn maga elé tartja a karját, de megmentésére társai sietnek... Lőni persze nem lőhetnek, hisz az összegabalyodott párosból akár a vadászt is eltalálhatják, de vadászkéseiket elővéve mentik a menthetőt, több oldalról beledöfnek a farkasba, hogy futásra késztessék, vagy megöljék...*
*Minden egyes kilégzéskor gyenge nyüszítést hallat, horpasza egyre lassabban emelkedik, majd süllyed... Összeszorított szeme, kinyilík, izmai öszerándulnak, kapaszkodik az élet után... A golyó elég közel ért a szívéhez, élete csak egy hajszálon függ... Merre halad a golyó tovább...*
|
*Ilyedtége csak nőtt. Egy pillanatra azt hitte anyjának vége. De mikor meglátta dühös anyját, mikor a veszély felé fut újra ilyedtég fogja el.*
|
*Majd kinyitja szemét. Mellkasára néz. Csodálkozva néz oda. Mellkasa tiszta vér, de apró tüskék szúródtak belé. A golyó pedig egy fába fúródva állt meg. Szíve újra dobog. Nem tudja elhinni... Még él! Kiszedi a sün tüskéjik mellkasából. Majd dühösen felvonít. És szemében dühvel az egyik vadász felé vágtat, majd ráveti magát.*
|
[Későbbi] [2437-2418] [2417-2398] [2397-2378] [2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
