|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:28 - |
A hegytető az örök hóhatár fölött található. Több órás gyaloglásra van az Odútól, de a kilátás mindenért kárpótol. Itt mindig hideg van és a szél bizony csípős...
|
[267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*A hegytető felé közelítve léptei egyre lassulnak, csípős szél tépi bundáját, próbálja minél jobban összébb húzni magát.* ~Nekem is pont a legrosszabb időben kell kalandozgatnom...~ *bosszúsan megrázza a fejét, de ahogy feljebb ér, behúzódik egy nagyobb hóbucka mögé. Itt többé-kevésbé kellemes a levegő, csupán a hó hűvös érintésére borzong össze néha-néha. És íme a tökéletes magány. Márha nem jött utána senki - remélhetőleg ez így is van. Habár... Már ő sem tudja mit akar, talán társaságra vágyik, talán egyedüllétre. A lényeg, hogy pont arra, ami éppen nincs. Lassan kibotorkál a bucka mögül, és a cudar idővel dacolva széllel szemben áll. Dús bundája vadul hullámzik a szélben, hópelyhek csapódnak szemébe, de mindezzel most nem tödőrik. Feje kitisztul ebben a hideg szélben, és szinte már boldogságot érez a hóviharban. A hideget már nem is érzi, ahogy bundáját beteríti a hó, szemeit becsukja, és mégis tisztábban lát, mint valaha. Gondolataival végigzongorázza múltja keserű lapjait, jelene magányát és ködös jövőjét. Talán majd lesz családja. Igen, és egy betolakodóval való küzdelem során fog meghalni. Vagy nem lesz családja, és örök számkivetettként fog a túlvilágra költözni. Nem, a jövő most lényegtelen, felesleges is gondolni rá. Távol áll tőle mindennemű szeretet, és továbbvándorolni sem akar, falkák területére pedig esze ágában sem merészkedne - tehát egyelőre minden a jövő ködébe vész. Dideregni kezd. A felülemelkedettség megszűnni látszik, és tovatűnik ez a megfejthetetlen boldogság. Kirázza bundájából a havat, majd visszavonul a bucka mögé - jóbol is megárt a sok.
|
*A fehér farkas lassan lépked a ropogó hóban. Szereti a havat és a telet. Körbenéz és körbeszaglász hogy van-e itt valaki. De sajnos nem lát senkit. Már unja hogy állandóan egyedül, van szeretne egy falkát találni.*
|
Lezárva
//Ez azt jelenti, hogy ide már csak az új típusú karakterek írhatnak, mihelyt bevezetésre kerül az új rendszer//
|
*Talán egyszer még visszajönnek Valdó..Még láthatod őket..*Suttogja halkan és a fejdörgölésre fejdörgöléssel válaszol*Anya elaludt..Nem hiszem,hogy ő most hiányol...Shadow..vagyis apa..fogalmam sincs..alszik fekszik..heverészik..Shedan pedig..Igazából fogalmam sincs hol van..most csak te vagy itt nekem.idióta hősöm..-vigyorodik el és belecsíp Valdó oldalába.Ekkor történik az,hogy a hím a jéghidegben kezd kergetőzni..fogócskázni.Fejét oldalra dönti.Rég nem játszottak,már hiányzott is neki,de még sem bírt elindulni.VÉgül nagyot sóhajtott és sebesen kezdett futni a hím után*Megállj csak! elkaplak és többet nem szabadulsz!*Ordította ahogy a torkán kifért és szlalomban rohant a hóban..*
|
*Figyelmesen hallgatja Zait, kivételesen bambán, de őszintén vigyorog. Ami volt, elmúlt, ennyi. A Nagy Vadásznak meg kell őriznie az erejét 8). Kissé elmereng, de azért még hozzáfűzi, csak úgy mellékesen* Már alig emlékszem Nievére.. Apa illata is halványul bennem.. *Közelebb húzódik a nőstényhez, a fejdörgöléssel szeretgetve meg kicsit* És az én drága hercegnőmet nem fogják hiányolni odalent? *Még megvárta a választ, bár lassan kezdett odafagyni ahhoz a ponthoz, ahol ácsorogtak. Így hát megbökdöste mancsával Zai oldalát, és futásnak eredt. A nagy hóban néha ugyan hasra bukott, de sitty sutty szaladt is tovább. Kiabálását a szél repítette tovább* Kapj el, ha tudsz, hercegnőm! *Sebesen rohangált ide-oda, bár ettől mancsia még jobban megfájdultak, de legalább átmelegszik ;) mint egy kölyök*
|
*Zaira boldogan csóvált a farkát,mikor hőn szeretett híme végre hozzádugja azt a nagy buta fejét...Hát igen..Zai mindíg is csöndben lopódzott..Anyujától örökölte.*Jöttem..láttam,hogy elmentél és féltettelek..*Mondja boldogan és egy néhányat ugrál egyhelyben örömében..Idejét se tudja,mikor voltak csak ők ketten együtt..Engedi,hogy végigtisztogassák,majd hátára veti magát és belesüpped a puha hóba épp,hogy az orra hegye kilátszik...na meg a lompos szép farkával veri fel a havat...Aztán mikor Valdó apjáról kezd beszélni felpattan és leül mellé..Figyelmesen hallgat és végignyal a fején egyet kettőt..*Még én is emlékszem Darkmoonra..Mindíg felnéztem rá..Azthiszem az én szememben,örökre óriás marad..ahogy a saját szüleim is..*Suttogja bele a hím fülébe majd meghúzkodja annak fülét..*És tudod kire emlékszem még?*Somolygó farkasvigyor ül ki képére.*Nievére..a nővéredre..Nagyon sokat játszottunk..EMlékszem együtt ugrottunk le a sziklapárkányról,mert láttam egy madarat repülni..Anya épp,hogy elkapott minket.. vagy apa volt? már nem is tudom..*Sóhajt fel kellemesen és a szél belekap a bundájába a csípős szél*Ők örökre velünk maradnak Valdó..Főleg veled..*Dörgöli a hímhez a buksiját,majd a nyakába fúrja fekete nóziját*
|
*Vonítás töri meg a csendet, füleit hegyezi, bár nem kell hozzá nagy tudomány, hogy sejtse, szíve hölgyének hívó szava. Pedig eddig nem is hallotta a léptek által okozott hóréteg ropogását.. no mindegy, kicsi virágszála bizonyára ilyen nesztelen. Felállva helyéről rázza ki bundájából a ráhullott pelyheket, nyelvét kidugva liheg, míg Zai odaugrál hozzá. Kedveskedve bújik hozzá, ha engedi, fejét megtámasztja a hátán* Mit keresel erre? Itt nagyon hideg van. Még a végén megfázol.. *Megnyalogatja a nőstény füle tövecskéjét, meg a hátacskáját, meg a hasacskáját, meg a nyakacskáját, meg az orrocskáját, hogyha nem fojtják bele a hóba eközben.* Láttam hogy el voltál foglalva, nem akartam zavarni. Itt szép a kilátás.. Apu minden nap felmászott ám ide. Bezony, olyan nagy és olyan erős volt *Büszkén kihúzza magát, bár arról egyáltalán fogalma sincs, hogy DarkMoon egyáltalán járt-e erre, de.. igenis járt. Minden nap 8) *
|
*Zaira lihegve,nyelvét lógatva követte a hóllót és legszívesebben megette volna..Hogy van képe ilyen gyorsan repülni.Persze annak könnyű,mert szárnyai vannak...Végül a hegytető aljáig vezette a madár.Mikor megállt teljeséggel megborzongott,hogy Valdó errefelé mehetett..Sosem szerette ezt a környéket valamiért..Maga sem tudja,hogy miért.De ekkor..egyszarcsak tappancs nyomokat látott meg a puha hóban..Még talán tudja őket követni,hiszen a hópelyhek nem hullnak annyira szaporán..Felsóhajt..Nyakán felborzolódik a szőr,s lassú léptekkel,a hóba süppedve indult meg..Megkínozta a hideg szél,ahogy a hímet is..a szél szemébe fújta a havat..A lábai lépésről lépésre jobban a hóba süppedtek.Néha úgy érezte,hogy nem bír tovább menni..Habár tökéletesen mutat a hóban,megdermeg minden rezdüléstől..Mikor jeges területre él,körmei akarotsan karmolják a megfagyott vizet..Végtagjai már már engedelmeskedni sem akarnak,de végül meglátja azt,amiért felszenvedett idáig..Ahogy meglátja a hímet,máris sokkal szebb itt minden.Farkát csóválni kezdi és hírt adó vonítás tör fel torkából..a cammogás vágtára változik,a nagy hóban gyorsan emelgeti lábait és akkorákat ugrik,amekkorákat csak tud*
 |
*Nyújtott, fürge vágtája a hegytető aljánál csillapodik. Ahogy ereje, úgy fogy a meleg is. A szél felerősödik, néha már felverve a talajról hóréteget is fúj az arcába. Bundája ugyan felfogja a csapadékot, a hideg csontjaba mar. De tovább halad. Lábai egyre inkább mélyebb hórétegbe süppednek, nyomot hagyva maga után, de rendületlenül halad felfelé. Több órája, vagy talán már napja is gyalogol, ki tudja, az időérzékét teljesen elnyomta a megváltozott időjárás. A fák vakító fényességbe burkolóztak, néhol a hó csúszós jeget rejtett, s bizony ott szépen hasra is vágódott, csúszva lefelé pár métert. Ilyenkor talpra állt, s ment tovább. Sötét árnyalatú szemeit szinte zúzza a fényesség, könnyezve vált ügetésbe, nem látja merre megy, csak előre.. izmai mintha csak kővé dermedtek volna, mereven kapkodja mancsait, a lassú ügetés befulladó lépéssé csitul. Túlságosan hirtelen jött ez az elhatározás.. Kifulladva rogy le a hóba, feketés bundáját hófehér pelyhek díszítik, vizes pofiját néha körbeszántja nyelve, szemei csodát látva kerekednek ki. Felért. A látvány kiszipoly/jozza tagjaiból a fáradtságot. Talpra nyomja magát, s tesz pár lépést. Leül, enyhe félmosollyal gyönyörködve a panorámában. Ez lesz az új lakhelye..*
|
*Érzi a baljós jeleket, de fiatal fejével még nem érti. Szíve egyre gyorsabban lüktet, ahogy a hegytetőre vágátzik felfelé. Érzi a bajt, de hirtelen megtorpan. Nem mer tovább menni, nem bírja. Majd, mintha valaki meglökte volna, elkezd lefelé gurulni a hegytetőről. Mikor leér összeszei magát és újból megpróbálja, de megismétlpődik az iméni eset. Az ösztönei mást sugallnak, az odú most az egyetlen jó hely. Túl sokáig lehetett távol, és valami történt, amit tudata még nem tudott felfogni, de azt tudja, hogy valami rossz dolog történt. Visszavágátzik az odú felé, mintha hajtaná valami...*
|
*Néhol meg-megroppan az örök hótakaró, ezüst csillanás, sárga csillogások, surranó, ügető léptek. Az árnyék lassan végighalad a a hegytető fái közt, orrát egy percre sem emeli fel, mintha határozott célja lenne. Sárga szemei azonban kifejezéstelenül merednek a hópihékre, kecses léptei meg-megakadnak, orrcimpája megremeg, nyelve kibukkan a halált hozó agyarak közül, majd lihegve leteszi a fenekét a hóba. ~Nincsen meg... Nincsen meg...~ ~Nincsen meg, ilyen nincsen, keresd!~ ~Nincsen meg...~ Szinte már az őrületbe kergeti a Kígyó folytonos baklövése, nem ezt szokta meg tőle. De tudta, hogyha valami a Kígyónak nem sikerül, akkor az valóban lehetetlen. Orrát a magasba tartva kutakodott szagok után, mókus szökken messzebb, majd a feje fölött is, a hirtelen rázúduló jéghideg hótömeg kirezzenti méla dühéből, mellyel a Kígyót próbálta sikerre hajszolni. Sípszó. Meglepve kapja fel a fejét, fülét hegyezve feszíti meg izmait, de még vár. ~Mit keres itt?~~Téged, drágaszág~ Szokatlan volt számára, hogy a lány visszatér egy helyre. Hozzá. Miatta. Nem húzhatta sokáig az időt, így lassú, bizonytalan léptekkel indul meg a hang irányába.
Akkor már tudta. ~Nem!~ csattant fel a Kígyó, mindketten az alakra meredtek, ki-ki a maga "világában" meredt egy pontra. Nem a lány volt. ~Csapda..~ Daemia tágra nyílt szemében visszatükröződött az árnyéktömeg, míg a hegyek visszaverték az ördögi kacajt..*
Mit teszel, ha nem bírsz velük, Ezüst Gyilkos?
*A sötét légtömeg körbevette a farkast, Daemia összeszorított szemekkel lapult a földre, de érezte, amint a Kígyó ereje menthetetlenül elszabadul... ~Ne engedd, hogy elszabaduljon... Mindketten...~Összefüggéstelen gondolattömeg, míg az öntudatlanság fátyla körbeszövi elméjét... Vörös és sárga szempárak tömkelege villan fel, köztük ismerős árnyakkal is, kik egykor mancsukkal érinthették a hegyek lejtőit. És a kísértetek megindulnak, hogy elszívva az ezüst farkastól az ehhez szükséges erőt bizonytalan testet öltve meginduljanak áldozatokat szedni. Nem ok nélkül...
A sötét légtömeg összesűrűsödik, majd megállva a nőstény élettelennek tűnő teste mellett lehajtja fejét*
Bocsáss meg, kicsim...
*A közelben élő összes farkas érezheti a vészt, akár hirtelen rátörő fájdalommal, ijedtséggel vagy baljós előérzettel. Gyülekezni, összefogni és követni a húzóerőt a hegytető felé... Odáig azonban hosszú az út...*
//Megunván, hogy punnyadunk :P Gyülekező az össznépi helyeken (Odú és Barlang), nemsoká lesz külön részlege is a játéknak, aki ebben a játékban játszik, az persze nem fagy be ide, hanem ezzel párhuzamosan játszhat az eredeti helyszíneken is:) Épp ezért mindenkinek kötelező :PP (Démi felmentve, AMÍG kint van Amcsiban :)) Ez persze nem azt jelenti, hogy ő nem jöhet ;) ) Nincs és nem is lesz sorrend, hogy akinek kedve lesz írni, az tudjon majd. KM néni majd megoldja :D Jó játékot és gyülekező fiaim :) (Kalandos Rejag elé érdemes beszúrni ezt: [Kaland] hogy tudjak tájékozódni. Köci :) // |
Bocsánat,de nekem tovább kell állnom.Kóborlok,és nem akarok sokáig itt a terhetekre lenni,úgyhogy én megyek tovább.Sziasztok!*Köszön el Akela és lassan eltűnik a fák között.*
|
*Végül Akela úgy dönt,bármi is lesz ebből,odamegy és ismerkedik egy kicsit.*Üdvözletem!A nevem Akela.*Mutatkozik be,de nem akar lesziázni csak úgy egy idegent.*
|
*Érzi a farkas szagát a levegőbe,de kicsit fél,hogy mi lesz ebből.A félelme elszállt,de nem akarta megszólítani a farkast~Egyszer majd csak kijön...Vagy jobb lenne ha odamennék?~Akela elbizonytalanodott és a farkas felé kezdett közeledni.*
|
Egy kis friss levegő.. Talán felébredek tőle *ásítja, miközben a hegytető felé ballag. először Akelát pillantja meg, és nem tudja, hogy most mit csináljon* ~Még nem találkoztam vele, de attól még lehet, hogy a falkából való~ *morfondírozik magában, de végül meglapul egy hóbucka mögött* ~Néha jól jön, ha sosem olvad el a hó~ *elvigyorodik*
 |
Ha jobban belegondolok...*Gondolkozott Akela.*Csak egy nyulat vittem el.És ne is érdekeljen a más véleménye.Beszélni kéne a vezérrel.De mikor találkozhatnék vele??*Kérdezte Akela*.
|
*Türelmesen végighallgatja Akela mondandóját majd mikor befejezte reagál*Nem vagy csavargó és engem nem sűrűn érdekel a többiek véleménye. Mellesleg más farkas is innen lopja a zsákmányt sőt még hiúzok is de a farkasok ezt nem tudják. Szerintem téged se ismernek még és nem tudják hogy itt szerzel táplálékot. Mellesleg szerintem bevennének a falkába.*kezd el mosolyogni*Még egy kicsit gondolkozom rajta...
|
*Kisebb gondolkodás után újra megszólalt.*Vagy együt megyünk.Engem max megtépnek és összevernek,de mit csináljak magammal?Menjünk együtt,és hátha bevennének engem is...
|
*Akela nagyon együtérzet 1-etlen barátjával,és szinte egyetlen ismerősével.*Még ne menj vissza a falkához!*Mondta Akela.*Ha visszamennél,attól tartok,hogy nem találkozhatnánk.1.nem vennék jó néven hogy egy..."csavrgóval" barátkozol 2.ha bemennék a falkába engem megtépnének és összevernének,hiszen gyakorlatilag én lopom innen a zsákmányt 3.nem is biztos,hogy befogadnának a falkába.Pedig úgy szeretnék egy nagy családot.Vagy legalább falkában élni. Csak,csak, csak...legalább kipróbálni.Amióta erre a területre érkeztem hímet keresek.De sosincs szerencsém. Szemet vetek egyre,egyszer találkozunk,amikor másordszor találkozunk,már van párja.Már nem is reménykedek benne,hogy találok valakit.Minek?!Ábrándozok,amikor meg meglátom valakivel magamba zuhanok.Nem fontos.Majd megleszünk mi ketten.Járjuk a nagyvilágot.Már ahova szabad mennünk...Meg ha egyáltalán bevesznek a falkába...*Mondta Akela,hol lelkesen,hol pedig reménytelenül reménykedve.*
|
*Csillag nyelet egyet. Már megint a fájós élményeit akarják megtudni. Pedig ezt minden nap hordozni a lélekben is szörnyű nem még hogy elmondani. Azt kívánja bárcsak valami úgy fejbevágná hogy elfelejtena mindent és végre új életet kezdhetne.Végül nagy nehezen rászánja magát. Bár most már alig bírja fékezni magát hogy az egészet kiadja magából bár ebből Akela nem sokat értene. Azért megpróbálja lassan és sírás nélkül egyszerűen elmondani. De előbb tisztáznia kell hogy a falkával semmi baja*Persze hogy barátok vagyunk. Ezért neked elmondom. De a falkának csak egy tagjával van bajom a többiek kedvesen nagyon..*De aztán Risszoval való viszájaira is visszaemlékszik.*..na jó persze nem lehet mindenki egyforma kedves.*Mondja úgy hogy ezt ő maga se hiszi el*Én először az erdei falkában életem..Úgy három vagy négy hétig*Gondolkodik el magában*De mikor a vezérük meghalt a falka kettészakadt és ezért néhányan elmentek és új falkát alapítottak itt a hegyekben. Bár itt az összetartás nem volt olyan nagy hogy erős falka legyen. Ezt akadályozta egy hatlamomra törő farkas is. Névszerint Buck aki egy Daemia nevű nőstényt szeretett aki az erdei falkavezér lánya*Szívesen hozzátette volna a "volt" szót is de sajnos meg lehetett róla győződni hogy a nőstény még él*Buck sok ideig élt velünk és sajnos az idő múltával egyre jobban megszerettem.*Sóhajt mert most jön az a rész amit már nehezebb elmondani*Majd egy szörnyű napon amikor éppen itt kuksoltam a hegyen egyedül jött az egyik farkas azzal a hírrel hogy Daemia megölte. Aztán rögtön utána találkoztam is vele..*kezd el szipogni majd első könnyek legördültek arcán és sírni kezdett*...az egész lénye olyan mint maga a Halál. Szemében a végtelen érzésnélküli sivár lelket láttam. Ráadásul teljesen természetes módon monta el....és..*De mostmár nem tudta folytatni mert a sírás teljesen erőtvett rajta és akaratlanul is Akelára dőlt. Majd néhány perc múltán újra erőtvett saját gyengeségén és felállt*Azóta élek itt távol a falkától akik nagyon jól megvannak nélkülem. De nemsokára visszatérek*Ez az utolsó mandat őt is meglepte mert csak úgy kicsúszott a száján*Mostmár sokkal erősebbnek kell lennem...
|
[267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
