|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:35 - |
Az Árnyas rengeteg égig érő fenyőfái közé alig férkőzhet be a napfény. Ideális terep a vadászatra, de zsákmányban nem bővelkedik, csak pockok és mókusok tévednek errefelé.
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
| Hát akkor elárulom neked, Pride, hogy miért nem vagyok már falkavezér! *vágja dühösen a nőstényhez* Egyrészt csak félig voltam vezér, mert anyám csak egy úgymond "hitvány nőstény" volt. Nálunk a törvények mások voltak, mint bárhol máshol. Hozzánk érkeztek más vezérek örökösei, és általában ők is beházasodtak a csapatba. De én csak félig voltam vezér, apai ágról. Aztán anyám meghalt az egyik harcban. Új alfanőstény lett. Ő már vezér lánya volt, de sosem tekintett fiának, így én sem őt anyámnak. Utána elfogtak téged, meg a két társadat. Gondolom, emlékszel rá. *miközben beszél, vészjóslóan körözni kezd a nőstény körül.* Az egyik megszökött, a másik meghalt. Jellemző... Aztán téged elástak. Körülbelül egy hét múlva előkerültél, de addigra apám életét vesztette egy csatában, az "alfanősténnyel" együtt. Én voltam az örökös, és mivel láttam rajtad, hogy mennyire SZÁNALMASAN nézel ki, ezért szabadon engedtelek. Itt jön közbe a másik ok. A többiek ellenezték ezt a döntésemet. Aztán előjött a származásom, és hát... eljöttem. Jobban mondva üldöztek is, dehát az már más történet. Remélem most boldog vagy! *megrázta a fejét, és dühösen elrohant.* |
*Kissé kellemetlenül érzi magát így, hogy kedvese, és unokatestvére belső viszájai közt telleng. Semmiképp nem akar beleszólni, vagy útban lenni kettőjük közt. Bár még csak lábát emelgeti, de még nem határozta el teljesen magát, ám megszólal egy hang...*~Gyerünk! Indulj már!~*Ez a hang volt számára a jelzés, hogy lépjen tovább.*Elnézést Virágszál,de jobbnak látom, ha ezt kettőtök intézitek el. Majd találkozunk a hegytetőn...*Súgta gyöngéden pride fülébe, majd elvágtázott. A soványka árny egyre kisebb lett a magasba nyúló fák tömegében...*
 |
Szóval nem tartozik ránk? Akkor rád se tartozik, hogy én mi járatban vagyok errefelé! *vág vissza, mert érzi, hogy ő az idősebb, viszont azt nem, hogy a történtekről jobb, ha nem tud...* ~Milyen kis bolond! És én még azt hittem, hogy bölcs! Egy hiúz is okosabb nála! Olyan gőgös, mintha ő lenne a világ ura...~
|
*Már szóra nyitotta volna száját, de mikor Pride nem volt hajlandó válaszolni valamiért, inkább ő sem szólt. ~Vajon min kaptak össze?~Pride, édes, mi a gond?*Kérdi kedevskedve, látva, hogy párja kissé tán zaklatott Einartól.~De vajon Einar mit rejteget, hogy miért ment el? Érdekes ez a hím... Apa mesélt róla, vagyis az apjáról, hogy vezér, és így szó került az örökösről is, vagyis Einarról, aki unokatestvére.*
|
Szóval nem tartozik ránk? Akkor rád se tartozik, hogy én mi járatban vagyok errefelé! *vág vissza, mert érzi, hogy ő az idősebb, viszont azt nem, hogy a történtekről jobb, ha nem tud...* ~Milyen kis bolond! És én még azt hittem, hogy bölcs! Egy hiúz is okosabb nála! Olyan gőgös, mintha ő lenne a világ ura...~
|
Szóval nem tartozik ránk? Akkor rád se tartozik, hogy én mi járatban vagyok errefelé! *vág vissza, mert érzi, hogy ő az idősebb, viszont azt nem, hogy a történtekről jobb, ha nem tud...* ~Milyen kis bolond! És én még azt hittem, hogy bölcs! Egy hiúz is okosabb nála! Olyan gőgös, mintha ő lenne a világ ura...~
|
Szóval nem tartozik ránk? Akkor rád se tartozik, hogy én mi járatban vagyok errefelé! *vág vissza, mert érzi, hogy ő az idősebb, viszont azt nem, hogy a történtekről jobb, ha nem tud...* ~Milyen kis bolond! És én még azt hittem, hogy bölcs! Egy hiúz is okosabb nála! Olyan gőgös, mintha ő lenne a világ ura...~
|
Szóval nem tartozik ránk? Akkor rád se tartozik, hogy én mi járatban vagyok errefelé! *vág vissza, mert érzi, hogy ő az idősebb, viszont azt nem, hogy a történtekről jobb, ha nem tud...* ~Milyen kis bolond! És én még azt hittem, hogy bölcs! Egy hiúz is okosabb nála! Olyan gőgös, mintha ő lenne a világ ura...~
|
Hogy mit keresek itt? *egy pillanatra fájdalmas fintort vág, de aztán visszatér arcára a már szinte megszokott gúnyos mosoly. Ő ezzel a gúnnyal mutatja ki elveszettségét, hisz vérének köszönhetően mindig megpróbál magabiztosnak mutatkozni.* Mit keresek itt? *ismétli meg még egyszer a kérdést* Aaaaaz nem tartozik rátok. *ismét megvillan rajta az előbbi bizonytalanság* ~Dehogy szólok egy szót is. Höhh, majd pont az ő orrukra fogom kötni. Jó vicc...~ És ti mi járatban errefelé? Már régóta vagytok együtt? Van itt falka?
|
Hmm...*Kissé eltűnődik. ~Szóval Einar az én unokatestvérem, aki falkavezér volt, és megmentette Pride-ot az idegen falka tagjaitól. Érdekes az összefutás...*Einar, igen háhlás lehetek neked, hisz ha nem mentetted volna meg Pride-ot, sosem találkozhattam volna vele.*És megnyalja Pride pofiját. Majd hirtelen értetlen képet vágott.*Várjunk csak... Ha te, Einar, de falkavezér voltál, akkor most mit keresel itt?
|
Bocsáss meg, Einar, de az ígéretemet nem tartottam be... *mondja halkan, mert már kezdi érteni, hogy a hím hová próbál eljutni* De csak szívem választottjának, páromnak, Fallennek mondtam el, hogy mi is történt! *könyörgő szemekkel néz Einarra, hogy bocsásson meg neki* Fallen, ő az a fiatal falkavezér, kit bölcsnek láttam, ő mentette meg az életemet, és neki tettem az ígéretemet. Ha ő nem lett volna, az idegen falka tagjai téptek volna szét, habár először szánalmukban megetettek.
|
Hát valószínüleg unokatestvérek vagyunk, ha te is emlékszel rám *kacsint Fallenre* Hogy honnan ismerem Pride-ot? Talán inkább kérdezd meg őt, hátha még emlékszik szerény személyemre *szavait félig Pride-hoz intézi, gúnyosan mondja, szinte szótagolva.* ~Micsoda összejövetel! Nem hittem volna, hogy az ismerősi köröm ennyire tág :P~ *leheveredik egy fa tövébe, és várja, hogy Pride beszéljen. Ha mond valamit, abból rögtön kiderül, hogy mesélt-e szörnyű múltjáról, vagy ígéretét betartva az emlék titok maradt mindenki előtt, és a nőstény némán szenvedett, ha a föld fogságára gondolt.*
|
*Rendkívül meglepődik, hogy az idegen mindkettőjüket tökéletesen ismeri névről*Ööö... Valóban én vagyok Fallen... ~Egy pillanat... Azt mondta, hogy ő Einar? Einar... Einar... Honnan is ilyen ismerős? Hát persze! Apa mesélt róla! Milyen rokon is... Á, megvan, ha jól emlékszem tán az unokatestvérem.~*Mikor befejezte az emlékezést leül.*Einar... Te, te lennél az unokatestvére?*Teszi fel kissé bizonytalanul a kérdést, hisz tudja, elég kellemetlen lkennem ha tévedne, de azért elég egyértelműek az összefüggések.*Honann ismered Pride-ot?
|
*Einar szavaira beléhasít a felismerés.* E-e-einar? *hitetlenkedve nézi a hímet, de még agy sem nagyon ismeri fel, csak mikor belenéz szemeibe. A szempár ugyanaz maradt az idők során is... majd párjára pillant, megérzi, hogy Einar neve neki is ismerős lehet...*
|
Üdv! *köszön vissza, de mintha szavai mögött csöppnyi gúny rejtőzne.* ~Szóval nem ismertek fel... Kis emlékezetfelfrissítés~ *kihúzza magát, és büszkén ejti ki szavait* A nevem Einar. És már találkoztunk, Pride... *szemeit a nőstényre villantja. Habár mióta találkoztak, külseje jócskán megváltozott, de a szempár, a sötét szempár ugyanaz maradt.* Remélem, hogy most már emlékszel... És te lennél Fallen? *pillant a hímre. Őt viszont még csak névleg ismerte, és anyja leírásából.* ~Hm... Ismerősök... Talán mégsem vándorlok tovább...~
|
*Amint meghallja Pride kiálltását arra fordul, amerre a nőstény van. Majd a hímre néz... ~Ismeri Pride-ot? De... De... Nekem is ismerős...~A tudatlanságon végigborzong, hogy ismrős a közeli, előtte álló hím, de emlékeiből valahogy kiesett a pontosság, amit a farkasról tudnia kéne... De inkább hadja ezt, és Pride mellé szökken.*
|
*Először párját pillantja meg, majd az előlépő farkast is...* Szia édes! *fordul párjához* Te meg ki vagy? *néz kérdőn a számára idegen hímre.* Úgy nézel rám, mintha ismernél... Talán már találkoztunk? *bárhogy próbál valamit is felidézni a hímről, nem emlékszik rá.*
|
*Meghallja a kiáltást, és ijedten kapja fel a fejét.* ~Fallen? Valami ilyesmi neve volt az unokatestvéremnek is. Vagy nem?~ *ezen elgondolkozik kicsit, de néhány pillanat múlva már a fehér nőstény mögé oson.* ~De ismerős! Honnan is? Valamikor már találkoztunk...~ *eszébe villan a sáros bundájú, földből előkecmergett nőstény képe...* ~Hát persze! Pride! Az a szerencsétlen fehér nőstény, akit apám még a földbe temettetett! Hát ő is errefelé tévedt? Vajon megtartotta az ígéretét? Egyáltalán még emlékszik rám?~ *gúnyos mosoly terül szét az arcán, büszkén kihúzza magát, majd előlép a fák közül, így Pride már biztosan észreveszi a hímet.*
|
*Békésen lépeget a magasba nyúló fák lombjai közt. Egyszer csak megérzi az idegen hím szagát. Első reakcióként kivillantja agyarait, és morogni kezd, majd megrázza fejét.~Nem, nem hagyhatom, hogy így "köszöntsek egy idegent! Talán falkát keres!~ A másik énje nem vágott vissza, de nem foglalkozott vele. Az idegen szagát követve eljutva a másik farkashoz megáll.*Üdv!*Hangja barátságos és cseppet sem ellenséges...*
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
