|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:33 - |
A völgy zsákmányokban bővelkedik, de az éhes farkas jobb, ha éjszakára időzíti a vadászatot, mert a hatalmas nyílt terepen nincsen rejtőzködési lehetőség.
|
[546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Sohasem bántok senkit ok nélkül... Egy védtelen árva kölyköt pedig főképpen nem!*Próbál meggyőző lenni, és nem tesz semmi ellenséges mozdulatot se. Csak ül, kellő távolságban a három farkastól, közben kedvesen nézi őket. Nem mosolyog, de tekintete elárulja, hogy tényleg nincs benne semmiféle ellenségeskedés.*
|
-Békés szándékkal??mind ezt mondja..*Risszo pofájára ismét farkasvicsor kerül és nyelvét öltögeti...~új tagokra is szükségünk van..a kölykök miatt..*de a vicsor akkorsem tűnt el képéről..
|
Békés szándékkal jöttem nekem, és a páromnak falkát keresni...*Ő is elnéz a halott anya felé majd a kölyök felé. Sóhajtott egyet, hogy őt már mindenki lópónak, vagy kölyökevőnek nézik...*
|
-Nem lesz semmi baj kicsim..vigyázni fogok rád...*lehelte a mondatot a kicsi fülébe ezzel felmelegítvén az átfagyott testet...Most lehet igazán látni,hogy a Darkmoon és közte lévő szerelem teljesen átformálta a csábító nemtörődöm szukát..hatalmas változás..de már egyáltalán nem bánta..ha néha le is kell győznie a csábító lényt aki benne él,akkoris hatalmas előrelépést tett
|
*Nieve kicsit összerezzent Risszo nyalogatására. Még nem igazán értette, hogy ő csak meg akarja védeni. Nyöszörögni kezdett, majd közelebb kúszott Risszo lábához és hozzádörgölte kicsi biksiját.*
|
*DarkMoon eltekintett a halott fehér nőstény felé. Összeszűkitette tekintetét és ismét Fallenra nézett.* És milyen szándékkal jöttél?* vicsorgott még mindig* Lopni? vagy csak ezt a szegény kölyköt felfalni? *leeresztette fejét, hátán a szőr pedig égnek állt.*
|
*Risszo boldog volt,hogy immár Darkmoon is megérkezett és megnyugtatásképpen megnyalta a kicsi fejét,majd az érkező drága szíve mócsingjához dugta fejét és a halott anya felé bökött
|
Fallen a nevem, és falkát keresek...*Egyre idegesebb lessz a sok farkas láttán, és reméli, már nem jön több... Még hátrál pár lépést...*
//még maradhatok!//
|
*Lógó nyelvvel érkezik a völgybe. Hirtelen meglátja Risszot aki a fehér kölyköt azonnal a védelmébe fogta az idegen hímmel szemben. Mellé ügetett és felborzolta tarkóján a szőrt.* Mit keresel itt idegen. *vicsorgott rá Fallenra.*
|
*Az ismeretlen nőstény láttára hátracsapódnak fülei, és hátrébb húzódik. Farkát behúzza. Hátrál pár lépést, így messzebb kerül tőlük.*Nem bántok senkit...*Mondja meggyőzően. Immár reméli tisztes távolságba került a nősténytől, és reméli sikerül meggyőznie, hogy nem bánt senkit...*
//ebéd! mindjárt jövök!//
|
*Nieve még megijedt a hirtelen érkezett két farkastól, és zöld szemiben félelem csillant Risszo lábai közt összegömbölyödött és várta hogy egy kicsit csillapodjon a helyzet.*
|
*Risszo mikor meglátja a kölyök felé haladó farkast pofájában lapuló fogai agyarként ültek ki szájából..érezte,hogy a kicsi nem ahhoz a farkashoz tartozik,főként mikor megpillantotta a halott testet...egy mozdulattal a kicsi fölött termet és morogni kezdett az idegen farkasra...anyai ösztönne teljesen felerősödött és az élete árán is megvédta volna a kis idegent
|
*Eltervezte, hogy a hegyeket is felkutatja, de nem számított társaságra. Egyedül kóborolva megpillantja egyedül a kölyköt, és óvatosan felé sétál...*
|
*Mamája teste már teljesen megfagyott a hideg éjszakák alatt és borostyánzöld szemeivel a környéket pásztázta. Beleszimatol a levegőbe bár nem sok illatot érez fejletlen kis orrocskája. Feláll és elindul egy irányba. Visszanéz mamájára és megtorpann nem tudja hogy menjen e vagy maradjon és lehuppan popsijára.*
|
*Mikor keresztül-kasul bejárta a völgy minden kis zugát elégedetten elmosolyodik. ~na nem is volt olyan vészes!~ azzalvisszaüget az erdőkörnyékére.*
|
*Futva érkezik a hegyek völgységébe.Kifújja magát, de nem tudott megálljt parancsolni lábainak. Majd óvatosan körülnéz. A szél ezúttal nem kedvezett neki...amerre csak lehetett szerte vitte a szagát a hegységekben...erre kissé elbizonytalanodik.*
|
~Pofátlanság, egy szóra sem méltatnak. Nah, lemászom innen, mielőtt bajba keveredem~*Útját a dombság felé veszi, vissza sem néz a többi farkasra*~Majd még jövök~*vigyorog*
|
*Egy hatalmas ásítással közeledik a völgy felé. Régóta nem látott semmit, és senkit. Kicsit kezdte unni magát. Lehuppant a völgy szélén és nézelődni kezdett. Bundájába belekapott a szél. Ő csak élvezte a rajta átcsapó szeleket. Élvezte a hűvöskés időt.*
|
Pefe...*motyogta tele szájjal. Mikor végzett a nyúllal, elégedetten felsóhajtott* Ez jól esett...Már régóta kínzott a gyomrom. Elvigyorodott, ahogy Tiát nézte.* Egyél csak nyugodtan, lakj jól te is, meg a kölykök. Addig én szétnézek...*mondta egészen halkan, szeme sarkából pedig az idegen útját követte, aki figyelte őket idáig. Szándékosan nem említette Tiának, és szándékosan nem kelt fel, hogy elüldözze az idegent. Nem lett volna túl ésszerű, hogy terhes párja mellett verekedésbe bonyolódjon. Felállt, és közepes tempóban elindult szétnézni a területen*
|
*Egy ideig még nézegeti őket, majd a hold elől elhúzódik egy pillanatra egy nagy felhő, és a fény teljesen rávetődik a farkasra, és kirajzolódik rövonala, aztán újra eltakarja egy felhő a holdat, úgyhogy megint csak egy parázsló szempár árulkodi róla. Pislog egyet, majd megfordul és ügetni kezd vissza a sajátjaihoz.*
|
[546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
