|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:33 - |
A völgy zsákmányokban bővelkedik, de az éhes farkas jobb, ha éjszakára időzíti a vadászatot, mert a hatalmas nyílt terepen nincsen rejtőzködési lehetőség.
|
[546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Leheveredik Shadow mellé ugyanis nem akarja kilapítani párját* Fogalmam sincs, de nem tűnt veszélyesnek. És te merre jártál? Jó lenne már vadászni a falkának, és nem ártana jobban odafigyelni rájuk. Kicsit túl bő pórázon vannak *Egyik mancsát Shadow oldalára helyezi kényelmesen*
 |
*Megadóan esik hanyatt, és szélesen elvigyorodik* Jobban kéne mostmár vigyáznod magadra....*megdöbbenve látja, hogy pár nap alatt mennyit nőtt Tia pocakja.* Ki volt ez? *kérdezi arra felé bökve fejével, amerre az idegen távozott, majd átszellemülten tisztogatni kezdi párja pofáját és fejét*
|
*A fekete hím eltűnik szemei elől, hirtelen egy fehér ördög indul el felé :P. Amint beazonosítja Shadowot, boldogan szökdécselve indul el felé. Amint elég közelt ért hozzá, megpróbálja rávetni magát a hímre üdvözlése jeleként*
|
*Ahogy meglátta párját, hogy közeledik az idegen felé, minden erejével összpontosítani kezdett a jövevényre. Elégedetten és megnyugodva sóhajtott fel, mikor a fekete hím egy szó nélkül tovább állt. Kilépett a fák árnyékából, a nyílt terepre, és mosolyogva elindult Tia felé*
|
*Árnyékként követi tisztes távolságból az idegent. A nyílt terepre már nem lép be, csak az Árnyas rengeteg fáinak védelmében követi szemével tovább. Nem tud úgy lopakodni, mint párja, így inkább az árnyékok rejtekében oson tovább.* ~Idegen hím...~ *Visszafojtja morgását*
|
*Egy lomha és hangos szökkenéssel ugrik ki a rengetegből. Kidomborodott hasa és a föld között már alig lehet átlátni. Arcán terülő mosolyából és szemei csillogásából észre lehet venni, senki és semmi sem tudná felhúzni. Megpillantva egy fekete farkast azomban megtorpan. Kissé felhúzza ínyét. Félti még ki sem bújt kölykeit, így szinte a völgy másik végén állva kiált oda a hímnek* Ki vagy és mit akarsz erre?
|
*Újra erre jár hátha itt találja az esüstbundájú angyalt.De már csak hült helye volt*Huh...*Sóhajt.Valahogy megfogta benne hogy milyen tüzes és makacs~Óh nehogy már!Nem szerethetsz bele!...Ugyan már szánalmas vagy~Gyötrődik magában*
|
*Borostyánzöld szemeivel felnéz az ezüstös nőstényre. Szavai nyugtatólag, hatottak rá. Szipogott párat, és elindult volna felé, de ekkor visszanézett anyjára. A sötét hím hirtelen eltűnt. Kicsit kuszák voltak még neki a dolgok. visszaugrott, anyja védelmező teste mögé, és a mellső mancs alá fúrta a fejét. ~Légy erős... és sose hagyd hogy vki föléd emelkedhessen.~ Vízhangoztak a szavak fülecskéjéban. Lassan elbóbiskol. Még utoljára védelmet várt anyjától. Anyjától, aki már nem fog többé vigyázni rá.*
|
*Átható tekintetében rövidke percre kialszik minden fény, mikor a Kígyó visszatér.~Elment.~~Elkísérted?~~Ahogy kérted. De csak a te kedvedért.~~Apa?~~Szemmi hír.~Gondolatai közül szinte robbanásszerűen ébred fel, mikor a fekete hím kerül a képbe, majd rá. Mikor a farkas teljes súllyal ránehezedik a Kígyó védekezésszerűen belemar a lélekbe, amit Night hirtelen beléhasító fájdalomként élhet meg, de tovább nem megy a dolog. Daemia dühe egy röpke pillanat alatt visszatér, démoni lángban égő tekintetével szinte átdöfi a hímet...*Te... Koszos hímkorcs!*tör fel belőle hirtelen, ami az angyali külső egészen elképesztő megszólalása lehet*Nem vagyok a szépséged, te szerencsétlen! Még egyszer... Még egyszer hozzám ne merj érni, mert...*nem fejezi be. Kár is lenne megpróbálni felsorolnia az áldozatait... Egy dühös ínyfelvonással letudja a mondat a végét, majd ismét a kicsira néz*Látod, kölyök, ez a fele farkasoknak, akiket jobb elkerülni. Hímeknek hívják magukat.
|
*Nieve felnéz sz ezüst nőstényre. Mintha megváltásként érkezett volna ide. Különös melegség járta át lelkét. Lassan ügyetlen léptekkel elindult felé. Ekkor egy fekete farkas is beugrott képbe. kicsit megtorpan és megszeppenve nézi őket. Visszugrik, anyja még melegecske teste mögé, és kikukucskál mögüle. ~ Kik ezek~ majd Daemiára pillant. ~Mintha a mami lenne.~ ~De mami itt van~ kétségbesett és nem tud dönteni. Lassan remegő tappancsokkal ismét előbújik, és közelebb megy, de nem szól semmit.*
|
*Egyre csak közeledik a farkasok felé.Szívében magány és elhagyatottság.De mikor meghallja a lépteket megtorpan.Először azt hiszi Daemiára hogy egy elejthető állat s az éhség elvakítottságában gondolkodás nélkül leteperi.De mikor hirtelen végre kinyitja szemét látja hogy ez egy farkas.Szörnyen érzi magát.Gyorsan leugrik a nőstényről*Óh elnézést a kellemetlenség miatt szépségem! Ugye nem esett bajdod?
|
*Dühös. Nem épp a legjobb pillanat ez, és az a legszerencsésebb, aki ilyenkor nem fut össze az ezüst farkassal... Szeme szinte szikrázik, sárga szemeit egészében betölti a démoni tűz... Hogy haragját valamiképp kifejtse léptei sietősek, habár így is maga a megtestesült kecsesség... Mégis, ha valaki a közelébe kerül, érezheti azt a mérhetetlen tomboló energiát, mely belülről szítja... Összecsattintja fogait, csak egy hímre vágyik, akit jól megtéphet... Ilyenkor bezzeg mennyire hiányzik neki Buck... Az édes vére... Megtorpan. A Halál fuvallata egészen messziről, mégis érezhetően megcsapja. Szemei összeszűkülnek, majd a megérzett irány felé kapja a fejé.~Menj, kísérd el~A Kígyó mérhetetlen energiája hirtelen tűnik el, egy pontba sűrűsödik, majd lassan kitapogatja, merre bolyong az anyafarkas nyughatatlan lelke... Ő majd elkíséri. Daemiát egészen más köti le. Egy másik szag. Ahogy közelebb üget meg is látja a tulajdonost. Egy kölyök. Nőstény. Szerencséjére. Hosszú ideig ácsorog még ott a fás rész szélén, sárga szemei kereszttüzébe vonva a kölyköt, de nem szól, mégcsak nem is moccan... Mint egy hatalmas fehér szellem vagy látomás, mely anyja után kíséri a végre ítélt kölyköt... Persze a valóság egészen más.*
 |
|
:*Egy hófehér farkas lassú bicegő léptekkel megy a völgy területén. Hátsó lábát szinte csak húzza maga után. Szemét összeszorítja, hogy fájdalmát feledni próbálja. Szájában egy gombóc puha bundás kölyköt cipel. Az anyafarkas megáll egy pillanatra és a levegőbe szimatol. Tudja, hogy idegen területen jár. Ezért is jött ide. Hátha itt valaki befogadja a kölykét. Falkája kiközösítette, hanyagsága és hozzánemértése miatt. Keményen meglakolt érte. A vezérhím, hátsó lábát majdnem törte. Épp csak annyi ereje maradt, hogy felkapja kölykét és elszaladjon. Továbbindult volna, de elfogyott az ereje. Letette a kölyköt, még egyszer utoljára szerettetteljesen megnyalta, majd összesett. Ekkor mellkasán feltűnt egy hatalmas nyílt seb is. A kölyök nem értette a helyzetet. Anyja mellé bújt. Pofácskáján könnycseppek szaladtak végig, és peregtek az anyafarkas bundájára.* Keress itt menedéket. Légy erős. És soha ne engedd, hogy valaki erősebb legyen nálad.* Mondta halkan elhaló hangon a hófehér farkas.* a kölyök felnézett rá borostyánzöld szemeivel, és anyja álla alá fúrta fejét. *Megígérem. *szipogta. Ekkor a fehér farkasból elszállt az élet. És kölyök egyedül maradt könnyeivel egy idegen vidéken.*
|
*Éjszaka van.Sötét éjszaka.Night a nagy sötétben épp táplálékot keres.Bundája beleolvad az éj feketeségébe.Szemét csukva tartja és mint mindíg újra a többi érzékére hagyatkozik.Egy kis szellő nyulak szagát szállítja.Night elindul a szag felé s érzékei tényleg nem hagyták cserben.Két nyulat látott akik éppen a fűben legelésztek.Óvatosan odalopódzik~Áh minek nekem mind a kettő? Még a végén elhízom csak az egyik kell~Nézett a kövérebbik nyúlra.Egyre közelebb megy s egyszer csak ráugrik áldozatára.Az egyik nyulat sikeresen megsebezte s a vér elkezdett ömleni belőle.nem bírta már a futást. Night addig várt még a földön vonaglás abbamaradt s a test a lelket kiadta magából*Tökéletes*Vigyorog*Most pedig vigyük az ideigelenes szálláshoz*És szájába veszi prédáját s elindul a sziklaodú felé vele*
|
*Újra két hátsó lábára támaszkodik, és akár egy mongúz, ágaskodva fürkészi a terepet. Hamarosan megpillantja ő is az őzsutát. Izgatottan visszaáll négy mancsára, és a két kölykre néz.* Úgy tűnik a vacsora tálalva van...*megnyalja a száját* Ideje, hogy most az egyszer ti lássatok el engem egy kis ennivalóval *vigyorog*
|
*Halkan felmordul, mikor Rori meglegyinti, és kicsit vissza is pofoz, de nem találja el. Rori nagyon feltűnően érezteti, hogy nem Leona az idősebb:)*~Kis gonosz...~*Ő is megérzi a zsákmány szagát, és ösztönösen a földre lapul*
|
*Finoman meglegyinti Leonát, majd hátrébb szökken, de villámgyoran eltűnik játékos ösztönzése... Felhúzza az orrát, majd odacsüccsen Sil mellé, onnan néz a kölyökre... Mintha több év távlata lenne köztük, egy szakadék... Bár Leona is rengeteget nőtt, mégis látszik Rorin, hogy ő az idősebb... Hozzásimul Silhez, majd pupillái összeszűkülnek, kitűnő látása segítségével mozgást észlel a völgy közepe táján... Látszik, ahogy izgalomba jön a vadászat reményétől, farka módszeresen ide-oda kezd kígyózni...*
|
*Kicsit megráncolja az orrát Rori csavargásán..de nem teszi szóvá. Szíve megtelik boldogsággal, hogy végre újra együtt lehetnek mindannyian. Elismerően néz Leonára* Te aztán talpraesett kis kölyök vagy! *még egyszer végigméri. Tényleg jól megnőtt ő is*
|
Én láttam egyszer a mamámat! *hatásszünet* Álmomban *jól kineveti a másik két hiúzt, ha az előbb felkapták a fejüket* Egyébként egészen jól meg voltam egyedül, csak nem tudtam, hogy merre kell visszamenni, és féltem a farkasoktól...Ha nem voltak itt, akkor elmentem kicsit messzebbre vadászni...//ahol nincs kiírva, hogy mit lehet fogni:P//*látszik rajta, hogy kicsit meg is hízott.*
|
[546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
