|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
*Draw sebeit nyalogatva egy hűvös kiásott veremben heverészik,nyalogatva kissé megmarcangolt mancsát.Fekete bundáját hűti a nyirkos talajjal szőrméjébe ragadva az apró porszemekkel.Szunyókál..fejét hol balra,hol jobbra dönti.Fogaival néha csattogtat egyet,mikor egy piszok széltoló légy,vagy bármiféle bogár száll az ő édes fekete nózijára..Álomképek néma délibábok vágtáznak fel bódult szemei előtt.Majd egyszerre minden elsötétűl..Neko képe eltűnik szeme elől.Dörgő vihar.Baktató farkasok képe..egy hang..,,A hegyekbe,, ~Egy újabb déli báb?~ Hunyja be megrökönyödött sárga szemeit,de a hang újra szólítja.~Ez csak múló képzelet...~*Hajtogatja magának szemeit újra kinyatja a vihar továbbra sem múlik, erős kirajzolódott villámok sokasága világítja meg az átláthatatlan sötétséget..egy farkas képe,mit vélni lát csupán de minnél jobban látni akarja a kép úgy foszlik semmivé..a vihar,mintha sosem lett volna ott lassan távozni látszik.Még egy hang..mi jöhet még? A fekete kiszerelmesedett hím még magasabbra emeli cukkancs pofáját míg végül ruganyos léptekkel pattan fel kinyújtja hástó lábait.Egy vonítás,egy táncoló hang,melyre hosszú csodás vonítással válaszol..De rég is volt már ebben rész..Vonítani amíg csak a tüdeje bírja.Futni kezd..nem is..Rohanni s közben dalol míg el nem éri Shirot..és Moont..és Agyart és..hm..két érdekes szerzetet..Egy helyes nőstényt és egy hímet...Valami igazán érdekes dolog történhet..*
 |
*Nagy, emelkedett, délceg léptek. Ő a falka ura és vezetője, őt követi mindenki, és a hatalmas terület igen... Az övé. Hű párja léptet mellette, épp az egyik vadász után kutat, hogy kiderítse, miért nincs zsákmány a barlangban. Egy újabb lépés és... Csatt. Az orrához vágódó ág hatására visszazuhan a földre, pontosabban a valóságba, fintorogva rázza meg a fejét, majd tovább halad. Igen, látta az égzengést, hallotta anyja vonítását és épp azon van, hogy a lehető leghalkabban odajusson hozzá. Nem kevés sikerrel. Hiszen csak néhány ág reccsent meg és egy-kettő vágta csupán kupán, ez haladás. A csörtetés közelít Shiroékhoz, s meg is érkezik. Felvont ínnyel szökken elő*Kik vagytok, idegenek?!*csattan fel véznasága teljes mivoltával, és villámló szemekkel méregeti őket. Majd ahogy pillantása Moonra téved leereszti ínyét és mellé lép*Szépség! Merre jártál? Olyan rég láttalak...*fenyegető pillantásokat küld az idegenek felé, de úgy dönt, a dolgot kivételesen Shirora hagyja*
|
*A nagy égi háború akkor kapta el, mikor Hitát követte. Egy pillanara megrebbent a hangoktól. A sötétségben kissé bepánikolt. Általában bátor, de amikor nem tudja mi történik pánikba szokott esni. Mégjobban a földre lapult, és az eget nézte. Nem értette, miért mondja a farkas alak, hogy "A hegyekbe!". Nem ismert ő még semmiféle hegyeket, és egy kicsit meg is borzongott a látványtól. Csak akkor nyugodott meg, amikor a forgószél távozott... Gyorsan Hita után osont, és szorosan mellézárkózott.*Hé, te nem láttad mi volt ez?*Kéredezte, de ekkor elvonta a figyelmét a két farkasszag. Megörült, hogy talán csatlakozhat az itteni falkához, és kissé felelőtlenül is, de előreszökellt, egyenesen a két farkashoz, ám előttük pár méterrel leassított, és nyugodtan lépett eléjük.*Üdvözletem! Eltévedt, fiatal farkas vagyok, és csupán azt szeretném megtudni, hogy ezen a területen valóban egy farkasfalka él-e? Mert nagyon szeretnék csatlakozni egy falkához...*Próbált minél udvariasabban szólni. Aztán végigmérte a fekete nőstényt.*Úgy látom, te lehetsz a falkavezér, ha nem tévedek! Békések a szándékaim, csupán otthont keresek...*Látszott pofiján, hogy valóban jó szándékkal jött. Arca kedves volt, vidám és tisztelettudó.*
|
Rendben akkor induljunk.*Követni kezdte a szagot és nem nézett hátra hogy Sora követi-e nehogy elveszítse a szagot.Más állatok szaga egy kicsit megzavarta de nem vesztette el a szagot.Az útjuk kicsit beljebb vitte őket.Nemsokára valamilyen érdekes szag csapta meg szaglászó orrát.Két farkas szagát érezte tőlük úgy körülbeül 300 méterre.*Figyelj két farkas szagát érzem nem olyan messze tőlünk.Ha a selytésem nem csal akkor ezek az itteni falka tagjai.*Fejét Sora-ra szegezte hogy most mit csináljanak.Úgy gondolta hogy bármilyen válasz fog átsuhanni fülén ő követni fogja a nőstényt*
|
*Repül a kisfarkas, ki tudja hol áll meg, ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál meg.. igen. Moon, a szürkés fehéres nőstény mint a villám száguld a fák között, nem érdekli a mancsai alatt roppanó gally, nem érdekli az idegen szag, nem érdekli a barlangban hagyott farkasok.. most épp egy erő vezérli. A hold, mely uralma alá vette szívét. Hallgat rá, mint eddig, engedelmeskedik, mégha nehéz is. Érzi, amint préselik belülről, nyomják, gyúrják, csavarják, mint egy fortyogó vulkán, mely bármelyik pillanatban kitörhet.. és ő most tört ki. Fáradt. Nagyon fáradt. Tombol benne az erő, a végkimerültség, az idegesség, a düh, és a hiszti minden ága, ami egyszerűen nem engedi nyugton maradni. Sárga szemeiben tükröződik az egyre közelebbről érzékelt viharféleség, nyelve a nagy siettségben szájszegletéből is kivándorolt. Vágtázik. Olyan igazi, felszabadult vágta.. nyújtott, ruganyos léptekkel szinte repül a talaj felett, bundájába vadul belemar a szellő, mancsai alatt megszűnik a föld. A hirtelen sötétedésből emelkedik ki a Fekete alakja, amint türelmesen ülve tekint a hegyek felé. Vagy valamerre.. léptei méginkább felgyorsulnak, egy ideig még erőlködik, minden összpontosítását összegyűjtve.. végül lábai gyorsabban siklanak a föld felett, mostmár szó szerint repül, szabadnak érzi magát, a holdfény eltölti energiával - lélekben. Semmi mágia, semmi idegen misztikus erő. Ez csak a fejben játszódik le, és a szívben.. test s lélek egyesül.. érzi a helyzet komolyságát, tudja, ami sokáig erőt gyűjtött odafent, most felkészült az Utolsó, mindent eldöntő Táncra. Sebes keringőnek néznek elébe, de ha jó körülményeket alkotnak, vezethetik ők a lépéseket. Lassan szaporodnak meg léptei, ahogy visszafogva soványka testének erejét vált ügetésre, végül kifulladva dől le Shiro mellett. Elsőnek jött, mint mindig. Számíthatnak rá.. Gyenge súlyával nehezedik a Vezér oldalára, fejét anyjának döntve. Igen.. Shirot anyjaként szerette, hisz ő gondozta, nevelte őt, vigyázott rá, támogatta, mindig és mindenben mellette állt. S ezt az évek folyamán igyekezett visszaadni a Vezérnek. Most talán eljön az idő, hogy bizonyítson. Hogy eloszlassa mindenkiben a kérdéseket, miszerint kiérdemli az Alvezér posztot, és nem csak behízelegte magát a Fekete nőstény mancsai közé. Most, az egyszer. Nem szól, nem pazarolja elfogyott energiáját. Lehunyt szemmel liheg, hisz társa talán úgyis érzi, mi kavarog benne. Mindig érezte, nincs szükség szavakra..*
|
*Szinte repül az árny, mintha árnyékból árnyékba kapcsolódna, fekete bundája ilyenkor rendkívűl jól jön... Léptei halkak, ám egy jobb fül számára nem nevezhetők hallhatatlannak. Felkapja a fejét, a hirtelen jött sötét hatására körbekapja pillantását, de nem érti. ~Nincs még éjjel..~ Aggodalma szinte azonnal Neko felé irányul, érezte a szagát a határon, most meg ez... A mennydörgésre összerezzen, erőlködik, hogy megtartsa önuralmát. ~Csak egy vihar... Egy egyszerű vihar...~ Ám az alakra még jobba összehúzza szemeit. Olyan ismerős... Végtelenül ismerős... A fülébe csengő szavak hatására már épp rájönne, ki is ő, mikor az árnyalak újabb mennyödrgést és villanást idéz elő. Összeszorítja szemeit, s mire kinyitná, már el is tűnt. Mereven pillant a forgószél után. Szívébe szinte belevág a felismerés, lelkébe marja magát, s arra ösztönzi, hogy orrát a magasba tartva torkából feltörni hagyja az ősi dallamot... Mélyen, zengőn, se messze elnyújtva... Hogy ez a falkának szólt-e, vagy az alaknak... Döntse el ki-ki magának... De annyi biztos, hogy leteszi fenekét, és addig vár, míg az egész falkát összeszedve neki nem indulhat a hegynek. Volt egy egyezség. Egy néma, egymás által a hirtelen válásnak köszönhető falszerű egyezség. Ők nem jönnek le, s innen sem megy fel senki. Ám úgy érezte, a jel hatására a fal összeomlott... Dolguk van odafönt. Ha nem is most, de a hegyiek nemsokára segítségre szorulnak...*
Egy utolsó, nagy egyesülés a végső szétválás előtt...
*morogta maga elé elgondolkodva, s pillantása továbbra is a messze eltűnő forgoszél után révedt...*
|
| *Surranás, szellő rebben... hirtelen borul be az ég, mintha a feltámadó orkán erősségű szél hajtotta volna őket az égre. Villám szeli át az eget, szinte kettéválasztja... Furcsán kékes... Az ezt kísérő mennydörgés fülsiketítő robajjal hat a kint levőkre, s szinte visszhangzik hangja a barlangokban is...*A hegyekbe...*kél szárnyra a suttogás által, majd egy óriási, felhők által alkotott, áttetsző testű farkas jelenik meg a viharfelhők alatt*A hegyekbe...*nyíl szóra a felhőfoszlányos pofa, a test több méter magasságú, mintha a szeméből kelnének életre a villámok...*A hegyekbe!*dörren fel az újabb mennydörgés, vakító villanás kíséretében indul meg körbe-körbe a felhőtömeg lassacskán forgószélt alkotva... A farkasalak eggyé válik vele... És megy.... Megállíthatatlanul halad a hegyek felé...* |
*örült, hogy Hita felkelt, és nicnsen egyedül. Kíváncsian hallgatta, milyen szagot érez a hím, mert az ő szaglása nem volt olyan jó.*Szuper! Nagyon éhes vagyok már! De... Ööö... Nem lesz gond, ha lopunk az itteni falkától? Mert én, ha lehet, majd ide szeretnék csatlakozni... És a szagok alapjáb itt egy falka élhet.*Kissé bizonytalan a hangja, hisz nemtudja, jó ötlet-e, de azért meglapult, hogy követhessék a szagot. Persze éhes volt, ám nem akarta, hogy elüldözze az itteni falka, hiszen nem tudta, hogy hol találhat még egy falkát, aki talán befogadná...*
|
* A puszta érintésre felébredt és tágra byílt szemekkel Sora-ra bámult.~Vajon mért kelthetett fel?~*Felállt és nyújtózkodásba fogott mostmár teljesen nem érdekelték sebei mivel az az egyedüli aki látja már a barátja.*Sora most hova fogunk menni mert szerintem rövidesen valami élelmet kéne találnunk.*Orrát a földhöz nyomva szaglászott hogy nincs-e a közelben egy állat amit elejthetnének.De nem indult el mikor szagott fogott nem is akármilyen szagot,egy őz szagát érezte meg és mivel elég halvány volt ezért azt a következtetést vonta le hogy körülbeül tegnap hurcolhatták itt végig.*Sora találtam egy halvány de jó nyomot egy őz szagát éreztem meg.Szerintem követnünk kéne a szagot hogy megtaláljuk.*Nagy sárga szemeit a társára szegezte és várta a választ.*
|
*Édes álmát egy pimasz kis tücsök zavarta meg, aki az orrára telepedve ciripelt. Ám nem választott magának valami biztos helyet, és hamar lecsúszott a nőstény orráról, amikor az felemelte a fejét. Még mindig ugyan ott volt, a hím is mellette szundikált. Hamar feltáoászkodott, és kirázta bundájából a koszt. Aztán kinyújtóztatta elfeküdt izmait és Hitára nézett. Keltegetni kezdte a hímet. A fejénél kezdte bökdösni.*Hé! Álomszuszék! Ébresztő!!!
|
*Nagy örömmel nézte ahogy elalszik a kis nőstény.Amint teljesen elaludt még egy kicsit gondolkozott de ő is álomba szuenderült.*
|
Váóó! ök izgi a sztorid!*Érdeklődve halgatta az érdekes történetet, és szeme csak a hímen volt.*Szólíthatlak Hita-nak?*Kérdezte barátságosan, majd amikor Hitatsu a hátára fekszik kicsit megborzong a sebek láttán. Az ő bundája tiszta és sima volt.*Te jó ég? Ezek a kis sebek?*Ámul el egy kicsit.*Szegényke! A szüleid kidobtak? Borzalom...*Bár neki sem volt része sok szülői gondoskodásban.* A nevem Sora!*Hangja ámélkodóból újra vidámra vált, vagyis a leggyakoribb hangjára. :) Aztán hirtelen ásítania kell... Kinyitja a száját, majd kivillantja fehér agyarait, és előbukkan rózsaszín nyelve is, aztán minden eltűnik, mikor szája újra becsukódik.*Bocsáss meg, a mai napon eléggé elfáradtam. Ha nem nagy baj, én most alszom eggyet...*Aztán lefeküdt a földre, fejét a puha fűre helyezte, majd vetett még egy pillantsát Hiára és lehunyta a szemeit. A sárga szempár eltűnt... Egy darabig hallotta a tücskök ciripelését, de aztán minden elcsendesült, és már álmodott...*
|
Hát először is ott kezdjük hogy a nevem Hitatsu.Igen volt falkám de mivel természetemnél adódóan nem szeretem ha elnyomnak igen pimasz voltam a falkavezérrel egyszer megunta és azt mondta a szüleimnek vagy kitoloncolnak vagy megölik őket.Ők a kitoloncolást választották.Ezzel engem a vadonba számúzve,sok veszéllyel találkoztam*Közben lehuppant a nőstény mellé és folytatta*például találkoztam medvével más farkasokkal,vadászokkal.Mindegyik csak ártani akart nekem de jól álltam a sarat.Sokszor megsérültem de nem voltak komoly sérülések.*Persze ezzel nem mondott teljesen igazat mivel csak a bundája takarta el a hegeket.*Az elején egy kis pataknál kötöttem ki ami elég messze van innen és a vize ihatatlan.*A hátára feküdt és így nem is gondolt arra hogy kilátszodhatnak a nagyobbnál nagyobb hegek amik beborítják testét.De ez nem zavarta mert tudta hogy egy barátra lelhet ebben a nőstényben*És most hogy így válaszoltam neked nekem is lenne egy kérdésem de csak egy.Mi a neved?*Kérdő szemel nézett a mellette fekvő farkasra*
|
Jólvan semmi baj!*Mondja, mintha mi sem történt volna.*Nyugodtan tarthatsz velem, bár én azt gondolom, valahol itt fogok aludni. Hisz nem érzek olyan szagokat, amik túl frissek lennének.*Aztán lehuppant a földre, mert lábai már elfáradtak.* Szerintem maradjunk itt... Addig is, amíg nem találkozunk valakivel, mesélj magadról! Honnan jöttél? Hogyan kerültél ide? Hogyan hívnak? Volt falkád?*Kérdezősködött. Igen beszédes farkas volt, és nagyon kíváncsi is. De barátsága is látszódik róla. Ok nélkül nem árt senkinek sem. Kíváncsi, sárga szemei most a hímet nézte. Kíváncsi volt miképpen került ide. de azt az előnyt meghagyta neki, hogy majd ő is kérdezhessen tőle, és nem árult el egyenlőre semmit, bár igen kikívánkoztak belőle a szavak, hisz olyan rég nem találkozott más farkassal, és a mókusok elfutottak előle, amikor beszélgetni szeretett volna velük...*
|
*Tágra nyílt szemekkel nézett a nőstényre hogy be akar lépni egy falkába,és hogy izgalmasnak találta hogy éppen az egyik területén áll.Bocsánatot kérek de em akartam lenézni az erődet csak olyan vidáman ugrándoztál hogy elég esetlennek tűntél.Ne vedd sértésnek szavaim csak elmondtam amit gondoltam.*Végignézett a fiatal egyeden és szíve egy pillanatra megdobbant.Nem értette hogy miért történt ez mert nagyon sokáig volt egyedül és sok dolggal találkozott ami arra az útra vite hogy ne bízzon senkiben mégis ez a farkas mégis arra kényszeríti hogy bízzon benne.~Azért jobb lessz ha vele tartok neojhgy galibát okozzon~*Felyét elfordítva nem nézett a vele szemben állóra és csak annyit mondott:Ha te így akarod akkor legyen.Ha ellene kifogásod veled tartanék.Az eget kémlelve várt a válaszra.*
|
Jólva, ha nme rosszindulatból támadtál, akkor minden rendben!*Mosolyog.*Valóban ez egy másik falka területe? De izgi! Én már jóideje szeretnék csatlakozni egy falkához. de remélem kedves nép él itt errefelé mert... Hé! Hogy érted, hogy nem tudom megvédeni magam? Már hogyne tudnám?*Viccesen háborodik fel, nem is igazi a felháborodása. :) Csakhát nem szokta meg, hogy csak így lenézik az erejét. :P*
|
Csak azért támadtam rád hogy megtudjam hogy barát vagy-e vagy ellenség.Nem rossz indulatból csak utam során nagyon sok baj történt velem így nem lehetek óvatlan.Remélem megérted és nem fogunk verekedni.*Hangján néhol lehetett hallani a rokonszenvet és nem volt mérges a nézése sem.Folyamatosan jobbra és balra figyelt nehogy valaki megtámadja őket.Amíg egy kicsit egy helyben álldogált megcsapta az orrát valamilyen illat.Hosszas gondolkozás után rájött mi lehet ez a szag.~Jaj ne azthiszem egy falka területén állunk ami az épségünkre nézve feszélyt jelent.Ha arra kerülne a sor hogy valaki megtámadna minket én biztosan megtudnám védeni magamat de nem vagyok bene biztos hogy ez az igen fiatal és szép nőstény megtudná-e védeni magát~Figyel rám nagyon rájöttem valamire*Tekintetét a nőstényre szegezve*Mi most egy falka területén állunk valószínüleg valamerre itt van az odújuk.Jobb lenne ha elmennénk innen és máshol folytatnánk be ezt a beszélgetést.Ha maradni akarsz akarsz akkor én is maradok mert nem vagyok biztos hogy meg tudod védeni magad.*Amint a mondandóját befejezte tekintetét le sem vette az idegenről addig amíg a választ meg nem kapja*
|
*Nem is selytette, hogy lesből támadnak majd rá az idegenek. Amikor a hátán érezte a hím súlyát a földre rogyott, és erősen kapálózni kezdett, de úgy, hogy a hím, ha nem ugrik le róla a földre huppanhat. Amikor kiszabadult szembefordult támadójával.*Hé! Te meg mit támadsz rám? Mi vagy te? Farkaslaptó? Vagy csak féletlenül megbotlottál?*Hangja nem sugároz nagy komolyságot, de miért is kéne? Mit érti ő a hímeket! :D Kirázta a abundájából a koszt, és közelebb lépett fajtársához.*És te mit keresel errefelé?*Elég barátságosnak tűnt, és nem lehetett tudni, hogyha felhúzzák igen harcissá tud válni, ám a hím támadását egyenlőre csak játéknak vélte.*
|
*Éppen az erdőben jár mikor megérzi hogy egy másik farkas is van ott.Tudta hogy nem lehet idősebb mint két maximum három évesnél mivel akkor nem járna ilyen vidáman.Úgy gondolta hogy nemárt felfedezni a terepet és megismerni az ellenséget.Járása hitelen könnyed és hangtalan vágtává vált.Amint elérkezett a másik egyedhez rögtön meglapult egy bokorban és onnan kémlelte az idegent.Amilyen tempóval a másik farkas is haladt ő is olyan tempóval lépdelt.Nem akarta felhívni magára a figyelmét.Egyszer mikor jó lett volna az időzítés gondolt egyet és rátámadt a másik egyénre hogy megismerje annak erejét és tudását.A magasban ugorva szállt az idegen felé.*
|
*Messze, a többi farkastól belép a falka határára. Halkan lépked, de vidáman. Érdeklődbve nézi és hallgatja a csicsergő madarakat. Léptei halkak, de vidáman érinti tappancsai a földet. Fejét jobbra-ballra lóbállja, és fiatal szeme örömöt sugároz, habár nincs rá semmi oka, de mégis boldog. Fiatal eszével azt sem tudja, hogy egy falka területén van, és ez bizony komoly hiba is lehet, ha az itteni falka nem túl kedves, de erre nem is gondol, csupán vándorol ő...*
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
