|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:22 - |
A sziklák igen messze esnek a barlangtól, csak tapasztalt, az erdőt jól ismerő farkasok találnak el ide. Az idősebbek ide járnak pihenni... Nem is ok nélkül. Ha kiállsz az egyik sziklára, lehunyod a szemed, a szellő belekap a bundádba, úgy érezheted magad, mintha repülnél... Alattad hosszú, végeláthatatlan kékség terül el... Az óceán.
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Próbálja utánozni apját, hogyan kell a húst előbányászni a tetemes bunda alól...Hamar jóllakik, kis gyomra még alig szokott hozzá a szilárd táplálékokhoz. Fáradtan nyalogatja a pofáját, és elsétál a sziklák széléhez..Élvezi, ahogy a sós tengeri szél felborzolja a szőrét...*
|
*Mikor szinte egy volt lányával a boldogság egy olyan fokára lépett, melyről nehéz a visszatérés a valóságba... Mikor Neko falatozni kezd felsóhajt, csak annyit kíván, bár örökké itt lehetne Hercegnője mellett...*Had segítsek...*motyogja kedvesen, majd, hogy ne fossza meg sikerélménytől, csak megmutatja, hogyan hántsa le fogaival az ízetlen bundát, így eljutva az csodálatos húshoz... Hátrál egy lépést, apai szíve büszkén ver, amint lányát figyeli... Eddigi kölykeinél sem érzett még ekkora szeretetet... Kissé lehajtja a fejét, becsukja szemeit, próbálja elraktározni agyában ezt az örök éjjelt...*
|
*Apja dícsérő szavai többet jelentenek neki mindennél...szívében szinte túlcsordulnak az érzelmek, érzi azt a szorító, bizsergető érzést, melyet csak az érezhet, aki nagyon nagyon szeret....Ahogy apja odadörgölte hozzá a fejét, belenézett a gyengéd nagy szemeibe, és hirtelen úgy érezte, nincs nála boldogabb a világon. Csak állt ott, szorosan hozzásimulva, és azt kívánta, sose érjen véget ez a pillanat. Fejecskéjét apja nyakához dugta, a pofája alá, és bal mellső tappancsával megérintette Rhaido lábát...Szemeit behunyta, és próbálta kiélvezni ezt a ritka pillanatot, hogy az apjával lehet...Sóhajtott egyet, és elkezdett falatozni a medvéből. Nehezére esett lecsipegetni a nagy bunda alól a húst, de azért valahogy boldogult vele. *
|
*Elereszti a medve fülét, egy pillanatra csak nézi a kicsit, majd zihálása alábbhagy, szeme büszkén megcsillan*Igazán ügyes voltál, Kineko.... Hallgattál rám, végig az én utasítasításaimat követted és mellettem maradtál. Apának jobb lánya nem lehet, mint te... Nagyszerű vezér leszel, ha eljön az ideje.*szavai megerősítéséül még bólint is egyet, majd elnéz a sziklák felé*Falatozz a megérdemelt zsákmányból, hercegnő, azután ha gondolod pihenhetünk kicsit a sziklákon...*kedvesen letisztítja kicsinye pofájáról a vért, majd hozzádörgölia fejét*Maradj ilyen, hercegnőm...
|
*Minden izmát megfeszíti, nekirugaszkodik, és fogai kíméletlenül záródnak rá a medve nyakára. Úgy érzi, hogy sosem fogja elérni azt, amit akar, hamarabb esnek ki gyönge fogai....Csak harapja és tépi a medve áthatolhatatlannak tűnő bundáját, majd egyszercsak megérzi a fémes ízt a szájában....A vér összekeveredik a nyálával, és a medve lassan nem mozdul többé...Még utoljára megrázza a pofájában lévő húst, és elégedetten kiereszti a szájából...Apjára néz, és büszkén kihúzza magát. Próbálja leplezni, mennyire lehetetlenül fáradt...*
|
*Magában számol, a medve kétségbeesetten próbál felállni, de Rhaido mindannyiszor kihúzza alóla a lábát... Végül szusszanva a földre fekszik, kismacisan felbőg, mint mikor az anyját hívja, de erre neki már esélye sincs...*Most!*kiáltja teli torokból az apa, amint elkapja a bocs a fülét és a földre nyomja a fejet kiszolgáltatva a kicsi végső döfésének....*
|
*Alig hallja apját, a medve ordít, dobhártyája majd szétszakad... igyekszik elkerülni a hadonászó lábait, hatalmas karmait...Nem válaszol,csak bólint, hogy értette az utasítást*
|
Jól van, hercegnő...*motyogja még mindig aggódva, majd kisebb támadásokkal próbálja gyengíteni a mancsával, fogaival küzdő medvét...*Ha jelt adok, harapd át a torkát...*lihegi kissé fáradtan, de energikusan...*
|
Megvagyok*nyögte, bár az oldala még mindig sajgott..Elengedte a bocs lábát, majd felvont ínnyel elkezdett ismét körözni körülötte..*
|
*Ahogy eléri célját, kirántja agyarait a mancsból, és felvont ínnyel, dühös morgással ugrik a bocs torkának, de még idő előtt visszaszökken, mintha csak játszana a medvével...*Neko...*pillant kicsinyáre*Megvagy még?*aggódva bökdösni kezdi, majd mikor a medve megpróbál feltápászkodni, melynek következményeként eltaposta volna a kicsit, belemar a sebesült lábba, és ismét kirántja..~Neko... Szólalj meg, anyád megöl, ha bajod esik...~*
|
*Ahogy a medve elesett, vele együtt zuhant a karján ott csüngő Neko is. Szorosan fogta a pofájában a bocs mellső lábát, és amint a földre estek, hihetetlenül erős fájdalmat érzett a lábaiban meg a bordáján...nyüszített egy halkat, de nem merte elengedni a medvét...*
|
*Minden idegszála egyszerre uszítja... Elrugaszkodik a földről, majd a nyak helyett a medvebocs illetékes mancsát ragadja meg fogaival, ahogy földet ér egy begyakorolt fejmozdítással, és persze a lendület segítségével próbálja a földre rántani a bocsot... És a medve elhasal....*
|
*Nyüszítve ugrik el a lecsapódó állkapcsok elől, majd ráveti magát a bocs egyik mellső mancsára...A medve könnyedén felemeli az alig 8 kg-s farkaskölyköt...*
|
*Követi tekintetével kicsinye útját, majd lelapul, és izmait megfeszítve vár a megfelelő pillanatra... A medvebocson látszik, hogy fiatal még, mancsával Neko felé üt, rémülten próbál odébb cammogni, körmei után a fogait veti be...*
|
*Egyszerre csak felélednek az ösztönei, a félelem szépen lassan elszáll a szívéből....Vicsorogni kezd, és kilép az apja által nyújtott menedékből....Amit csinál, még nem egészen tudatos...Hátán felborzolódik a szőr, összeszűkült szemekkel figyeli a medvebocst. Elkezd körülötte keringeni, akár a felnőtt farkasok....Szíve hevesen ver, a fülében lüktet a pulzusa, orrlyukai kitágulnak és reszketnek az izgalomtól...*
|
Hercegnő...*suttogja lányának, miközben a medvét figyeli*A legfontosabb, hogy ne félj... Eleinte mindenki követ el hibákat, de ha tanulsz belőlük, nagyszerű vezér lesz belőled...*A medve visszazöttyen négy lábra, további ordítással próbálja elrisztani a farkast és kölykét...*
|
*Nézi, ahogy a medve tesz feléjük egy lépést, ordít, és a két mellső lábával elkezd hadonászni...Hátracsapja a füleit, és gondolkodás nélkül elkezd vicsorogni...hátán felborzolódik a szőr...*
|
*Észreveszi, hogy apja előtt állt, elszégyelli magát, és lejebb kushad a földre...Meredten nézi a hatalmas medvét*
|
*Megkönnyebbülten felmordul, majd mikor Nekot meglátja előrébb kissé összehúzza a szemeit, ösztönösen eléugrik*Figyelj, Neko, ha ez igazi, hatalmas medve lett volna... Nem is tudom mit tettem volna...*Érezni a hangjából csöpögő aggodalmat, de nincs idő helyrehozni a hibát, hogy észrevették őket... A medvebocs, elhátrál a sziklától, majd nehézkesen megfordul, két lábra áll, hogy nagyobbnak tűnjön... Igyekszik félelmetesnek mutatkozik, de hangjában és méreteiben még ott a kölyökség...*
|
*Apja hátrahőkölésére ő is lefékez,de egy jó fél méterrel előrébb....meglátja a hatalmas (legalábbis az ő méreteihez képest hatalmas) mozgó barna valamit...Megfagy az ereiben a vér*
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
