|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:17 - |
Egy hatalmas, tágas barlang. Ahogy belépsz, megcsap a behordott táplálék illata... Befelé szélesedik, majd egy hatalmas termet láthatsz, mindenütt kiálló szikák, melyekről ha ügyes vagy és fel tudsz mászni rájuk, lelátni a barlangba.
|
[Későbbi] [930-911] [910-891] [890-871] [870-851] [850-831] [830-811] [810-791] [790-771] [770-751] [750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*Jóreggelt Shiro. Nem vagy éhes? Hoztam egy őzgidát. Bár nem túl nagy.*
 |
*Megrázza magát* Nem akarok mást ugráltatni. Mindenkinek megvan a maga baja. Félix beteg, Kiarának és neked kölykeid lesznek, Rhaido őrködik, Shadow alukál, Moon pedig még kölyök. És te amúgy jól vagy?
 |
*Felébred, de még nem nyitja ki a szemét. Kissé még az álom hatása alatt van, de aztán prüszkölve megrázza a fejét, majd kissé csillogó szemmel körbenéz. Ahogy tekintete Tiára esik, azonnal felkel, majd odabaktat mellé*Tudom, mit érzel, Tia... De miért nem szólsz, ha bajod van?*kérdi szinte alig hallhatóan, látszik, hogy nyomasztja valami, ami állandóan messzire viszi lelkileg, hogy aztán ráébredve a valóságra megkönnyebbülten felsóhajtson*
 |
*Nem adja fel. Megpróbálja mégegyszer, és most sikerül talpon is maradnia. Nyújtózik egy nagyot és a többieket figyeli*
|
*Maga alá húzza lábait, és felnyomja magát. Instabilan álldogál, félő hogy Shadowra esik. Egy lendülettel ellöki magát a másik oldalra, bár az eséstől megint megfájdul az oldala, a földre hajtja a fejét, és pihen*
|
*Mély sóhaj hagyta el a tüdejét. Enni kezdet. Szépen lassan, kicsi falatokban. Miután tele lett, Tiára nézett, de a nőstény megrázta a fejét, így ő evett még egy falatot és lefeküdt szülei mellé*
|
*Csak elkezdett fájni, amikor sétáltam. Nem érdekes. Így felhúzva nem fáj, bár nehéz járni. *És odasántikál Félix mellé, és lefekszik. Jól esik neki a pihenés, mert megmaradt 3 lábát kicsit megeröltette.* Én már ettem 2 pisztrángot, ezért már nem vagyok éhes, és ittam is. Félix szólj, ha szomjas vagy. Segítek elmenni inni.*
|
*Elfintorodva nézte az őzgidát. A becsukott szemét, ahogy már nem vesz levegőt.. Semmi kedve nem volt megenni, de mivel őt nem tudta egészben megenni, kénytelen volt legalább csak megkostólni. Anyjára nézett és a lábát kezdte vizsgálgatni*
|
*Elfintorodva nézte az őzgidát. A becsukott szemét, ahogy már nem vesz levegőt.. Semmi kedve nem volt megenni, de mivel őt nem tudta egészben emgenni, kénytelen volt legalább csak megkostólni. Anyjára nézett és a lábát kezdte vizsgálgatni*
|
*De akkor látta csak meg, hogy Kiara nem teszi le az egyik lábát.*Mi történt a lábaddal kevesem?* Kérdezte aggódva.*
|
*Drágám, ilyen finom ennivalókat. Én a pontyot kérném. Tia meg Moon egye csak az őzgidát, de ha Shiro is felébred, és éhes ő is ehet belőle.*
|
*Kiara pont akkor lépett be a két finom csemegével. Hoztam a reggelit. Aki akar ehet bármelyikből. Félix, te melyikből kérsz?*
|
*Felállt, és nyújtózott egyet* Biztosan nemsokára ittlesz anyu, csak biztos valami finomat hoz
|
*Vajon mikör jön meg Kiara?*
|
*A besütő nap fénye felébresztette. Alig aludt el pár órája, máris ideje felkelni. Egész éjjel nem tudott aludni az oldalát nyomó fájdalomtól. Szeme végigjárta a falkatagokat, és megállapodott Moonon és Félixen. Nézte őket egy darabig. Felemelte fejét, és végignézett magán. Bundájának nem ártott volna egy fürdés, sebei gyógyulásba kezdtek, lábai megerősödtek a pihenéstől.. Csak az oldala fájt ugyanúgy. Torkát szomjúság gyötörte, de egyedül nem lenne képes lemenni a patakhoz* ~Annyira nem is fontos, kibírom~ *S ezzel a földre hajtotta a fejét*
|
*Köszönöm jól. *
|
Aham!*Egy nagyot ásít, és körbenéz. Csak most lett neki világos, hogy a szüleivel aludt* És te hogy vagy?
|
*Jóreggelt kicsim. Jól aludtál?*
|
*Egy nagy horkantással átfordul a másik oldalára, ezzel elérve hogy apján feküdjön. Mocorog, helyezkedik, furcsa neki a talaj. KInyitja a szemét, akkor veszi észre hogy a furcsa talaj az apja. Legurul róla és játékosan megnyalja apja pofáját* Jó reggelt!
|
*Köszönöm drágám.*Letette fejét, és figyelte, ahogyan Kiara eltűnik a fák között.*
|
[Későbbi] [930-911] [910-891] [890-871] [870-851] [850-831] [830-811] [810-791] [790-771] [770-751] [750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
