|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:35 - |
Az Árnyas rengeteg égig érő fenyőfái közé alig férkőzhet be a napfény. Ideális terep a vadászatra, de zsákmányban nem bővelkedik, csak pockok és mókusok tévednek errefelé.
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Mérgelődve rágcsálja a húst.Bizony már több mint a felét megette,amikor a hugija szaglászik felé.Rámordul már csak ösztönösen is..elvégre ez mégiscsa az ő kajája.Feláll a tarkóján a szőr a sok kérdezősködésben.Úr isten...ennél még Amano is elviselhetőbb! Sőt,még egy hiúz is! * - Olyan veszélyek,amik tele vannak fogakkal és karmokkal és pillanatokon belül széttépnének téged! *Morran oda,de a csipogás csak nem hagy alább.Kezd kikészülni.Kezdi megérteni minek kell a testvér: zavaró tényezőnek.* - ...fogd már be a lepénylesőd! *Kupánvágja mancsával a kölyköt,majd egy morranással elélöki a nyulat,aminek kb a negyede maradt már csak meg.Had egye..legalább amég azzal szórakozik elfoglalja magát,na meg legfőképpen a száját valamivel.De ha Szofi ismét szóra nyitná a száját,akkor ő maga tömi bele a nyúl egyik lábát,mielőtt még egy hangot is kiadhatna :P*
|
*Kicsit megszeppen, amikor Lucifer az idegenre mordul. Aztán bátyójára tekint, amikor leszidja.* Ömm... Miféle veszélyek? *De kérdését szinte semmibe veszi a hím. Na nem baj. Azért még lelkesen caplat utána, de a hím gyorsabb nálla, így gyorsít tempóján, aminek az a következménye, hogy teljesen elfárad a hosszú sétálásban. Nyelvét kiöltve követi a másikat a rejtekhelyre.* Nahát, de jó kis izé! Ez a tiéd? Éés... Mit jelent az, hogy vakarcs? És taknyos?* Néz bátyjára nagy, kérdő szemekkel. Tőle aztán ki lehet készülni.* És mi az az izé, amit eszel? Finom? Megkóstolhatom?* Jön az újjab szóáradat. Aztán kíváncsian szimatolgat a hús után. Bizony, érdekli. Aztán kíváncsian kiteint az idegen felé, persze nem látja már.* És... Akkor az az idegen nem a barátod? Össeveszetek? És min? Nem akartok kibékülni? A barátaág sokkal jobb dolog, mint az, hogy valakivel rosszabn vagyunk.* Bólogat nagy okosan... Hát, mostmár nem lehet majd leállítani a kérdezősködérről.*
|
*Csámcsogásába egy kis hang keveredik.Felpislant miközben lenyel egy falatot és bizony nagyot néz mikor kishugát látja maga előtt.* - Szofi? Mi a...*Egy morranással pattan fel miután a kölyök elmondta mondandóját és a kis nőstény,meg a -ha minden igaz-,már ártalmatlan,de nagyon is élő Amano közé ugrik.* - Dehogy lehtsz a barátja...közelebb ne menj hozzá! Szét tépem ezt a fajankót,ha megmoccan is..hallottad,te dög?! *Morran a földön heverőre,és rávicsorog.Na tessék..újabb féltő érzelemkitörés.Hogy ő mennyire utálja ezt..Aztán a hugára néz szigúr szemekkel.* - Te meg mit képzelsz hogy utánam jössz,mi?! Fogalmad sincs róla miféle veszélyek leselkednek egy magad fajta kis taknyosra,mi?! Vakarcs! *Vakkantja le Szofit,aztán még az idegenre néz.Ha netán az mégis megpróbálna bármi okból is megmoccanni mellé szökken,a vállába mar és nagyot rántj rajta,aztán ismét a kölyökhöz lép.* - Ha már egyszer itt vagy,nem maradunk tovább...*Felkapja a nyulat ügyet se vetve a zsákmányra vonatkozó kérdésekre és rámorran a kölyökre,hogy kövesse,majd elindul magára hagyva az idegent.Sokáig sétálnak,mígnem Lucifer kiválaszt egy bokrot.Az alá kúszik be,mint egy kis odúba,majd várja,hogy huga is megérkezzen.Nem szól hozzá amikor bemászik -ha bemászik-,csak nekilát ismét a falatozásnak.*
|
*Szerencsére orrocskája nem hagyta cserben, és nagyjából megtalálta nagybátyóját. Furcsa szagokra lett figyelmes. Egy bokor mögül kukucskál kifelé. Boldogan nyüsszent, mikor meglátja bátyusát, de ekkor észreveszi az idegent is. És a nyúl furcsa szaga is érdekli. Mennyi minden törénhetett, amíg ő nem érkezett ide... De most aztán nagyon kíváncsi. Előbukdácsol a bokor mögül, és nagy serényen Lucifer felé tart.* Szia!* Köszön neki boldog, magas hangon.* Mit csinálsz? ^^* Íme az értelmes kérdés. Izgatottan lehuppan a hím elé, és a nyúltetemet szaglássza.* Hát ez meg mi a csuda? Ééés... Mi ez a piros izé? Meg ki az a másik farkas? És miért sebesült meg? Talán barátok vagytok? Én is lehetek a barátja? Szeretek barátkozni. De sajnos még nem nagyon tudtam barátokat szerezni.* Áradnak a szavak pici szájából, ami talán Lucifer legnagyobb rémálma lehet. ^^ Ez idegesítő, folyton kérdezősködő kishugi. Vidáman csóválja piciny farkincáját, majdnem orra is bukik közben. Szemei barátságosan merednek a nagytesóra, még jó, hogy nem is selyti, hogy nem ő a legjólneveltebb bátyus a világon, aki tud bánni a magafajta idegesítő kis izékkel. ^^*
|
*Nos ez mind szép és jó lenne,talán még sikeres is,ha Amano nem lenne súlyosan sérülve.Az oldalán lógó húsdarab nem kis súllyal bír,minden egyes lépésnél kileng,ami még vánszorgásnál is iszonyú kín,nem hogy villámgyors támadásoknál..épp ezért ez nyilván alaposan lelassítja,ezért Lucifer elkígyózhat előle,de nem hagy sok szusszanást ellenfelének,180 fokban fordul és a következő pillanatban,ha a másik fél nem vigyáz,akkor érezheti ahogy Lucifer átfogja nyakát és beleereszti a fogait,majd a földre kényszeríti,egy kicsit folytogatja is.Nem vet véget az életének.Nyugodtan megtenné,ha az ő területén lenne,de most nem ott van,nincs joga ölni.Addig viszont nem ereszti a másikat,amég meg nem alázkodik.Addig szorítja és kínozza agyaraival a nyakát,amég ki nem csikar belőle egy könyörgő nyüszítést.Akkor aztán elengedi és elhátrál tőle,majd végignyal saját pofáján és Amanora néz.* - Csak hogy tudd...kivel kezdtél ki: a nevem...*Villan a szeme és elvigyorodik.* - Lucifer. *Lucifer..talán már hallott róla.Karom falkájának örököse,s nem egy nőstény,hím tért vissza félholtan a falka területéről...és mindegyiket ő taszította abba az állapotba.Figyeli a másik reagcióit,kiélvez minden egyes pillanatot,legyen az értetlen gyűlölet,vagy rémült felismerés.Ezután a nyúlhoz megy ismét és folytatja a lakomát,miközben Amano küszködését figyeli,mely az ájulás,vagy esetleg a talpraállás végett nyilvánul meg.*
|
*Ez nagyon érzékenyen érintette hiszen nem látott semmit és hasogat a feje.Még mindíg kába de látja hogy ellenfele újabb támadásra készül.Szinte meg se bír mozdulni de érzi hogyha most nem reagál semmit akkor ez lessz az utolsó dolog amire nem figyelt oda eléggé.Minden erejét összeszedve is nehezére esne felkelni nemhogy még meg is támadni.Mégis valami csoda folytán felpattan mint akinek kutya baja és fizikai képességét bevetve az Éles Agyart ráront ellenfele nyakára rajtaütés szerűen a meglepetés erejével és ha az nem tud kitérni akkor beleméjeszti fogait nyakába és egy jó erőset ránt rajta amitől a földre kerül és egy hústcafat is kiröppenne nyakából.*
|
*Villan a szeme amikor a másik kitér,de még így is sikerül egy mélyebb karcolást ejtenie a másik nyakán.Helyes.Ő is szökken egyet hátra,egy kicsit még áll egy helyben,majd lassú körözésbe kezd a másik körül,így Amanot is mozgásra kényszerítve.Mert ha nem mozog vele akkor amint mögé kerül bizony már oda is szökken és belemar egyet a farába és ezt addig ismételgeti amég nem hajlandó vele együtt forogni.Lépései laposak és rugalmasak,hidegen villogó szemeit a másikébe fúrja,szinte keresztüldöfi vele.*- Hogy merészelsz így beszélni velem...Tudod te,hogy kivel állsz szemben? *Méregeti a hímet,majd elvigyorodik.* - Nem,hát persze hogy nem tudod.Honnan is tudhatnád? *Vigyora gúnyos lesz,de hamar eltűnik pofájáról,s csak köröz,közben próbálja fenntartani a szemkontaktust.Ha ez sikerül,akkor lassacskán Amano suttogást hallhat a fejében.Kusza suttogás.Nem lehet kivenni micsoda.Lassacskán ez erősödik,fokozódik.Ijesztő dolgokat táplál elmélyébe Lucifer a halálról.Egyre csak ismételgeti.Végül Lucifer szava már elviselhetetlenül üvölt a másik fejében,lüktet és szinte már kábít,úgy érzi mindjárt szétrepedhet a feje.Ugyanazt a mentális kínzást alkalmazza,mint Frozenné,mely elvakítja az ellenfelet,rákényszeríti hogy a hanggal foglalkozzon,mely pokoli fejfájást okoz.Ha látja,hogy hatni kezd ez Amanon azonnal támadásba lendül.Az oldalát célozza és igyekszik belemártani fogait amég a másik a néma szavakkal kínlódik.Ha sikerül hatalmas csíkot tép ki oldalából.A fizikális fájdalom visszaránthatja Amanot a külvilágba,kábasága elreppenhet,de meglehet,már későn,hisz a baj megtörtént.Ha minden igaz Amano oldalából most egy hosszú,vastag húscsík lóg ki,ami igencsak fájdalmas.Lucifer ne várja meg amég odakapnak neki,elengedi a húst és odébb szökken villámgyorsan,majd vicsorogva fordul ismét a farkas felé egy éles kanyarral és most a másik oldalról támad.*
|
*Számított erre a támadásra mivel éppen ezt az ént próbálta kicsalogatni az álarc mögül.Egy gyors oldalra szökkenéssel kikerüli a harapást bár azért kapott így is egy kicsit a nyakába a harapás.A földre kerül és csattint egyet a fogával.Hamal felpattan és az ellenfeléről le sem veszi a tekintetét.*
|
*Megrezzen pofája a sértéseket hallván.~Még nem..még..majd...~ Figyeli a hím minden egyes mozdulatát,majd amikor elkezd megfordulni..~Most!~ Mielőtt még elindulhatna rugaszkodik el a nyaka felé.A megelepetés erejét kihasználva próbálja éles agyarait a másik nyakába mártani.Ha sikerül durván ránt egyet rajta,közben a lábain az ellenkező irányba taszajt egyet,hogy a földre küldje ellenfelét.Amikor ez megvolt cibál még egyet a húson,majd hátraszökken kitépve belőle fogait.Gyors.Kíméletlen.Halálos.Eddig ezeket lehet leszűrni mozdulataiból.Nem,nem ölte meg.Csupán súlyos sebet ejtett rajta.Megmarad,ha nem szakad tovább.Fogat csattogtatva áll fölötte,szeme ismét rideg.Ha másból nem,hát ebből rájöhet:az előző csak színjáték volt.*-Talpra,te féreg *Sziszegi,farkát ismét az ég felé tartja,mély morgás tör fel belőle.Ez a halál üzenete.*
|
~Hirtelen milyen barátságos lett.Na majd meglátjuk mit rejt ez az álarc valójában.Játszadozzunk egy kicsit~*Egy vicsor ül ki arcára majd eltűnik*Igen?...Tényleg jönnél velem?Az nagyon jó lenne.Bár nem is tudom hogy veled kéne mennem nincs szükségem társra.Főleg nem egy ilyen mogorva egyedre.És azt nevezed te támadó állásnak?Ceh,csoda hogy a nyulat el tudtad kapni.*Hecceli a másikat hátha előbújik belőle az igazi éne akit a találkozáskor látott.*Ha annyira barátságos vagy akkor most hagysz elmenni.*Azzal hátat fordít neki és elindul egy irányba*
|
- Ó! *Egyenesedik fel ismét és bár fortyog benne a düh,ördögi játékba kezd.Szemeiből kihuny a ridegség,barátság költözik beléje,farka visszalapul mögé és tagjai már nem feszítenek annyira.Végignyal pofáján.*-Hát nem tudhatod kivel állsz szemben,nemde? ~te nyomorult..~ *Teszi hozzá még magában,majd még meg is csóválja farkát és közelebb lépked.* - Felfedezni?Az nagyszerű...mehetnénk..eggyütt is..*Közben közelebb óvakodik,füleit lelapítja,hogy ne keltsen semmiféle fenyegető érzetet a másikban.Barátságos viselkedése talán segít megtéveszteni Amanot,de ha ez se lenne elég,egy kicsit belepiszkál az agyába képességével.Nem hipnotizálja.Szó se róla,ahoz nincs elég hatalma.Épp csak elhitet vele dolgokat.Egy úgymond belső hangot játszik el benne,mely elsuttogja neki,hogy nincs ártó szándéka.Közben természetesen közeledik.Körüljárja a hímet,majd megáll mellette.*-Nos akkor...merre? *Néz körül,s a benne lappangó düh egyre csak forr,de nem,még nem engdei felszínre törni...egyenlőre biztosra kell mennie.*
|
Ne izgulj nem kel a zsákmányod.*Nem hátrál meg amikor a hím felvonja ínyét.*Tudom jól hogy ez nem egy falka területe szóval ezzel nem tudsz megtéveszteni.Most nincs kedvem elmenni olyan jó kis hűvös van itt.Na és még ott van a tömérdek felfedeznivaló.Miért állsz támadóállásba mikor én nem ártottam neked semmit?Még a kajáddal sem szemeztem.Egyébként meg hallottam amit mondtál de már elmondtam mit szándékozom tenni.*Mondta kicsit gúnyosan*
|
*Jeges,semmitmondó,komoly szemekkel méri végig az idegent.Megszemléli izmait,alkatát.Magasabb mint ő,dehát már hozzászokhatott volna...mégis dühíti egy kicsit.Felvonja ínyét egy pillanatra és fenyegetően rámorog,hogy hátrálásra késztesse egy kicsit.A vicsort ezután eltűnteti,s felegyenesedik.Méregeti.Sosem becsül le senkit,és ha nem idegen területen lenne akkor nem is látna benne ellenséget,de így csupasznak érzi magát,idegen világban.Egyik mancsát zsákmánya elé helyezi.Tudja ám milyen csábíti a friss,meleg hús,ha a tél vas agyaraival eléggé meggyötört már egy farkast és az éhségbe taszította.Persze nem tudhatja a hívatlan vendég mennyire éhes,de jobb nem kockáztatni.Farkát mereven az ég felé tartja,mutatva felsőbbrangúságát.A tartása búszke,akár egy vezéré,noha még csak örökös.* -Na hord el magad innét,amég jól van dolgod.*Bár a saját területükön kívül van,úgy érzi követnie kell a frakasnak parancsát.És persze az idegennek nem kell tudnia,hogy ez itt már nem a falka területe ;P.Ha netán tétovázna az idegen fenyegetőbb hangnemet üt meg,felborzolja szőrét,fejét hátával egy vonalba teszi és előre szegezi füleit.*-Nem hallottad?!
|
*Mikor rápillantanak kicsit megrémül hogy hogyan tudta ilyen gyorsan észrevenni de érezte hogy a szél elárulta.A szavak hallatán szépen,lassan felegyenesedik és végignéz Lucifer-en.Szőrét felborzolja a háta mögül érkező szél.*Tessék,itt vagyok.*Teszi meg eme megjegyzést és ismét végigméri a hímet.Látja hogy nem kéne packázni vele dehát ha nem is volt szándékában.:P~Sajnos ha ilyen hangnemmel folytatja nem tudom majd megállni a hasonló modort hiszen ilyen az alap stílusom~*Izmait egy pillanatra megfeszíti de nem erőfitoktatás képp hanem ez már ösztönösen jött.*
|
*Hamarosan tagjaiból kiáll az izgatott feszültség,s elereszti zsákmányt.Lenyalja pofájáról a vörös vért,majd elégedetten emeli fel a nyulat és körülnéz hova vonuljon,hogy nyugodtan elfgyaszthassa,de úgy véli elég erős hozzá,hogy megóvja a húst ha valaki iemerészkedne,szóval csak visszakuporodik és lakmározni kezd.Szél támad,szemből.Lucifer tépi a húst és hangosan csámcsog rajta,mohón fal.A szél közben beletúr bundájába,de a vele hozott üzenet megtorpanásra készteti az evésben.A nyúl hátát kezdte meg,a gerince egy részét is felfalta.Megremeg az orra ahogy a levegőbe szimatol.Egyszer,kétszer.Igen.Szemben vele bizony egy fajtársa lapul.Nem látja,de érzi,tudja,érzi a szagát.Szemében rideg fény villan és lassan felegyenesedik,arrafelé fordul mit sem törődve a felé sodródó porhóval,melyet a szél kapott fel.Elfolyt egy prüsszentést,aztán szemeit Amano felé szegezi...sőt...egyenesen rá.Nem látja,de tudja hogy ott van.Eme jeges szempár dermesztőbb a hó fagyos takarójánál is.* - Gyere elő,idegen...*Aztán még hozzáteszi.* - Vagy magam rángatlak ki a bokorból,de abban nem lesz köszönet! *Szavai fenyegető morgássá változnak,s izmait megfeszíti egy pillanatra,hogy lássa a másik: kicsi ugyan,de erős.Mert mi tagadás,Lucifer nem éppen egy böhömnagy bestia,na de jaj annak aki alábecsüli...Lenyalja imént említett becses fogairól a vért és a húscafatokat,majd vár.*
|
*Éppen a havas rengetegben baktatottMancsai még nem szokták meg a puha ámbár hideg hó tapintását.Füleit az égnek szegezve sétált nehogy elkerülje valami a figyelmét.Hamarosan valami zajra figyelt fel.Nem volt túl erős de azért meghallotta.Elindult a zajforrás irányába,de tudta hogy nem túl megfontolt döntés.Puha léptekkel közlekedett nehogy valami nála erősebb ragadozónak felkeltse a figyelmét.Mikor közelebb ért csontropogtatást halott.Körülbeül szemből jöhetett a hang.Elkezdett felé lépkedni.Mikor már csak pár méter választotta őt el a zajforrástól menten lehasalt és megtorpant.Nagy nehezen kiszúrta a hóban hasaló farkast,tudta hogy onnan jött a ropogás.Innen figyelte az eseményeket mert nem akart kezdeményezni.*
|
*Hideg a tél.Bár a dombságban hó még nincsen,idefenn,a hegyekben már ellepi a farkas mancsát a puha hófergeteg.Belecsíp Lucifer tappancsába a hideg,de a rajta megkeményedett bőr érzéketlen már erre a fagyra.Ezüst bundája tökéletesen beleolvad a környezetébe,noha ő nem holmi préde,akinek rejtőzni kell...bár...Ez is lehet éppen idegen farkasok területe.Igaz,nem érzett semmi féle jelölést.Azért nyitva tartja szemét.Orra remeg ahogy felfogja a különböző szagokat.Egyszer aztán megtorpan.Füleit előre szegezi és szimatol.Igen,ez egyértelműen...nyúl.Behajlítja lábait,kúszva halad tovább.Egy bokorban állapodik meg és kitekint mögüle.Ott van egy édi kis nyúlcsalád.Hófehér bundájuk észrevétlenné tenné őket,ha nem mozognának minduntalan.A családfő,a hím nemű egyed minduntalan két hátsó lábán szobrozik,éles,piros kis szeme nem kerül el semmit...kivéve az ezüst bundájú farkast,aki árgus szemekkel figyeli a nyúlcsaládot a bokor rejtekében...Lucifer helyezkedik,várakozik..majd amikor a pillanat megfelelő kilő a bokorból.A nyúlapa felvisít,mire kis családja fejvesztett menekülésbe kezd.Lucifert nem téveszti meg a hatalmas kavar.Egyetlen célja van: a hím nyúl.Lassan a kicsik lerucskáznak a nyúlodúba,s hamarost a nyúlanya is követi őket.Ám a hím túl későn ér oda.Épp elérnék mellső macsai az odú száját,amikor éles fogak hatolnak a gerincébe.Felvisít és őrült rúgkapálásba kezd,de ez már nem segíthet rajta.Lucifer kíméletlenül rántja ki és rázza a nyulat pofájában,mígnem hallja a csontok recsegését,ropogását,s a nyúl egy utolsó visítással kinyúlik kettétört gerinccel.Lucifer morogva lapul a földre,s csak fogja zsákmányát,pofájába vér szivárog...*
|
*Mintha tudomást sem venne a hím beszédéröl,teljesen hidegenhagyja.Semmi nem tudná kizökkenteni öröméböl.Boldog,mert ismét győzelmet araott a düh és a gyűlölet felett,ami lelkében dúlt.* ~Neki is jobb lenne,de hát ha nem érti mit akarok nem tudok segíteni....~ *Felpattan,körbetekint a tájon.* ~Menjünk ismerkedni!~ *Mosoly jelenik meg tekintetében,de közben észreveszi,hogy Gin elment.* ~Talán jobb neki így,de egyszer majd csak megunja a magányt.....amerre ő megy,arra biztos nincsennek farkasok,szóval,nekem ellentétes irányban kell elindulnom.~ *Hirtelen megugrik,és nagyon gyors vágtába kezd.Gyorsabba mint bármikor,mert most élvezte,átugrotta a kidőlt fákat,és lecsúszott a domboldalakon.A szél borzolta bundáját,de most még ezt is élvezte.Még a nagyobb árkokat is átugrotta,de olyanyira,hogy szinte repült.Addig vágtat,még nem talál egy kicsit barátságosabb farkast...*
|
*Még mindig önfeldten rágcsálja a nyúl csontját, és szinte tudomást se vesz Shináról, ameddig az nem jön közelebb, és meg nem szólítja. Ekkor hideg szemeivel rátekint, szinte lerí róla a düh, miért meg merték zavarni evés közben. Enyhe vicsor, mikor a nőstény közelebb ér az értékes nyúltetemhez. Aztán feláll, és szemberordul a nősténnyel, tekinette komor. *Az, hogy mik az érzéseim, és mi értelmes, és mi nem, ahooz szerintems emmi közöd sincs!* Mondja leróvóan.* A múlt nem jelent nekem semmit se, miért élnék abból, amit gyűlölök? És tudom, hogy ez a jelen... Nem kell kioktatnod... És a segítséged nélkül is remekül elvagyok.* Hangjából szinte ordít a megvetés, és az undor. Szinte élvezi, hogy leróhatja Shinát... Felvonja ínyét, ifejezve, hogy hadja békén, majd agyarai közé fogja a nyúltetemet, majd egy ugrással odébbszökken, és elvágtat messzebb a másiktól. Közben gondolataiba süllyed.* ~Nemtud rólam semmit sem, és máris kioktat. Ezt a pimaszságot! De fölösleges lenne rá pazarolnom az energiámat, van nálla erősebb ellenfél is... Csak nem értem, hogy miért kell követni eállandóan... Mint egy bolha...~*Mordul egyet, és folytatja a vágtát, ügyesen kerülgetve a nagy, égig érő fákat, és az azokról leeső nagy hókupacokat. A rengeteg most kihalt és csöndes, a fehérség szinte ordít a némaságban. Gin szereti a telet. Ilyenkor minden olyan csöndes, és nem zavrja füleit az énekesmadarak zenebonája. Nem nyüzsög minden körülötte, és a túlillatozó virágok sm nyílnak... Télen csupán a hó található mindenütt, és szereti a havat... Remekül tud elrejtőzni a fehérségben, nem olyan feltűnű ezüstös bundája.*
|
*Szerencséjére teljesen el vannak fagyva végtagjai,ezért könnyen,és fájdalom nélkül kihúzza a tüskéket,ezek után felnéz,és a hímet már nem látja,csak halja.* ~Biztosan direkt csinálja,de én nem vagyok éhes.....~ * A hangok teljesen hidegen hagyják,elmélkedni kezd a jelenen,és hogy Gin miért gyűlöl mindenkit,de semmire nem jut.A hátára fordul,és időbn észreveszi azt a hókupacot,ami a fa egyik ágárol készül ráesni.Shina arrébbugrik,és a nagy fa már nem takarja tovább a hímet.* ~Beszélnem kéne vele~ *Shina lefekszik,és pihen,várja míg Gin befejezi az evést,majd oda üget hozzá.Hangja kedves,ismét angyalian hat,semi harag,semmi düh,megint vidám,mint leggtöbször.* Azthiszem beszélnünk kéne ~Bár tudom neked nem ez az erősséged...~ Szóval miért gyűlölsz mindenkit? Ennek semmi értelme...~az én szemszögemből~ olyan,mintha a múltban élnél,de ez itt a jelen... *Vár egy kicsit,hogy a hím felel e vagy sem,ha nem akkor igy folytatja.* HA nem akarod ne szólj semmit,csak segíteni akartam... *Ha a hím megtámadná,akkor sem tenne semmit.Csak állna,nem érdekelné az sem,hogyha megölnék...Ha a hím semmit nem tesz,akkor Shina leülne,vagy talán lefeküdne.*
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
