|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:22 - |
A sziklák igen messze esnek a barlangtól, csak tapasztalt, az erdőt jól ismerő farkasok találnak el ide. Az idősebbek ide járnak pihenni... Nem is ok nélkül. Ha kiállsz az egyik sziklára, lehunyod a szemed, a szellő belekap a bundádba, úgy érezheted magad, mintha repülnél... Alattad hosszú, végeláthatatlan kékség terül el... Az óceán.
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Érezte Kiaráék szagát és Darkét is, de most kettesben akart maradni Nekoval... Olyan sokáig volt távol, és most olyan boldog... Ahogy kibukkannak a fák közül, szinte azonnal megcsapja az orrát a medve szaga... Kissé hátrahőköl, Nekoval semmiképp sem... Sőt, Neko nélkül sem állna ki egy medve ellen, nemhogy a kölykével... Túlságosan is félti a kicsit ahhoz... Ám medvebocs morgása hallattszik...*
|
*Észheztér, és Félix után lohol.*
 |
*Gyere, mennünk kell vissza. Ha az itteni vadlóménes meglát nekünk végünk!* Aztán villámgyorsan kifut a barlangból.*
|
*Felébred Félix noszogatására. *Na, mi van már?* Kérdezi még félálomban.*
|
*Hirtelen felriad. Kiarával kettesben egy kisebb barlangban aludtak. Hátulról patadobogást hallott. Kilépett a barlangból, és meglátta a vágtató vadlóménest. Vadul vágtattak a tenger partján. Nem akarta, hogy észrevegyék, mert a vadlovak nagyon veszélyesek. A ménes biztonságáért biztosan megölnék őket. Megböktödte Kiarát, hogy hamar ébredjen.*
|
*Én is szeretlek. Aztán nem szólt többet. A csodálatos csendet kár lett volna megzavarni. Rég voltak már kettesben, egyedül...*
|
*Leül Kiara mellé. A hold fényesen ragyogott előttük. Fejét ráhajtotta Kiara fejére. *Úgy szeretlek. Te mindig segítesz nekem.* Mondta halkan.*
|
*Ide vezette Félixet. *Itt kettesben lehetünk.* És leült arra a sziklára, ahol a legjobban lehet látni a gönyörű óceánt.*
|
*Ideér. Léptei gyorsak. Érzi az idegen szagokat, de nem zavarja. Ez a törzshelye, itt jobban szeret lenni mint a barlangban. Feláll az egyik sziklára. A szél belekap a bundájába. Kihúzva magát nézi az eget. Megfordul, és szépen lassan elindul előre. Léptei egyre szaporodnak, míg végül már fut. Az egészet hallani sem lehet. Csöndben lopakodik át a sziklák között. Majd egy árnyként eltűnik a messziségben..*
|
*Visszatér, és leteszi a zsákmányt. Az árny megszólal. *Köszönöm. * Semmiség. Érted bármit. Most mennem kell vissza. Ha kell valami csak voníts, és én máris itt vagyok Liza. *Majd elrohan. A fekete árny hálásan néz utána, majd enni kezd a nyulakból.*
|
*A sziklákhoz közel, egy kisebb barlangba fut. *Itt vagyok! Nincs semmi baj? *Kérdezi. Majd egy földön fekvő árny rajzolódik ki a sötétségben. Csak nagyon éhes vagyok Kiara. Megtennéd, hogy hozol nekem valamit? *Kérdezi a fekete árny. *Persze. Amit csak kérsz hugocskám. *És amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment zsákmányt találni.*
|
*Felébred. Visszasétál a barlangba. Meglátja Kiarát, ahogyan elrohan, de észre sem vette. Nem tudja, miért siet annyira. De aztán visszaüget a barlangba.*
|
*Rég volt má itt. Lefekszik egy sziklára, és egy ideig élvezi az arcába csapó kellemes szelet.Úgy érzi, mintha a világ tetején lenne. Lehunyja szemét, és úgy érzi, mintha a szélen állna, és látná az egész falka területét. Majd feljebb repül, és az egész világot látja. Csodálatos érzés ez...*
|
*Meghallja Rhaido vonítását. De nem segítségkérő vonítás volt, ha nem hívó. *Gyere Moon. Talán már vége van. *És villámgyorsan a barlang felé vágtatott.*
|
*Nem engedi kölykét, mert tudja, hogy megsérülne. *Nem engedlek sehova. Biztosan minden helyre jön!*
|
*Menne segíteni, de nem akarja hogy anyja is kövesse. Nem fél, inkább félti a falkáját.*
|
*Amikor elér a sziklákhoz, lefut a partra, és az egyik szikla alatt húzódik meg. Elereszti Moon. *Ne menj sehova. Ne félj, apád elintézi őket, és Shiro is jó harcos. Itt nem találnak meg. *Nyugtatta meg Moont, és közben úgy állt, hogy lánya nem tudjon elmenni. Szíve hevesen dobogott.*
|
*Felkel. Az erdőben lefekszem egy árnyékba. Itt már tulságosan süt a nap!
|
*Eléri a sziklákat. Lefekszik helyére, és elgondolkodik. Anyai ösztöne azt mondja, hogy óvja meg Moont minden veszélytől, de Moon sose fogad szót. Nem tudja mit tegyen. Elragadja az aggoldalom.*
|
*Én még elmegyek a tóhoz úszni. Jóéjt! *És egy puszit nyomott kedvese arcára.*
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
