|
Témaindító hozzászólás
|
2005.11.02. 21:24 - |
Hosszan elterülű dimbes-dombos hely tele lukakkal, mely a Fészkek elemi részét képezi. A hosszú zöld terep ősszel sárgává, majd télen, a hó leestekor hófehérré válik. A domboknak köszönhetően a mozgás, egyik helyről a másikra való menetel fizikailag megterhelőbb hosszabb idő múltán, mint az Erdőben, vagy akár a Hegyekben megtett séták.
|
[196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Hm... Látom, nem vagy éppenséggel bátor * gúnyolódik a hímen, miközben követi, hisz útjának eddig sem volt célja* ~ Fallen? Fura egy név... ~
 |
~Már a második... Itt senki nem barátságos...~ Gondolja kissé dühösen...* Hát jó... Akkor én megyek is, hisz hosszú az utam és kéne valami élelmet is találnom...* Majd újra lassú és céltalan sétába kezd, hisz látja, hogy errefelé kevés a barátságos farkas, vagy csak a nőstények ilyenek...*
|
*Bizalmatlanul méregeti a hímet* Pride. *Ő nem jelez semmi barátságos szándékot, még kicsit mintha ki is villantaná a fogát, hogy az idegen tudja, hová tegye magát:)*
|
*A kis mozgó kavics után néz, és megpillantja a fehér bundájú szép nőstényt... Előveszi kedves, üdvözlő mosolyát.* Üdvözöllek! Én Fallen vagyok!* Hangja most barátságosan cseng, és farkát is még ugyan lassan, de a bizalom jeléül csóválja, hogy jelezze, békés szándékú...*
|
*Céltalanul bolyong a dimbek-dombok között, lapulva, mint mindig. Megpillant egy idegen farkast, de úgy dönt, inkább észrevétlen marad.*~Hogy itt a farkas sosincs egyedül...~*Kicsit közelebb lopózik, hogy jól megnézhesse magának, de megint bénázik, és megbök egy kavicsot, ami erre legurul a lejtön*~Hopsz~
|
*Most sem járt sikerrel élelemszerző körútján, és ezúttal nem ment vissza az erdőbe, vagy a számára még ismeretlen hegyekbe, hanem itt próbált élelmet találni, de mind hiába... Ezúttal is henmaradt, és továbbra is céltalanul, és fáradtan sétált...*
|
*Az éj fekete leple egy farkas körvonalait engedik látni. Rásüt a hold és kirajzolódik kecses körvonala. A farkas higgadtan baktat a mezőn, s szelíd tekintete megakad az erdőn. Egy darabig csak méregeti, majd a szellő hátulról megborzongatja, s az erdő felé terelgeti. Őmintha beszélt volna hozzá a szél engedelmesen indul el az erdő irányába.*
|
*Egy magányos árny suhan az éjben... Léptei óvatosak, és szaporák. Lábai fürgén követik egymást... Az árny minden neszre felfigyel, nem figyeli-e valaki... Halkan lépked, mégis gyorsan... A meredek dombokon is fürgén üget át, de nem áll meg... Csak néha, mikor körbeszagol a területen... Mindig megkönnyebbül, mikor nem érez más farkast a közelben... Torkát marja az éhség, de most legfőképpen melegebb szállást keres, ahol megpihenhet hosszú útja során, és falkára vár... Egy csapatra, ahol fajtársaival mókázhat, és vadászhat... Csak a társaságra vágyott és, hogy szolgálhassa a nálla bölcsebb társait....*
|
*Ahogy megállnak a kutya lerúgja magáról Démont, aki meghenteredik a földön, de máris talpra szökkent, újra rohamozott. Előreszökkent, harapott, majd újra hátraszökkent. Aztán oldalról is indított egy támadást, melyen a lábra célzott. Az eb most viszont összekapta magát és hanyatt homlok futni kezdett. Démon rohant utána, gyakran bele-belemart a kutyába futtában ott ahol érte, majd hagyta had húzza el a csíkot. Még morog egy kis ideig, szőre teljesen felborzolódott. Aztán megnyugodva visszakocog és felkapja a csontot, majd visszaüget az erdőhöz..meg is szomjazott most..*
(szoba váltás--> Erdő--> Patak)
|
*Ahogy közelebb megy látja, hogy egy kutya épp most ásta ki a tegnap elrejtett csontját és most fogja a szájában. Irtó dühös lesz, és vicsorogva rohanni kezd a dőg felé.* KÖPÖD KI TE BÜDÖS KORCS!!! *és már ugrik is neki. A kutya vicsogva leteszi a csontot és fogadja a támadást. Bukfenceznek a földön, amiért Démon ily nagy lendülettel csapódott a kutyának, és ahogy forognak fogaival már keresi is a kutya nyakát, hogy belemarjon. Számos helyen megsebesíti a kutyák amég forognak, de ő is kap egy sebet a mellkhasába, bár ez inkább csak egy karcolás.*
|
*ahogy megy egyre közelebb érkezik a sziklás részekhez. tekintete ráesik a sziklaodúra. ~na ez már nekem való~ és közelebb megy*(szobát váltok--> sziklaodú)
|
* Mikor leért a dombról, tekintete több fészekre is ráesik. Fintorogva fordítja el a fejét tőlük ~másszon be ezekbe az, aki akar~ azzal továbbmegy*
|
| *Hosszú utat tett meg, de megés frissen és méltóságteljesen lépked fel egy dombtetőre, majd körülnéz. A szél borzolja a szőrét, majd beleszagol a levegőbe...nagyon haloványan, de érez farkasszagot. Tekintete ráesik a Dombság mellett húzódó erdőre, aztán az erdő után levő hegyekre. Úgy áll ott a dombtetőn, mintha egy kőszobor lenne. Aztán puhán lépkedve elindul, hogy felderítse a dombságot. ~először is találjunk egy kényelmes és biztonságos pihanőhejet~* |
*A zöld mező csendjét csak a szél töri meg hosszú időre.A nap bevilágítja a tájat és egy árva lélek se jár arra felé.....mostanáig.Léptek hallatszanak.Léptek....egy farkaséi.Lassan az egyik domb mögül előbontakozik egy fekete bundájú farkas.Szőrét a szél fodrozza s mivel a nap zavarja őt lehunyt szemmel jár.Csak a füléra hagyatkozik.Egyszer mégis megáll egy domb teteén ahol jó a kilátás és szemei kinyílnak.Arca a látványtól furcsa formát vesz egy olyan "fúj"formát*Ez lenne az?Hát ezt nevezik manapság élőhelynek?*Mondja a nagy semminek*Milyen világot élünk mi? Itt képes megélni egy farkas is?..*Fúj eggyet*Hát jó itt se állok meg...folytatom utamat*Azzal elindul hogy keressen egy olyan helyet ahol farkasok laknak...hátha befogadják*
|
*Draw, szájából kilógatott nyelvével kocogott a mezőn...gyomra szüntelen korgott egyre éhesebb volt..idegen szagok csapkodták meg az orrát...~Mit keresek én itt?*gondolta és tovább baktatott egy fákkal borított táj felé
|
Hosszan elterülű dimbes-dombos hely tele lukakkal, mely a Fészkek elemi részét képezi. A hosszú zöld terep ősszel sárgává, majd télen, a hó leestekor hófehérré válik. A domboknak köszönhetően a mozgás, egyik helyről a másikra való menetel fizikailag megterhelőbb hosszabb idő múltán, mint az Erdőben, vagy akár a Hegyekben megtett séták.
|
[196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
