|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [2437-2418] [2417-2398] [2397-2378] [2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [Korábbi]
*Lopakodva kúszott a fűvön orrát a magasba tartva. Majd hirtelen zajt hall. A hang irányába surran, és megpillant egy makkot gyűjtő mókust. Buzgón kaparta a földet, ahova eldugta a talált makkokat. Hope most pont egy mókussal lakna jól. Nem kell nagyobb zsákmány. És még nem is vadászott ilyen gyors zsákmányra. Lelapult, majd a kis vörös bundás állatra vetette magát. De a mókus gyors volt, és otthagyva a makkokat felugrott egy közeli fára. De Hope nem adta fel olyan könnyen. Éles karmával ő is a fára kapaszkodik, és megfogja a mókus hosszú, bozontos farkát, majd lerántja a fáról. A mókus erősen puffan a földre, és Hope a fáról leugorva átharapja légcsövét, ezzel a mókus ilyedt légzését már nem lehet hallani. Hope dicsőn falatozik a mókus húsából. Bár nem a leglaktatóbb, de ennyi hús pont elég neki. Miután megette megnyalja a száját, és mosakodni kezd, megtisztítva bundáját a vértől.*
|
Szeretek vonítani.* Hűvösz széj fújt, ezért Hope Spirithez bújt, hogy ne fázzon.* Olyan rossz, hogy elmentek a legjobb barátaink!* Mondja szomorúan. Sose tudja kiverni fejéből ezt a szörnyű érzést, ami mindig csak gyötri lelkét.*
|
Köszönöm szépen jól*Mosolyog*Látom már jól megy neked a vonítás....
|
*Vonítása abbamarad.* Szia Spirit!v Köszönöm jól vagyok! És te?* Fordul Spirit felé.*
|
*Felfigyel Hopera.Mosolyog*Üdvözöllek Hope...hogy vagy?
|
*Megrázza fejét és Kiara felé fordul*
|
*Lassan kisétál ide, de mivel tudja, hogy nem szabad elkószálnia leül, és a holdat nézi, majd vonít. Rég vonított már...*
|
Daema igazi farkas. De félek, hogy vele is harcolnunk kell majd. De én már fáradt vagyok Spirit. Megyek, pihenek egy kicsit.* Majd lassan a barlangba indul.*
|
Muszáj... Nem maradhatok itt. Anya megöl, ha itt talál... Ti is a nyakatokat teszitek kockára, hogy velem beszéltek... Viszlát...*egy pillanatra még visszafordult, de aztán folytatja útját a remélt magány felé...*
|
Tudod Daemia igazad van apád tényleg nem volt goromba*Egy félvigyort csal szájára*Majd minden rendbejön.....ugye nem mész el?*Kérdi egy kicsit aggódva*
|
Még látjuk egymást, Kiara. Örülök, hogy találkoztunk... Kedves ismeretlen... Azért majd utánam küldhetnéd szél szárnyán a neved, ha én már megmondtam az enyém...*Kiarához dörgöli a fejét, Spirit felé biccent, majd nekiindul a hegyeknek... Néhány hete járt fenn először, akkor még kopár volt és magányos... Talán ott megtalálja a lelki békéjét...*
|
Kár Daemia, hogy nem maradsz, de arra mész amerre akarsz. Én nem szabhatom meg.
|
Apa nem volt goromba!*hördül fel kissé indulatosan, majd szusszan egyet, felhúzza ínyét majd visszaereszti mintegy válaszként Spirit szavaira...*Azt, hogy mi van a halál után csak apa tudhatja... Vagy talán már jártál ott? Tudod milyen? Nem hiszem...
|
Daemia ez nem így van......Rhadio lehet hogy egy kissé goromba volt de nagyon megbocsájtó,megértő*Visszagondol*Nekik már nincs akdálya annak hogy mindenhol ott legyenek
|
Kiarának igaza van..*Aztán becsukja szemét és hallgatja a csendet*A szeretteink mindíg velünk vannak és vigyáznak ránk...és ebben a halál se akadájozza meg őket..*Mosolyog*
|
Apa nem lehet ott mindenütt. Biztos hugiékra fog figyelni, nem pedig az elcsavargó lányára, akit már évek óta nem látott...*keserűen elhúzza a száját, majd elnéz a hegyek felé*Nekem itt nincs maradásom. Semmi keresnivalóm ezen a helyen, ahogy anya is megmondta.
|
Rhaido szelleme mindig benned él Daemia. És bízok benne, hogy mindig veled lesz.
|
Nocsak...*majd kissé lemondóan felsóhajt*Meglepődtem volna, ha nincs új kölyök, mikor visszajövök... De nem maradhatok sokáig. Emlékszel, anyu kiltott a területről... Mikor... Összevesztünk. Csak köszönni akartam... És néhány új hírt... Beszélni apával...*fájdalmas felmordul, szemében is könny csillan, de szinte azonnal megpróbálja lenyelni érzelmeit. A sziklaszilárd nőstény látszatát akarja kelteni a gyenge pillanatokban is.*
|
Hát, nekem is van egy kölyköm.
|
Neko? Hát persze... Kedves, aranyos, édes...*fintorra húzza a száját*Az én időmben nem ez volt a módi... Vagy van valami különleges a kishugin?
|
[Későbbi] [2437-2418] [2417-2398] [2397-2378] [2377-2358] [2357-2338] [2337-2318] [2317-2298] [2297-2278] [2277-2258] [2257-2238] [2237-2218] [2217-2198] [2197-2178] [2177-2158] [2157-2138] [2137-2118] [2117-2098] [2097-2078] [2077-2058] [2057-2038] [2037-2018] [2017-1998] [1997-1978] [1977-1958] [1957-1938] [1937-1918] [1917-1898] [1897-1878] [1877-1858] [1857-1838] [1837-1818] [1817-1798] [1797-1778] [1777-1758] [1757-1738] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
