|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:35 - |
Az Árnyas rengeteg égig érő fenyőfái közé alig férkőzhet be a napfény. Ideális terep a vadászatra, de zsákmányban nem bővelkedik, csak pockok és mókusok tévednek errefelé.
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
//Elnézést, akkor csak egy nyúl van.//*Mikor meghallja párja kiálltását mégegyszer felvonít. A nyulat gondosan őrizve állt fel, hátha meglátja Pride-ot. Közben hasa is megkordult az édes érzésre, amit a nyúl iránt érzett, és alig várta, hogy párjával együtt bekebelezhessék.*
 |
*Mivel senki sem válaszol, ezért inkább az erdő távolabbi zugába megy, majd elereszt egy kiáltást, hátha párja meghallja* Faaalleeeen! *várja a választ, ami ha kis időn belül nem jön meg, akkor inkább továbbáll, mert jeges szél fúj, és inkább az odú menedékében várakozna, de akkor nem biztos, hogy összetalálkozna szíve választottjával*
|
*Ezt a helyet találta a legalkalmasabbnak, a zsákmány elfogyasztására. Egy bokorban telepedett le, és lerakta a két nyulat. Tudta, hogy csak egyiket hetei meg ő, hisz a másik a falkájé. Ám gondolv apárjára felvonított, hisz tudta, ő is biztosan éhezett már.*
|
*Elbaktat, tovább... Talán úgy tűnhet elsőre, hogy nem válaszol a hívásra... Sőt, mintha épp az ellenkező irányba venné a lépést, hogy még véletlenül se akadjon össze a másik nősténnyel. Majd feltűnik nem sokkal előttük Pride fehér bundája. Daemia egy szót sem szól, léptei hallhatatlanok, a szél is épp feléjük fúj elrejtve őket a fehér nőstény elől...*Evil...*néz vissza a hímre, hangja elég bizonytalan, mély sóhajjal folytatja*Sok minden történt a múltban, ami megszabta az életem és elveim.*megcsóválja a fejét*Te pedig akaratlanul is ütközöl az elveimmel.*hangja kissé talán hideggé válik... Színtelenné. Sárga szemei elutasítóan méregetik a hímet, bár érződik az egészből valami... Valami kényszerített megjátszottság... Evil ismét érezheti azt a kellemes érzést, mint akkor este, mikor a Kígyó megcirógatta a lelkét... Az ezüst farkas elhúzza a száját, lehajtja a fejét, majd elfordul, nehézkesen teszi meg lépteit el... Minél messzebb a hímtől. Megy a hegytetőre vezekelni... Mikor már végleg úgy tűnhet, hogy vissza sem fordul, akkor megtorpan. Hátranéz a hímre, az egyetlen farkasra, aki képes volt áttörni a falon. Ez elég jel lehet... Útját folytatva elnyeli a sötétség...*
 |
*Lépteket hall, és megérzi a farkasok szagát is... Nem ismerős neki, ezért úgy dönt, védekező állásba helyezkedik. Fülét hátrahúzza, de nem morog az idegenekre, hátha falkatagok.* Ki van ott? *kérdezi határozottan, nem fél, nem ijed meg fajtársaitól...*
|
*Sokáig nézte némán a nőstényt, és annak néma vívódását. Bár nem érthette, hogy min gondolkodik olyan sokáig, mégis sejtette, hogy valahogy neki is köze van a dologhoz. Parázsló szemeit kissé lesütötte, és abban a pillanatban, mikor Daemia résnyire nyitotta ki szemét, már egy "másik" Evil állt előtte. Most, hogy lecsillapodott, inkább hasonlított egy jóságos mackóra, akinek hatalmas termeténél csak bundája volt nagyobb. Megrázta fejét, bundája lobogott, és tett egy tétova lépést a nőstény felé. Magában majdnem ugyanúgy vívódott, mint a vele szemben álló furcsa nőstény. * ~Mi az istent csinálsz? Elcsavarta a fejed! Túl sokáig nem láttál formás hátsókat, ez a te bajod! De...ő...annyira más...a többiek gyávák voltak! Gyengék! Egy se szállt szembe veled! ~ *Ahogy Daemia megszólalt, összerezzent belül. Ránézett, és lassan bólintott egyet, és követni kezdte. Majd felhangzott egy másik, idegen nőstény hangja. Kérdőn nézett Daemiára, hogy ő válaszol-e a hívásra*
|
*Önkéntelenül arrébb lép egyet, méregeti a hímet, bizalmatlan pillantása röviden cikázik a hím porcikáit ízig-vérig végigmérve. Mosolya leolvad szájáról, elfordítja a fejét, lehunyt szemekkel ácsorog ott. Persze, ahogy eddig sem, most sem túl feltűnő kívűlre a belső háború...~Nem érdekelsz, Kígyó. Beleszólsz az életembe. Megteszem amire kérsz. Befogadtalak... De ezt nem vagyok hajlandó megtenni.~~Ugyan már... Esz nem medve... Nézd már a boci szemecskéit...~ Egy fél pillanatra kinyítja fél szemét, belenéz Evil szemeibe, majd elhúzza a száját~Boci szemek.. Eh.. Hülyeségeket beszélsz.~~Te meg butaszágokat! Jaj ugyan már... Ha nem lesz utódod, szenki szem örökli majd démoni szépszéged...~~Úgyis átköltözöl másba, ha már nem leszek elég jó neked.~~Nem szabad. Együtt végezzük, kiszcsillag...~ Daemia ismét csak felnéz, Evil talán már kezdi feladni a dolgot, bár ki tudja... Lenyalja a pofájáról vért, majd elnéz az odú irányába. ~Tudom, mire megy ki a játék...~ nem akar többet szeretni. Soha többet... Érzi, ahogy a szerelmet elzavarja a félelem. Nem tudhatja, hogy a Kígyó mikor fordul a hím ellen... Nem tudná elviselni a fájdalmat még egyszer...*Gyere...*Szólal meg hosszú szünet után először. Puha léptű sétával indul meg a fák között*
|
*Csöndes léptei alatt ropog a hó. Nem érzi a hideget, nagy bundájában talán még melege is van... Örül, hogy mégis elmondta valakinek titkát, de furdalja a lelkiismeret ígérete megszegése miatt.* Talán mégsem kellett volna elmondanom? Vagy jobb így? Áhh, nem is tudom... Nincs itt senki? *pillant körbe, azt remélve, hogy hátha valaki mégis arrajár*
|
*Ahogy megy, édes illat csapja meg orrát a völgy felől. Kirázza a hideg az illatra. ~ez..vér..őz..hús..élelem!~ Gondolkodás nélkül futásnak ered a völgybe, hogy felkeresse a korábban elejtett állatot, és végre megtömhesse hasát.*
|
*Jókedvűen, nyelvét lógatva üget az árnyas rengetegben. Sem itt, sem az erdőben nem talált már napok óta egy vadat sem. Lát néhány elfagyott gyümölcsöt, amit azon nyomban meg is eszeget. Furcsa és nem túl kellemes íze volt, de megteszi. Ugyan húst nem evett az utóbbi 5 napban, a sok gyümölcs és mégtöbb bogyó valamelyest segített neki visszaadni erejét. Sokat köszönhet ugyan Fallennak is, de mióta elsurrant az oduból, nem találta. Száját nyaldosva a gyümölcs után beleszagol reménykedve a levegőbe, hátha feléhord a szél valami vad szagot...*
|
*Sokáig áll csöndesen. Csak gyönyörködik a látványban, ahogy Daemia dermedten áll, átszellemült arckifejezéssel. Szíve még mindig hevesen dobog, agyában csak úgy dübörög a vér. Pupillái tágak, és arcát mérhetetlen megnyugvás szállja meg. Kicsit odébb húzódik, a halott nőstény teste kicsúszik közülük, és ernyedten terül el a földön. A földön, ahol végső nyughelyet találhat a férgek között...ott, ahová való. Undorodva nézi egy darabig a tetemét, majd újra Daemiara pillant. Hangja visszahangzik füleiben.* ~Jó csapat vagyunk~ *Megnyalja saját pofáját, és közelebb húzódik a nőstényhez, némán. Figyeli a másik reakcióit, és kész azonnal eltűnni mellőle*
|
*Kopár pusztaság. Daemia lehajtott fejjel áll, de nem sír. Sőt. Ahogy felnéz, dühvel teli pillantása szinte elégeti a lelket. Szája kegyetlen mosolyra húzódik.*Senki ne merjen ujjat húzni velem!*sziszegi fogai közt szűrve a szavakat, majd fejével a lélek felé bök*Vidd el.*A mellette tekergő felcsavarodik a lélek lábára, de a fény helyett az ellenkező irányba húzza. Még egy ideig eljátszik majd vele... És nem lesz túl kellemes a bűnhődés... Mindebből Evil csupán a dermedten álló nőstény rezzenéseit láthatja, elég látványos ahogy levegőt sem vesz... Majd egy nagy levegővétellel tér vissza, sárga szemeit a hímre tapasztja, elhúzza a száját. Végül akaratlanul is felszökik kegyetlen, elégedett mosolya szájszegletébe*Jó csapat vagyunk.
|
*Zsigi meglepődött Evilen.Az utolsó életjelei is elszállva meghalt*
|
*Kicsit meglepetten figyeli a jelenetet, de arcizmait gondosan uralja. Majd ráharap ő is Zsigi torkára, hogy végérvényesen kiszorítsa belőle az életet. Lehunyja szemeit, szívverése felgyorsul, szinte a halántékán érzi, de nem mutat túl nagy alázatot a közelgő halál iránt, csak teszi a dolgát, ahogy mindig is. Fogai szorosan záródnak a nőstény légcsövén, és kinyitja szemeit, hogy utoljára az emlékezetébe vésse a vergődő legyőzött rémült pillantását*
|
*Zsigi megijed ahogy a fogak a torkába hatolnak.A mérget érzi és nagyon rosszul érzi magát tőle...*Miért tetted Daemia?*Kérdezi a nőstényt Zsigi...*Mit tettem ellened?*Kérdezi nyögve*
|
*Nos igen... A torok mily közel került... A nyaki ütőérben száguldó vér szinte dübörög Daemia fülében... Eljött az idő... Innen már úgysem menekülhet Zsigi... Egyik oldalról Daemia, másik oldalról Evil tartja vissza, na meg... Fogai megvillanak, majd az agyarak a torokba hatolnak, a sárga szempárba visszatér a düh és gyűlölet, az undor és megvetés... Egyre erősebben szorítja, ahogy lehunyja borostyánszemeit Zsigi érezheti, amint méreg szivárog az agyarak szorította sebbe... Ekkor csoda történik. Az ezüst nőstény elereszti áldozatát, hagyja, hogy a porba hulljon, bár ha elég erős, talán megtartják egyre jobban elgyengülő lábai... A méreg úgyis végez vele... Hátrébb lép, majd fejével a nőstény felé bök*A tiéd.
|
*Zsiginek újra kitágultak a pupilláis Evil bundája érintéséhez.És megint odahajol a hím füléhez.*Köszönöm hogy befogadtatok!*És ismét megnyalta Evil pofiját...*~Evil olyan kedves~*Mondta magában és elmoslyodott.Aztán Daemiának is súgott valamit*Szivesen leszek a barátnőd.És elfogadom za ajánlaod...*Felete Daemiának Zsigi...*
|
*Elégedetten nézte Daemiát, majd hirtelen szemében gonosz fény villant. Zsigi másik oldalára pattant, szorosan a nőstényhez simulva kezdett el neki suttogni.* Meglátod...jó lesz köztünk az életed...~vagyis majdnem~
|
*Megborzong, majd undorát leküzdve a hímre vet egy gyűlölködő pillantást. Hozzásimul Zsigihez, bíztatóan pillant rá, kedvesen végignyalja a füle tövét*Lehetnénk legjobb barátnők...*suttogja csengő, fülbemászó hangján, fejét a nőstény álla alá csúsztatja, Zsigi érezheti, ahogy pozitív energiák csusszannak át belé...*
|
*A nőstény csengő, lágy, bársonyos hangon szól a hímhez*Szivesen csatlakozok egy ilyen szépszem, gyönyörű, kedves, okos hím falkájához.Olyan gyönyörű vagy!*Hízelgett a hímenk Zsigi és az ő sárgászöld szemének tekintetét belefúrta Evilébe*
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
