|
Témaindító hozzászólás
|
2006.10.06. 16:24 - |
A folyam egyik visszakanyarodó ága a földrajzi elrendeződésnek köszönhetően lassan elhalad a Sziklatenger felé, majd onnan zubogva beleömlik az óceánba hosszú, ívelt vízesést alkotva..
|
[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*Spunkot Shan szaga vonzotta ide, akit már látott is eg másik nőstény és egy hiúz társaságában, mindig is utálta a hiúzokat az nem tagadás, de most, hogy azott nyalakodik mégjobban kezdte gyűlölni azt a fajtát*-Mivan cicus talán félsz?-*Kérdi mogorván a híúztól, majd a párja melléáll és jól kihúzza magát és a nőstényre nélz szúró szemekel hisz őt még nem ismerte ezért valmi kérdő arckifejezést vágott, majd remélve, hogy az válaszol ő is bemutatkozik*-Üdv...én Spunk vagyok...és ő itt Shan de ezt már gondolom tudod...-*Még mindig kérdően néz, és egy kicsit felnéz a teliholdra, és smint ezt teszi nagyon erősnek érzi magát, érzi, hogy ilyenkor ő nem veszít csatt, de tudta nincs ezzel a képességgel egyedül, így lehet, hogy mégis veszít, de azt tudta, hogy az a híúz onan egyhamar nem fog lejönni...pedig most harcolhatnéka volt, de farkassal mist ne akarz, nem akarta írtani a fajtáját, de egy hiúz más azt bármikor meglehet támadni akár ki is...sose tisztelte ezt a lényt és eztmost egy erőteljes morgással fejezte ki, remélve, hogy az leugrik és végre harcol...*
|
~Igen, igen, Shan mindjárt a torkának ugrik... A vadmacska rúgja meg ezt az álnok hiúzt! Még csak ez hiányzott. Egy nyálas szőrcsomó, aki még harcolni sem hajlandó.~ *Magában szitkozódva mordul rá az ágon mosakodóra, ezzel próbálva legalább megijeszteni, bár nem valószínű, de hátha ijedtében leesik, vagy ilyesmi ^^. Mint tudjuk, valószínűleg töretlenül nyaldossa nyálas mancsiját, amit most Sinda legszívesebben gyengéden kettéroppantana.* Húzd le azt a nyálas hátsófeled, és harcolj végre! //Zengő hang// *Egyelőre jobb ötlete nem támadt. Beszélni nem nagyon szeret, de parancsolgatni annál inkább. Még rá is mordul a cicura, hogy szaporázza a lépést, vagy ő is megtépi azt a tocsogó bundáját.*
|
*Dühösen fúj a földtúrókra. Nana, ő nem harci pracli, vagy kifene, hogy rögtön ugrabugrálni kezdjen! Bár a zengő hangnak volt rá hatása, de nem épp egy karmolós-öldöklős fajta, hogy azonnal a másik torkának ugorjon. Bár a harc még el sem kezdődött, szó szerint visszavonulót fúj, és felmenekül egy közeli fára gondolkozni.* Itt nem érhettek el, aljas földtúrók! *öltögeti nyelvét a farkasokra, remélve, hogy azok nem követik - elvégre jó földtúrókhoz híven a földet kéne túrniuk -, hátsóját az ágra puffantja, majd mintha nem is törődne velük, mosakodni kezd. Közben gondolkodik is, hogy hogyan is kéne egyedül legyőzni ezeket a morgó micsodákat, dehát ezt ők nem tudhatják, elvégre nem valószínű, hogy tudnak "gondolatot olvasni".*
|
*A szél járásának, és jó szimatának köszönhetően hamar észrevette Leonat.Már kipihente magát valamennyire.Felállt, és minden egyes lépését megfigyelte a hiúznak.Shan igaz itt még nem nyert csatát, de jó kiállású nőstény.Lucifernél egyértelműen vesztésre volt ítélve, és a sebei túl mélyek voltak a Fellyvel vívott harc során, íyg ott is legyőzték.De most nem fogja hagyni magát.Úgy érzi jó formában van, de nem száll fejébe a büszkeség, és nem becsüli le ellenfeleit.Mikor Sinda a ,,Harcoljatok!"-at kimondta, ő nem tétovázott.Szemében kigyulladt a harci láng.Semmi se érdekelete, csak az ellenfelére koncentrált, és folyamatosan résen volt.Minden apró mozdulatnak nagy jelentőséget tulajdonított.Morgott egy nagyott.Várta a hiúz reakcióját.Ha az támadni készül, védekezik.Ha semmit se tesz, támad.De ez még odébb van...És addig kigondolja, mit tesz.*
|
*Maci is ment hisz végre öt is hivták és ment harcolni a többiekel de játékosan*
|
*Shan ugrik. Okos kis nőstény. Néhányszor ugyan a szikláknak vágódik, de ha ő így szereti... Lám, megvan a hulla is, mégis csak meglesz az utolsó móka. Ám most jön a képbe Leona. Már akkor leleplezte magát a szőrpamacs, mikor rohanni kezdett, bár halvány szaga még ennél is hamarabb érződött a levegőben.* //Néma szó Leonának// Gyere te is jáááátszani! //Néma szó// *Tudja, Shan még fáradt az előbbi úszótanfolyam miatt, épp ezért hamarabb le lehetne győzni. Bár halálát nem akarja, hisz a finálé... De előtte jól meg kell kínozni. Ohh, igen, talán előbb oda kéne menni. Lépteit megszaporázza, odaérve felmordul.* Harcoljatok! //Zengő hang// *Várakozásteljes pillantást vet a két félre, mikor kezdik egymást püfölni. A tetem ismét kezdi felvenni jellegzetes szagát, bár még csak halványan. Talán néhány kisebb részletét is elhagyhatta, majd megeszik a halak, elvégre azért úszkálnak ott. Hol is tartott? Jah, a harc. Hogy Maci is követte-e őket, az csak rajta áll.*
|
*Vidáman lépeget, mikor farkasüvöltést hall. Odafordítja fejét, egy pillanatra abba az irányba fúj, majd inkább elrakja minden ronda szavát, és kíváncsian arrafelé indul. Igen, odaérkezett két másik farkas is, bizonyára őket hívta. Az egyik nagyon furcsán viselkedik, először összeesik, aztán a farkát kezdi kergetni. A másik pedig váááááár. A hívó egyszercsak valami hullához battyog, aztán beledobja a folyamba. Nem mintha nem lett volna egy határozottan jó tett, már igencsak bűzlött a tetem, de eddig az elrejtette a szagát. Nocsak, az egyik érkezett farkas utánaugrik, sodorja a víz lefelé. Gyors ugrásokkal követi az úszó testeket, mígnem Shan kihúzza a hullát. Legalább most már nincs olyan erős szaga. Na, az álcának most már tényleg lőttek, érzi, ahogy a szél meglebbenti bundáját, szaga a lihegő farkas orra felé repül, most már nincs mit tenni. Ideje, hogy azt tegye, amit a többiek. Vár.*
|
*Mikor Sinda Calyp tetemét a vízhet cipeli, mint egy ksiangyal, követi.Shan csak centikre volt Sindától.Sejtette, hogy a nőstény mire készül, de elhessegette a gondolatot.*~Annak semmi értelme.Lagalábbis...nem teheti!~*Sinda még is azt tette.Shan azt se várta meg, míg Sinda szól.Egyből a vízbe ugrott, és amilyen gyorsan csak tudott, úszott.Úszott.Körülötte hab volt.Alig bírta, de mindent megtette, amit csak tudott.Lassabban kezdett úszni, de a remény végül segített neki.És az akarat.Mindent beleadott.Sok sziklának nekiment, de végül a vízeés elött két méterrel elkapta Apocalypses tetemének bundáját.Már csak a sodrással kellett megküzdenie.Nagyon fátadt volt, de tepert ahogy csak tudott.Végül sikerült kiúsznia a partra Apocalypsessal.Letette a hímet.És elterült.Lihegett.Várta a következményeket.*
|
*Vár, vár... Semmi. Mindenki vár - bár Maci csak arra, hogy végre ráterelődjön a figyelem. Ő ugyan fél szemmel figyeli, de az sem sokkal több a semminél.* ~Majd eljön a te időd is.~ *Mit is kéne csinálni, hogy a legjobb a végére maradjon? Elvégre...* ~Ohh, meg is van.~ *kómotosan feláll. Shan úgy sem tudná megakadályozni. A tetemhez lépked, orrából megpróbálja kizárni a bűzt. Fogait belemélyeszti az oszló húsba, majd húzni kezdi a hullát. Amennyiben ebben senki sem akadályozza meg - hátha a kíváncsiságtól senki sem reagál ^^ - a vízhez cipeli. Várja, hogy Shan a közelbe óvakodjon, szemeiből visszatükröződik a várakozó türelmetlensége. Amint elég közel ér a nőstény: belöki a tetemet a vízbe, ami szinte azonnal magával ragadja, csapkodja a hordalékhoz, és már nincs túlságosan messze az a vízesés sem...* Húzd ki! *vakkant Shanra, persze a biztonság kedvéért képessége használatával, türelmetlenül dobbant is hozzá, akár egy akaratos kölyök. Bár így veszélybe kerül a móka legjobb része, de még mindig jobb kockáztatni, mint tétlenül várni a semmire. Egy kaján vigyort villant Macira, és várja, hogy Shan kihúzza a hullát - márha minden jól ment.*
|
*Shannon csak nézi a nőstényt.Olyan mintha hipnotizálták volna, de mindvégig résen volt.Alaposan szemügyre vette.Érezte, hogy sebei gyógyúlni kezdenek, és már nem is fájt neki.Várta a következméyneket, de csak csöndben és egyhelyben.*~Mi lehet...~*nme értette miféle csoda történt.Tudta, hogy valami izgalmas fog következni.Csak Sindara koncentrált és Maci nem izgatta igazán.Kíváncsi volt.És már alig bírta.Nem tudta mi következik, és ez volt az amitől talán félt.Nem, nem is félt.Izgatott volt, de az élet során megtanulta, hogy a bölcs és erős farkas titka a türelem.Ő is íyg tett.Türelmesen várt...*
|
*Maci ránézet a farkasra aki méregedte és gyorsan felált ámbár látta hogy nem is figyel rá de Maci megmutadta hogy a sebei nem akadályozák öt semmiben és elkezdte játékból a farkát kergetni hátha valaki foglalkozik vele is*
|
*Érzi Shan kettősségét, erőt gyűjt belőle.* ~Jól van, akkor a mulatság maradjon a végére.~ *Elfojt egy ásítást, szemeit a nőstényre szegezik, majd átvándorolnak a másik érkezőre.* ~Maci? Mily furcsa név... De talán még vele is... játszhatok.~ *bájos vigyort villant a hímre, bár hogy mit kezd vele, még ki kellesz találni.* ~Nem valami életerős.~ *méri fel magában testi adottságait a hímnek, hisz "összedőlt". Vissza a nőstényhez, Macit már válaszra nem méltatja. Shanon még mindig látszódnak a forradások, talán még fájnak is sebei, bár már gyógyulóban vannak. Ahogy szemeit rászegezi, a nőstény érezheti, hogy sebei egy rövid ideig intenzívebben gyógyulnak, majd visszatérnek eredeti sebességükhöz. Nem, nem segíteni akar, csupán hiúsága késztette némi segítségre. Oh, igen, ez a szag tényleg erős, de a mókát már gondolatban is a "rendezvény" végére helyezte. Nem szól semmit, rezzenetlen tekintetét Shanra függeszti.*
|
*Shan jól ismerte a területet, és már az elején gyanította, hogy innen szól a különös vonyítás.Körülnézett a környéken, ami a szívében nagy nyomot hagyott.Itt kezdőddött minden.Szíven ütötte Apocalypses kiásott tetemének látványa.A bűz tényleg nagyon erős volt, de Shan nem az miatt sírt.Majd elfolytotta könyneit, hisz bátyja ezt kérte tőle, és odament Sindához.Nem ismerte, de olyan volt számára, mint ha előző életében már látta volna...Shannon msot még Spunkot is elfeledte, ami nagyon nehéz volt, hisz a hím számára msot a legfontosabb.Alaposan végigmérte Sindat, majd leült.Nagy készetést érzett, hogy hozzászóljon, hogy kérdésekkel bombázza, de belül valami nem engedte.*
|
*A távolban egy magányos farkas jöt kicsit meg volt tépve*-Hellosztok az én nevem Maci-*És öszedölt de felált amint tudodt és leült*
|
*Nyugodt, ráérős. A felkelő nap fénye is itt találta, miközben a fagyos földet kaparta, orrát a földhöz nyomva. Az oszló hulla szaga megcsapta orrát.* ~Itt van.~ *Ráérősen kaparni kezdte a földet, ásott, míg csak a megfagyott tetemig nem ért. A szag, az orrfacsaró bűz egyre jobban érezhetővé vált. Shan nem temethette túl mélyre, már akkor is fagyos volt a föld. Vág egy grimaszt, de most már mindegy. Fogait belemélyeszti, kirángatja a gödörből, kivonszolja a Vízesés falkán kissé jobban kívüleső részére. Itt még falkatagoknak sem indokolt bántaniuk.* ~Most már jöhet.~ *Felvonít, //Zengő hang// ez a vonítás Shant hívja. Szívét összeszoríthatja valami, érezvén a közelgő veszedelmet, de szólít. A vonítás elhallgat.* ~Hamarosan itt kell lennie.~ *Kicsit távolabb ül a tetemtől, és várja a nőstényt.*
|
*GYorsan követi Shant majd amikor az megáll tisztes távolságba a tetemtől ő is megáll*-Ki volt ez sa gyilkos?-*kérdi majd alapisan nézi amint Shana valamilyen gödrbe helyezi a holttestet*-Ez meg milyn szokás?-*Kédi mert ez számára egy picit furi olt majd ő is Shan után ment a kopár fa felé..*
|
*Shan lassan baktat a vízesés terüeltén.Fél a valóságtól, nem mer tovább menni.Tudja, hogy ott van Calyp teteme, de nem tudja elhinni.Majd óvatosan tesz pár lépést a holttest felé.Érzi rajta Lucifer szagát.Calypot óvatosan megszaglássza.Majd a hím fekete bundájára eg ykönnycseppet hullat, de visszaemlékszik arra amit Apocalypses utoljára kért tőle, és visszafolytotta a sírást.Látta, hogy mögötte jön Spunk, és kérdőn néz rá.*-Bocsáss meg, hogy így elrohantam.Ő a bátyám volt...Apocalypses.*Látszott Calyp bundáján (a szeme környékén), hogy vízes, azaz sírt.Shan sose látta testvérét sírni.Lassan megfog Apocalypses bundáját, és elhurcolta a falka területétről.Ásott egy kisebb gödröt, amibe belehelyezte a tetemet.És egy utolsó könnycseppet hullatott.*-Ég veled Apocalypses.Mindig is szerettelek... *Felkellt, és lassan megindult a Kopár fa felé.*-Gyere Spunk, mehetünk...
|
*Egy kicsit még szorítja a hímet,majd amikor úgy látja távozott,mostmár végleg,elereszti és felegyenesedik.Nézi az élettelen testet.Visszaemlékszik az üzenetre és sóhajt egyet.A balga,még halála percében se értette meg,hogy felőle Shan akár öngyilkos is lehet.Ugyanakkor egy kicsit mégis meg van döbbenve és valami mardossa belül.Nem,nem a bűntudat.Nem bánja tettét.Egyszerűen most ölt életében először farkast.Egy fajtájából valót.Mondják,az első négy haláleset után az ötödik meg sem kottyan.Lucifernek minden bizonnyal elég lesz ez az egy gyilkosság,hogy mostmár teljesen megkeményedjen.Kihúzza magát és megnyalogatja pofáján a karcolást.* - Többé ne térj vissza *Néz végig Calypon,majd kikerüli és lassú léptekkel indul vissza.A szürke farkas hamarosan belevész a sötétbe,s maga mögött hagyja a halált megérző,rémült,elnémult tájat...*
|
*Calyp mikor végre szabadul, nagyon megörül.De mikor a hím megint elkapta, tudta, hogy itt a vég.Élete lepörgött szeme elött.Egy könnycsepp lecsordult arcán.Nem azért mert félt a haláltól, hanem mert félt, hogy Shannonnal és Flowerrel mi lesz.Eszébe jutott másik hugocskája, Keira is.Na, meg kedves mostohanyja Neela is.De, mikor igazi anyjára és apjára gondolt, szíve lassabban kezdett el verni.Örült, hogy legalább láthatja édeanyját, de még van dolga a földi világon!*~Ne, csakmég egy kicsit hadd maradjak!~ *Mikor hirtelen fellebent szeme elött idősebbik (halott) Shnnon: =Kisfiam, nem maradhatsz.A sors ígyrendelte el.De elbúcsúzhatsz mindnekitől egy gondolatban! = Azt hitte csoda történt.De rájött, hogy csupán a halál küszöbét lépte át.Igaz nem volt /Néma szó/ képessége, de anyjának igen, aki msot kölcsönadta neki.Először Shannonnak üzent.//Légy jó!És ne sírj..Vigyázz magadra!// Majd Flowernek, aki számára a világot jelentette. //Flower, tudom alig ismertelek, de te voltál mindenem!//Aztán a falkájának.//Elüldöztetek, demot nem csak tőletek, hanem az élők soraiból is távozom//Aztán a bolond, kedves kis Fellyre és testvérére gondolt //Vigyázzataok egymásra, és kérlek fogadjátok be Shannont!// És végül gyilkosának üzent: //Gratulálok, győztél!De a te lelkeden szárad, ha Shan árván marad...// Még lett volna pár szava mindnekihez.De egy örökkévalóság se lett volna elég, hogy mindenkitől elbúcsúzzon.A láng kihunyt szeméből, és meghalt.Felvágtatott a mennyországba anyja mellé.És fentről védte szeretteit.*
|
*Calyp sok vért veszített és a fájdalom a lábában szinte elvselhetetlen,így nyilván nem olyan gyors,hogy a harcban igen csak tapasztalt Lucifer pofáját ki tudja harapni.Csupán egy kis karcolást ejt meg rajta.Lucifer majdnem megvész a méregtől.Vállt vállnak vetve dönti fel a hímet és bizony sikerül odakapni a szeméhez.Bár Calyp elrántja a fejét,fogai belemélyednek a látszervbe,igaz,csak a felét szakítják ki a szemgödörből,de a hatás így is megmarad: Calyp innentől kezdve a fél szemére vak lesz.Ezután elereszti a szorításból Calypot és hátrébb szökken vicsorogva.Azt megnézné hogyan fut ilyen súlyos sebekkel és törött lábbal,legfeljebb vonszolja magát.És akkor elhangzik egy mondat.Ezt nem kellett volna.* - Hogy találkozunk? *Elvicsorodik és Calyp után száguld,el mellette,fogával végigszántja a hím oldalát.Gyorsasága,pontossága miatt meglehet sikerül is ez neki,ráadásul a hím nyilván túl gyenge ahoz,hogy eltérjen előle.Lucifer éles kanyart leírva megy neki ismét Calypnak,s vállt vállnak vetve próbálja meg feldönteni újra a már jócskán legyengített farkast.Ha ez sikerült egy pillanatig sem tétovázik,a nyakára fog keményen,hideg agyarait belemélyeszti.* - Igen.Még találkozunk.A másvilágon.*Ezután mégjobban ráfog a hím nyakára,mindkét mellső mancsával rááll Calyp vállára,hogy ezzel a földhöz nyomja és a szabadulás esélyét is elvegye.Calyp érezheti amint a fogak súlyos kárt tesznek benne,s vér tódul a légcsövébe.Nem tud levegőt venni.Fuldokol.Kínlódásának Lucifer vet véget azzal,hogy teljesen elharapja a nyakát.Az utolsó kép,melyet e világból magával visz az egy rideg,jégkék szempár...*
|
[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
