|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:35 - |
Az Árnyas rengeteg égig érő fenyőfái közé alig férkőzhet be a napfény. Ideális terep a vadászatra, de zsákmányban nem bővelkedik, csak pockok és mókusok tévednek errefelé.
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Valami gond van talán?*Kérdezi tapintatosan, és egyre értetlenebb lessz. Nem érti mi gondja van a nősténynek.~Fura figura...~Akármennyire is furcsállja a nőstény viselkedését örül a társaságnak, és ennek kifejezéséül halvány, és ugyan még bizonytalan, de kedves mosoly ül pofájára.*
|
*A nőstény ilyedt szemekkel nézi a hímet és válaszol a kérdésre*Szia Fallen!Az én nevem Zsigi és...*És megint meghallja és egyben megérzi a követőjét és ilyedten elkezd nyüszögni és megint forgolódni hátha meglátja ki a fene lehet az...*
|
*Békés és csöndes útját egy kiálltás zavarja meg. Megdermed a kiálltásra, ám nem érti igazán. Meglepettségén fokoz a nőstény hirtelen előjötte. Kis ideig értetlenül nézi az előtte álló farkast, majd megszólal.*Ööö...Hello! Üdvözöllek... Az én nevem Fallen.*Kissé még bátortalan, de kedvessége és békessége azonnal megmutatkozhat a nősténynek. Az idegennel szembeni morgás helyett, inkább csak meglepett, és kissé értetlen most a hím...*
|
*A nőstény abbahagyva a forgolódást felordít*HAGYJÁL BÉKÉN AKIÁRKI IS VAGY!*Kálltja Zsigi könnyes szemekkel és ahogy elkezd rohanni elesik és sodródik a földön és Fallen előtt áll meg*
|
*Ma eltervezte, felméri e területet. Lassan megszokja a magányt, ami már napok óta üldözi... Egyre jobban tetszik neki ez a terület. Ez a rengeteg fölödtébb tetszett neki. A fák védelmezn magasodtak a magányos hím fölé, és a gyönge sugarak csak néhány erőteljesebb sugarai hatoltak be a fák lombai között. A hím jobbra-balra forgatta fejét, és úgy csodállta a természetet...*
|
*Zsigi lihegve, loholva rohan nermtudja mi követheti vagy ki...Ijedten rohan fogalmasincs semmriről.*~Miért történik ez velem?~*Kérdezi magától a nőstény.Fél nagyon fél.Megáll és ilyedten kezd forgolódni...*
|
*Ügetése alábbhagy...a rengetegben sosem közlekedik sietve. Túl sok a fa, túl kevés a fény...Túl jó terep ez a rejtőzködő ellenségnek. Orrát magasba emelve a szelet kémleli. Daemia járt erre...és...és két idegen. Az egyikük az erdő falkából...orra ezt súgja. De a másik...nyakán felborzolódik a szőr, s talán életében először úgy érzi, ha összetalálkozna az idegennel, kétes kimenetelű küzdelembe bonyolódna. Megborzong a gondolatra, de esze hamar megnyugtatja, az idegen hím nem tört be a területre. Csak a határig merészkedett...Még egy darabig áll elgondolkodva, majd visszafele indul, a forráshoz*
|
*Végül úgy dönt, hogy visszamegy az erdőjükbe és inkább annak a falkának a területét fedezi föl, ahova ő is tartozik ~ide később is jöhetek még, egyenlőre elég legyen mára ennyi~
|
*Belép az idegen fák közé. Idegen területen jár, ezért csakúgy kalapál a szíve! Érzi a nőstény szagát, sőt haloványan egy hímét is, ezért nagyon óvatos, de mindent megnéz magának, mert mindig is kíváncsi volt erre a helyre.*
|
*Puha léptekkel halad a fák között, hangulata némiképp csillapodott, habár tényleg csak némiképp... Sárga szemei a környéket pásztázzák, a Kígyó egy ideje folyamatosan nyugtalankodik... Legalábbis azt biztosan érzi, hogy a benne megbúvó energia folyamatosan mocorog. ~Megtaláltad apámat?~ Nem érkezik válasz... A meglepetéstől megtorpan, megáll, felnéz a fák csúcsa felé, melyek eltakarják előle a csillagokat kellemes sötétséget borítva a tájra...~Hé... Miért nem akkor vagy ilyen csendben, mikor azt mondom, fogd be...~Ismét csak csend. Szinte nyomasztóvá válik számára, hangulata ismét dühbe lobban, majd aggodalomba fordul. Nem szabad eleresztenie a Kígyót... Sőt, elvileg hosszabb távra képtelen rá. A mocorgás abbamarad, de a Kígyó továbbra sem ad jelt magáról. Az ezüst farkas lehunyt szemmel ad hangot aggodalmának... Dallama lágy, andalító mégis szívet szorongató... Mindez egyetlen, hosszan elnyújtott vonításban...*
|
*Halkan baktat a fák között.Keres valakit szag alapján.Hirtelen egy szag üti meg orrát s hirtelen megdermed.Sok érzés kavarog bennne*DarkMoon*Aztánb gyorsan a barlang felé kezd futni*
|
*Előbújik a bokor mögül.* ~Húzd ki inkább magad! Grr...~ Csak én vagyok. Vadászni azért csak szabad... Nem rég érkeztem ide.
|
*Ahogy még közelebb ér, megcsapja az orrát az idegen nőstény illata. Abbahagyja a morgást.* Gyere elő...*mondja valamivel szelídebben, de azért megtartva a parancsoló hangnemet*
|
*Shadow közelségétől kissé megnyugszik, de morgását nem hagyja abba. Mikor Shadow előrébb lép, a nőstény árnyékként követi őt. Szemeit le nem veszi a bokrokról* Gyere elő vagy én húzlak ki onnan!
 |
~Észrevettek~ *Hátrébb húzodik kissé, ennek hála most egy kavicsot mozdít meg:)* ~Ez nem az én napom...~ *Próbál egy bokor fedezékébe bújni*
|
*Megnyugtatóan belefúr az orrával Tia bundájába, majd a hang irányába fordul. Fülei előre merednek, hogy minden rezzenést felfoghassnak. Csak reménykedni tud benne, hogy nem egy felnőtt hiúzzal néz farkasszemet a sötétben. ~A hiúz maga a hangtalanul járó halál....Őt biztosan nem hallottuk volna meg...Más jár itt...~* Tesz egy-két bizonytalan lépést előre.* Ki van itt? *kérdezi öblös morgással*
|
*Nyugisan sétál mikor egy ág reccsen elég hangosan. Kifinomult ösztönei rögtön vicsorgásra késztetik, ám ő mégis Shadow mögé ugrik. Domborodó hasa adja meg a nőstény elővigyázatosságának okát. Morogva pislákol körbe a hang forrását keresve..*
|
*Meglátja a két idegen farkast* ~Túl hangos voltam~ *Lelapul a fűbe, valószínüleg nem túl nagy sikerrel :)* ~És még mindig nem ettem semmit...~
|
Azért azt se szeretném, ha addig ideszoknának...*dörmögött tovább az orra alatt, és közben a szimatolt, hátha járt erre valami nagyobb zsákmánynak való. Egy ág reccsenésére viszont ledermedt, és próbálta a sötétségben kivenni a hang forrását*
|
*Csöndesen lopakodik, nehogy bárki is meghallja. Megpillant egy mókust, és le akarja vadászni. Már éppen ugrana, de véletlenül rálép egy száraz ágra, ami megreccsen, és a mókuska rémülten elszalad.* ~A kajám...~ *Körülnéz, de nem lát más zsákmányt a közelben*
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
