|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:35 - |
Az Árnyas rengeteg égig érő fenyőfái közé alig férkőzhet be a napfény. Ideális terep a vadászatra, de zsákmányban nem bővelkedik, csak pockok és mókusok tévednek errefelé.
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Ásítva sétál elő az odúból egyenesen a rengetegbe. A másik farkast nem veszi észre, habár a hó hidege, sőt már maga a látványa is felélénkíti. Azért körülnéz, hátha megpillant valakit falkatársai, vagy akár fajtársai közül.* Faalleeeen! *kiáltja, hátha párja errefelé található.*
|
*Szívét csodálattal tölti el az árnyas rengeteg látványa. Nem sok fény szűrődik be a sűrű lombon keresztül, de ez talán nem is baj... Beleszimatol a levegőbe. Itt erősebb a farkasok szaga, mint lent, talán falka is van... Ebbe belegondolva kirázza a hideg. Már jópár falkával találkozott vándorlása során, pedig, ha megnézzük, nem is rója magányos útját oly régen.* ~Nincs itt senki?~ *Közben felpillant a sűrű lombokra, hátha lepottyan egy fagyott cinke:) De tudja, hogy ez szinte lehetetlen.* ~Még szerencse, hogy a múltkor úgy belaktam. Csak utána gyorsan kellett távoznom!~ *vigyorogva gondol arra az erdőre, ahol ezelőtt járt. Ott elkapott néhány rágcsálót, de aztán az ott lakó falka tagjai elzavarták.*
|
*Amint a hóban üget, a friss levegőben megérez valamit...~A fene enné meg, már megint egy húz! Hogy nem kotródnak vissza a saját területükre vadászni.~De szerencsére a szag már elég halvány, és Fallen is csak pár foszlányt érzett meg belőle, így nem tart egy hiúz meglepetésszerű támadásásától. A frissen esett hótakaróban mlég egyetlen lábnyom sincs, ezért a farkas vidáman "nyomdázza" tele a havat. Ám egy fa közelében apró lábnyomokra lessz figyelmes, ami egy tölgyhöz vezetnek, és a törzsénél érnek véget. A hím a fára néz, és szeme megakad egy barna bundás kis jószágon. A kis mókus odújába is beesett a hó, ezért ki kellett jönnie, hogy kitakarítsa. Szorgosan kaparta kifelé a havat vackából, nem is selytve a lent várakozó ragadozót. A farkas megefszítette izmait, majd ugrott a kis jószág lompos farka felé. Ügyesen el is kapta, és egy erősebb mozdulattal le is rántotta a bundás kis állatot. Amikor az a földre csapódott nagy erővel eltörte gerincét, és kétségbeesetten vinnyogott. Fallen enyhítette fájdalmait, és átharapta a mókust, így a kis állatból kifogyott a maradék élet is. A hím jóízűen nyelte le a zsenge húst, de azért mwgnyalta utána pofáját.~Télen minden élelem jól jön...~Gondolta, majd újra elindult a fehér tájban, ki tudja merre...*
|
*~finom egérkék és mókuskák..mi lehet akkor odalennt?~ Mosolyogva megnyalogatja pofiját, majd prüsszent egyet a hótól és elindul lefelé az erdőbe. Ahogy megy, egyre kevesebb hó lesz. ~de káár, pedig úgy szeretem a havat~ De azért csak megy tovább*
|
*~Micsoda vendéglátás! Finom élelemmel fogadják itt az éhes hiúzt!~ A madarakról csupán az itt-ott szállingózó tollcsomók árulkodnak. Mosolyogva, kecsesen továbbindul, néha hozzádörgölőzik egy fához. Fülei minden neszre felfigyelnek. Patakcsobogás. Szomjas ugyan, de farkasok szagát hozza felé a szél. Most kénytelen lesz beérni a hóval, ha nem akarja hogy éhesen kelljen távoznia. Miután felnyalintott néhány "falatot" a hóból, jóedvűen továbbindult...A fákon meglát 2 mókust játszadozni egymással. ~mókus? fura...pedig tél van...biztos kifogyott az éléskamrájuk..~ nézi a mókusokat..a játék teljesen lefoglalta őket. Nesztelenül felmászott a szomszédos fára...igyekezett a fa sötét részén maradni, hogy ne vegyék észre. Mikor alkalmasnak találta a pillanatot, elrugaszkodott a fáról, át a másikra...A mókusok rögtön kapcsoltak és villámgyorsan szaladni kezdtek az Odúba...egynek a farka végét épphogy sikerült elkapnia. A mókus fel"cincogott" és ilyedtében le is esett. Mystik mivel nem tudta rendesen fogni, kiejette karmai közül,de rögtön ugrott is a mókus után. Ahogy a mókus talpra szökkent és futott volna, úgy puffant Mystik egyenesen rá. A mókusnak kitört a nyaka, így az élet is kiszállt belőle. ~szuper! rég ettem mókust...igaz nehéz volt elkapni..~ Leszállt a mókuskáról és pofozgatni kezdte, majd leharapta a fejét, és szép lassan megeszegette.*
|
*Puha léptekkel megy az árnyas rengetegben...füle jobbra-balra forog, itt eg kis nesz, ott egy pici zaj...sok ismeretlen szag, ami a farkaszaggal keveredik ~farkaskák,farkaskák.....nem is rossz a birodalmotok...lássuk van-e itt valami ehető? éhes vagyok~ szájára ravasz mosoly ül ki és vad után kutat. Meg is lát egy kis ugra-bugráló verebecskét...leszáll mellé mégegy...~2 veréb aranytálcán tálalva~ megnalja a száját, meglapul egy bokorban és megfeszíti izmait...a vereek közel vannak hozzá, de nem veszik szerencsére észre őt, mert vele szemben fúj a szél...égnek szegezi a farkát, majd hirtelen kiugrik a bokorból. ráveti magát az első verébre, majd a másik kétégbeesetten csapkod a szárnyával, de mivel Mystik nagy mancsa rajta lép a farkán, lehetetlen elmenekülnie. Miután végzett az első verébbel, megpofozgatja a vergődő másikat. Az kétségbeesetten csipogni kezd. Mystik még eljátszadozik vele egy kicsit, majd zájába veszi a csuri nyakát és elroppintja. Aztán jóízűen megeszi mindkettőt.*
|
ÖÖÖ....~Hogy én? Hogy kell egy ilyen izét megfogni?~ *Tanácstalanul nézegeti a kölyköt, aki ahogy anyukája melege eltűnt mellőle, nyomban nyöszörögni és sírni kezd. Reszketve, óvatosan veszi a szájába, ahogy Tia is csinálta. Szorosan a párja mellé áll, hogy támogassa őt, és rá tudjon támaszkodni. Menet közben még egy pillanatra megáll. Visszanéz az Árnyas Rengetegre. A helyre, ahol annyiszor járt a halál...és most végre élet is elkezdődött itt. Az égig érő fák, mintha ezt tisztelendő, egy pillanatra szét is hajtották volna lombjaikat, engedték beszűrődni a hold fényét, mely követte a kis család útját az odúig*
|
Mi az hogy te csináltad őket?? Hisz én szenvedtem őket világra..na leközelebb majd fordítunk és te fogod kihordani őket! *Makacsul bólint és felemeli a fejét* Kérlek, hozd Shedant.. *Pár pillanatba telik, mire össze tudja szedni erejét a felálláshoz. Kissé szédelegve, de óvatosan fogja fogai közé Zairát. Megvárja, míg Shadow is felkapja másik kölykét. Vet egy két aggódó pillantást az őket körülölelő fákra és lassan Shadow mellé vánszorog. Kimerülten, de határozottan indul el az odú irányába*
 |
*Elkerekednek a szemei* Valóban? Tökéletes párosítás...így mindkettőnk kívánsága teljesült. *Boldog vigyor ül ki arcára* Végülis...khm...én csináltam őket *büszkén kihúzza magát* Zairát már megbeszéltük...de a Shedan is tetszik! *Körbeugrálja megint meggyarapodott családját* Tia...lassan el kellene mennünk innen. *Aggódva körbenéz* Nem szeretném, ha valaki erre tévedne, mikor ilyen védtelenek vagytok. És a kölykök is megfáznak...*Figyelte a nyöszörgő apróságokat, amint az anyjukhoz simulnak melegért és ennivalóért*
|
*Boldog mosollyal figyeli Shadow örömtáncát. A vonításnál lehunyja szemeit, s úgy hallgatja a felszabadult dalt.. Mikor véget ért, továbbra is csukott szemmel kezdi el nyalogatni a piciket* Tökéletesen jól vagyok.. És ők is.. Gondolkodtál már a nevükön? Mi lenne, ha Zaira és..és..és..és..éééés..és.. *Elhallgat. Mély gondolkozóba esik, s csak pár perc után szólal meg újra* Zaira és Shedan. Mit szólsz hozzá? Ugyanis lett egy szép erős hímecskénk és egy pici törékeny nősténykénk.. *Vigyorogva figyeli Shadowt*
|
*Meghatódottan, és egyben rettegve figyelte a jelenetet. Reszketett a párjáért, nehogy valami baj legyen. De mikor megszületett a két kis apróság, boldogan körbeugrálta őket. Gyengéden mosdatni kezdte a nőstény fejét, majd pár percig gyönyörködött a két kis szőrös csomagocskában.Aztán szép lassan felállt, tett néhány lépést, kihúzta magát, orrát az égnek emelte és vonítani kezdett. A hegyeket átjárta a büszke apa hangja, a vezéré, akinek megszülettek első utódai. Hosszasan, zengőn vonított, talán még az erdőben lakók is meghallották.* Jól vagy, kicsi Tiám? *kérdezte aggódva, mikor átszellemült dalát befejezte*
|
*Felhúzza egyik szemöldökét ahogy az izgatott hímet figyeli* Elkezdődött.. Nyugalom! Hisz nem is neked kell..megszülni őket..*Szavait tettek követik. A nőstény sóhajtva hunyja le szemeit, hagyva hogy az Élet rendszere szerint történjen minden. Alig múlik el pár órának látszó perc, már két apró, törékeny szörgolyó hever az anyuka hasánál kis csukott szemmel mosdatja a csomagokat. Boldogsággal teli sóhajok törnek fel belőle. Kinyitja szemeit és Shadowra pillant. Szemei mindent elárulnak. Egy pillanatra kalandozik csak el gondolata, mire kissé elszomorodik. Eszébe jutnak a "lentiek". Moon, Shiro, s még sok sok jóbarát kik nem láthatják a csodát..*
|
*Futva érkezik, alig tud lefékezni Tia mellett.* Mi történt? Fáj valamid? Mi történt? *kérdezi, bár az izgatottság és a rémület annyira elveszi az eszét, hogy felváltva mosdatni kezdi Tia fejét, és a saját lábát, aztán véletlenül a havat kezdi nyalogatni, közben össze-vissza ugrál, és hadar*
|
*Lassan. nyöszörögve ballag az odú felé. Szörnyen nagy, és fájdalmas görcsel jár minden egyes lépés. Szaporán véve a levegőt kerülgeti a fákat* Még..maradjatok bent..a fenébe is..csak egy picit..az odúig.. *Lábai remegve haladnak előre, de a távolság egyre csak nő. Eredménytelenül rogyik le az egyik fa törzséhez* Hát jó..de legaláb..apuci jöjjön.. *Körbenéz, s lehunyja szemeit. Méylről jövő vonítás töri meg az erdő télies csöndjét felrázva minden állatot az álmából. Aki hallja a jelzést, érezheti, hogy ha Shadow nem siet másnapra nem lesz feje..* Nemrég azt kívántam gyertek ki..nem amradhatnátok mégis odabent? Vagy legalább ne siessetek ennyire.. *Lehajtja a földre a fejét és türelmetlenül vár*
|
Várj egy kicsit, Édes!*Tudta, hogy a többieknek is szüksége van húsra. Agyarai közé veszi a megmaradt nyúlat, és villámgyorsan az odúba rohant, hogy ott tegye le a zsákmányt, majd a hegytető felé rohan.*
|
*Miután elnyammogja a húscafatot, már tényleg nem éhes, így a maradék nyuszi a többieknek marad.* Huh, ez jól esett *mormogja elégedetten, és megnyalja pofiját* Rég ettem ilyen finomat... Kiszellőztetem kicsit a fejemet. Nem jössz édes? *majd válasz nem is várva megnyalja Fallen pofiját, és elüget a hegytető irányába*
|
*Elmosolyodik, és ő is a nyúlnak esik. Agyaraival letépi az állat jobb comját, majd szinte rágács nélkül juttatja gyomrába az élelmet. Így haladva szépen fogy a nyúl, ámcsak jobb oldala, a másik oldalt párjának hadja meg. Jólesetten megnyalja pofáját, miután végzett, és immár nem oly éhes, mint eddig volt.*
|
Nem is vagyok éhes! *hazudja,majd gyomra kordul egyet.* Hopsz! De egyél csak te, meg hátha járnak erre falkatagok... *aztán nem bírja türtőztetni éhségét, és letép egy cafatot a húsból, majd nyammogni kezd rajta, hogy jó sokáig tartson.* Mmmm... Ez fincsi! Köszönöm, édes!
|
*Nevetve esik hanyatt.*Hééé, Virágszál! Nem kell annyira örülni.*Tápászkodik fel.*És nézd, mit hoztam.*Mutatja meg a zsákmányt.*Remélem ízleni fok. Először egyél te, te biztosan éhesebb vagy.*Monda illedelmesen.*
|
*Meghallja a távoli vonyítást, és elindul abba az irányba, ahonnan a hangot sejti* ~Fallen? Ugye ő az?~ *reménykedik, hogy párja vonyítását hallotta. Lépteit megszaporázza a hidegben, de így sem hallatszódik más, csak a hótakaró roppanása a puha mancsok alatt... Majd megpillantja Fallent, aki épp háttal van neki. Játékosan lelapul, majd egy ugrással ráveti magát, és megpróbálja feldönteni*
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
