|
Témaindító hozzászólás
|
2006.10.02. 19:26 - |
Az erdőhöz tartozó kisebb facsomó, mely némileg elválig a "fák között"től, mégis nagyjából hasonló utak járhatók be rajta, és be-beér a Barlangig is.
 |
[38-19] [18-1]
*Kicsit elfáradt a lapulásban, ezért inkább felemelkedett, és bátran ügetett tovább. Azt remélte cselével lehagyta a hímet, így már nyugodtan ügethet. Mosolyogva lépked, amikor hirtelen egy nyelvvel találkozik össze. Popóra esik a "támadástól" aztán rájön, hogy bátyua nyelve ragadt rá. Letörli a nyálat pofijáról, majd nevetve a földre fekszik, hátán feküdve.*Ez tényleg jó volt!*Dugja ki nyelvé szájából, közben szaporán liheg. *Miért kék az ég? *Teszi fel a nagy költői kérdést, amjd újra meglátja a lepkét, és felé kap mancsával, csak úgy*
|
*Engedékenyen egérutat ad hugicájának, reménykedve, hogy azért még viszontlátja :P Majd pár másodperc múlva abba az irányba veti magát, amerre hugicáját eltűnni látta. Iggen, itt orrabukhatott, a fűszálak kissé meghajlottak. Talán arra indult tovább? Vagy arra? Kétségbeesetten szaglászik, de mindenhol hugicát érzi. Végtére is, ha nem találja, majd kiált érte. Találomra elindul néhány lelapított fűszál nyomán, és ahogy halad, egyre közelebb érzi a "zsákmányt". A nagy vadász becserkészi áldozatát... Megpillantja hugicát, ahogy gyorsan iszkol előle. Innen már könnyű lesz elkapni, tehát úgy dönt, a nagy vadászatban pihen egy kicsit. Kilógatja nyelvecskéjét, de közben fél szemét ott tartja, ahol Szofit utoljára látta. Ismét néhány másodperc múlva felpattan, és újult erővel vág neki a "vadászatnak". Hugi nyomát most már könnyebben megtalálja, tudja, hogy mi alapján kell keresni :) Nagy ugrásokkal közeledik a kitaposott "gyalogúton", remélhetőleg be is éri hugocskáját, akit amint tud, képen is nyal, majd lihegve leheveredik a fűbe.* Ez jó játék volt!
|
*Nem tudta, hogy ilyen dagi lenne... :P Jót bukfencezik a földön, aztán nagy nevetve fenekére gurul.*Én nem is tudtam, hogy anya nem engedte meg, hogy kijöjjünk!*Mondja nagy tudatlanul, majd fejecskéjét a színes szépségre kapja. Ő is ugrik érte, de a pille finnyásan ellebben a kölykök elől, és a kék ég felé rebben. A kis feketeség kicsit szomorúan, de mégis csodálattól csillogó szemekkel néz fel a szépséges lényre. Aztán fejecskéjét újra bácsusra fordítja. Elmosolyodik, hogy végre nem ő a fogó. Elkezd lelkesen ügetni, bár egyszer orrabukik, de nem törődik vele, gyorsan felpattan, és megy tovább. Kicsi eszét viszont most használja, és azt reméli, ha neki ilyen nagy a fű, talán bátyusnak is az, és lelapulva oson tovább. Ügyesen cikázik a földön, hogy nehezebb legyen követni őt. Talán így lelapulva talán kicsit gyorsabb is, hogy tappancsaival hamarabb lelapítja a fűszálakat. Hirtelen maga előtt lát egy hoszú, és barna valamit, amit szerencsére ki tud kerülni. Mennyi sok fölösleges és idegesítő dolog van ezen a helyen. Mire kellenek? Arra, hogy őt megakadályozzák a futásban? Na, majd hívja apucit, ő majd elintézi. :) De még meg kell ezt nyernie. Tovább kúszik, és most ügyesen odafigyel mindenre. Reméli, hogy bátyus munkáját megnehezítette lapulásos tervével.*
|
*Hugica rácsimpaszkodik, minek hatására hasra zuttyan. Azért testvérkét mégsem bírja el :P Vihogva liheg a fűbe* Ha ezt anya látná... *jegyzi meg vidáman, és már tápászkodik is fel* Habár azt nem értem, miért nem enged ki minket egyedül, nincs itt semmi veszély *vigyorogva kihúzza magát, és körbepillant* Én nem félek semmitől *rá is bólint szavaira, majd megpillant egy pillangót. Rögtön utána veti magát* Nézd hugi, repülő színes... *mondatát már nem fejezi be, egy ágon átesve puffan a földön. A pillangó nemtörődöm módon tovaröppen, vágyakozva néz utána.* ~Anyut erről is megkérdezem~ Hugi, hugi! Fogócskázunk megint? Én már kipihentem magam *és már el is kezd ugrálni jobbra-balra, várva hogy testvérkéje szaladni kezd. Elvégre el lett kapva, és mint becsületes lovag, elvállalja a fogó szerepét ^^*
|
*Bájosan bámulja a bátyust, aztán bambám bámul utána, amikor az hirtelen elugrik. Próbál hamar feltápászkodni, de visszabukik. Majd megpróbálja újra, és végre sikerül felállnia. Ügyetlenül, és bugdácsolva igekszik a bátyushoz, de neki oylan nagy lábai vannak, neki meg még picikék. És olyan hatalmas fűszálak vannak, senki sem nyírja le őket Szofika kedvéért. :P De próbálja legyőzni a nagy fűszálakat, és az egyre kisebbnek tűnő Dilettot utolérni. Majd hirtelen eltűnik a bátyus. Kicsit megszeppen, de lábai már túl gyorsan haladnak előre, nem akarnak megállni, így végül behozza lemaradását. Mikor újra előkecmereg a fűből megnyugszik, és gyorsabban kezd vágtázni, kicsit ügyetlenül a sok idegesítő fúszáltól. Ígyhát ugrálgatni kezd, ami kicsit lelassítja, de legalább nem akar mindig elbukni. Kicsit elfárad, de nem adja fel. Felcsillan a szeme, amikor végre megpillantja a nagy zöldségből bátsuka farkincáját lobogni. Máris nyúl érte, és pici fogacskáival nagy nehezen végre rácsippent. De mivel testvérkéje jóval erősebb nálla, így az könnyen magával elránthatja szegényt, de legalább megtanul füvisielni. ^_^*
|
*Diletto megdermed a rémülettől, ahogy hirtelen a hátán terem hugica. De persze a világért sem mutatná ki kezdeti ijedtségét, mikor hugi lecsúszik róla, kissé bosszankodva, de vidáman néz rá, csak a kicsi szíve dobog hevesebben, mint előtte.* Sziaaaaaaa *mosolyog hugicára* Azért, mert olyan muris volt *vidáman kihúzza magát. Testvére pedig nagyon aranyos képet vág, így muszáj képen nyalintania egyszer. Hugica pedig piszkálni kezdi a fejét, vidáman prüszköl egyet, játékosan mancsát hugicáéra teszi, majd hátraugrik* Te vagy a fogóóóó! *mondja még, majd szaladni kezd a fák között. Egy idő után persze valószínűleg irányt változtat, ha esetleg hugica elkapná... Egyszer el is zuttyan egy nagyobb ágon futás közben, ezzel megkönnyítve testvérkéje feladatát. Persze ha ez nem lenne elég, akkor gyorsan felpattan, és szedi a lábait tovább :)*
|
*Éppen az igazak álmát aludja, szája tátva, nyála félig csurog a szájából, közben méyleket szuszog. Kicsit mozgatja orrát a hangokra és szagokra, da a hirtelen "Hu"-ra hirtelen felriadt, és ilyedtében Diletto hátára ugrott. Biza, nagyon ugrik, ha megilyed, talán nyulat nyelt. :P Popója Diletto orrára helyezkedés, pici farkincája ide-oda verdes a hím orrocskája előtt. Nagy szemekkel bámul bátyuska fenekére, majd lassan lefordult róla. De mivel nem akarta Diletto fenekét bámulni, ezért megfordult, és így már szeretett testvérkéje pofiját bámulhatta. Milyen érdekes! ^^ *Szijaaaaaa! *Mondja hosszan elnyújtva.*Miért ilyesztettél meeeeg?*Majd bályosan elmosolyodik, és kidugja rórazsín nyelvecskéjét. Hát, ő még kisbaba, ezt kell szeretni a bátyusnak. :P Aztá játékosan kezdte pofozgani Diletto kicsi bajszait, majd orrocskáját is.*
|
*Igen, igen... Tesóka erre sétált. Már látja is, sőt, hangját is hallja, amint feljajdul, majd a fához kezd beszélni. De nem, ő nem látta, hogy az a magas és zöld és barna és még ki tudja hány féle színű izé repült volna. Tehát tesókánál ő mindenképpen okosabb, mert már tudja, hogy ezek a magas valamik nem tudnak repülni ^^ Elvégre idősebb huginál, tehát testvérkéje még csak nem is szégyellheti "tudatlanságát".* ~Ha a nagy kalandomból visszatérek, megkérdezem anyut, hogy mik ezek a magas izék~ *Fut át a gondolat kis fejében, de rögtön el is felejti a kósza ötletet, ahogy ismét testvére felől érkeznek hangok. Valamibe beleléphetett, ami megszúrta. Már majdnem kipattan rejtekhelyéről, hogy hugicáját megmentse a tüskés ágak fogságából, de aztán hallja, hogy aggodalomra semmi ok, így egy apró rezdülésen kívül mást nem csinál. Hugica most aludni megy.* ~Meg fogom ijeszteni~ *határozza el magát vidáman, majd "óvatosan" kilépked a bokrok mögül - közben ágak és levelek reccsennek a talpa alatt - és testvérkéjéhez érve fülébe suttogja* Hu!
|
*Kíváncsian lépked a facsomónál. Mennyi szag, és hang. A madarak megállsá nélkül csiripelnek, a szél lágyan megborzolja a kis farkas fekete bundáját. Felnéz az égig magasodó fákra, és majdnem hátrabukik, annyira felfordítja fejecskéjét. De közben tovább halad, így beleütközik egy másik fába.*Au!*Hallatszódik a nyögés után.*Hogy került elém ez az izé?*Majd szemügyre veszi az elé ugró fát.*Hmm... Nincs lába... Érdekes. Akkor hogyan tudott elém állni? Vagy talán azzal a nagy izével a tetején tud repülni? Hé te valami! Tudsz repülni?*Kiállt fel a fának, de az konok hallgatásba burkolózik.*Hé, hozzád beszéltem!*Mondja hangosabban a kis kölyök, de mivel a fa csak nem válaszol továbbáll.*Talán alszik...*Lábait magasra emelve lépked a nagyra nőtt fűszálak között. Sok fát megkérdezett repülési tudományukról, de múgy tűnt, hogy mindegyik alszik.*Lusta egy banda...*Szögezte le. Majd megpiihent egy bokor árnyékában. Sokat mászkált, de jól esett neki a séta. Hirtelen felreppent előtte egy fülemüle, mire a kis kölyök ilyedten bukott hátra a bokorba.*Hé! Mik ezek a szúró bigyókák?*Tolja el háta alól a szúró ágacskákat. Majd kikecmereg a bokorból. Fekete bundáját mostmár pár levél, és letörött ágdarab is díszíti.*Nem valami illedfelmes így megilyeszteni valakit! Főleg egy kölyköt.*Morfondíroz magában a madárra utalva. *Eléggé elfáradtam, azt hiszem jobb lesz, ha lepihenek itt, csak egy kicsit, ameddig összegyűlik az erőm, hogy hazamenjek.*Feküdt le a kis nőstény a bokor tövébe.*Csak egy kis pihenés, és irány haza.*Mondta fáradt hanggal, aztán amint lette elnehezült fejecskéjét azonnal lehunyta szemét, és elnyomta az álom...*
|
*Megérezte a két másik farkas szagát és végighallgatta a beszélgetésüket .Nem szólt, kivárta a dolgok végét , és amikor a két másik elment , felállt é megrázkódott .*~Mostmár éhes vagyok , és nem hiszem , hogy ez biztonságos környék.~*Elindult a hely felé , remélve , hogy zsákmányt vagy barátokat talál.*
|
-Üdv Selly-~Vele mennyek vagy megint belebotorjak egy falkába inkább megyek remélem nem vág át és nem visz oda a falkájához ha van neki, Na megyek~-Hé várj meg-*Erre odafutott ,,új barátnője" mellé örült hogy szerzett egy barátot*
|
Selly vagyok.És nem egy falkába tartozunk,mit keresel erre?Mertha,nem akarsz egy errefelé élő falka vacsorája lenni gyere velem a fészkekhez,ott biztinságosabb!*Selly maga se tudja miért bízik meg ennyire egy idegenben.Közben tovább ment a fészkek felé*
|
*Már éppen sikerül elérnie a fészkeket mikor megtorpan egy idegen farkas szagától,leül és vár*
|
*Ő is ideért látta hogy nem van egyedül két idegen farkast is látott vagy egy falkához tartoznak nem szeretett volna megint bajba keveredni ezért tisztes távolságot tartott*~Remélem ez nem egy falka~-Sziasztok Nem akarok zavarni csak egy kérdést ti egy falka vagytok vagy nem is ismeritek egymást én Felly vagyok ti?
|
*Selly inkább a fészkeknél keres éjszakai menedéket.Farkasszagot érez.*~Egy falka~*Gondolja miközben telihassal igyekszik a fészkek felé*
|
*Selly kicsit messzebről figyeli a nőstényt.De meglát egy nyulat,messze a fák mögött.Kikerülve a fákat odalopódzótt,a nyúlra öszpontosított és nekiiramodott.A nyuszi az utolsó percben kapta fela fejét,hogy fusson.De,már késő volt.Ropp!És már tálalva a finom vacsi!*~Remélem nem látta~*gondolta és felemelte a már elpusztult prédáját és egy két méterrel odább kezdett falatozni.*~Ez az én zsákmányom,és megvédem~*Határozta el evés közben*
|
*Kicsit fáradtan érkezik a facsomóhoz . Leheveredik egy fa alá , fejét a mancsára teszi .*~Kezdek éhes lenni .Pihenek , aztán hegyek vadászni . Vajon milyen zsákmányok lehetnek erre ? Van vajon őz ? Apa mindig őzet hozott . De néha mást is .~*Elmerengve gondolkozik*
|
Az erdőhöz tartozó kisebb facsomó, mely némileg elválig a "fák között"től, mégis nagyjából hasonló utak járhatók be rajta, és be-beér a Barlangig is.
|
[38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
