|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:17 - |
Egy hatalmas, tágas barlang. Ahogy belépsz, megcsap a behordott táplálék illata... Befelé szélesedik, majd egy hatalmas termet láthatsz, mindenütt kiálló szikák, melyekről ha ügyes vagy és fel tudsz mászni rájuk, lelátni a barlangba.
|
[Későbbi] [930-911] [910-891] [890-871] [870-851] [850-831] [830-811] [810-791] [790-771] [770-751] [750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*Meszűnik körülötte létezni a világ. A bejáratot figyeli. Körbenéz, kik mit csinálnak, de nem képes felfogni. Látja, hogy villámlik egyet. Erre idegesen maga alá húzza a lábait. A második villámlásra mocorogni kezd. Érzi a hangokból, hogy az ég is döröghet. Megint lát egy kesze kusza villámot. Nem bírja tovább. Felugrik. Kikerülve a sok farkast, és megtagadva a szülői parancsot kirohan a barlangból. Fürge lépteivel a sziklák felé tart*
|
*Kicsim. Mi bajod?* Kérezte aggódva kölykét.*
Kiara! Ezt a kódot szúrd be, mikor Mozillában vagy!:
<i>Szöveg</i><br><br><img src="//gportal.hu/portal/mystikmoon/image/gallery/tnC24S0095.jpg">
A Szöveg helyére természetesen a szöveg megy, amit írni szeretnél;) |
*Felkel, majd mivel fájdalma már csak tompán szólalt fel oldalában odabaktat a kicsihez. Játékosan meghúzza a fülét*Mi baj, Moon? Nekem elmondhatod... Nem felejtettem el, milyen bátor voltál...*rákacsint*
 |
*Elkeseredetten elballagott a sarkába, ahol szokott feküdni. Távol a többiektől. Gondolataiban elmerülve lefeküdt. Most az egyszer engedelmeskedett. Maga elé nézve hallgatott. Senkinek se akarta megmagyarázni, miért nem szökik el, vagy hívja Tiát. Csak feküdt, és nézte mancsait*
|
*Csak a vaddisznó és ő létezett abban a pillanatban, mikor falni kezdte... Nemsokára lelassít, mikor éhsége csitulni kezd, majd pocakját telrakva néz Rhaidoékra. A békére csak egy megkönnyebbült sóhajjal felel, a kedveskedésre odadörgöli fejét Rhaidohoz, majd felnéz Moonra és szüleire*
|
*Felmordul, majd a béke első nyelére, hátrahúzza füleit. Némán Shirora néz, sebeit ismét kinyalogatja, majd Moonra pillant. Ha a kicsi kimegy, megy utána... Nem bírja kiverni fejéből a kóbor nőstényt...*
|
*Ne menj be az erdőbe, de hívhatod Tiát a barlangból. Legalábbis gyakorlod a vonítást. Kint megfáznál. Szegény Tia is fázhat.* Tanácsolta Moonnak, és tovább nyaldosta Félixet.*
|
*Nem válaszol Rhaido mondatára. A barlangban ő csak megnyugvást talál. Gyengéden Kiarának dörgölődzik, és orrát Kiara orrához dörgölte, majd békésen lehajtotta a fejét. Kicsit még nézte Shiroékat, majd behunyta szemét, és elmerült gondolataiban.*
|
*Az esőt figyelve ült. Hátranézett. érezte a feszültséget, de nem akart beleszólni. Nem szerette a harcokat, de ha ezt akarják..Őt most más érdekelte. Tekintetét a fákra emelte. Semmi sem mogott ott. Tekintetében aggódás tükröződött ujdonsűlt bajtársa után. Felállt, szüleihez lépdelt* Anya! Apa! Kérlek had menjek ki! A fáktól nem fogok megázni annyira, de akadt egy halaszthatatlan dolgom! * Könyörgő szemekkel nézte szüleit*
|
*Megérzi magán a figyelő tekintetet, felvonja ínyét, Félix felé néz. Miközben tekintete belefúródik a másik szempárba kimérten odaveti még neki*Engem hiába is győznél le... A falka Shiroé...*Továbbra is mereven bámulja a szempárt, fekete szemei villognak a Rhaidoban tomboló feszültségtől...*
|
* Ő is befejezte az evést. Lefeküdt Félix mellé, és kedvesen nyalogatni kezdte a pofáját.*
|
*Hamar befejezte az evést. Lefeküdt helyére, és mereven figyelte Rhaidot. A versengés a vérében volt...*
|
*Bágyadtan felemeli a fejét*Reggel valaki... Persze hogy te voltál...*Öröm és szeretet cseng ki hangjából, a koca illatára megremeg, majd hálásan pillant Rhaidora. Azonnal elkezdi eltüntetni, farkas éhes...*
|
Szép őzgida Félix!* Dicsérte párja zsákmányát. Utána ő is evett belőle, mert ő is nagyon éhes volt.*
|
Kiara... Kishölgy*biccent a két ücsörgő felé, majd Shirot meglátva megtörik a varázs, aggódva odasiet hozzá*Shiro... Kedvesem... Shiro...*Óvakodva lehelyezi elé a kocát, illata bejárja a barlang minden zugát... Ritka lakoma a koca lakoma...*Nézd mit hoztam neked, kedves...
|
*Gyorsan berohant a barlangba, és kirázta szőréből a vizet. Utána lerakta zsákmányát.* Elnézést, hogy későn jöttem Kiara drága, de találkoztam Rhaidoval és Tiával. * Majd nekiesett zsákmányának. Már nagyon éhes volt.*
|
*Én is jól. Mit nézel annyira? *És megnyalta kölyke bundácskáját, mert eléggé borzolt volt. Szerette kölykét tisztogatni.*
|
*Gondolataiból felébredve hátranéz anyjára* Szia anya! Egész jól. És te jól vagy? * Szemeivel az erdőt kémleli*
|
*Ő is felkelt kölyke lépteire.*Szia Moon! Hogy aludtál?* Kérdezte, amikor meglátta kölykét a barlang bejáratánál ülni.*
|
*A nap már tűz odakint. Kinyitja a szemeit, és felemeli fejét. Körbenéz. Már 2 napja nem evett semmit. Nem volt ideje. Lefoglalta Shiro betegsége, apja felbukkanása. Hasára nézett. Nem akart senkit se ijesztgetni vele, ezért szótlanul felkelt. Nyújtózott egy nagyot, és megrázta magát. Kiállt a barlang bejáratába, és a tájat figyelte*
|
[Későbbi] [930-911] [910-891] [890-871] [870-851] [850-831] [830-811] [810-791] [790-771] [770-751] [750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
