|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:39 - |
A hegyeken rengeteg ösvény cikázik keresztül, de a terep nagyon nehéz, ráadásul nem tudni, melyik bokorból vetődik elénk egy éhes hiúz!
|
[295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*A fiatal gerlicepár futkározva és kergetőzve ért el ideág...Hosszú és fárasztó út volt,de Zaira nem érzett lábaiban semmi fáradtságot.Mikor viszont Risszot megpillantotta,gyermeteg jelleme hamar tovatűnt és lassan haladt,kihúzva magát,bár szemei nem éppen a komolyságról árulkodtak..*Szerbusz Risszo..Hát ez meg micsoda?*Nyalt végig pofáján és bevárta Valdót.Neki most terve van...*
|
*Hosszan üldögélt a farkasmama az övényeknél,míg egy érzés,egy gondolat végleg belemászott a fejébe.Halkan felvonított...Majd hangosabban és méghangosabban.A farkasok éneke leszálltt az erdőbe,de ez inkább fenyegető volt,de mégis hívó.Talán Shiro és azok akik ismerték felismerhetik a nőstény dalát...Lassan körbekeringett maga körül és egy kisebb sziklát pillantott meg.Kirázta bundájából a koszt és végignyalakodott magán.Bundája sosem változott..Patyolat tiszta, fényes.A szikla mögé ment és nehézségek árán,izmait megfeszítve a feljárathoz tuszkolta.Talán egy óra is beletelt,mire sikeres küldetést hajtottt végre és másnap biztos hatalmas nagy izomláza lesz.De végül büszkén tekint művére.Ha fel is lehet jutni nagynehezen az ösvényre,a hozzájuk vezető úton,egy kis fejtörést biztos okos az illetőknek.Ezért már megérte.Hapedig a falkatagok nem tekintik jó ötletnek,még így is könnyegén leguríthatják a mélységbe..*
|
*Risszo körbejárta a falka területét és végül megérkezett az ösvényekhez..NAgyokat sóhajt,ahogy az erdőbe vezető útra pislog.Szívébe markol egy érzés.Farkát csóválni kezdi.Bizony néha hiányozik nek a régi falka.A régi emlékek..a régi élet.Amikor még ott volt Darkmoon és nem volt semmi felelősége.Bár tudja,Valdó immáron nagyra nőtt és nincs szüksége anyjára..Egyszer talán a falkától is levál és csatlakozik egy másikhoz.Bundájába belekapott a szél.ISmét vihar készül,mely egy időre eltöröli a forróságot.Az ösvények tetején végigszaglászik,de csak az immáron ismert szagokat érzi.Minden a legnyaobb rendben van.Legalábbis egyenlőre.Leül és néz még egy ideig maga elő..Őrzi az utat..és őrzi az emlékeket és várja,hogy messze repüljenek belőle.MEnnyenek csak az emlékei az erdőben lakókhoz és őt,hagyja el mindörökre...*
|
*Megnyalintja Agyar pofiját, miközben bólogat. Tényleg felelőtlenség az egyetlen felfelé vezető utat így hagyni.. legalább felváltva őrszemeket helyezhettek volna ide, vagy valamit. A hím hirtelen jövő viselkedésváltozására elvigyorodik, rázva egyet fején.* Valami? ugyan, bármi is jön erre majd jól szétrúgjuk a hátsóját *Feláll, kirázva bundájából az út során felhalmozódott, kismennyiségű koszt, de Agyar sietős lépteit látva körbenéz* Ugyan már, csak nem félsz? *Lenyeli a további szavakat. Valami bizonyára tényleg van itt. Már a szél sem tetszik neki. Nem nem. Talán a hátsórúgdosást meg kéne hagyni késöbbre. Megnyújtott szökkenésekkel indul a hím után* Igazad van, szólni kell nekik amíg még frissek a felfedezések. De csak ezért sietünk..én nem félek! *Szögezi le szinte azonnal, végül a stabilabb talajra érkezve lendül vágtába elloholva Agyar mellett. Ő nem fél.. Indul visszafelé Shiroékhoz, remélve hogy jó fele megy, és el tudja hadarni a fejleményeket*
|
| *Messzebb a fák sötétje közt árny ölt alakot, sárga szemei szinte világítanak, mégsem fedezik fel őt... Talán... Feltámad a szél, hagyja, had tomboljon, had higgyék, hogy biztonságban vannak..*Ostobák...*kél szárnyra a hang, mely nem jut el a fülekbe.. Mellette még egy árny jelenik meg, kérdőn néz rá, mire ő maga is odafordul, elégedetten biccent*Jönnek... Mindenkinek elegendő lesz...*Kettős vonításuk átszakítja azt a határt, mely már hallható, ám hangjuk még így is mintha a szél ordítana, s a kettő alakja szertefoszlik. Pusztán a félelmet hagyják hátra. Dolguk van. Fel kell készülniük... A győzelemre és a lakomára, mellyel eltiporják a falkákat...* |
*Körbe jár, felfelé, egyre magabiztosabban és egyre kevésbé ügyelve az óvatos lépésekre. Nem csörtet ugyan, de a hang már odavonzhatna egy közeli őrt. Ha lenne a közelben őr. Az ösvény szélesedik, de még mindig ugyanazt a két nyomot érzi. Lassan elbattyog Szépség mellett, aztán az ösvény széleihez megy, de ugyanúgy semmi. Nyelvét kilógatva tottyan le párja mellé, hozzádörgöli az orrát, aztán megrázza a fejét*Sehol senki. Csodálom, de ez van... Bár szerintem nagyon veszélyes így nyitva hagyni az egyetlen felfelé vezető utat. Talán tényleg baj van...*pillant Szépségre, aztán feláll, kirázza a bundáját*Gyere menjünk, szóljunk nekik, hogy addig jussanak fel, amíg tényleg biztonságos a...*elakad, a szél olyan erősen tép bele a bundájába, hogy a szagába nyom egy szagot... Egy szagot, amit még életében nem érzett. Halovány, de tudja, hogy itt van még. Nem nyom. Nem farkas. Orrcimpája megremeg, ahogy utánakap, de amint a szél elcsitul a szag is elhagyja.*Valami...*összehúzza szemeit, aztán megrázza a fejét.*Siessünk.*sietősebb ügetésben indul meg lefelé bevárva párját is. Valami... Furcsa érzés járja át... A félelemnek van szaga?...*
|
Kettő? *Mereng el, amint a szél bundájába kap, megáll. Ha lassan is haladnak, biztosra kell menniük. Figyeli, amint Agyar áll, felszegett fejjel, és a levegőt szagolgatja. Elvigyorodik* Semmi? *Nem várja meg a választ, tesz egy tétova lépést felfele, majd mégegyet, végül nyújtott léptekkel szökken feljebb. Körbekémlel, bár neki nincs túlságosan jó szaglása, beleszimatol a levegőbe, végül orrát a földhöz nyomja. Szagok..ismeretlenek, de fogalma sincs kitől mitől származhat. Mint ahogy arról sincs, hogy régiek-e vagy frissek. Ide tényleg a hím kell. Fürkészve emeli fel fejét* Gyere, haladjunk kicsit tovább. Ott bizonyára erősebbek lesznek a nyomok. Érzel már valamit? *A sárga szempár Agyarra vándorol, s hátsóját lehelyezi a földre. * Nem tűnik rossz helynek *Motyogja halkan, ám hallhatóan maga elé, bevárva párját, mielőtt tovább indulnak, vagy esetleg nyomot fogva tennének bármit is..*
|
| Kettő? *Mereng el, amint a szél bundájába kap, megáll. Ha lassan is haladnak, biztosra kell menniük. Figyeli, amint Agyar áll, felszegett fejjel, és a levegőt szagolgatja. Elvigyorodik* Semmi? *Nem várja meg a választ, tesz egy tétova lépést felfele, majd mégegyet, végül nyújtott léptekkel szökken feljebb. Körbekémlel, bár neki nincs túlságosan jó szaglása, beleszimatol a levegőbe, végül orrát a földhöz nyomja. Szagok..ismeretlenek, de fogalma sincs kitől mitől származhat. Mint ahogy arról sincs, hogy régiek-e vagy frissek. Ide tényleg a hím kell. Fürkészve emeli fel fejét* Gyere, haladjunk kicsit tovább. Ott bizonyára erősebbek lesznek a nyomok. Érzel már valamit? *A s |
*Megenyhülten csóválja meg a farkát, hallgatja az észrevételeket, elvégre Szépség eszében mindig is megbízott. Bólint, habár a szagok csak nyomok és a szél nem viszi felé a tulajdonosok jelenlétének illatát. Még körbeszimatolja a nyomokat, s észreveszi, hogy az egyik lefelé vezet, és egy frisebb nyom ugyanattól meg fölfele... És persze a másik is felfelé visz. Meglepve tér vissza a kétirányú nyomhoz, szinte már elindulna utána, hogy kiderítse, merre vezet, de aztán megáll. Felnéz Moonra, elgondolkodva baktat fel utána*Az egyik nyomból kettő van.. De végülis a frissebb ugyanúgy felfelé vezet, ahogy a másik.*Ez elgondolkodtatja. Talán nem csak az ő falkájuk érezte a hívást? Szépség kérdésére körbeszagol, de semmi új. Ugyanaz a két nyom. Megrázza a fejét*Talán fentebb.*a szél feltámad, megemli fejét, beleszagol, próbálja kivenni, farkas jár-e a környéken, de egyenlőre semmi.*
|
*Megigézve figyeli a tájat, az érezetően más levegőt, vére pezseg a kíváncsiságtól. Menet közben néha-néha nekisimul Agyarnak, engesztelően, bűnbánóan.. Mikor szagot kapva a hím gyorsít, ő megtartva ütemét lépked tovább, hagyva dolgozni a mestert. Az észrevételre bólint, körbepillant, tekintete mélyen felszáguld az ösvényeken, tovább, biztos utat keresve* Jól van. Ha viszonylag közeli, akkor jobb lesz, ha figyelünk. Lehet hogy még erre kószálnak. *Nézelődik még, méregetve az idegen terepet, végül határozottan elindul felfelé.* Erre! Nézzük meg fentebb *Még hátrapillant Agyarra, hívogatóan. Jó lenne felfedezni itt mindent, vagy ha arra nincs is idő, legalább végigjárni az ösvényeket, megnézni mi merre van, hol erősödnek a szagok, hol lapulnak esetleg őrszemek, merre vannak az odúk.. Szökken felfelé még párat, végül tűntetőleg megáll* Érzel valamit?
|
*Moon utasításaira elhúzza a száját, morgolódva, csak-csak megbántva fordítja el a fejét, fogai közt szűrve teszi hozzá*Én is szeretlek...*Ezután egy szót sem szól. Különös lehet tőle, hiszen eddig is ő döntögette a leghosszabb beszélgetési idők rekordját, de nem.... Sétál, igyekszik odafigyelni lépteire, közben szaglására támaszkodva halad előre. Végre megérzi. Messze meguk előtt, de tisztán érzi Shadow jelölését, sietősebbre vett léptekkel indul meg az irány biztos tudatában. Amint elérnek az Ösvényekhez, körbekapja pillantását, orrát a magasba emelve dermed meg. Szinte megremeg az új szagok áradatától, lassan sorolni kezdi*A falkajelölés... Egy nőstény meg.... Másik járt erre nemrég. Két farkas. Régi nyomok, de azért viszonylag közeli esemény... Farkas...*újabb szimat, de nem érez mást. Senki sem jár erre. Megrázza a fejét, és várakozón Moonra néz, érezhetően lerí magatartásáról és monoton, szöges, tartózkodó szavaiból, hogy valami nincs rendjén vele.*
|
*Akár a torokra tudott harapni,akár nem egy furcsa ismerős hang szökken a fülébe..Mindenesetre érdekes és már amúgy sem akar több időt tölteni Valdóval..Elengedi a torkot avagy csak egy hatalmas ugrással köszönés nélkül elszökken..rohanni kezd vissza a dombságra,de az otthagyott levegőből,még érezheti bármely farkas,hogy vissza fog jönni..Talán nem is sokára..de most magára hagyja a hímet,aki valószínű visszasiet a családjához és a nősténykéjéhez ;) *
|
-Mondd csak Valdó és te kifogsz engem heverni??-
*Kérdezi meg sutyorgó hanggal mint a vihar utáni csönd démon bőrbe bújva...Leül Valdó mellé,farkincája jobbra balra halad,s mindíg beleütközik Valdó lompos farkába..Fejét felszegi és lassan a híméhez dugja és végigszaglászik bundáján egészen a füle hegyéig és elkezdi nyalogatni...Egyik melső mancsa már a hím hátán pihen, és óvatosan próbálja fellökni..ha az sikerül,akkor a hím oldalán fekszik és tovább nyalogatja annak pofáját szépen lassan a halad lefelé a fül oldalán,míg el nem éri a torkot és finoman ráharap,hogy érezhesse a hím a szorítás de bántódása ne essék..ha ez nem sikerül,akkor a hím semmit nem is tud a gonosz kis gondolatról..*
|
*Körbenéz. Jó, az igaz hogy sötétedik, lassan, nagyon lassan, de nyár közepén hideg.. hát, a nőstények buták. Ezt tudta :)). Figyeli a csábos mozdulatokat, s bizonytalanul megszólal* Öh..igen? *Boci szemek, a fenéklóbálásra elhúzza száját. Hátsója puffanva érintkezik a talajjal , irónikus hangnemet véve fel. Egyszer nagy színész lesz belőle.. ;)* Sajnálom drágám, de foglalt vagyok. Nem akartam ezzel összetörni a szíved, de törődj bele minél hamarabb : köztünk nem lehet semmi. Őszintén részvétem, talán pár év elteltével kiheversz.. *Lehunyt szemmel magyaráz, bár gondolatai Zai körül forognak. A kisnőstény nem fogja megenni. Nem hát, mert nem csinált semmi rosszat. Semmit..*
|
*Myra szépen hallgatja a mondaniválót és elmosolyodik..hát igenis,hogy most csőbehúzza a butuska hímet..*
-Már menni készülsz?-
*Enged meg magának egy csábos farkasmosolyt,mellyel minden farkast magábabolondíthatna..Szlalomozva ruganyos ugrásokkal kecses fenéklóbálással megy közelebb a hímhez és körbejárja..*
-Itthagynál engem ezen a hideg..sötét helyen?-
*Néz mélyen a farkas szemébe és kicsit hozzá is dörgölődzik.Vele nem szórakozhat egy híííím :) micsoda dolog ez..Már a feltételezés is rossz..Inkább fordítva*
|
*A szavakra felszegi fejét, összehúzott szemekkel pislant párat a nőstényre, de helyben hagyja* Aha *Mormogja bambán, ha lenne keze, a fejét is megvakargatná, majd vállvonás. Fura teremtmények ezek a nőstények, annyi szent.. Kihúzza magát, majd kicsit összegörnyed, végül leül. A hófehér agyarak amúgy nem tántorították el a nyalakodástól. És ő hűtlen? Kikéri magának! Virágot szedni jött drága kedvesének. Arról nem tehet, hogy jött egy nőstény aki rávetette magát és nem engedte szép virágot szedni. Igen, ez történt. Bólintva tér vissza a jelenbe* Ceh, tudom hogy van az erdőben egy falka.. *Rázza meg fejét, majd talpra ugrik, s kirázza bundájából is a koszt. Ahogy mamija mutatta* Nem is mondtam, hogy csatlakozz..ki akarja? Bár én támogatnám a bekerülésed *Ereszt meg ilyen naagy, vagánykodós szemeket, mint egy kiskölyök. Felsóhajt, majd az ösvény felé pillant* Azthiszem lassan ideje is lenne mennem. Hiányolnak odahaza..*
|
| *A szavakra felszegi fejét, összehúzott szemekkel pislant párat a nőstényre, de helyben hagyja* Aha *Mormogja bambán, ha lenne keze, a fejét is megvakargatná, majd vállvonás. Fura teremtmények ezek a nőstények, annyi szent.. Kihúzza magát, majd kicsit összegörnyed, végül leül. A hófehér agyarak amúgy nem tántorították el a nyalakodástól. És ő hűtlen? Kikéri magának! Virágot szedni jött drága kedvesének. Arról nem tehet, hogy jött egy nőstény aki rávetette magát és nem engedte szép virágot szedni. Igen, ez történt. Bólintva |
*Igen az áldozat,a buta hitetlen besétál a csapdába,melyet a hűtlen hímecske állított neki...hát szépen vagyunk...Myra mivel nagyon jók a fülei észreveszi a farokcsóválást,de nem gondol rosszra,hiszen a kis naívot könnyen be lehet csapni így azthiszi,hogy mostmár Valdó jól van..így nyal még egyet kettőtt azon s mikor nem is számít rá a férfiú nagyot ugrik és épp annyi ideje marad,hogy jégkék szemeit végigfuttasa a hímen és hőköljön egyet hátrafelé,majd akkor tér legközelebb magához,mikor a hím rajta tehénkedik..Micsoda dolog ez...Myra hófehér fogait kivillantja egy pillanatra,mitől a hím bizony hamar abbahagyhatja a nyalakodást ;) látszik a nőstényen,hogy egy edzet flótás..Mikor lefordulnak róla hamar és ruganyosan pattan talpra s kirázza a bundájába ragadt koszt.. és magasra szegi a fejét*
-Nem jöttem sehonnan egyszerre születtem a mindenséggel-
*Hadarja el szokásos szövegét,mit már Hitának is mondott egyszer mancsai puhán tapadnak a talajhoz.A nőstény elbűvölő,olyan mint egy tökéletes hópehely és még sorolhatnám..*
-Falkát? nem tudom még..Van lenn a hegyekben is egy falka..nem tudom hova csatlakoznék még..-
|
*Az áldozat besétált a kelepcéjébe, és a Nagy Vadász csendben, halkan mégis vadálatt módjára... megcsóválja a farkát. Igen, farkincájával puffanva csap egyet a földre, remélve, hogy Myra ezt nem vette észre. Ha igen, az sem baj. Élvezi még picit a nyalakodást, majd ha még nem derült ki a csínytevés, villámgyorsan felugrik, megpróbálva rávetni magát a nőstényre. Ha ez sikerül, játékosan felkiált* Megvagy! *Ha nem sikerül..bukfencezve pár sort a hátára érkezik, s fülét farkát behúzva pislog a naaagy boci szemekkel* Megvagy? *Suttog. Tehát, ha épp a nőstényen fekszik, akkor egy kis mosdatás után lemászik róla, hogyha pedig nem, hát akkor egyszerűen feláll* Merről jöttél? Falkát keresel?
|
*Mikor végigmérik fejét oldalra dönti és elmosolyodik...mancsával tovább kalimpál,mikor egy gyenge pofont ér Valdó buksija és az holtan esik össze,összehúzza magát és szaglászik a levegőben,hogy érzi-e a halál szagát..de nem..nem érzi..azért óvatosan és lassan közelít,majd mikor a fekvő Valdóhoz ér hozzádugjó fejét a hím fejéhez és megbökdösi kedvesen,majd a fülét kezdi nyalogatni*
~Ébresztőőőőő~
*Gondolja,hiszen nem szeret beszélni..mire való a mimika és a többi? :)*
|
[295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
