Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:35 - |
Az Árnyas rengeteg égig érő fenyőfái közé alig férkőzhet be a napfény. Ideális terep a vadászatra, de zsákmányban nem bővelkedik, csak pockok és mókusok tévednek errefelé.
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*A tájat figyeli. Gondosan szimatolva halad előre.* Jaj ugyanmár cukimókus.. ne légy ennyire szigorú.. lazíts! Legalább most, amíg a ők meg nem jönnek.. *Nyalogatja meg hasikóját* És ha megszülettek, csak akkor száműzz mindenkit.. mert akkor kell ám a védelem! Gondolj bele, mi lenne ha a kicsik elkalandoznának és szembe jönne velük pár hiúz? *Rémülten pislog körbe a sok fa között*
|
*Lassan utoléri Tiát, és hozzásimulva együtt halad vele be az égig érő fák közé. A szél különös szagokat hordoz felé.* Hm..macskák...*grimaszol* Hol vannak a falka őrszemei? Megérdemelnék, hogy mindenkit száműzzek...Hogyan védik ezek a területet, ha a macskák itt garázdálkodhatnak? *öblös morgása csak akkor csillapodik, mikor megállapítja, hogy a hiúzok nyomai már több naposak is lehetnek*
|
Ne... Nem, azt... Azt hiszem nem vagyok jól...*motyogja szinte alig hallható, erőtlen hangon, mely meg is remeg az egyes szavaknál.. A kedveskedés kissé feloldja dermedtségét, akarattal emeli lábait, majd kiiszkol az Árnyas Rengetegből... Mikor először járt itt, szerette azt a helyet... Olyan hatalmas és tiszteletet parancsoló volt... Hát most meggyűlölte... Lassú, nehéz léptei hirtelen váltanak rohanásba, ész nélkül igyekszik itt hagyni a rémlátomást...*
|
Jól vagy? *Rori fölé magasodik, közel hajol egészen hozzá. A nőstény talán csak a két aggódó, ismerős szempárt látja élesen. Gyengéden végignyalja a fejét, nyugtatóan.* Gyere...menjünk innen...*rettegve néz körbe, és ha Rori jön, akkor sietve indul a fák felé, melyek közt már beszűrődik a fény...a völgyből*
|
*Bár kissé rosszallóan, de azért jókedvűen rohan Sil után, míg hirtelen belé nem hasít... Ledermed, egész testében megremeg, ahogy szemei, úgy pupillái is tágra nyílnak... Hatodik érzéke ezúttal nem mint hasznos információkat szolgáltató érzék lép fel... Szeme előtt lejátszódik a jelenet... Nem az elejétől, hanem attól, hogy Navarro elbúcsúzik a földi léttől, majd a Kígyó... Mindezt a farkas testében, saját élményeként átélve... Nehéz léptek, melyeket képtelen megállítani... Fény...*Sil!*kiáltja teljes erejéből, saját nyávogására ébred, ziháló légzése, hevesen dobogó szíve képtelen lenyugodni... Lassan hátranéz a hímre, de egyéb mozdulatra képtelen... A látott képek és átélt érzelmek egész testét... Egész lelkét sokkolták...*
|
*Nevetve szökdécsel tovább, de ahogy a fák sűrűje elzárja előlük a csillagok fényét...hirtelen fékez. A halál érezhető jelenléte lengi be a sötét terepet. Döbbenettel vegyes rémületében lehuppan a fenekére. Nem a normális érzékeivel érez, ez amolyan belső ösztön, mely minden állatban megvan még, és talán egykor az emberek sajátja is volt. Felkászálódik, és hátrapillant, hogy Rori megvan-e még. Ha jön, akkor sietve, akár egy árnyék igyekszik erről a helyről, mely olyan nyomást gyakorol boldog és felszabadult lelkére, hogy úgy érzi, menten megfullad itt*
|
Megmondom*suttogja elgyötörten, miközben lecsusszan a hím élettelen testéről. Végtelennek tűnő ideig áll a hím teste mellett, lehunyt szemmel, pihegve... Még magának sem merte beismerni, mennyire megviselik ezek... A Kígyó biztos kigúnyolná ezért. Összeszedi magát, gondolatai visszatérnek a normál kerékvágásba. Hideg, mégis démoni lángban égő tekintettel méri végig az egykori Navarrot, majd hátat fordít neki és elüget. A testet lágy hullámmal fogadja vissza magába az anyaföld...*
|
*Navarro még Daemiára pillant.. és bólint egyett..már teljesen észhez tért..-Mondd meg Risszonak,hogy szerettem..*azzal csámpás lépteivel követte a kígyót..már csak boldogságot érzett...
|
*Egy pillanatig sem tétovázik tovább. Ugyanazok a szavak. Mintha a múlt ismétlődne meg.... De akkor naív volt és hiszékeny. Jól látja, hogy mennyid tart az örök szerelem.. Az előbb Risszo, most meg már ő... Csak mert egy kicsit is hajlandó volt szórakoztatni. ~Szánalmas...~~Most!~A Kígyó sem kellett hozzá. Jól tudta, hogy ennél alkalmasabb pillanat sose lesz...*
Én is meg tudok adni mindent. Boldogságot, örök... Életet. Ahogy vesszük.
*szűri fogai közt, hangja még így is édes...*
Megszabadítom tőled a világot.
*Az éles agyarak felhasítják a torkot, ráfognak a légcsőre, szép lassan kinyomják belőle a szuszt... Egy pillanatra elereszti, majd a fogak más pontot találnak... Navarro rövid fájdalmat érezhet, ha érez, míg a sebbe, mintha méreg szivárogna a fogakból... Majd szemei előtt egy hatalmas, fás rét terül el, egyik pillanatról a másikra, mikor átlép az Árnyékvilágba. Vele szemben Daemia ül, lehajtott fejjel, mellette Kígyó tekereg. Az ezüst nőstény szótlanul felnéz a hímre, szemében könny csillan... Majd bólint*
Ne félj... Ő majd elvezet téged a megkönnyebbüléshez...
*A rét, mint egy keskeny folyosó vezet egy hatalmas, fényes ponthoz, mely első pillantásra napnak tűnik... De a közeledésre a pont egyre nagyobb, szélesebb... A Kígyó feltekeredik a hím lábára, majd lecsusszan róla és elsiklik a Fény felé...*
|
-Amit csak akarsz kedvesem...mindent megtudok neked adni amit csak akarsz...zsákmányokban bő területet...vezéri posztot..szerelmet..kölyköket..akér egy tucatot..*nyalogatni kezdte a nőstény buksiját,majd kedvesen megcsipkedte a füleit-gyönyörű vagy...örök szerelmet esküszöm neked,akár itt és most!
|
*Pontosan ez az a pillanat... Ez az a tipikus mondat, amire várt. Összecsattintja fogait, majd lefékez, még egy utolsó bucskázás a hímnek, utolsó odakapás, majd a még fekvő Navarrora tehénkedik, egész testében elnyúlik rajta, hozzábújik... Fejét a nyak körüli bundája fúrja...*Amit csak akarok, Lovagom?*puha, ezüstös bundája végigcirógatja a hímet, orra dörgöli kezdi a nyakot...*
|
*NAvarro szerelmesen botorkált Daemia után..Risszot teljesen elfelejtette...-Várj meg szépségem..Tégy velem amit csak akarsz csak várj meg*pofájára farkasvigyor került és szemeivel pislogott..maga előtt látta a rózsaszín felhőt,amiről olyan sok mesét hallott már..
|
Türelem, Lovagom...*nevetve irányt vált, szembe fut Navarroval, majd tovább... Egész lénye olyan vonzó, olyan ártatlan, hogy a gyanú legcsekélyebb mértéke sem merülhet fel, akár a figyelőben sem... Eddig egyetlen farkas élte túl a Haláltáncot, ő is csak tiszteletből, és mert Daemiának nem volt célja vele... Shadow. Navarronak nem lesz ilyen szerencséje. Készíti fogait, lassan elérkezik a pillanat...*
|
*nyakán már kisebb sebeket ejtett a nőstény akiről semmit nem tud,de a szerelem elvette az eszét és észre sem vette...-Persze,hogy nem csak ott..de állj meg..hagy nyalogassam végig azt a kecses pofát...*nézett szerelmes oldalrahajtott fejjel
|
Csak a holdfényben?*cinkos pillantás, majd száguld tovább... Azért annak nem örül, hogy a hím meg se érezte a marást... Na de erről szól a játék... Ha a hím elég közel ér ismét lefékez, majd az átbucskázáskor újabb marás... Mindezt a hím szinte észre sem veheti... A folyamatos ismétlődés mintha észrevétlen volna..*Előled bújkáltam, ~Navarro~Navarro...*Hogy a nevet honnan tudja, kész rejtély... Persze a Kígyó ennél többet is tudna mesélni...*
|
-Szépség várj meg...Gyönyörű vagy a holdfényben...*lohol a nőstény után és epekedve nézi a gyönyörű alakot-Nem láttam még hozzád hasonlót...*izmai megfeszültek szőre fényesen csillogot ahogy ráesettt a gyengén besütő fény-Hol bujkáltál eddig?
|
~A falkádnak? A falkádnak új vezérre lesz szüksége...~*Gondolatai közben gúnyos vigyor szalad pofájára egy nagyon rövid, észrevétlen pillanat alatt, hogy aztán lefékezzen... Persze úgy, hogy a hím még véletlenül se kerülhesse ki az ütközést, majd a bucskázást... Miközben Navarro átesik felette, erőteljesen odakap, éles fogait kivillantva... Majd tovább rohan a másik irányba maga után csalogatva a hímet...*
|
~A falkádnak? A falkádnak új vezérre lesz szüksége...~*Gondolatai közben gúnyos vigyor szalad pofájára egy nagyon rövid, észrevétlen pillanat alatt, hogy aztán lefékezzen... Persze úgy, hogy a hím még véletlenül se kerülhesse ki az ütközést, majd a bucskázást... Miközben Navarro átesik felette, erőteljesen odakap, éles fogait kivillantva... Majd tovább rohan a másik irányba maga után csalogatva a hímet...*
|
-Szépség ne hagyj itt*Fut megbolondulva a hím, nagy mancsaival tiporja az avartól puha földet...~Milyen csodálatos lény...-A falkámnak szüksége lenne egy ilyen nőstényre mint te vagy*Mikor ezt mondja egy pillanatra megáll,és mélyen belenéz a nőstény szemébe~gyönyörű
|
*Risszo nevének hallatán megtorpan...~Risszo párja volna? Őt akkor n...~~Risszonak a másik hímecske a párja...~Ahogy átfut rajta a gondolat visszatér magabiztossága. Még jó is, hogy megszabadítja lelki társát egy felesleges udvarlótól...*Ennek örülök*suttogja édes hangon, majd játékosan hátraszökken, finoman Navarro nyaka felé kap, de még véletlenül sem éri el... Rohanni kezd egy kitűzött irányba*
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|