Témaindító hozzászólás
|
2006.10.06. 16:34 - |
Egy hegyekre futó ösvény, melynek bejárata az erdő szélénél, a folyam egy partjánál van, s innen vezet felfelé, kikerülve az odút, forrást, völgyet, fel egészen a hegytetőre.
|
[34-15] [14-1]
Akkor ne fussunk. *Nevetett Magics, majd gondolkodni kezdett.* ~Mit csináljunk? Nem is tudom... Talán... Hmmm...Ismerkedjünnnk!~ * Mosolygott, majd megszólalt.* Miért jöttél ide? Van testvéred? *Kedvesen nézett a hímre, és várta a válaszokatt*
|
*Mikor vége lett a gyömöszölésnek felállt.*Jaj kösz a fülharabgálást!Pont ott fájt!*És elnevette magátt.Mikor a nöstéy ránézett akkor 'Elpirult.Igaz egy farkas nem tud.De mit lehett erre mondani?*Na akkor most mit csináljunk?Nem vagyok az a fussunk tipús.*És elmosolyodott*
|
Talán. *Mondta Magics, de azért nem akart olyan brutális lenni, szóval nem harapott ki darabokat a hímből:D. A fülét kicsit (óvatosan, hogy ne fájjon) megcibálta, de aztán leszállt róla. Azért mégsem kell mindenkire rámászni:D Ha engedi, ad egy kis pofanyalintást a hímnek, de hát nem akar olyan nyomulós lenni. Csak hát ő Magics. :D Kecsesen helyet foglalt a hátsó felén, és mosolyogva nézett a hímre. Háááát, igen, a kis pillangók ott repdestek a gyomrában.:)*
|
*Csak nevetett.*Nem!Egy ilyen csinos nöstényt?Soha!!*És hagyta magát.hagyta hogy ráugorjon Magics.Nem védekezett.De ha azért egy pofa harapást kap..Az fájhat majd neki.De hát ilyen egy farkas he szerelmes.*Most teszteled a tűrési képességemet?*Kérdezte nevetve.*
|
*Magics mosolygott a megjegyzésen.* Hmm, nem bántasz nőstényeket? De lovagias! Még akkor sem, ha megtámadnak? *Azzal játékosan elkezdte Éjfél grabancát cibálni. Leszállt róla, elé állt, és megint elmosolyodott.* Na, nem bántasz? *Kérdezte, és játékosan ráugrott a hímre.*
|
*Halgatta a nöstényt és válaszolt.*Igen hagyom hogy elvigye.Engem arra is tanítottak egy részben hogy ne bántsam a nöstényeket.És már nem lenne ennek a nyuszinak semmi haszna.Na témáról inkább váltok.*Beleszagolt a levegőbe nehogy most valami más is felbukanjon.*Az jó lenne ha maradnánk.*És elmosolyodott.Örült hogy nem kell innen elmennie.Nem tudod volna mit kezdeni magával.Igaz így már igen-Volt melette valaki.Aki azért több mindenkit ismert Éjféltől.*
|
*Magics mérgesen meredt a rohanó farkasra.* Te ezt hagyod? - kérdezte, de úgy, hogy rosszallás legyen a hangjában, de azért ne bántsa meg a hímet. A kis piszok...* nézett a farkas után.* De mindegy, az csak egy csontváz volt... Azzal újra a hímnek szentelte figyelmét. Örült a hízelgésnek, de azért nem szállt el.* Nem baj az, ha nem ismersz senkit. Majd megismered őket... Az erdőben van egy kis csapat, de most maradjunk itt, kérlek. * azzal a hímre nézett.* És miért jöttél ide? - kérdezte. //Sinda, a ZENGŐ HANG nem erre való!!! Az én képességem is ez, de zsákmány ellen kell használni!!!! Ennyi erővel rám nem hatott, utánadrohanok és lesz haddelhadd!!! :D Máskor ne használd erre, lécci//
|
*Csak nézi a nöstényt.Mikor egy farkas tűnik fel és eltűnik a zsákmányával.Nem annyira baj de azért jól jött volna még.De túléli.*A Magics is szép név.*Mondja végül is.*Hát szégyellem bevallani de nem ismerek senkit sem.És azt a Castigot sem.És nem ismerek itt senkit.Én itt csak egy árny vagyok.De hát most bevallom.Így már nem.Mivel végre ismerek vallakit.Egy nagyon kedves személyt.*Fejezte be.És Magicsra nézett.Egy kicsit probált bokolni vagy hízelegni.De..Nem a szavak farkasa.Néhány szót azért kívállóan tud hízelegni.De azért még az messze van..*
|
*//Puha léptek// Gyors léptekkel érkezik. A nyúlból már alig maradt, de ezt nem hagyhatja annyiban. Akár egy árny, előbukkan a fák közül, rámordul Éjfélre, //Zengő hang// mire a hímnek ösztönösen hátrálnia kell. Felkapja a zsákmányt, egy morrantás, majd gyors léptekkel eltűnik a fák között. Utánarohanni felesleges, mire feleszmélhetnek, már messze jár. A nyúl egy folyóban végzi, magával sodorja az ár. Elégedett tekintettel pillant utána, majd eltűnik az árnyak között.* //A nyúl nem szerepelt a vadászható zsákmányállatok listáján, de azért remélem már jól laktál vele :D//
|
*Éjfél...szép név. - mondta Magics, majd leült a hímmel szemben. Ismersz már valakit? - kérdezte, és barátságosan nézett a hímre. Én sem ismerek sok mindenkit... Castigo pedig.. khm.. elég undok velem...dehát miket beszélek, te nem is ismered őket... - mondta, és lesütötte a fejét. Én sem rég jöttem ide... szép hely. - végignézett a tájon. Itt minden olyan békés, nem úgy, mint otth...mint máshol. - azzal Éjfél szemébe nézett. Leheveredett a hím mellé.*
|
*Hirtelen észreveszi a nöstényt.Nagyon szép.*Őőőő...Szia*Motyogta.*Igen új vagyok.De csak erre..A hegyekből származom.Hol a modorom?A nevem Éjfél.*És végignézett a nöstényen.Ilyen szép farkast még nem látott.És a neve is gyönyörű volt.*
|
*Magics tele hassal baktatott az ösvényen; jól megtömte magát az őzike elejtése után, és most nem is figyelt semerre. Igencsak meglepődött, mikor szemben találta magát a fekete hímmel. Éppen egy nyulat rágcsálgatott. Akármennyire próbálta nem bevallani magának, első pillantásra nagyon megtetszett neki Éjfél. És nem tűnt olyan undoknak, mint Castigo. Sőt, úgy látszott, mintha nemigen ismerné ki magát; valószínűleg nemrég érkezhetett erre a vidékre. Remélte, hogy nem lesz vele ellenséges, mert nagyon szerette volna közelebbről megismerni.* Szia! - köszönt rá. Én Magics vagyok. Új vagy errefelé? - kérdezte barátságosan.
|
*Lassan lépked az eldugott kis ösvényen.Megáll és beleszimtol a levegőbe....Semmi.Se egy nyúl vagy egy őz.Így csalodottan megy tovább.Előtte egy kidőlt fa állja el az utatt.Lassú lépésből futásba ered.Mikor elég közel ér az ághoz átugorja.Fekete tappancsai elérik a biztonságos talajt.Megáll.Érzékeny orrait nyúl szag csapja meg.Nem lehett messze Éjféltől.Szérnéz.Semmi.Lép egyett-kettőt és meglát egy nyulat.A nyuszika mit sem sejtve esszi a füvet.A szél a préde felől fúj.Így Éjfél szagát nem érezheti meg.Kiugrik a takaró bokor mögül a mit sem selytő nyúl felé szalad.Talán a práda nagyon el van foglalva hogy nem veszi észre a veszélyt?De ez Éjfél javára ment.Elkapja a nyuszikát és megfojtsa.A nyúl már elpusztult.A farkas örömmel,büszkeséggel falatozza a zsákmányát.Mikor már majdnem elfogyott akkor megfogta és otthagyta.*
|
Egy hegyekre futó ösvény, melynek bejárata az erdő szélénél, a folyam egy partjánál van, s innen vezet felfelé, kikerülve az odút, forrást, völgyet, fel egészen a hegytetőre.
|
[34-15] [14-1]
|