|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:39 - |
A hegyeken rengeteg ösvény cikázik keresztül, de a terep nagyon nehéz, ráadásul nem tudni, melyik bokorból vetődik elénk egy éhes hiúz!
|
[295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Hát...Tudod...Ha megérted apád, akkor engem is meg kell értened. Már nem csak a saját életemmel játszom...Egyébként...Sajnálom, ami az apáddal történt. Kineko életét mentette meg, mikor...mikor lezuhant a sziklákról. Sajnálom... *mondta, és lehajtotta a fejét. Sosem szerette Rhaido-t, de mióta ő viselte gondját a falkának, átérezte, milyen lehetett a másik hím élete. Ha nem tenne néha rendet, Buck már felzabálta volna a maradék élelmüket is. Ha nem tiltotta volna meg az egyéni vadászatokat, már régen le kellett volna menniük. A legjobb az lenne, ha egyszerre lenne mindenütt*
|
*Kihúzza magát, ismét próbálja az erős nőstény látszatát kelteni... Nem azért küzdött meg Shadow-al, hogy utána rászolgáljon a szánalmára...~Apa... Én tudom, hogy...~*Ne haragudj...*mondja ki hangosan, reméli ezzel meggyőzi apját...*Én tudom, hogy most... Azoknak okozunk szenvedést... Akikért éltél...*furcsán jöhet ki, hogy maga elé beszél... De egy ideje már minden természetfelettiben hisz és bízik...*És akikért meghaltál...*szíve összeszorul, ismét az erdő felé néz... Nem tudja, hogy történt... Talán örök rejtély marad... De abban biztos, hogy nem a végelgyengülés vitte el életerős, tettrekész apját... A falka volt a mindene...*
|
*Szánakozva nézi de közben Tia és a többiek járnak a fejében. Nem azért lett falkavezér, hogy a halálba vezesse azokat, akik bíznak benne. Nem és nem. Még akkor sem, ha Shiro-éknak okoz ezzel szenvedést. Nem ismer lehetetlent, ha a családjáról van szó. Márpedig neki az új falka és Tia a családja. Akárhogyis, ő az életével is fizetne, hogy a többiek élhessenek ...*
|
*~Bocsáss meg, bocsáss meg, bocsáss meg...~Amint megindul lefele lépést téveszt, túl hamar kapja fel törött lábát... Hasra puffan, majd lecsuszik a meredek szakaszon, nagy port kavarva érkezik meg lentre...*Au...*szűri fogai közt, fél szemét kinyitva néz körül*Még egyben vagyok?*magának ad feleletet azzal, hogy ismét talpra küzdi magát...*
|
*Szomorúan nézte Daemia gyötrődését* Senki sem fog hibáztatni, ha ez életedet véded. Ez erősebb minden ösztönnél. Mindegyiknél....*Beleszagolt a szélbe. Ijedten összerezzen Tia vonyítására. * Már tudni fogják, hogy megyünk...Igyekezni kell...
|
*Ismét agyába tolulnak az emlékek... Hogy miért is jött fel ide... Hogy miért tette meg már egyszer ugyanezt az utat... Megtorpan... Csak néz lefelé, bámulj az utat, de ismét elbizonytalanodik...*Apa....*suttogja szinte csak magának, alig hallhatóan...*Tudom, hogy csalódsz bennem, ha...
|
*Ő is viszonozta Lyverának a "puszit". Szorosan mellette bandukolt, és könnyedén vette az ösvény nehéz útját.*
|
*Lyvera, pofán nyalta Buckot, majd vidáman ugrándozva követte a két hímet a völgy felé.*
|
Rendbn, mehetünk felőlem!
|
*Ő is játékosan meghúzigatta Lyvera fülét, de óvatosan ügyelve éles fogára. Majd hozzásimult a nőstény puha bundájához.* Shadow, majd szólj, ha elmehetek másfelé is vadászni!
|
Menjünk a forráshoz....*simult Lyvera-hoz, és elindult a Völgy felé, amin keresztül a forráshoz juthatnak*
|
Nem zavarta Shadow. Lyvera mellé állt, és készen álllt az útra.* Felőlem mehetünk.
|
Igazán szánnál ránk időt és megmutatnád a területet? Shadow, te egy tündér vagy! *simult hozzá, majd játékosan Buck mellé ugrott, és meghúzta fülét.*
|
*Lyvera találkozásától, most nem érzett semmien dühöt Shadow iránt. Derűs kedve volt. Bár nem repesett az örömtől, ha Shadow velük jött volna, de nem szólt. Örült, hogy Lyvera nem ellenségesen közeledett hozzá. Lyvera jókedve Buck-ra is rászállt, és Lyvera-tól ő is derűsebb lett.*
|
Szívesen...*vigyorogta Lyveranak, és küldött egy gúnyos pillantást Buck felé* Szívesen megmutatom neked a területünket...
|
Amikor betértem az odúba, beléütköztem. *mosolygott Buckra.* Nem nem aludtam az odúban, inkább szétnéztem, de nem sok élőlénnyel találkoztam. *csapta hátra szomorúan füleit.* Van kedvem. Velünk jössz Shadow?
|
Semmi említésre méltó, Lyvera. Az odúban aludtál ma?
|
Shadowot honnan ismered?* Kérdezi meglepetten. *Nincs kedved egyet sétálni Lyvera?
|
Örülök, hogy megismerhetlek. *és hozzá dörgölödzik. Megpillantotta Shadow-t közeledni. Odaszalad a másik hímhez is.* Szia Shadow.*nyalta képen az érkezőt. Orrát megcsapta a vér szaga.* Mi történt veled?
|
*Én Buck vagyok! Jó erőben vagy Lyvera!* Biccent felé.* És mit keres errefelé egy ilyen szép nőstény? Veszélyes errefelé a környék! Bár látom jól megvéded magad az idegenektől.* Mondta vidáman. Most más stílusra vált. Shadowot is látta, de most inkább Lyvera-val van leginkább elfoglalva.*
|
[295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
