|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [2437-2418] [2417-2398] [2397-2378] [2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [Korábbi]
*Eltalálja mellkasát a golyó. De még mielőtt összeesne a Hope felé suhanó golyó elé veti magát, és combjába furódik. Utána összeesik Hope előtt. Tudja, hogy itt a vég, de beteljesítette kötelességét... Megvédte kölykét, aki fontosabb nálla.*
 |
Vakarék... Tűnjetek el innen...*morogja elgyengülő hangon, majd az oldalára dől, nyüszítve összeszorítja szemeit, légzése ütemtelen zihálás, oldalán kibuggyan vére...*
KM: Itt a nőstényed*motyogja a vadász, de egy pillanatra sem néz félre*Azt hiszem ezek hárman egy új falka... A parancs az parancs...*újabb dörrenés, a következő golyó éles hangon száll Kiara mellkasa felé, a másik a kicsi felé, bár ez elég pontatlanul...* |
*Ilyedtségében moccanni sem tudott. Nem érti mitörtént. Anyja megnyugtatta, de még mindig értetlenül ül. Nem tudja mi történik körülötte.*
|
*Hitelen tűnik elő a fák közül. Hope elé áll, vicsorogva és morogva keresi az embert, ha támadna. Dühtől szikrázó szemekkel védi Hopet. Érte meg is halna, csak Hope élje túl. Tudja hogy vétett, mikor nem vigyázott eléggé Hopera, amikor a vadkan megtámadta, de most nyakán felálló szörrel vicsorogva figyel. Bármire képes lenne Hope életéért.*
|
KM: A kölyköt hagyjátok*suttogja még a vezetőjük, majd...*
*Amint gyomra viszonylag tele lesz, szemei kitágulnak, az orrába gyűlő emberszag egyszerre elér tudatáig, szeme megakad Hope-on, és kétségbeesik... Felpattan, rohanna Hope-ért, meg nem is... Mentené az irháját, és... ...Hatalmas dörrenés rázza meg az erdőt, a golyó süvítve száll Agyar felé, majd belecsapódik a bal vállába, a farkas vinnyogva felüvölt, majd őrülten próbálja valahogy elérni a fákat, kitágult szemekkel, kínlódva küzdi magát a menekülés felé...*
|
*Csak figyel. Ő már nem éhes. Így felfigyel az idegen szagra. Ösztönei veszélyt sugallnak. De nem fut el. Csak figyel. Idegesen figyel, mert csak érzi a veszélyt, de nem látja. Szíve erősen lüktet. Látja, hogy Agyart nem zavarja a veszély. De nem védheti meg, ha a bokorból mégis előjön valami... Csak a saját bőrét mentheti. Ez a törvény...*
|
KM: Egy nőstény?*suttogja elképedve egyikük, de aztán megrázza a fejét*Egyértelműen hím*vágja rá a másik abban a percben, mikor ő is rádöbben erre*Egyedül kóborló kölyök egy hím társaságában... És nézd a hímet milyen vézna... Ha mind ilyen éhes, jobb is, hogy megvédjük a falvakat ezektől..*a ravasz kattanva a helyére kerül, majd ő is a szeme elé veszi a puskát..*
*Szinte átrepül a láng fölött, fogait belemélyeszti a húsba, majd az oldalára érkezve eléri a másik oldalt. A tűz megprököli kissé bundáját, de jelenleg ezt tartja a legkevésbé fontosnak. Létfenntartó ösztönei egyetlen gondolatot hagynak agyában: ENNI. ENNI.. ENNI... Nekiesik a húsnak, marcangolva tépi kis darabokra, hogy aztán lenyelje a kisebb falatokat, gyomrát égetni kezdi, de csak zabál tovább... Hope-ról tudomást sem vesz, ahogy a fülében kalapáló veszély jelzésről sem...*
|
*Agyar után megy. Érzi a veszélyt, de nem látja, ezért Agyarnál biztonságosabban érzi magát. Sose látott embert, de a szagát sem ismeri, csak egyszer apja mesélt róluk. Halkan Agyar közelébe megy.*
|
*Az éhségtől elvakultan meg sem hallja Hope kérdését, rohan az orra után... Nyílt terepre ár, a rét közepén egy gida teteme tűz fölött, ropogósra sülve... Nem érdekli az ember szaga, nem érdekli, hogy életveszélybe került, a hús KELL neki, bármi áron... Mikor kellő távolságba ér elrúgja magát, szinte száll a hús felé...*
KM:*Egy egész csapat vadász bújt meg a bokrok közt, úgy helyezkedtek, hogy a szél feléjük fújjon.*Először betiltják a vadászatot, aztán parancsot adnak rá...*morogja az egyik a bajsza alatt*Nem tiltották be, csak lekorlátozták... Nem mindegy. Amúgyis elszarapodott a farkasállomány, csak az kellene, hogy emberre is vadásszanak... Szükség van rájuk, de kordában kell tartani a létszá...*társai pisszegni kezdenek, de már maga is látja az előrohanó farkast. Betöltött puskáját célra tartja, majd várja, hogy a farkas lőtávolba érjen...* |
Mehetek utánad?* Kiálltja utána. Nem akar udvariatlan lenni, ezért kérdezte meg.*
|
Nocsak...*kissé meglepve, kissé gúnyosan néz a kölyökre, majd szájába kapja a pockot, rágás nélkül, szinte egybe lenyeli... Sajnos ez csak arra elég, hogy gyomrában felerősödjön az érzés: Ennie kell. Akármit. Szemében különös fény lobban, pofáját nyaldosva végigméri a kicsit, majd kissé összerezzenve elfordítja a fejét, nekiiramodik a gida szaga után...*
|
Nem gyűlölhetlek azért, mert ilyen a természeted. Ha a többiek nem is, de én elfogadlak. Csak szeretném, ha megbíznál bennem.* Nem gondolja, hogy Agyarnak a kis pocokra csorog a nyála. Csak figyel, de nem ért semmit.*
|
Miért jó ez neked?*néz újra Hope-ra, majd kissé lesunyja a fejét, tesz egy lépést a pocok felé, körbeszaglássza*Ha jól tudom te is gyűlölsz engem, legalább annyira, mint a többi korcs. Még a szépség is meggyűlölt, mert nem tud elfogadni. Persze az eszébe sem jut, hogy ő is lehetne ilyen.*felkapja a fejét, majd visszaereszti, kezdi nagyon zavarni, hogy a nyál vég nélkül folyik végig pofáján, le-lecsöppenve a földre... A gida pedig egyre csak távolodik... Kissé összerándul, majd visszanéz a pocokra, felvonja ínyét, halk, tétova nyüszítést hallat... Elinduljon a reménytelen csalogatás felé, vagy válassza inkább a zsenge ajándékot? Nehéz döntés...*
|
*Figyeli Agyart. Csak egy kicsit kedveskedni szeretne Agyarnak. Ő nem érzi a gidát, mert szaglása még nem olyan jó. Csak figyeli a föléje magasodó Agyar minden mozdulatát.*
|
*Összerezzen Hope érzekésekor, teljesen kiesik a ritmusból, melyet a gida illata indított meg benne... Felmordul, majd pocok láttán elhúzza a száját... A gida illata ismét az orrába csap, mire kinyílik szája és a nyála a földre csorog... Hope számára úgy tűnhet, mintha a pocok miatt lenne mindez... Agyar érzékeny szaglása igen messzi zsákmányt jelzett, melyre neki szinte semmi esélye... Végigméri a kölyköt, majd a pocokra esik pillantása... Nem tesz semmit, és furcsa mód nem szól semmit...*
|
*Eléri Agyart. Majd leteszi elé a kis pockot.* Ezt neked hoztam. Tudom, hogy nem túl nagy, de... csak ezt tudtam levadászni.
|
*A dühtől elég sok rétnyi részt üget át, majd a haragtól szuszogva megáll, lehunyja szemét, élvezi a méreg minden pillanatát... Arra vágyik, hogy valaki a szeme elé kerüljön... Szemétkedése áldozatára vár, bár a fák között az erdő közepén elég kevés esélye van arra, hogy összefusson eggyel jelen ellenségei közül. A többség elkotródott a hegyekbe, a másik fele pedig a barlangban kushad. Semmi kedve egyikhez sem. Így csak ácsorog, hagyja hogy a szellő körbefussa vézna, csontsovány testét, hallgatja saját légzését, melyet behorpadt hasa halovány fel-le mozgása jelez csupán... Fülei neszeket jeleznek, de nem érdekli semmi. Az éhség a gyomrába mar, nyáltermése beindul, mert bizony a szembeszél érdekes illatot visz felé... A gida illatát...*
|
*Nem képes tovább követni Agyart. Már érti miért ilyen Agyar természete. De még nem tud mindent róla, de nem akarja kikérdezni Agyart a szörnyű múltjáról. Majd meglát egy kis pockot, amit éppen egy kis füvet rágcsál. Hope gyorsan ráveti magát. Majd a szájában viszi, és próbálja megtalálni Agyart.*
|
Kopj le, Vakarék...*morogja az orra alatt*Menj játszani a nővéredhez és az anyádhoz...*Léptei erőteljesek és sebesek, véznasága ellenére nagyon gyors... Talán ez az egyetlen dolog, aminek köszönheti, hogy még mindig él... Akarattal nem gondol a múltra, csak a dühe és elkeseredettsége nőne a farkastársadalommal szemben. Gyűlöli az összes farkast, amiért ő nem lehet olyan, mint a többiek...*
|
*Miután bundája már régi színében ragyogott elindul a tóhoz, hisz kissé már kiszáradt.*
|
[Későbbi] [2437-2418] [2417-2398] [2397-2378] [2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
