|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:20 - |
Kis patak csörgedezik előttesd, a felfelé úszó pisztrángok ki-ki ugranak a víz fölé, hogy aztán visszacsobbanva folytassák útjukat vagy egy farkas gyomrában...:) A patak nem messze esik a barlangtól, a fák között egy keskeny, kijárt ösvény vezet a patak partjára.
|
[1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [Korábbi]
*Shannon visszajön a patakhoz , ahol tegnap járt.Szegény sehol nem találta a falkavezért , és míg falka nélkül él saját magának kell gondoskodnia a táplálálékárol , és ő napról napra soványabb lett* ~Nincs más választásom: Ma is halat eszek.~ *Ügyetlenül próbálja elkapni a halat , anélkül , hogy a mancsa vízes lenne.Bármennyire furcsa , de fél a víztől és ezért a szájával ügyeskedik.Ma szerencsésebb volt mint tegnap. 20 perc után 2 halat is sikerült elkapnia , és később megennie* ~Ideje újra utnak indulnom , ha falkatag akarok lenni~ *gondolta , de hirtelen mély álom nyomta el szemeit.*
 |
*Shannon visszajön a patakhoz , ahol tegnap járt.Szegény sehol nem találta a falkavezért , és míg falka nélkül él saját magának kell gondoskodnia a táplálálékárol , és ő napról napra soványabb lett* ~Nincs más választásom: Ma is halat eszek.~ *Ügyetlenül próbálja elkapni a halat , anélkül , hogy a mancsa vízes lenne.Bármennyire furcsa , de fél a víztől és ezért a szájával ügyeskedik.Ma szerencsésebb volt mint tegnap. 20 perc után 2 halat is sikerült elkapnia , és később megennie* ~Ideje újra utnak indulnom , ha falkatag akarok lenni~ *gondolta , de hirtelen mély álom nyomta el szemeit.*
|
*Miután megtalált az ösvényt , egész hamar ideér .Lehajol , hogy igyon , és nagy meglepetésére , egy hal ugrik ki a vízből .*~Ijen halat még nem láttam .De csak nem lehet baj , ha eszek egyet .~*Áll a paak partján és vár ...Amint kiugrik egy hal rácsap a mancsával és meglepődik , mikor az kiesik a partra .*~Nem is gondoltam , hogy ez ilyen könnyű.~*A hal azonban nem akar vacsora lenni , ezért Elkezd ficánkolni , egyre közelebb kerülve a vízhez .*Na ,ne menj el !*Úgy tűnik a hal süket , mert továbbra is araszol a patakba . Trig gyorsan elharapja a gerincét , és boldogan megeszi .*~Nem volt nagy , de jól esett .~*Iszik a vízből , majd leheveredik egy fa alá *~Munka után , édes a pihenés ! Csak tudnám hol hallottam .~Ásít eggyet , szemét , már alig tudja nyitva tartani . Kis idő múlva már békésen alszik .*
|
| Shannon
*Órák óta gyalogol Shannon és most végre ide jutott.A hosszú út alatt megéhezett , ezért úgy gondolja megpróbál egy halat fogni.Szegény farkasnak csak fél óra után sikerült egy nagynak nem mondható halat fognia , de legalább ez is étel. Épp mikor elkezdi enni , hirtelen "kiúszik" az éles fogai közül és leesik , de Shannon utána újra elkapja , és nyugodtan megeszi.* ~Na , msot pedig megkeresem a falkavezért , hogy falktag lehetek-e.~
|
*Harcos újra itt jár. Ma is arra készül, hogy halat fogjon. 9 perc elteltével sikerül is neki. Nagyobb halta fogott mint tegnap. Miután befalta, még egyszer visszament a patakba, újabb élelemért. Most egy rákot fogott meg, ami megcsípi az orrát. Harcos nekilendíti a rákt egy kőnek. Óvatosanodamegy hozzá, és mancsával megböki. A rák nem mozdul.Harcos megpróbálja leszedni az ollóit. Pár perc próbálkozás után sikerül neki, és megeszi a rákot, ollóit meg ott hagyja, majd elsiet a bagy tó felé.*
 |
*Harcos óvakodva körülnéz. Tudja, hogy ez mások területe, de ő egy elég merész farkas. Csupán csak inni jött ide, de a halak látványa felpezsdítette. Vidáman beszalad a patakba, és megpróbálja elkapni a halakat. 10 percnyi keserves próbálkózás után végre megfog egy halat. Boldogan befalja, majd leül, és újra vonyítani kezd. Úgy gondolja eszik még egy halat, és kb. még 10 percbe telt ameddig megfogta, és gyorsan megette. Ivott még egy pár korty vizet, és hazaindult.*
|
*A játékos mozdulat félbe szakad, szeme összeszűkül, hasaltából talpra szökken, egy pillanatra ínyét is felvonja.*A határ az határ, nem?*morogja csak úgy magának, mint egy megerősítésként, hogy nem téved. Kellene egy hím mellé. Ha nem is párnak, de mindenképp alfa rangúnak, aki elintézi a határ dolgait. Ha úgy tetszik szó szerint... Mintha egy nőstényt nem vennének figyelembe... Rhaido jelzéseit pedig szinte már teljesen elmosta az eső. Egy kedves nyalintással búcsúzik kicsinyétől, majd egy szökennésel a sűrűbe veti magát. Lesz még ennek a tanulásnak folytatása...*
|
*Jót nevetett Hitán, de nem gúnyosan!*Nem tetszett a víz? Nekem pont jó!*Ekkor vette csak észre Shirot, és nem akart csurom vizesen, a patakban mutatkozni a vezér előtt, ezért le kellett mondania a fürdőzésről. Ő is kikecmergett, és kirázta bundájából a vizet, de vigyázott, hogy ne menjen a víz senkire sem.*Üdvözletem Shiro! Sajnálom, hogy elkóboroltam, de szerencsére Hitatsu visszavezetett. Bár magam is visszataláltam volna, de azért a társaság nem jött rosszul.*Mondta kedvesen. Titokban azt remélte, hogy Shiro nem látta a csobbanást, mert nem szeretné, ha rögtön lealacsonyítanák a rangsorban, az udvari bolond posztra. Bár beillene annak. :P*
|
/Áthelyezés fák közöttről/
*Egy biccentés félét küld a többiek felé köszönet képpen így nem tudott figyelni Sorara és beleesik a vízbe.Éppen mellette csobbant és az ár maga alá temette.Jó idejig a víz alatt volt és mikor feljött nemhogy szaporázva vette volna a levegőt hanem inkább lassabban mint szokta.Kisündörgött a vízből és bőrig ázott bundijából a vizet kirázta.Pillantását Sorara vetette aztán rögtön Shiroékra remélve hogy őket nem érte el a víz.
|
*Enged feszített izmain, így utóbbi történik, hagyja, hogy a lendület magával sodorja, majd egy kiadós meghenteredés után talpra pattan és persze kirázza bundáját.*Jól van, elsőre nem rossz*Odaüget kicsinyéhez, majd letisztogatva a pofiját fekszik le mellé a fűbe. Mindenféle átmenet nélkül, egyszerűen csak elnyúlik felverve a kis fehér "fújkákat". A szállingózó pelyhes magukat figyelve rágcsálja meg kicsinye fülét, majd egyik mellső lábát a hátára téve lenyalja a fejét, végig egészen a nyaktól az orrig. Felkel, szemében furcsa, mások számára sosem látott csillanással szemében csóválja meg a farkát és egy pillanatra lehasalva szökken hátra, majd előre, mindenféle fogmutaogatás nélkül próbálja meg feldönteni lányát. Mintha játszani akarna...*
|
*Az ugrásba beleadja fiatalsága minden erejét, és persze hajtja az is, hogy bebizonyíthassa anyjának, méltó tanítványa lehet a vezérnek... Talán ezzel, és a meglepetés erejével együttesen sikerül felborítania anyját, de maga is elnyúlik a fűben.Fekve marad, belefúrja az orrát az illatos fűbe, ami prüszkölésre készteti. Bocsánatkérő vigyorral a pofáján felnéz, és megcsóválja a farkát. *
|
*Mozdulatlanul követi tekintetével a lépteket, eleinte csak a szeme mozdul, majd fejével fordul utána. Izmait megfeszítve hagyja ugyan, így mikor Neko nekilendül kilép oldalra, majd a másik irányú "támadásra" előrelendül maga is. Mivel lánya nem ezt szánta "végső csapásnak", így visszatér dermedt, szoborszerű állásához, melyben csak érzékei vesznek részt. A szem, a fül, az ösztön. A jobbról jövő ugrásra ezúttal nem mozdul, majd a szembőli támadásnál egészen meglepődik. Nem azért, mert "kicselezte" lánya, sejtette, hogy a fiatal nőstény tanult az előbbiből, inkább amiatt, mert szemből érkezett. Mellkasával fogadva a lendületet igyekszik visszatartani, s ha mégis elég ahhoz, hogy lesdoroja megfeszített izmoktól dudorodó lábáról, meghenteredik, majd talpra kelve kirázza a bundáját. Hogy elég-e a lendület, döntse el Neko user nénije o:)) *
|
*Behunyja a szemét, a szorításra megrezzen a pofája. Majd a nyalintásra újra susogó hang hallatszik, ahogy farkincáját csóválni kezdi a puha zöld fűben. Feláll, kirázza a bundájából a rátapadt elszáradt virágszirmokat, és egyéb nemkívánatos dolgokat, majd újra szembe helyezkedik Shiroval. Elkezd körözni, lassan, mintha bizonytalan lenne...valójában az is, bizonytalan. Nem vicsorog, csak a nyakán borzolódik föl a szőr. Vizslatja az anyját, figyeli a mozdulatait, amerre lép, Shiro követi a tekintetével. Hirtelen kitámad oldalra, majd visszaszökken a helyére, majd a másik irányból megint oldalra. A fekete nőstény valószínűleg azt hiheti, hogy leutánozza az előző akcióját, de ehelyett újra visszaugrik a kiinduló helyzetbe, és folytatja a körözést. Aztán újra egy ugrás jobbra, majd vissza, és középről, szemből ugrik Shiro felé, nagy lendülettel*
|
*Picit rászorít a torokra, majd amint elreszti, pofin nyalja Nekot*Ezt...*hangsúlyozza ki jelentőségteljesen*...sose engedd. Más nem kímél meg.*Hátrább lép, megvárja míg lánya feláll, majd úgy folytatja*Figyelj mindig oda... Sose maradj a földön, ne engedd, hogy a hasad mutasson a támadó felé, mert ezzel megalázkodsz előtte.*Lábait kitámasztva áll meg Nekoval szemben, majd int felé fejével*Gyere. Támadj.*Talán nehéz lehet, hisz anya-lánya áll most egymással szemben, de érezhetően nincs komoly következménye a "harcnak", itt senkinek sem fog baja esni. Pofáját lenyalva feszíti meg izmait lánya minden egyes rezzenésére odafigyelve*
|
*Maga is meglepődik, mikor feltör torkából az első morgás. Kicsit még bizonytalanok léptei, de lassanként magabiztosabbá válik, szinte tükörképévé válik Shironak. Aztán egy váratlan mozdulat, anyja kiugrik, meglepdőik, de fiatal, reflexei élesek, így éppencsak, de elugrik előle. Nem számít rá azonban, hogy ez volt a "beetető" mozdulat, és a "valódi" támadás a másik oldalról érkezik. A döbbenettől torkára forr a morgás, és zsákként zuhan a földre, nyakán anyjával. Félének felpislog, és békéltetően megcsóválja a farkát, némi nyüszítés kíséretében*
|
~Ez az...~*Érzékeli, hogy végre megtörténik az, aminek már rég meg kellett volna. Mindent megtett érte, megvédte, etette, szerette... S talán épp ezért nem törtek még felszínre azok az ösztönök, melyek egy Vezérnek, egy Alfának kellenek a megvívott tisztelethez és megbecsüléshez. Lánya mozdulatai elégedettséggel töltik el, de még jó bőven elején járnak a leckének. Hirtelen töri meg a kört, megugrik előre, agyarait összecsattintva tér vissza az ívre, majd a másikba irányba kitérve rohan neki súlyának teljes erejével Nekonak... Ha sikerül feldöntenie finoman, rendkívüli óvatossággal fog rá nyakára*
|
*Figyelmesen hallgatja.. és szívébe lassanként aggodalom kúszik. Mikor az anyja vicsorogni kezd rá, szájtátva bámulja. Megrázza a fejét, szorosan behunyja a szemeit, majd tágra nyitja, hátha eltűnik a jelenet, mint valami lidércnyomás, melyet csak az elméje varázsolt oda...De nem, Shiro továbbra is köröz körülötte, felvont ínnyel. * De anya... *Suttogja...Hiába tudja, hogy ez az egész csak egy lecke...olyan, amilyet az apjától is kapott annak idején közös vadászataik során...mégis van abban valami szívszorongató, hogy a saját anyja vicsorog most éppen rá. Egyik mellső mancsáról a másikra helyezi testsúlyát, kissé tétován ugyan, de morogni kezd. Lassanként azonban,mintha valami homályból, a szíve mélyéről ösztönei kezdenek felszakadozni, az ösztönei, melyek mindig is ott rejlettek benne, csak éppen soha nem volt rájuk szüksége. Felvonja ínyét, tarkóján felborzolódik a szőr, és akár az anyja, ő is körözni kezd, egyenlőre még akaratlanul, de többnyire szemben helyezkedik el Shiroval*
|
Igen.*bólint határozottan, majd még hozzáteszi*És a lázadozók ellen... Egyszer sor kerül majd a magad harcára... Ezért nem akarom, hogy felkészületlenül érjen.*Elzárva szíve és agya sóhajait, borzolja fel szőrét, majd felvont ínnyel körözni kezd*Első...*kezdi el jól figyelve arra, hogy tartása ellenére hangja ne támadó, hanem tanító legyen*...Ha fenyegetsz, azzal az erőd és a készleteidet mutatod meg...*A tűhegyes fogak újonnan előbukkannak, majd rövid morgást ereszt meg jelezve, hogy Nekonak ezúttal védekeznie kell majd*
|
*Kicsit kényelmetlenül érzi magát, kirekesztettnek a társalgásból. Sem Mikoto, sem Hitatsu nem szól hozzá, de ami még furcsább...anyja először az idegenekkel elegyedik szóba, meg sem említi az iménti incidensét Moonnal, sőt...Azóta szinte rá se nézett. Nem esik nehezére a hallgatózás, bár távolabb ül anyjától és a hímektől, mégis tisztán érti minden szavát, befogadta Mikotot! Szíve hevesen verni kezd, de lelkesedése először a hím szavaira, majd anyja mozdulatára kezd egyre alábbhagyni. Mikor Shiro maga után hívja... még egy mosolyt sem ereszt meg felé, gyomra összerándul, farka bekúszik a hasa alá, és hátracsapott fülekkel kullog a fekete nőstény után. Végighallgatja, majd döbbent és kérdő tekintettel néz fel rá* A be...betolakodók ellen?
|
Rendben*bólint Mikoto felé, majd egy biccentés Hita felé is*Még viszontlátjuk egymást*Neko felé halad, majd int fejével, szótlanul, furcsának is betudható pillantással, és megindul lejjebb a folyó mentén. Csak el akar távolodni eléggé, hogy kettesben maradhassanak. Akár az is egy lehetőség, hogy beszélni akar Nekoval, jól leszídni vagy megdícsérni, aligha derül ez ki mozdulataiból vagy pillantásából. Jól körülnézve áll meg a patak egy kavicsos szakán, ahol mintha kivágtak volna egy nagyobb részt az erdőből, tisztás nyújtogatja magát*Neko...*szólal meg végre komoran*Azt hiszem eljött az ideje annak, hogy felkészítselek a betolakodók ellen.
|
[1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
