|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:28 - |
A hegytető az örök hóhatár fölött található. Több órás gyaloglásra van az Odútól, de a kilátás mindenért kárpótol. Itt mindig hideg van és a szél bizony csípős...
|
[267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Lassú, könnyed léptekkel üget föl. A vakítóan fehér hó szinte teljesen elrejti ezüstös bundáját, Csillogó sárga szemeivel a környéket pásztázza. Most, hogy végzett Buckal a lány ismét magára hagyta, de mintha cseppet sem bánta volna a tényt... Úgyis visszatér. Ekkor üti meg fülét Sarkcsillag jajgatása. Felkapja a fejét, szemében erőteljesebb fények alakulnak ki, szájára gonosz, elégedett vigyor húzódik. Továbbhalad, de a vigyort nemm tudja letörölni szájáról... Nem is akarja*
|
*Csak hallgatja Csillagot. Lassan kirajzolódik előtte az idegen képe, akit sose látott. *DarkMoonnal és Shadowval is harcolt?* Elkápráztatta az idegen, hisz Shadow ellen kevesen állnának ki. De agyában hirtelen egy újjabb kérdés fogalmazódott meg, amit megint meg kellett kérdeznie. *Ki volt Daemia?* Egy újjabb idegen... Őróla is mindent meg akar tudni... És a hiúzok... Velük is harcolt? Nagy harcosnak képzelte Buck-ot, ha a legveszedelmesebbekkel harcolt. De nem tudta, hogy az idegen nőstény hogy sebezte meg...*
|
*Ugrik egyet az egyik megmaradt de stabil sziklára*Igen Buck volt a neve hajdanán...Félfülű Buck.Ugyanis meg akarta szerezni Shadowtol a falkát úgy hogy megöli de ő járt pórul.*Visszagondol*Mindíg harcolt először mikor megérkezett Dark Moonal kerültek ellentétbe....és ez a gyűlölet mindvégig kitart*Komoran néz* Hiszen hallottad te is milyen nyugodtan és nemtörődöm módon közölte....*Elfordítja a fejét*Mindíg egy csomó sérülése volt Dark Moontól,Deamiától?a hiúzoktól,Shadowtól.....meg a lavinától*Szipog*Annak viszont én voltam az oka....
|
Buck?* Kérdezi. A kíváncsisága hajthatatlan és megállíthatatlan ha egy idegenről van szó. Mindent meg szeretne tudni mindenkiről. Ezzel az egy kérdéssel meg akart tudni mindent az általa nem ismert farkasról, akinek érezte szagát, és saját maga által ásott lyukban aludt. Meg akart tudni mindent róla, amit lehet...*
|
A halál kiszámíthatatlan de nem kegyetlen*Lehajtja fejét*Buck halála nem volt hiábavaló...valamit akarnak ezzel jelezni az égiek*Elindul lassan a meredek sziklafal felé ahol egy hete majdnem meghalt a lavinától.A hely mostmár nem sziklás mert a nagy hótömeg lesöpörte a mélybe....nem csúszós mert a hótakaró befedte a nagy jeget*
|
Az árnyas rengetegben éreztem a szagot...* Mondta lehajtott fejjel. *Nem láttam semmit, csak éreztem a halált...* Hangja remeg, úgy mint lelke. Éles fájdalom nyilal szivébe... Nem érti mi történik vele... Csak azt tudja, hogy ott volt a halál közelében...*
|
*Kimereszti a szemeit*Hol érezted?Én pontosan nem tudom hol halt meg hogy halt meg miért halt meg...Csak annyit hogy itthagyott mint wgy bárányt a farkasok közt.....*Újabb könny gördül le arcán de most nem sír*Megmondod hol találom?
|
*Értetlenül néz Csillagra. Fogalma sem volt kiről beszél... De hirtelen eszébe ötlik egy kép. A múlt egyik képe... Mikor idjött, az árnyas rengetegbe... Érezte a halál vérfagyasztó szagát, és a vér szagát is. És abban az odúban ahol alszik, olyan szag volt, ami onnan volt ismerős számára, hogy azt a farkast érezte a rengetegben. Belőle áradt a vér szaga is... Hope megdermedt a gondolatról... A hirtelen előtörő emlék megrémísztette...* Ééén... Én... Éreztem a farkast, amikor feljöttem ide...* Dadogja. Maga sem tudja elhinni, hogy érezte a halált, ami egy másik farkas lelkét vette el, és milyen közel volt hozzá... És ezt a farkast ismerte Csillag...*
|
*Amikor meglátja Hopeot próbálja erősnek tetetni magát*Tudod Hope az egyik falkatársunk akit majdnam mindenki utált csak én nem halott*Újra rátör a zokogás*
|
*DsrkMoon eltűnt a szeme elől, ezért visszajött ide.* Miért sírs Csilag?* Kérdezi tőle, amikor meglátja...*
|
*Egész éjel csak sírt megállás nélkül*Még el se tudtam búcsúzni tőle.....Miért vettétek el ilyen hamar...ő volt a legkedvesebb barátom ebbe...ebbe a veszekedő farkasok tömegébe*Zokog az ég felé nézve*Bár...bárcsak mégegyszer utoljára beszélhetnék vele....*Szipog*
|
*Bologan szökdécsel DarkMoon után. Szeret vadászni. És már nagyon éhes is volt. Vidáman megy DM után...*
|
*A könnyei egy időre elállnak.Messze van már a többiektől*Te őrült a szerelem hevében hagytad magad meghalni te idióta
|
Na igen a magány. Az a legrosszabb az egész világon. Én egy egész évig kerestem a helyem a falkák között, de mivel nem vagyok valami nagy fizikomú, ezért a régi falkáim mind elüldöztek.~Remélem te úgy megerősödsz, ahogy én akartam~ nagy sóhajtás hagyta el tüdejét, és egy érdekes szag csapta meg az orát.* Nyulak.*és elindult a völyg felé.* Nem jössz?*
|
Rendben! Amit csak mondasz! *Mosolyog. *Remélem köztetek maradhatok majd... Bárcsak találkoznék Shadowval! Úgy izgulok, hogy maradhatok-e! Shiro területére nem mehetek vissza, és akkor vándorolnom kell, amíg egy új falkát nem találok. És mindenekfelett nagyon utálom a magányt...
|
Ha maradni akarsz, és életben is akarsz maradni első szabály: Itt sose kiabálunk! Bármikor megindíthatsz egy lavinát és ha a hó ellep megfulladhatsz. Csillag is csak éppenhogy megúszott egy ilyen alkalmat. *kezdete sorolni az eddigi megfigyeléseit. Lehet hogy Shadow másképp dönt, de ha Hope marad akkor ezeket nem árt megjegyeznie.*
|
Shiro hamarabb tép meg, minthogy itt egy hiúz megtámadna! És nem félek a veszéltől! Ezért jöttem ide! Hisz az erdőben nincsen semmi izgalmas dolog... És olyan egyedül vagyok...* Itt kissé elszomorid. Úgy szeretne egy társat aki mindig mellette állna. Nagyon irigyli Hope-t, hogy ő már megtalálta élete párját...*
|
*Sarkcsillag után néz. Tudta, hogy nem fogja kellemesen érinteni a hír, de valakitől meg kellett tudnia. Szemeiben neki isfelvillan egy pillanatra a szomorúság lángja, de amikor újra Hopera nézett ez nem látszódott már rajta.* Hope elhiszem, hogy meg akarsz erősödni, de itt hamarabb megöl egy hiúz minthogy megerősödj. Jobb lesz ha visszamész az erdőbe és reménykedj, hogy Shiro még nem tudja, hogy itt vagy. *Gondolataiba fészkeltek azok az nepok amikor Hopeot még vidáman meghempergette a barlangban. És az is, hogy hányszor szegte meg a szabályt, hogy újra láthassa, a kicsi Hope-ot, aki már majdnem megnőtt.*
|
*Megdermed erre a gondolatra.Mintha minusz ötven fok fagyasztáná meg szívét...mintha ezer lavina menne át rajta*Ez nem lehet...ugye nem ne...*Egy könny gördül le a szemén*Ugye nem?*Szipog*NEEEEE!!!!!!*Ordítja majd hangosan sírni kezd*Miért nem söpört el a lavina? Miért? miért nem én haltam miértő?*Zokog és tengetnyi könny zúdul le arcán*Hhhh*Meg se tud szólalni a nagy fájdalomtól*Elfut és vissza se néz*
|
*Kissé szomorú, hogy nem veszik komolyan... Ő meg akar erősödni, és nem akar gyenge lenni. Döntött, és ösztöne ide hívta. De DarkMoon mondatáré értetlen arcot vág. *Ki az a Buck? *Kérdezi kíváncsian.*
|
[267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
