|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:17 - |
Egy hatalmas, tágas barlang. Ahogy belépsz, megcsap a behordott táplálék illata... Befelé szélesedik, majd egy hatalmas termet láthatsz, mindenütt kiálló szikák, melyekről ha ügyes vagy és fel tudsz mászni rájuk, lelátni a barlangba.
|
[Későbbi] [930-911] [910-891] [890-871] [870-851] [850-831] [830-811] [810-791] [790-771] [770-751] [750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*A barlang előtt megtorpan....Nem is olyan régen, egy majdnem ilyen barlang bejárata előtt állt. Csak ott a saját családja fogadta, a saját apja, és testvérei...Megint érezte a gyomorszorító érzést, mely Tia elesésekor is elfogta. Erőt vett magán, és belépett a barlangba*
|
*Besétál a barlangba* Shiro! Jól vagy?
|
*Megnyalja Tia arcát. Rossz volt betegnek látnia, nagyon szerette Tiát, hisz ő jóban rosszban kitartott mellette. Apja mellé állt, az ő arcát is megnyalja. Igazi apa. Shirot is öszenyaldossa, mint a legjobb falkavezért, anyját se hagyja ki a jóbol, mint a legjob anyát, és.. Rhaido előtt megáll, nem akarja kihívni hogy dühös legyen. De neki is küld pár szép ynalogatást* Menjünk!
|
*Szeme felcsillan, szinte már mosolyog... Egy rövid pillanatig még hagyja peregni az időt. Mintha gondolkodva valamin, bár már teljesen felderült, végül jó nagy nyálzuhataggal tarkított képen nyalást ajándékoz a kicsinek*Helyes, kicsi... Jól teszed. Egyszer majd megejthetjük azt a sétát még, ha gondolod*cinkos pillantást küld felé, majd kiindul a barlangból*Hagyjuk pihenni őket...
|
*Lehajtott fejjel odabaktat Rhaidohoz. Meghajol előtte, és bocsánatkérően a szemébe néz* Ott voltál amikor születtem. Születésem óta ismerlek, és felnézek rád. Kérlek ne haragudj, amiért tiszteletlenül beszéltem veled! Tudom, hogy te csak jót akartál, és ígérem amíg csak élek szót fogok neked fogadni! * Életében először bocsánatot kért*
|
*Tia mellett ácsorog, fejét csóválja*Sajnálom hogy késtem...*motyogja maga elé, majd fejét felkapva Moonra néz. Szemeit összehúzva figyeli, bár semmilyen más érzelmet nem mutat...*
|
*Shirohoz fut, de mivel ő is alszik Rhaidot kezdi keresni*
|
*Jól vagyok, jól vagyok. Csak nem tudok felállni Moon.*
|
*Nyüszítése abbamarad kissé, hogy látja, a többség azért "rendben" van... Besántikál a barlangba, majd elhelyezkedik és gyógyító álmoba merül...*
|
| *Apjához rohan* Apa! Ugye jól vagy? * Körbenéz mik történtek itt. Odarohan Tiához, összenyalogatja, de mivel a nőstény alszik viszamegy apjához* |
**Jól vagyok, de te. Nem tudsz felkelni? Majd hozok neked ennivalót, és segítek elmenni a patakhoz, csak ne add fel.*
 |
*Pár percre magához tér párja nyaldosására. *Jól vagy Kiara?*Kérdezi halkan.*
|
*Látja, hogy párja nem válaszol. Kétségbeesetten húzza be Félixet a barlangba, majd megnyaldossa pofáját, hátha felébred.*
|
*Végre eléri a barlangot, és látja a tetemeket, és a fölön fekvő párját. *Félix mi történt veled? Szólj hozzám! Ugye nem...? *
|
*Kicsit fáj neki a mozgás, mely akkor történik amikor a föld egyenletlen síkján végighúzzák. Hálásan néz Rhaidora* Köszönöm! Nélküled elvesztünk volna
|
*Hallja Shiro nyüszítését, gyengéd pillantásokat küld felé*Menj be, kedves.. Beviszem őket és szólok Moonéknak...*Szavait tett követi, kitátott torkából éles, hangos, mindent betöltő vonítás tör fel... Kedvesen végignyalja Tia pofáját, majd óvatosan, a grabancánál fogva behúzza a barlangba*
|
*Kinyitotta egyik szemét, és körbenézett. Ereje alig volt, de elszántsága erővel töltötte el- Engem nem olyan könnyű eltenni láb alól.. * Mondta szinte suttogva*
|
*Szóljatok Kiaráak, hogy nincs veszély!*Mondta, utolsó erejéből. Majd lehunyta a szemét. Ő sem tudta, hogy meghalt, vagy még él. De nem volt már eszméleténél.*
|
A földön fekszik, ájultan. Első látásra holtnak tűnik, de még lélegzik. Gyengén és ritkán, de még az élők között van. Már átadta magát a halálnak, nem kűzd az életét. Érzi, hogy győztek. A falka megmenekül. Orrát megcsapja a halottak szaga, de nem képes bármilyen jelet adni, hogy életben van. Az oldala gyötrelmesen fájt, zúgott a feje, fájtak a lábai. Szinte mindenhonnan vérzett, a kopók súlyos sebeket okoztak neki. Az eséstől eltört pár bordája. Számára már eljött a vége. Itt a ahrc, és az élet vége..*
|
Rhaido
*Próbál kitérni a golyó útjából, mindenesetre a vadászra veti magát, ha talál a golyó, ha nem...*
Shiro
*Kirohan a barlangból, mire erejére szüksége van, hogy sánítását elnyomja, majd lerohanja az utolsó vadászt...*
KM: *A kopó kiszenved, a vadászok holtan feküdnek a csata színterén...*
|
[Későbbi] [930-911] [910-891] [890-871] [870-851] [850-831] [830-811] [810-791] [790-771] [770-751] [750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
