Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:28 - |
A hegytető az örök hóhatár fölött található. Több órás gyaloglásra van az Odútól, de a kilátás mindenért kárpótol. Itt mindig hideg van és a szél bizony csípős...
|
[267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Nagyon hosszú kavarodás után, de kilyukad végre itt* Ezt kerestem! *A levegőbe szagol. A csípős széltől megremeg. Ahogy az ismerős szagok az orrába csapnak, eszébe jut egy kósza hír. Előtte sosincsenek titkok, mindenre hamar rájön. Szeretett volna elbeszélgetni Shadowwal a tegnapi lopásról* Az biztos, hogy erről le kell szoktatnom az itt élő farkasok mindegyikét! Bármi is történjék, nem szabad lopni Shiroéktól! Soha! Addig nem, amíg ők sem lopnak innen. Bár, ahogy elnézem, innen nincs sok mindent ellopni.. Valahogy csak kibírjuk.. Ki fogjuk.. *Elmélkedik hangosan. Jobban szerette kiadni magából gondolatait. Akkor megnyugodott. Elgyönyörködik a tájban. Eddig csak 2 telet élt meg, azt is egyedül. Ez lesz az első tele ismerősök közt* |
*Visszajön.Nem találja Batort.Csak bandukol a fák között*
|
*Csak futott és futott idegen szagokat keresve...de semmi...*itt még nem jártam*így kissé összehúzta magát és lopakodva suhant fától fáig...széllel szemben ment...erre nagyon ügyelt,hogy meg ne előzzék...~nincs itt semmi idegen...csak sarkcsillag járt ma itt...*nézett egy lábnyomra és szagolta meg azt
|
*Örül hogy végre láthatja a nagy hótakarót.Egész éjel ezt keresték Batorral de valahogy elváltak útjaik.Lassan mászik felfelé szép fokozatosan~Ez a hegyek legcsodálatosabb része~Aztán hempereg egyet a hóban.Visszaindul hogy megkeresse Batort*
|
*A tegnap esti kis visszatérés megviselte a lelkét. Le kellett dolgoznia a dühöt és a feszültséget, ezért gyalogolt fel ismét ide. Még éjszaka előtt talált magának, egy olyan fenyőfát, melynek gyökerei közé behúzódvaaludhatott. Most, hogy ide sütött a nap, felkelt mély álmából. Szétnézett, higy nincs e semmi, veszélyes vagy éppen ehető a közelben. Amikor a tájat teljesen kihaltnak vélte. Elindult az odúhoz.*
|
*Napkelte óta kóborol. Fogalma sincs, hogy hol lehet. Talán eltévedt? Nem az nem lehet. Csak egy csapat vad nyomát követte. Igaz már teljesen ki volt hűlve tehát nem sok reményt fűzött hozzá, hogy valami lesz is a nyom végén. És végül sejtése igaz is volt. Felért a legmagasabb pontra. Nyelve már majdnem a bokáit verdeste, olyan fáradt volt. Volt egy különlegessége ennek a helynek. Már ilyenkor hó fedte. Kidől és egy kicsit relaxált. Szapora légzése, lassan nyugodni látszott. Amikor már eleget pihent és szétnézett. Belátta az egész tájat, egészen az erdőig ellátott. Lenyűgözte a kilátás. Már megint korgott a gyomra, és elindult megkeresni a többieket, hogy "közösen" fogjanak valami szószerint gyorskaját.*
|
A hegytető az örök hóhatár fölött található. Több órás gyaloglásra van az Odútól, de a kilátás mindenért kárpótol. Itt mindig hideg van és a szél bizony csípős...
|
[267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|