Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:17 - |
Egy hatalmas, tágas barlang. Ahogy belépsz, megcsap a behordott táplálék illata... Befelé szélesedik, majd egy hatalmas termet láthatsz, mindenütt kiálló szikák, melyekről ha ügyes vagy és fel tudsz mászni rájuk, lelátni a barlangba.
|
[Későbbi] [930-911] [910-891] [890-871] [870-851] [850-831] [830-811] [810-791] [790-771] [770-751] [750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*Felébred, Félix rohanása kissé meglepte... Felvonja szemöldökét, majd sóhajt. Erre fel kellett készülnie, mikor a kicsi megszületett. Sehova sem jut el, és semmiről sem tájékoztatják...*
|
*Hamar berohan. Lihefve méri fel a barlangot. Moon alszik Shiroval és Kinekoval eggyütt. ~Jaj, Kineko!~ Jutott hirtelen eszébe. *Megint nem őrködtem. De nem csak én vagyok itt egyeül. Na de nem történt semmi bajuk az a fő!~ Hátranéz, de Kiara nem jött utána. ~Már megint eltűnt!~ Gondolta idegesen. De aztán belenugodva heveredik le helyére. Sokáig aludtak, de majdnem egész este beszélgettek, vadásztak, meg minden. Kibeszélték, mi lesz, ha Kiara megszüli a kölykeit. Jól esett neki ez az eggyüttlét. Még nem volt nagyon éhes, mert este együtt egy varacskosdisznót is megfogtak. Nagy élmény volt, mert majdnem otthagyták a foguk, amikor a többi varacskoasdisznó nekik rontott, de szerencsére hamar elfutottak. Ezért most még nem volt éhes. Lefeküdt jól megszokott helyére, és pihent egy kicsit.* |
*Hajnal volt mikor a barlangba ért.Jó hosszú volt a vadászat.Ettől volt hogy ma szokásánál sokkal később kelt.Kinyitotta szemeit és feláll.Körbenéz és halkan kimegy a barlangból*

|
*Majd meglátod. Gyere!* És befutott az erdőbe.*
 |
*A régi szép idők. Rendben. Szivesen elmegyek veled. De pontosabban hova is viszel?*

|
*Tudod mit. Gyere velem. Tudok egy helyet, ahol kettesben lehetünk! Úgy, mint régen.*
 |
*Minden Kiara. Moon már nincs is velünk, nem örül a kicsiknek, és már nem számítunk neki semmit.* Mondta szomorúan.* Csak rád számíthatok!*

|
*Ő is felkel Félix lépteire. Odaballag párjához. *Mi a baj drágám? * Kérdezi sejemhangon.*
 |
*Felébred. Hűvös esti szél cirógatja bundáját.Szomorú. Nem tud boldog lenni. Kicsit hiányolja a falkatagok gondoskodását. Kiarára meg rá, már rá sem figyelnek. Moon meg... Ő meg csak csinál amit akar. Szomorúság öntötte el szívét. Felkel és a holdhoz baktat. *Kérlek segítst nekünk. Nem tudom mi tévő legyek. * Csak ennyit tudott mondani a holdnak. Szomorú volt, mert tudta, hogy Moon nem örül testvéreinek, és csak duzzogni fog, ha Kiara a kölykeivel foglalkozik. Egy beszélgetés jót tett volna neki. De mindenki aludt.*

|
*Beér a barlangba, és leheveredik. Megvárja Tiát, reméli, hogy mellé fekszik ő is*

|
*Kimegy és elballag a patakhoz* |
* az eddig néma szemlélő is feléll és a kijárathoz bandukol* |
*Sóhajtott...Nem bírt a barlangban maradni. Egy ugrással kint termett, és elindult a patak felé, hogy ha már éhes, legalább szomját csillapítsa a hűs víznél...*

|
*Elnézett abba az irányba, ahová az anyja mutatott. Eddig észre sem vette, hogy a barlangnak van egy szája is. A szűk, tátongó szájon át fény áradt be... Csillogó szemével nézett anyjára.* Hová megyünk akkor? *Felállt, az izgalomtól hevesen dobogott a kicsi szíve.*

|
Dehogyis, kincsem, odakint*bök fejével a kijárat felé, csillogó szemmel néz az apróságra*
|
*Szomorú volt, mert Tia csak úgy eltűnt, és mikor visszajött, akkor sem tűnt valami vidámnak, hogy viszontláthatja...Mancsára fektette a fejét, és csak feküdt. A gyomra korgott, mert a féltékenység és a féltés annyira lekötötte minden gondolatát, hogy egy pockot is képtelen lett volna megfogni. Sóhajtott egyet, és várta, hátha Tia majd több figyelmet szentel neki...ha visszajön.*

|
*Na jó Shiro. Nem szeretnék vitázni. Moon eldönti, hogy szereti-e még a családját.* Majd lehunyta a szemét.*

|
*Összerezzen anyja ingerült hangjára. Inkább lapít mellette. Mikor Shiro befejezi a mondatot, cincogva megkérdi* Úgy érted, itt sétáljunk? *A barlangon és egy másik rejtekhelyen kívül sosem járt még sehol. De inkább csak a barlangra emlékszik, hiszen a másik helyen még magatehetetlen és vak volt...*

|
*Mivel a sok futástól elfáradt elaludt.*
 |
[Későbbi] [930-911] [910-891] [890-871] [870-851] [850-831] [830-811] [810-791] [790-771] [770-751] [750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|