|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:39 - |
A hegyeken rengeteg ösvény cikázik keresztül, de a terep nagyon nehéz, ráadásul nem tudni, melyik bokorból vetődik elénk egy éhes hiúz!
|
[295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*Nézte a két újdonsült falkatagot, és nevéhez híven, akár egy árnyék, közelebb sétált. Megvárta, míg észreveszik a jelenlétét*
|
Csak kíváncsi voltam, mennyire bírod a gyűrődést. *szűkítette össze szemeit, mégis csillogás tűnt ki belőle. Lassan lemászott az idegenről. Leült vele szembe.* Én Lyvera vagyok. És te? *érdeklődő pofikájából sugárzott a kíváncsiság.*
|
*Lassan, méltóságteljesen lépegetett előre. Egész éjszaka egy rejtett helyen aludt, hogy kipihenhesse a harc fáradalmait. A sebei sajogtak, főleg a füle, ami egy kicsit le is konyult Daemia erős harapásától. Szeméből viszont csak a magabiztosság sugárzott, nem árulta el fájdalmát*
|
*Meglepte a nőstény támadása. Hátára fordul, felette pedig az idegen nőstény áll.* Na mi van Szépség, már enegm is letámadsz? Ha lennél olyan kedves leszállnál rólam? Nem szeretnék tészta lenni!* Mondta viccesen. Meglepte a nőstény, de pont az ilyen erős, és okos nőstényekre figyellt fel.*
|
*Egész jól kiismerte magát a terepen, hisz egész éjszaka a területet járta. Az ösvényeknél haladva egy idegent látott meg. Lehasalt az egyik fa árnyékába. Amikor az idegen közelebb ért, kiugrott a fa mögül és az idegenre vetette, magát.*
|
*Lassan ereszkedik le a meredek ösvényen. Idegen veszélyt érez, ezért megáll, és idegesen körbefigyel, és a levegőbe szagol, de nem tudja felmérni az idegen szagot, ami rossz előérzetet hozott elő.*
|
*Idegen helyre tévedt. Nem tudta mit keres és hogy kit keres, csak azt tudta, hogy a hegyek szinte egy elszakíthatatlan lánccal húzták maguk felé. Az ösvényeken meg-megcsúszott a lába, de erősen kapaszkodott, és nem adta fel. Amikor végre az ösvény tetejére ért. Egy hatalmas erdőség tárult a szeme elé.*
|
*Bátr ide is leért*~Itt újaj a farkasok.De semmivel nem törődött.iIgyekezett vissza az odúba*
|
*A nőstény után nézett. ~Tetszenek a belevaló nőstények. ~ Majd halan követi.*
|
*~Még nem hallott Shiroról. Még nem hallott az anyámról. Lassan már semmin sem lepődök meg...~elhúzza a száját, majd ismét végigméri Buckot. Sosem akarta elkötelezni magát. Egy csalódás elég volt a számára.*Nem hiszem hogy saját falkát akarnék. Anyámnak is elég gondja van vele. A hímekből pedig egy életre kiábrándultam...*Szó nélkül tovább halad a Forrás felé...*
|
*Mivel őt is zavarta a ferdetalaj, és érdekelte a nőstény követte Daemiát. Erős karmaival könnyedén kapaszkodott fel a kisebb kavicsokon. Mivel az ő falkája területe is ilyesmi volt már megszokta a ferde és csúszós talajt.*
|
Még nem hallottam Shiro-ról. De biztos csak véletlen. Én is most jöttem. Itt szeretnék falkát alapítani. Te csatlakoznál hozzám?* Kérdezi. Bár maga is meglepődik, hogy ilyen kedvesen is tud beszélni.*
|
Most érkeztem... Nekem nincs hazám.*kezd kissé kényelmetlen lenni számára ez a ferde póz... Feljebb kaptat az emelkedőn, valahonnan sejti, hogy Buck úgyis követni fogja...*Shiro lánya, Daemia vagyok*bár haragban van anyjával, mégis valahol mélyen büszkeséget érez, ha arra gondol, az anyja vezér...*
|
Megtudhatom a neved? Én Buck vagyok. *Csak nézi Daemia gyönyörű ezüstös bundáját. A nőstények sokszor elcsavarják a fejét. De tapasztalta, hogy finomnak és tapintatosnak kell lenni egy nősténnyel szemben, ha békét akar. *Milyen szép ez a hely! Te idevalósi vagy?
|
*A hang irányába fordul, a farkas láttán kissé csalódottan felsóhajt. Mégis élnek itt. Kirázza bundájából a gallyakat és a port, majd végigméri a hímet... Kihúzza magát, ezüstszürke bundáján bukvencet vet a napfény...*Üdvözöllek...*morogja kissé lemondóan...~Ez lenne a vezér?~
|
*Mikor éppen felfedezi a terepet meglátja Daemiát.* Üdvözöllek szép nőstény! *Mondja kedvesen. Nőstényekkel legtöbbször kedves, de a hímekkel könyörtelen tud lenni, ha kell.*
|
*Lassan de biztosan halad felfelé... Izmai erőteljesek, jól kifejlettek, egész lényéből sugárzik az energia és életerő... Nőstény létére jól megtermett farkassá vált, az évek megtanították arra, hogy mit tehet és mit nem... Jól ismeri a falkák területeinek határait, egészen nagy részt járt már be a világ ezen pontjából... Orrába csap a területjelzés illata, meglepve megtorpan, egy kissé meredekebb ponton ácsorogva hordozza körbe tekintetét, jelet keres, egy árnyat vagy alakot... Jelt, hogy farkas él erre.*
|
*Bátro it már ovatosabban ment.De itt sem talált semmit*~Ez olyan könnyű feladat*mondat magabiztosan*
|
*Bátor óvatos jövögetett fel.Megcsúszott de a körmei megállították.Mjad erővel tele elindult fel*
|
*Bátor nem birt magával.Elindult lefele és rohant ahogy birta a lába*
|
[295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
