|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
*Eljátszadozik magával. Megint érzi, ahogy tagjai lassan merevednek, az NJK szörny gyorsan teszi magáévá.. Feláll, megindulna, hogy Agyar fülét meghuzigálja, de kész. Vége. Másévá tették. Mostantól se nem hall, se nem lát. Megmozdítani lehet, de csak Agyarnak van hozzá joga, és neki is életveszélyes. Önkívületi állapotban van, megkövült. Szórakozottan leül a helyére, felkészülve az öt napos poshadásra. Ha kérdeznek tőle valamit, bólint, ha ocsmányság, megrázza a fejét. Ha azt mondják neki hasra, hasra vágódik, de nem követ senkit. Ha alrébblökdösik, felmorran és kikaparja az illető szemét VP módon. Ha kedves szavakkal udvarolnak neki, elolvad, ám még mindig az NJK rabságában van. Mélykék szemei merednek előre, de nem néznek senkit, ám ha valaki belenéz, megvakul. Mer ő Vp.*
//Csók a családnak (by. Draw) Tehy innentől NJK, és a fentiek érvényesülnek ;) :* //
|
*Érzi, ahoyg elkapja a vérszem, amint lealázzák, és beletipornak a lelkébe. Senkinek sem lehet nagyobb szája, mint neki...*Én nem tudom, mit vagy úgy oda...*gúnyos pillantással végigméri*Elég girhes vagy. És továbbra is én kérdeztem előbb.*még jobban kihúzza magát, mint akinek gerendát állítottak a hátába. Mintha a többiekről nem venne tudomást. Az ő büszkeségét senki sem tiporhatja el. No jóhhát Shadow legyőzte. Meg Darkness is. Megőő... Lényegtelen! Ő lélekben erős és a szája nagy, nem vitás :P Kivételes orrába beleüt Démon szaga... ~Hát ez..?~ De egy szót sem szól róla. ~Elintézem ezt a pojácát egyedül~*
 |
*A fak kozott boklaszik,lehajtott fejjel,a foldet szimatolva,nyelvet logatva.Fel fullel hallja,hogy ujabb veszekedes folyik az erdoben.Felnez es sohajt egyet.Ugy dont megnezi mi tortenik ott.Alig csapva zajt setal a farkasok fele,majd az egyik bokor mogott leul,ahonnet mar lathatja a farkasokat is.~Megegy idegen..ezek sose adjak fol?Remelhetoleg ez nem egy olyan bekepzelt joszag,mint az elobbi volt..~Gondolja magaban es megnyalja pofajat.*
|
*Összenéz Agyarral, majd a nagy fehér hímre mered és megcsóválja a fejét* Nem, nem ismerünk. De bizonyára eltévedtél. Ez a mi területünk, pontosabban anyámé és a falkájáé. *Kicsit kényelmetlenül érzi magát a hatalmas hím társaságában, főleg, hogy tudja, Agyar nem lenne túl nagy segítség...Főleg nem azzal a furcsa lüke nősténnyel a nyakában. Mikor a fehér farkas megemlíti a tegnapot, és a "gyilkosságot"... hirtelen elfogy a tüdejéből minden levegő* A tegnapi.. miről? *nyüszít egyet* Ismerted azt az ezüst hímet?
|
*Furcsálkodva néz... nem érti, miért és legfőképpen hogy mernek vele kötekedni.. hát senki sem ismei őt? még hirből sem? * -Tudod te kivel beszélsz? Több tisztelete megértetted?- *Lassan közelebb lépdel a hímhez* -ezért meg is ölhetnélek. .remélem tudod.. - *végig méri a hímet és látja hogy esélye sem lenne* - dea lányod előtt ne makarlak megalázni... szóval kérdeztem valamit.. ki tud valamit a tegnapi gyilkosságról?- *minden jelenlévőre gyilkos tekintettel pislpog.. elvégre még szinte semmit nem tud az itt történtekről... bár. .a bizonyos sötét nőstény bizonyosan nincs itt... de a másik. .a szép nevezetű... majd kdierül*
|
*Neko érkezésére oldalra billenti a fejét, nem emlékszik, honnan olyan ismerős a nőstény..honnan honnan honnan.. és fehér hím..fehér hím..ez még ismerősebb..fehé..* Nade apu.. *Suttog, hangja sokatmondó* Szépség azt mondta, hogy minden idegen a barátunk. Miért morogsz rá, nem látod, hogy fél? Teljesen megrémiszted *Bólogat, bár fogalma sincs, hogy szavai nem éppen igazak. Dehát ezt a kijelentést ügyesen bemagolta ööüü..hol is hallotta ezt utoljára.. mindegy. Kényelmesen leül Agyar mögött, onnan figyelve a történteket* Nade apuu! És Szépség azt mondta, hogy mindenki menjen a barlangba. És apuu, Szépség még azt is mondta, hogy le kell szedni a fejét.. ~kinek is?~ öhm.. *Mély gondolkozásba merül, maga elé motyogva..*
|
*Felvonja az ínyét, felmordul. Őt nem vehetik semmibe*ÉN kérdeztem előbb, te vadidegen fajankó...*felkapja a fejét, óvón Tehy elé áll*Maradj hátrább, kiscsillag!*hátra sem pillant, végig az idegent fikszírozza, Neko érkezésére végül mégis oldalra pillant*Egy bunkó, akinek volt mersze átlépni a határt...
|
*Lassan ébred álmából. Mintha valahonnan nagyon messzi útról tért volna vissza, fáj minden izma, és sajognak a mancsai. Ásít egyet, álomittasan körbepislog...Majd megcsapja az orrát az idegen hím szaga. Felborzolódik a szőre, felpattan, és magabiztosan indul meg Agyarék felé* Ez meg ki az ördög?
|
*Megérzi a vér szagát... a többiekre ügyet sem vetve követni kezdi az illatot... mikor odaér, lehajol. megízleli. * -igen.. ez ő...- *egy pillanatra elhallgat, majd gyázsosan hozzá teszi* -volt...- *felnéz, és abbahagyjaa többiek levegőnek nézését..* -ti ketten! mit tudtok? mi történt itt?- *ezután nem néz rájuk... körbejárja a helyszínt, és várja a válaszokat, bár nem számít túl sok információra*
*Láthatóan eléggé elfáradt... régóta csak rohan és nyomokat keres...Szaglászva, kutatva ér el az erdő széléig... maga elé motyogva lopakodik kutat valami jel után...* -Semmi kétség. itt járt.. biztos.érzem. nem is olyan régen...- *aztán tovább araszol, a levegőben szimatolva, de aztán megtorpan.. * -mások teülete ez. hát ezért... - *megáll az erdő szélén, ahol a falka területének szélét sejti, és onnan méri fel az erdőt.*
|
*Telihold van. A napkorong utolsó búcsúcsókkal jutalmazva a fákat eltűnik a horizonton, s lassan átveszi a borús égen az uralmat a csillaginvázió. (Ennek hatására NJK Tehy felolvad). A fiatal nőstény lassan emeli fel fejét Draw hátáról, s csodák csodájára mindenki eltűnt. Megbökdösi a hímet, de az mélyen alszik. Felsóhajt, mellső mancsai segítségével ülésbe löki magát* Mit is keresek itt? Mi történt? *Látni véri a vérben ázó fűrnyomot, orrát megcsapják a különös szagok. Nem ugrik be neki a tegnapi nap történése, amit nem is nagyon bán.. Lassan talpra emelkedik, kirázza bundájából a koszt, s útnak indul. Víg léptekkel szökdécsel a fák között, hagyva hogy a szellő kellemesen átfürdesse. Megtorpan. Hím szaga..ismerősé..* Apaaaa! *Visít fel már messziről, mikor Agyar látóterébe esik, s orra bukva ugyan, de futásnak ered, hogy a meglepetés erejével vethesse rá magát apucijára oda sem figyelve a másik hímre..*
|
*Csörtetés a bozótosban, árnyféle, formátlan farkas nyomja orrát a levegőbe. Egyetlen becse... A nyelvén kívűl. A szagok árulkodók. ~Idegen... Na majd én elűzöm~ Magabiztosan csörtet tovább, míg oda nem ér a fehér farkashoz, szinte kirikít a sötétségben. Összehúzott szemekkel lép ki elé, kihúzza magát, véznaságával mit sem törődve morran fel*Mit keresel a... területemen, kölyök?
|
*Csak járkált éjszaka, akár a kísértet. Nem is figyelte, merre viszi az útja, csak próbálta maga mögött hagyni a múltat, feldolgozni, újraértelmezni, mi miért is történik körülötte. Nem sejtette, hogy egy vidámnak indult csevegés tragédiával érhet véget. Végül sikerült magával "megbeszélnie", hogy mi a teendő ezután, és mire visszaért a fák közé, már teljesen kimerült. Egy helyben összeroskadt, nem túl elővigyázatosan, bármilyen ragadozónak kitéve magát, összegömbölyödve mély álomba merült a fák között, a fűben. *
|
*Láthatóan eléggé elfáradt... régóta csak rohan és nyomokat keres...Szaglászva, kutatva ér el az erdő széléig... maga elé motyogva lopakodik kutat valami jel után...* -Semmi kétség. itt járt.. biztos.érzem. nem is olyan régen...- *aztán tovább araszol, a levegőben szimatolva, de aztán megtorpan.. * -mások teülete ez. hát ezért... - *megáll az erdő szélén, ahol a falka területének szélét sejti, és onnan méri fel az erdőt.*
|
*Láthatóan eléggé elfáradt... régóta csak rohan és nyomokat keres...Szaglászva, kutatva ér el az erdő széléig... maga elé motyogva lopakodik kutat valami jel után...* -Semmi kétség. itt járt.. biztos.érzem. nem is olyan régen...- *aztán tovább araszol, a levegőben szimatolva, de aztán megtorpan.. * -mások teülete ez. hát ezért... - *megáll az erdő szélén, ahol a falka területének szélét sejti, és onnan méri fel az erdőt.*
|
*Rövid ideig kicsinye után néz, majd összeszorítja a szemét és lehajtja a fejét. Nem megy utána. Hagyja, hogy kicsit egyedül maradjon... Talán majd később... Hirtelen kapja fel a fejét, visszafelé indul, sebesen, nyújtott ugrásokkal, míg oda nem ér. A testhez. Mely még lélegzik, habár halványan... Leül mellé, szeme megvillan, de sejti, immár csak enyhíteni tud a szenvedéseken*Bolond kölyök...*húzza fel ínyét*Ha tudtad volna, meddig mehetsz el, egy napon talán...~A helyemre kerülhettél volna..~*Hisz anyai ösztönei megsúgták, mi dobogott Nekoban... Hirtelen csapnak le agyarai, átharapja a torkot szabad utat hagyva a vér áramlásának. Egy gyors, és erőteljes támadás, majd a grabancánál elvonszolja a holtat*
//Vegyük úgy, hogy Démon nem vitte el, a többi ugyanaz... És akkor megoldottam :P //
 |
*Másik énje már régen elhagyta, ő pedig jó messzire elbújt a bokrok és a fák közé, de látta mitörtént. Szíve hevesen vert a történtek láttán, szinte megfagyott benne a vér. Pupillái kitágultak, nem bírta tovább. Még nem látta társai halálát, ne tudta, hogyan viselkedjen, ám csak eggyet tudott. El innen! Ösztönei csak ezt ordítozták neki. Onnan, ahol így elbánnak a betolakodókkal nem lehet csak úgy betévedni. Silver bátor volt, de Fallen szerint még túl fiatal a halálhoz. Hiába volt vetélytárs, ő kedvelte. De most vége. Ő neki pedig menekülnie kell innen. Most látta csak először a kegyetlen halált. Ami nem kímél sem öregnek, sem fiatalnak. Ígyhát egyszercsak a nagy csendet eldobva ugrott fel, és villámgyorsan vágátába kezdett. Ám nem ügyelt a hangra, ezért könnyedén meghallhatták, de utolérni aligha tudták volna, mert lába addig nem álltak meg, amíg meg nem látta a hegyeket...*
|
*Nekora néz... csak ennyit mond* -Viszlát szépség... talán büszke voltam.. az egyetlen, amiben anyádra hasonlítok... látod... még ezt is gyűlölöm. .már magamat is gyűlölöm emiatt - *Aztán az ég felé fordítja pofáját.. kitátja, majd vonyítani kezd.. se fájdalmat, se szomorúságot nem lehet érezni vonyításában.. csak mintha tudatni akarná a világgal, mi történt vele egy éneket kezd ismételgetni.. csak pár soros..*
- A Sötét nőstény
Büszke végzet
S íme a halál
Elviszi Silvert
A túl büszke hím,
Kinek kinek veszte a szép,
kiért halni kész,
De nincs vége még ,
hisz Van ki emlékszik
S eljön majd Ő is... -
*befejezvén énekét.. Démonra néz...* -utolsó kívánsághoz jogom van.. ne ez a csicska végezzen velem.. semmi joga hozzá... a vezér. .aki dönt halálomról. .ő tegye meg... - * (remélem enynit kérhetek.. ha már.. nem sok feltételes módot láttam a támadásoknál Démi ;) )
|
*Felszisszen a csicska szora.Szinte vegig se mondhatta a feher him a mondandojat,o maris ott termedt mellette.Az agyat elontotte a duh,bar most meg sem probalja levezetni.Kivillannak feher fogai,s ha Silben mar nem maradt annyi ero,vagy akaratero,hogy vedekezzen,bizony erezheti is a torkaban Demon hideg fogait,amint tul melyre hatolnak.Igencsak fajdalmas,de alig tart egy pillanatig,mig roppan valami,s a feher him szemebol eltunhet a feny...Demon ha sikerult elkapni a nyakat meg sokaig tartja igy morogva,reszketve a duhtol.Egyaltalan nem csicska..es meghogy kutya..fojj...csak van benne tisztelet a vezere irant...mintha allkapcsa szajzart kapott volna,nem tudja elengedni a nyakat,olyan mereges.Felnez,arra,amerre Shiroek tuntek el.Hallja tisztan a vezer vonitasat..s erre a vonitasra ujra visszater bele az a furcsa erzes,ami meg azelott kapta el,hogy bement a barlangba.Osszeszoritja szemet es fogait,kirazza a hideg...nem tudja mi keszulodik,de semmi jora sem szamit.Aztan ranez az immar minden bizonnyal elettelen farkasra.Ovatosan leteszi a fejet a foldre,ott aztan kihuzza fogait a nyakbol,s lenyalja a pofajat.Majd utana grabancon ragadja,s vonszolni kezdi.Meg sem all a falka teruletenek vegeig.Amint kieretek a dombsagba elenegedi Silver Fangot,felemeli pofajat,kitatja szajat es hangos vonitas hagyja el torkat,mely jelzi,hogy aki betolakodo itt volt,az most tavozott...nem csak testileg,de szellemileg is.Sajnalja o is,hogy igy tortent.Nem szereti sajat fajtajat megolni.De amit o produkalt,az tenyleg tobb volt asoknal.Demon ezutan megfordul es visszauget az erdobe,eltunik a fak kozott....*
|
*Odasimu anyjához.... majd a hirtelen, mint egy hegyes agyar marása...Eljutnak a szívéig az ezüst hím szavai. Hátralapítja füleit. Bár sosem volt még rá példa...általában vagy elkergették a jöttmenteket, vagy befogadták a falkába... mégis az ösztönei azt súgták neki, hogy itt a vég. Hirtelen mérhetetlen düh és fájdalom járta át a szívét. Odalépett a hímhez. Szemeiben szomorúság és harag tükröződött* Hogy merted azt mondani, hogy kellek neked? Hogy merted azt mondani, miközben dacoltál az egész világgal, de önmagadon nem tudtál átlépni... Hát ennyire kellettem? Hogy megmutasd, mégis te vagy a főnök, most és mindenkor, még annak árán is, hogy elveszítesz? *Egy darabig követi anyját... majd mikor felhangzik a vonítás, bevágódik a sűrűbe, útja ... talán Shiro tudja, hová vezet. A sziklákig meg sem áll*
|
Én is nagyon szeretlek, kincsem...*bújik hozzá egy hosszú pillanatra kicsinyéhez, lehunyja szemeit is*És mikor nem tudom, merre jársz, borzasztóan aggódom érted...*Fülébe ütnek a végzetes szavak. Szinte átmarja büszkeségét, belevág, ínye önkéntelenül is szabadjára engedi agyarait. Nem bír vérével, és tudja, a hím soha... De soha nem fogja feladni azt a furcsa valamit, mely ellenszegülésre hajtja és őiránta indokolatlan megvetést vált ki. Elhúzódik Nekótól, majd a hímre pillant*Jól harcoltál.*biccent felé, majd int Démonnak, és hozzásimulva Nekohoz szólal meg*Gyere...*Amint elég távol érnek torkát az ég felé tartva vonít egyet, mintegy jelzésként... Az erdő falka vezére soha, de soha nem fogja hagyni, hogy beletiporjanak abba, ami a falka élére hajtotta. Ő bizony nem születésétől volt vezér... Szorosan hozzásimulva kicsinyéhez súgja fülébe*Sajnálom, Neko..
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
