|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:35 - |
Az Árnyas rengeteg égig érő fenyőfái közé alig férkőzhet be a napfény. Ideális terep a vadászatra, de zsákmányban nem bővelkedik, csak pockok és mókusok tévednek errefelé.
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Egy pillanatra szemei kikerekednek a képennyalástól, majd újra elvigyorodik. Tovább lépked a nőstény körül, igaz, mostmár kicsit távolabb húzódik tőle. Vet egy pillantást Daemiára, majd válaszol.* Igen...Biztosan találsz magadnak falkát. A legjobb helyen jársz. Miért nem csatlakozol az én falkámhoz? *Hangja behízelgő, mély és gyöngédnek tűnik. Megint megérinti Zsigit a bundájával, de mielőtt az elérhetné, visszalép, hogy egy kis távolságot tartson*
|
*Zsigi Daemia hangja megtöri a hangulatát és a nőstényrenéz*Falkát keresek!Találok errefelé?*Kérdezi a nőstényt Zsigi.Reméli igen a válasz nagyon szeretne tartozni valaghová*
|
*Összehúzza szemeit, szinte már résnyire szűkülnek, a düh mérhetetlen tempóban tombol benne... Majd mindez egyetlen pontba sűrűsödik, mely kétfelé szakad szét, és a sárga szempárt testesíti meg... A Kígyó negédes sziszegésére összeszűkült szemei tágra nyílnak, ángyalibbá válik egész lénye, mint valaha...*Az én nevem Daemia...*Nem fűz hozzá többet. Kedves, lágy hangja zene a fülnek... Még a nőstény fülének is. Közelebb lép a nőstényhez, a hímre vet egy futólagos undorodó pillantást, majd közelebb húzódik Zsigihez*Hogy kerülsz ide?
|
*A hím bókjaira elpirult.Odahakol a hím füleihez és belesúgja:*Te is szép vagy.Még szebb is mint én!*Felet a hímenk.De amikor súrolja a hím selymes bundája pupillái kitágulnak és egy fura érzés járja át a testét.Megnyalja a hím pofiját minden szó nélkül...*
|
*Zsigire néz. Arcán negédes mosoly terül szét.* Szia kedves...Én Evil vagyok. *mondta mély, zümmögő hangján. Egy pillanatra átnézett a nőstény fölött, és a másik, ezüstös fényben tündöklő farkasra nézett. Tekintete egybeforrt a nőstényével, mintha szemeik tudnának egymással kommunikálni. Majd újra ránézett Zsigire.* Te itt élsz? Nem is tudtam, hogy ilyen szépségek laknak errefelé...*Még szélesebben kezdett vigyorogni, és szinte észrevétlenül közelebb húzódott a nőstényhez. Ellépkedett mellette, szinte súrolta az oldalát.*
|
*Csak nézte a hímet, szája egyre inkább legörbült, majd pofiján a tehetetlenség angyali kifejezése áradt szét. Tétován lesunyta a fejét, majd vissza, de egyik nézetből sem változott a dolog. Abban már biztos volt, hogyha kell, éhen döglik a hegytetőn, de a szerelem érzésének nem adja át magát... Izé... Annyira... És akkor belépett a képbe Zsigi. Szemeit összehúzza, sárga szemeiben a düh árnyalatai jelentkeznek, majd méginkább kihúzza magát. Nem felel.*
|
*Zsigi észreveszi Evil-t.Odafordul hozzá és neki is kedvesen köszön...*Szia mi a neved?Az enyém Zsigi!Szépek a szemeid*Állapította meg a nőstény Evil szemeibe nézve*
|
*A szél hamarosan megsúgja neki, hogy kívánsága immáron teljesült. Felkapja fejét, és meglátja a nőstényt maga előtt. Ezüstös bundáját most még vakítóbbnak látja, és ahogyan a megfagyott pelyhecskék olvadozni látszanak a szőrszálakon, megjelenése még anygyalibbá teszi. De nagy termete, undorodott arca figyelmeztetés a hímnek. Amúgy sem egy érzelmektől túlcsorduló fajta, sosem udvarolt egyetlen nősténynek sem, csak elvette, ami "járt neki". Viszont ez a helyzet más volt. Teljesen más. Parázsló borostyán szemeit összeszűkítve méregette a nőstényt. Nem szólt semmit. Csak várt. Idegen volt a másik számára, hagyta, hogy ő kezdeményezzen*
|
*Zsigi felébredt.Rögtön fülelnikezdett és érzékszerveit bekapcsolta hátha követi még az a valami,vagy valaki...De nemérzett senkit és semmit.Így elindult,de megtorpan Daemia előtt és illedelmesen köszön*Szia!Az én nevem Zsigi!És a tied ha szabad megkérdeznem?*Néz a nőstény szemébe Zsigi*
|
*Megjelenik gondolatai közt a hím. A rémálmok rémálma. Iszonyat. Sose félt még semmitől se, mióta hatalma van. Erre jön ez a... Hirtelen erőteljesebbé válik a sötétség, arra eszmél, hogy fák tornyosulnak felé a jól ismert elterülő kopárság helyett... És gondolatai közül kilép... Összerezzen. Bár léptei puhák, észrevétlenek, a szél feltámadva elviszi szagát a hím felé. Ha már nem tud láthatatlanná válni, hát kihúzza magát, felveszi undorodó fintorát, szemében játszani kezd a démoni tűz. Egy szót sem szól. Figyeli, hogy figyelik. Ha figyelik:P*
|
* Erre hozta a szél. Amióta meglátta azt a különleges nőstényt, újra és újra visszajött erre, suhant a fák között, akár egy árnyék, és leste, hátha újra összehozza vele a sors. Ma is ezért érkezett. Ügyelt a lépteire, hogy puhának és hangtalannak hassanak. A szelet mindig gondosan megkerülte, hogy szembe menjen vele, és nehogy mögűle fújjon, elárulva ezzel idő előtt közeledtét. Hatalmas termetét már-már teljesen elrejtette a korai szürkület.*
|
*A vonítás ismerős, volt, és tudta kié... Villámgyorsan felpattant, és mint a tűz, vágtatott Pride felé, hisz tisztázni akart mindent. Nem akarta, hogy élete boldogsága és értelme egy ilyen incidens miatt érjen véget, és szakadjon meg örökre...*
|
Ha ezt akarja, és bújkál előlem, hát tessék! Akkor ennyi volt minden? MOND MEG, ENNYI VOLT AZ EGÉSZ???*Ordít fel a semmibe, mintha választ várna, de semmi... Szomorúan legahtja fejét a földre, és szeméből kövér könnyek csorogtak a földre.*Nem, nem sírhatsz... Nem rád vall...*De nem bírja abbahagyni, hisz most úgy látja, közte, és Pride közötti kapcsolatnak vége...*
|
~ Na, megyek is, semmi kedvem bámulni ezt a kis hazugot! ~ *lopakodását kihasználva a forráshoz indul* ~Úgy se szeretett, akkor én minek szeressem. Felesleges volt kimenteni, szoknyapecér, ráadásul nem tud megállni a saját lábán, csak úgy belecsúszik egy folyóba. Ki se kellett volna menteni! Fulladt volna meg!~
|
~Mindegyik ilyen! Egy csepp szabadság sincs... Ha szólok egy nőstényhez, akkor máris hazug vagyok, mi? Háhh! Szörnyűk ezek a nőstények én mondom... Most hadjam, hogy a szemem előtt ölje meg az a dög Asmát? Pride azért lehetne megérthetőbb, hogyha már valakinek az életéről van szó! Másfelől rajta is érződött egy erősebb hím szag...~Szomorágát felválltja másik énje bossuúsága, és gyanakvása.*
|
~ Tőlem aztán sóhajtozhatsz, te álszent! Ezzel nem veszel le a lábamról! ~ *morgolódik magában. Meg sem mozdul a bokor mögött, nagyon haragszik.* ~Fehér Szépség, hehh, egyszer úgy is rajtakapom, akkor aztán kapkodhatja a fejét!~
|
*Végképp elvesztette a nyomot. Szomorúan sétál, keresve párját, de nem látja meg a fehér szépséget. Majd mit sem selytve leül a Pride előtt álló bokor mellé.*Miért kételkedik bennem? Ha egy társ bajban van nem segíthetek rajta, mert nőstény? Miért nem hisi el, hogy nekem csak a Fehér Szépségnek van hely a szívemben, és lesz is örökké? Nem értem...*Hangja igazán elesett, és szomorú. Sóhajt egyet, majd segítséget várva néz a holdra, ám az nem látszódik, hisz az égbe nyúló fák eltakarják a sötét eget...*
|
| *Végképp elvesztette a nyomot. Szomorúan sétál, keresve párját, de nem látja meg a fehér szépséget. Majd |
~ Persze, hazudozz csak! Látom és érzem rajtad, hogy egyfolytában nőstények vannak körülötted! Nem leszek a kis bábod, te hazug! *szalad-szalad, meg sem áll egy olyan bokorig, ami mögött elbújva Fallen nem találhatja meg.*
|
Valami gond van talán?*Kérdezi tapintatosan, és egyre értetlenebb lessz. Nem érti mi gondja van a nősténynek.~Fura figura...~Akármennyire is furcsállja a nőstény viselkedését örül a társaságnak, és ennek kifejezéséül halvány, és ugyan még bizonytalan, de kedves mosoly ül pofájára.*
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
